4 közgazdász hallgató által indított kezdeményezés egy év alatt több, mint 200 vendéglátóhelyet, üzletet ért el, és az appletöltéseik száma is meghaladta már az 55 ezret. Legutóbb a Cápák között című üzleti showműsorban szerepeltek eredményesen a Munch-csal, mind az öt Cápa beszállt a vállalkozásba, illetve elnyerték a Telekom Digitálisan Tettrekész díját is. Történetükből kiderül, hogy a projektjük melletti valódi elköteleződés a sikerük egyik titka.
Az ételpazarlás, helyszíne legyen az otthonunk, egy étterem vagy egy szupermarket mindennapos probléma. Nemcsak gazdasági, hanem környezeti és társadalmi felelősségvállalási szempontból is. A számok egészen megdöbbentőek: Magyarországon egy ember évente 65 kg élelmiszert „dob a kukába”, teljes lakosságra nézve 600 millió adag ételt, ami félmillió honfitársunk teljes körű, éves étkeztetésre lenne elegendő – olvasható a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) tavalyi felmérésében.
Négy magyar egyetemista, Perepelica Kirill, Zwecker Bence, Zsoldos Botond és Wettstein Albert nagyon jó érzékkel a fogyasztói lánc két, eddig kevés figyelmet kapó elemét – a napi szinten „szemetelő” vendéglátóhelyeket és a pénztárcabarát, finom falatokat keresőket – kapcsolta össze platformjukon, a munch.hu-n. Az el nem adott, jó minőségű ételeket a muncholók legalább 40% kedvezménnyel vehetik meg, amivel a vendéglátóhelyek, boltok miközben plusz nyereségre tesznek, kevesebb élelmiszerhulladékot hagynak maguk után. A Munch így egyszerre bír üzleti potenciállal és hasznos társadalmilag, ami mellett az RTL Klub Cápái sem mentek el szótlanul, a srácok egy éves, profi munkáját fejenként 1-1 százalékos tulajdonrészért, 3-3 millió forintos befektetéssel lendítették tovább. A Munch-ról Wettstein Alberttel, a csapat kommunikációjáért felelős tagjával beszélgettünk.
Hogyan született meg a Munch?
A food waste, azaz az ételpazarlás témában én Bencével, Kirill meg Botonddal egymástól függetlenül kezdtünk el gondolkodni. Korábban nem ismertük egymást, – noha egy évfolyam eltéréssel ugyanazon a szakon tanulunk a Corvinuson Kirillel -, aztán teljesen véletlenül egy diákszervezeti beszélgetésen szembesültünk, hogy mindannyiunkat ugyanaz a probléma zavar. Amikor elhatároztuk, hogy belevágunk a közös munkába, még nem tudtuk pontosan, hogy mi lesz a termék, amit kézbe vesznek majd az emberek. Az egyszerűbbtől a bonyolultabb felé próbáltuk a terméket fejleszteni, a termékkezdeményt minél hamarabb piacra akartuk dobni, majd a visszajelzések beépítésével továbbfejleszteni. Amikor nagyjából összeállt, hogy mit szeretnénk, rögtön kimentünk beszélgetni a vendéglátósokkal, és hamar összeállt a fejünkben, hogy mi a probléma, és azt is megtudtuk, hogy ki mennyiért adná tovább a rámaradt ételeket. Ugyanígy a felhasználói oldalt is meginterjúvoltuk. A találkozások után 1 hónappal már kész volt az 1.0-ás weboldal, és volt valamennyi árbevételünk. Most 1 évvel később pedig 200 vendéglátóhellyel vagyunk kapcsolatban és 55 ezren töltötték le az appot. Legutóbbi nagy sikerünk a Starbucks-szal való partnerség, a kávézólánc 15 üzletével csatlakozott hozzánk.
Ok, zavart titeket az ételpazarlás problémája, de az mennyire volt azonnal egyértelmű, hogy digitális megoldásban gondolkozzatok? Szerinted ez ahhoz kapcsolódik, hogy mindannyian a húszas éveitek elején vagytok?
Igen, szerintem az, hogy egyből digitális megoldásokban gondolkodunk, generációs ok. Sok barátom hamarabb nézi meg az időjárást az appban, minthogy kinézne az ablakon. Sajnos sokszor már túlságosan is a digitális tér függőségében élünk. Viszont a digitális megoldások létrehozásához szükséges skillek, már korántsem magától értetődőek, aki digitális térben nő fel, nem biztos, hogy a létrehozásában is eredményeket tud elérni. Én azt tapasztaltam, hogy egy innovatív megoldáshoz négy terület kompetenciái szükségesek, és nálunk a Munch-nál ez szerencsésen meg is valósult.
Mesélj erről a négy területről! Ki, miért felel a csapatban? Ez volt szerinted a sikeretek egyik összetevője?
Igen, ez sokat számított: hasonló a hátterünk, mind a négyen közgazdász hallgatók vagyunk, de pont annyira különbözünk is. Mi az négy dolog, ami tapasztalatunk szerint kell egy startup sikeréhez?
- Az 1., a megoldás technológiai kivitelezése – nálunk ezt a feladatot Zsoldos Botond viszi, Foltányi Kolossal együtt -, illetve ő felel a pénzügyekért is.
- 2. Kommunikáció, marketing – hogy az emberek megértsék, tudjanak a megoldásodról. Viszont bármilyen jó a marketinged, ha maga a megoldás nem teremt értéket, akkor felborul ez a négylábú asztal. Ezen – a külső kommunikációt, pr-t és a felhasználógyűjtést is beleértve – én dolgozom egy nagyon elhivatott csapattal együtt.
