Aki mer, az nyer és aki próbálkozik, veszít is, de fejlődni csak így lehet – osztotta meg velünk egyik alapelvét Balogh Levente. A Szentkirályi Magyarország elnök-tulajdonosa alkotó üzletembernek tartja magát, s szerinte a vállalkozók következő generációja ér majd el odáig, hogy a sikeres multikhoz hasonló felfogással működtesse cégeit. Balogh Levente az RTL-en vetített Cápák között című üzleti showműsor, egyik Cápája is, így befektetőként is komoly rálátása van a vállalkozók új generációjára. A Telekom a kezdetektől a Cápák között üzleti showműsor stratégiai partnere, a Digitálisan Tettrekész Díjas vállalkozók példáin keresztül formálja a vállalkozói sikerhez szükséges digitális attitűdöket. Egy kicsit benézünk a színfalak mögé is; kiderült, hogyan szervezi az életét Balogh Levente, hogy mit jelent a mentorálás és hogy a Cápák tanulnak-e egymástól.
Éppen síelés közben értem el, így adódik a kérdés: alapvetően mennyire figyel oda arra, hogy feltöltődjön, s hogy az üzlet mellett az ember is rendben legyen fizikálisan és mentálisan is?
Ép testben ép lélek – ez az egyik legfontosabb alapelvem. Noha az élsportot abbahagytam, a rendszeres sport az életem része maradt. Hetente négyszer-ötször is intenzíven sportolok; ennek része a tenisz, a tereplovaglás, illetve húszéves srácokkal veszek részt kick-boksz edzéseken. De a sport nem csak fizikailag fontos: szellemileg is felfrissít. Sosem hittem abban, hogy látástól vakulásig kell dolgozni, hangsúlyt kell helyezni a pihenésre és a regenerálódásra is. Minden embernek, de nekem mindenképpen szükségem van a nyolc órás alvásra is. Hétvégén pedig nem, hétközben is csak reggel nyolc óra és délután fél öt között dolgozom. Sőt, számomra az „üzleti ebéd” sem létezik; a kávé az rendben van, de vagy ebédelek, vagy üzletelek. Ezeket az aranyszabályokat évek óta betartom.
Ez az életfelfogás csak az utóbbi években alakult ki, vagy az üzleti karrierje elején is így gondolkodott?
Már kezdő vállalkozóként is figyeltem az elegendő pihenésre. A húszas éveimben is úgy szerveztem az életem, hogy a péntek és a hétvége már ne a munkáról, hanem a Tiszáról vagy a Balatonról szóljon a barátokkal. Ennek persze az volt a feltétele, hogy a hét első négy napján nagyon keményen dolgoztam, terítettem az árut, foglalkoztam a nagykereskedelemmel és gyártattam is.
Érdekes, hogy üzletemberként hogyan is gondolkodik az egyensúlyról, mert ez eléggé szembe megy napjaink trendjével: ha hihetünk az online világnak, akkor azt látjuk, hogy napjaink fiatal, harmincas vállalkozói heti hét nap dolgoznak. Ha ez igaz és ezt tényleg lehet bírni, akkor mi lehet e hozzáállás hátterében?
Mi magyarok még csak három évtizede léptünk a kapitalizmus útjára, korábban pedig a nyolc óra munka, nyolc óra pihenés világában éltünk. Aztán megjelentek a vállalkozók és sikk volt azt mondani, hogy „én látástól vakulásig dolgozom”. Én viszont azt vallom, hogy amit nem lehet hétfőtől péntekig elvégezni reggel nyolc óra és délután fél öt között, azzal nem szabad foglalkozni. Az említett munkafelfogás mögött talán a mások általi megbecsülésre való vágyakozás is meghúzódhat, mert az életét ily módon szervező ember azt hiszi, hogy akkor tesz szert nagyobb elismerésre és megbecsülésre, ha a napjai csak és kizárólag a munkáról szólnak. Szerintem ez tévedés: egy ember akkor tehet szert megbecsülésre a munkáját illetően, ha maradandót tesz le az asztalra. Ennek viszont nem az az útja, hogy kiégeti magát. Ha nem figyel az regenerációra, akkor az alkotásra sem lesz képes.
Talán nem eretnek a gondolat, ha azt mondom, hogy egy vállalkozó példát is mutat sokak számára, így nem mindegy, hogy mit üzen a gondolkodás- és életmódjával…
Európa nagy részén közel kétszáz éve kezdődően, generációkon átívelően alakult ki, hogyan is kell vállalkozni és egy ilyen tudtás megszerzésére két-három évtized nem elég. Én e rendszer első generációjához tartozom, de a „hogyan”-t a második is még csak most tanulja. Szerintem a harmadik generáció jut majd el odáig, hogy a nagy és sikeres vállalatokhoz, multikhoz hasonló üzleti felfogással és szellemi beállítottsággal működjön vállalkozóként, üzletemberként.
A közel hatszáz embert foglalkoztató Szentkirályi Magyarország elnökeként mit gondol, mik azok a szemléletmód- és működésbéli tényezők, amiket érdemes lenne átvennie, megtanulnia a kisebb cégeknek, vállalkozásoknak?