- 3. Értékesítés, de megértve, hogy a piactérnek nemcsak a felhasználói, hanem a kereslet-kínálat oldala is van. Azaz hiába vannak felhasználóid, ha nincs mit megvenniük, akkor elhagynak, és ez fordítva is igaz. Perepelica Kirill oldja meg ezt nálunk, a partnerkapcsolatokkal együtt.
- 4. Alulértékeljük, mert kifelé nem annyira látványos, pedig enélkül sincs jól működő cég, ez pedig a belső folyamatok, adminisztráció területe, hogy rendben legyenek a számlák, szerződések stb. A mi gépezetünket Zwecker Bence tartja remekül egyben. De mindenkinek vannak segítői is (grafikus, szövegíró, fejlesztő stb.), összesen nagyjából 10-en dolgozunk a terméken.
Hogyan alakult ki, hogy ki lesz a Munch célcsoportja?
Induláskor nem egy reprezentatív mintából kiolvasva hoztuk meg a döntést, hogy erre van igény, hanem saját beszélgetéseink alapján. Kialakult egy meggyőződés, hogy kik a célcsoportjaink, illetve ismertük a saját igényeinket is: szeretnénk valami jót tenni a környezetünkért, mellette limitált költségvetéssel gazdálkodunk. Ezt a kettőt lehet a Munchon megtalálni. Az elején annak is nagy jelentősége volt, hogy az app az ismerőseink között virálisan elkezdett terjedni. De most már az adatsorokból, az ügyfélkapcsolatos visszajelzésekből azt is látjuk, hogy az egyes városokban, városrészekben különböző felhasználói rétegek használnak minket. Úgy tűnik, hogy a környezettudatos hozzáállás nemcsak egy fiatal generációs dolog, hanem az idősebbeket is érdekli, csak máshogy, mint minket. Mi sokat beszélünk róla, nekik természetes. Például olyan alapvetések, hogy „kenyeret nem dobunk ki”.
A Munch azonkívül, hogy hatékonyan reagál egy társadalmi problémára, az ételpazarlásra egy nagyon gyakorlati kihívásra is gyógyírt kínál. Az egyetemisták többségének nincs pénze minden nap jó minőségű, meleg ételt vennie, a Munch segítségével viszont féláron juthatnak hozzá. A saját élmény, mint ihlető forrás egy másik vállalkozásban, amiben szintén alapító voltál is megjelent: ott egyes boltok élelmiszerárait hasonlították össze úgy, ahogy a műszaki cikkek esetében már megszoktunk. Mennyire jellemző rád, hogy ha látsz egy problémát, amire nincs az adott pillanatban megoldás, akkor te megkeresed? Mennyire vagy ebben tudatos?
Igazából ez egy nagyon jó megfigyelés. Tényleg jellemző rám, hogy a zavaró problémákra azonnal elkezdem keresni a megoldási lehetőségeket. Mindig volt bennem egy gyakorlatias megközelítése a dolgoknak, öncélúan sosem akartam vállalkozóvá válni. Sőt, sokáig egészen más irányba mozogtam, más elképzeléseim voltak a jövőmről. A gimnázium mellett a Vígszínház kórusában énekeltem és táncoltam, 16 éves koromban pedig valószínűleg sokkal többen gondolták rólam, hogy költő leszek, minthogy vállalkozó. Azt hiszem, az, hogy magamra kell vállalni egy felelősséget, és belekezdeni a feladatba, belső drive. Félig tudatoson foglalkozom vele, félig csak bosszant egy-egy probléma. Később általában kiderül, hogy sokkal bonyolultabb, mint elsőre tűnt, de addig már jellemzően nyakig benne vagyok (nevet).
Hogy látod, a te generációd nagyobb kedvvel indítja el a karrierjét vállalkozóként, mint ami a korábbi évek fiataljait jellemezte?
Én 18 éves korom óta vállalkozom, ezért sok vállalkozó van körülöttem, ilyen szempontból buborékban vagyok. Viszont az egyetemi társaim közül, leszámítva pár kivételt, nem nagyon jut eszembe olyan, aki a diploma előtt vállalkozásba kezdett volna. Holott elképesztően sok a lehetőség, rengeteg tőke van a piacon. Ha valakinek van egy épkézláb ötlete, az talál támogatót. Akikből kevesebb van, azok a magabiztos hallgatók, akik bíznak magukban, tudják magukról, hogy értékesek, és elhiszik, hogy nekik is lehetnek gondolataik a világról, nemcsak azoknak, akiknek már sok év munkatapasztalat van a hátuk mögött. Azt gondolom, hogy mi más szeletét látjuk a világnak, egy olyat, amit egy későbbi generáció még nem, és erre lehet építeni gondolatokat vagy akár egy komplett vállalkozást is.
Ha szeretnél jobban elmélyülni a befektetés témakörében, keresd fel Tudásbázisunkat!
Nézd meg Alberték bemutatkozó kisfilmjét!
Újraindult a jelentkezés a Cápák közöttbe!
Ha üzleti ötleted megvalósításához vagy vállalkozásod fellendítéséhez befektetőt keresel, jelentkezz az RTL Klub üzleti showműsorába az rtl.hu/capakkozott/jelentkezz oldalon!
Szerző:
Kandó Eszter – Telekom Hello Biznisz szerkesztőség