Az automatikus vállalatirányítási rendszer nagyon-nagyon fontos, ahol egyértelműen meghatározható a managerek feladatköre, feladata, és a feléjük támasztott elvárások a munkájukat tekintve. Ha nincs folyamatos feladatmeghatározás, nyomon követes és ellenőrzés, semmilyen tekintetben nem lehet az adott céget megfelelően működtetni.
Ha már szóba került a múlt: a „vállalkozó” mint olyan, napjainkra kikerült már abból a pejoratív értelmezési keretből, amiben a kilencvenes években, a kétezres évek elején oly gyakran megjelent?
A „vállalkozó” valóban egyfajta szitokszó volt az elmúlt évtizedekben és összességben is eléggé vegyes volt a megítélése. De éppen azért tartom nagyon fontosnak a Cápák között című üzleti showműsort, mert ezzel a feltesszük az i-re a pontot. Most magyarázzuk el sokak számára, hogy valójában ki is az a vállalkozó. Az a vállalkozó, akiről tudjuk, hogy mire vállalkozik, mivel foglalkozik, szemben azzal, aki a legnagyobb autóval közlekedik és nem tudja elmondani, hogy valójában mit is csinál. A Cápák között című műsorban megmutatjuk az igazi vállalkozókat, ők pedig lehetőséget kapnak arra, hogy megfelelő körülmények között működhessenek, példát mutathassanak.
Önmagát alkotó üzletembernek nevezi – mit értsünk ez alatt?
Én az alkotó és a pénzcsináló üzletembert különböztetem meg egymástól. Jómagam az előbbi csoportba tartozom, tehát megalkotok egy terméket, és ha azzal pénzt is tudok keresni, akkor örülök. A pénzcsináló típus viszont az értékesítés és haszon céljából hoz létre valamit. Egyik sem rosszabb vagy jobb a másiknál, csak más alapelvek szerint dolgoznak. De szerintem az alkotók tudnak maradandót létrehozni, az általuk teremtett brand marad fönn évtizedeken keresztül. Az apám egyébként pénzcsináló típusú vállalkozó volt, ezért sem értettünk egyet különböző dolgokban.
Amikor például Cápaként, vagy más helyzetben ránéz egy vállalkozóra vagy üzleti döntéseket hoz, keresi ezt az alkotói attitűdöt?
Ez számomra abszolút fontos szempont és egyre inkább előkerül a műsorban is. Az elhivatott szakmaisággal bíró üzletembereket keresem és támogatom jelenleg és így teszek a jövőben is.
A Cápák mind tapasztalt üzletemberek, de előfordulhat, hogy egymástól is tanulnak valamit?
Ekkora kaliberű vállalkozók nem szívesen mondják ki, hogy tanulnak a másiktól, főleg nem egy kortárstól. Ismerjük és tiszteljük egymást, inkább úgy mondanám, hogy figyeljük egymást a szemünk sarkából. Tudjuk, hogy egy-egy megnyilvánulásból ki mit tanulhat a másiktól és megesik, hogy más szituációkban visszacseng egyikünk-másikunk megjegyzése.
Még mindig vita tárgya, hogy vállalkozóvá születünk, vagy azzá válunk, Ön hogyan látja ezt a kérdést?
Ebből a szempontból kétféle embertípust látok: a menedzser- és a vállalkozói típusú üzletembert. Az utóbbi valójában egy stratégia, de stratégának csak születni lehet. A fejlesztés lehetséges, de a tanítás nem. A menedzser viszont abban nagyon jó, hogy képes egy adott feladatra koncentrálni, én viszont stratégaként nem vagyok alkalmas arra, hogy napi nyolc órában egy adott dologra fókuszáljak. Egyik sem képes működni a másik nélkül. Úgy képzeljük ezt el, mint amikor a tábornok – a vállalkozó, a stratéga – fenn áll dombtetőn, összefogja a csapatokat, figyeli az ellenség mozgását, majd kiadja a parancsot a tüzérségi-, lovassági-, gyalogsági tiszteknek, vagyis a menedzsereknek. A tábornok folyamatosan figyel, elemez, tervez és változtat is, ha arra van szükség.
Ez a szemléletmód segít elkerülni, hogy az élete rutinszerűvé váljon, amikor más vállalkozásokkal foglalkozik?
Abszolút. Cápaként nem megvesszük ezeket a cégeket, hanem bizonyos hányadban beszállunk, a vállalkozókat pedig mentoráljuk. Amikor beszállok egy vállalkozásba, akkor nem tulajdonosként, hanem stratégiai tanácsadóként teszem azt. S a legtöbb esetben éppen a mentoringra, a stratégiai gondolkodásra van szükség, hiszen hiába van egy remek ötlet, ha az adott vállalkozó azt nem tudja menedzselni, nem képes térben gondolkodni.
Mennyire tud határt tartani, mennyire tud a vállalt szerepén belül maradni s nem túlterjeszkedni azon?
Az elmúlt négy év alatt ezt is megtanultuk. Az elején nehéz volt, viszont megfelelő intelligenciával az ember képes arra, hogy felülírja az elgondolásait és tud tanulni a saját, illetve mások hibáiból is. De Cápaként az is felelősségünk, hogy tisztán kommunikáljuk a vállalkozók felé, hogy mit várhatnak el tőlünk.
Az elmúlt évtizedek alatt hogyan változott a személyisége, gondolkodásmódja?
Míg korábban elszántabb, bátrabb és lendületesebb voltam, mára nyugodtabbá és megfontoltabbá váltam. Úgy is mondhatnám, hogy amíg huszonévesen egyenesen síeltem, addig most sok kanyarral megyek végig a pályán, és így működöm az üzleti életben is. Még az is lehet, hogy a Szentkirályi-sztorit így ötvenkét éves fejjel már nem tudnám megírni.
Hogyan változott az üzleti környezet az elmúlt évtizedekben, manapság esetleg mást jelent vállalkozni?
Sokan mondják – nem csak a fiatalok, hanem az idősebbek is – hogy az én generációm könnyebb helyzetben volt az indulás során. De ez nem igaz, ugyanis mindenkinek az adott környezetében és az adott lehetőségek mentén, ugyanolyan nehéz volt belevágnia a bizniszbe húsz- és száz évvel ezelőtt is. De azért az ember a fejlődés csúcsa, mert mindig a legjobban tudott adaptálódni a körülményekhez. Nem szabad lenézni a múltat és nem kell félni a jövőtől sem, hanem az adott helyzethez kell alkalmazkodni.
Önnel megesett, hogy üzletileg komolyabban megégette magát?
Komolyabb kudarcom nem volt, viszont az én életem sem csak a sikerekről szól. Megéltem kudarcokat, csalódásokat, lemondásokat. Sok tervem nem jött be, vagy nem úgy valósult meg, ahogyan szerettem volna. De ez tartja lendületben az embert, hiszen a válsághelyzetek mindig megrázzák a gazdaságot, a társadalmat. Amikor évtizedekig jól megy a szekér, akkor azzal együtt a fejlődés is lelassul. Nem szabad hátra dőlni, résen kell lenni.
Hogyan érdemes a kudarcainkra rátekinteni?
Nem szabad rajtuk rágódni; tennünk kell tovább a dolgunkat és azon lenni, hogy ugyanazt a hibát még egyszer ne kövessük el. A sikeres vállalkozót az különbözteti meg a sikertelentől, hogy miközben kudarcai az előzőnek is vannak, a sikereinek száma nagyobb. Egy jó vállalkozónak ebben kell egyensúlyoznia. Aki mer az nyer, és aki próbálkozik, veszíthet is – de csak a próbálkozás ad lehetőséget a fejlődésre.
Cápaként hány befektetése van és ezek hogyan muzsikálnak?
Vannak olyanok, amelyek eléggé jól mennek, de olyan is, amit elvitt a Covid-járvány, illetve olyan is, amiből már kivásároltak (Balogh Levente cápás befektetései: Snack Garden, Vegi Pont, Meska, Munch, RAMI Wedding Dress, Quantum Diákszövetkezet – a szerk.).
A Cápákkal közösen dolgozó vállalkozóktól gyakran halljuk, hogy olykor nem is a tőkebefektetés, hanem a mentorálás, az Önök tapasztalata, jelenléte a fontos számukra. Ez tényleg így van, tehát akár kiemelten figyelnek a Cápák szavaira, vagy ez csak egy kommunikációs panel?
Ha nem is kiemelten, de figyelnek arra, ami mondunk, valódi mentorálásról van szó. Az én mentorom az apám volt, aki viszont – mivel olyan nagyságokban gondolkodtam – egy bizonyos pont után már nem tudott számomra tanácsot adni. De mégis ott volt valaki, akinek fel tudtam tenni a kérdéseimet. Nézzük csak meg közelebbről! Adott egy fiatal vállalkozó vagy egy egyetemista, akinek van egy jó ötlete. Hova tud vele menni és hol, kinek tudja feltenni a kérdéseit? Ki válaszol azokra a kérdésekre, hogy miképpen kell egy vállalkozást elindítani, vagy hogy milyen stílusú céget alapítson? Tőkére van szükség vagy hitelfelvételre? Fejlesszen-e vagy ne, ha igen, akkor melyik területen? A műsor első időszakában még ott tartottunk, hogy a jelentkezők azzal sem voltak tisztában, hogy mi a különbség a kft, a Bt. és a magánvállalkozás között, de mára már sokat javult a helyzet. Azért tartom fantasztikusnak a Cápák között műsort, mert a gyűszűtől kezdve a traktorig mindenről szó esik, minden fontos kérdés felmerül és megszületnek a válaszok is.
Említette, hogy most már megfontoltabb, viszont a fiatalabb énje kiállna a Cápák elé?
Ha azt gondolnám magamról, hogy a már említett vállalkozó típus, egy stratéga vagyok, akkor igen, bemennék a Cápák közé.
Szerző:
Lippai Roland – Telekom Hello Biznisz szerkesztőség
