Mindig is az alkotás örömét kerestem – fogalmazta meg az egyik legfontosabb motivációját Barcsay Erik, a BIG FISH Internet-technológiai Kft. egyik tulajdonosa. A technológiai szakember mindössze húsz évesen, egy komoly válsághelyzetben vállalta el a cég vezetését és már tulajdonostársaival közösen vezetik sikeresen a több kisebb cégből álló cégcsoportot az online kereskedelem számos területén. Barcsay Erik őszintén beszélt az igazán megterhelő nehézségekről, a jelentős sikerekről, a vezetővé válás képletéről és egy szerelemprojektről is.
Több, mint két évtizede vagy a BIG FISH-nél, viszont még csak a negyvenes éveid legelején jársz – ez a cég volt az első munkahelyed?
A középiskola után egy pici, három személyes cégben dolgoztam, ahol alapvetően a programozás, a design, illetve a rendszergazdai feladatok tartoztak hozzám. Viszont egyszer csak azt vettem észre, hogy már az ajánlatokat és a szerződéseket is én írom, én tárgyalok az ügyfelekkel, vagyis egyfajta mindenesenként teltek a napjaim. Ez nem igazán állt arányban az anyagi elismeréssel, ezért el is jöttem a cégtől. A BIG FISH-hez az általuk fejlesztett állásportálon jelentkeztem és annak ellenére is felvettek, hogy szerintem nem én voltam a legjobb fejlesztő és/vagy designer a jelentkezők közül. Egyébként a cég ekkor még alig néhány éve működött, én ötödikként csatlakoztam az addig négyfős csapathoz. Az első időkben itt is „mindenes” voltam, de már egy csapat részeként, ami lehetőséget adott a valóban közös munkára és gondolkodásra is.
Hogyan kerültél a szakmába?
A programozásba már általános iskolás koromban beleszerettem, de nem volt saját gépem, ezért a barátaimhoz jártam át a papíron megírt kódokat bepötyögni, vagy az iskolában ültem a gépek elé, mert az akkori technika tanáromtól megkaptam a számtech terem kulcsát. Viszont középiskolásként már rendszergazda is voltam, és mivel a world wide web is ekkoriban indult el, készítettem weboldalakat is. A világháló és a benne rejlő lehetőségek nagyon megfogtak, hiszen a webre feltett dolgok az egész világ számára elérhetővé válnak.
Szóval alapvetően programozóként indultál – ezt hogyan kapcsoltad össze az akkoriban azért még eléggé gyerekcipőben járó e-kereskedelemmel?
A BIG FISH-hez kerülve hamar megkaptam az első online kereskedelmi projektet; a G’Roby-nak fejlesztettük le az oldalát, amit 2001-ben publikáltunk is. Ez a világ nagyon más volt, mint a céges weboldalak, bemutatkozó oldalak világa. Egy e-ker portálon interakciók sokasága történik meg, hiszem az oldal látogatói érdeklődnek valami iránt, keresnek valamit, a végcél pedig az, hogy hogyan lehet őket vásárlásra ösztönözni. És ez nagyon megtetszett, nagyon motivált mindannyiunkat; folyamatosan tanultunk, figyeltünk és inspirálódtunk a külföldi jó gyakorlatokból. Akkora volt a lendület, hogy olykor túlságosan is korán akartunk egy-egy új megoldást vagy rendszert behozni – például az Amazonról – amiket pedig az ügyféloldalon nem mindig tudtuk megvalósítani, mert túlságosan korainak tartották, vagy nem értették, nekik az miért is lenne jó és hasznos. Szóval kaptunk pofonokat is, pedig minden alkalommal azt néztem és figyelem most is, hogyan tud a cég, a munkatársak és én is fejlődni, még többet tanulni, hogy az ügyfeleinkkel, partnerekkel közösen érjünk el üzleti célokat, közös sikereket.
Úgy tűnik, hogy te egy „a semmiből valamit létrehozó” típusú ember vagy…
Már programozóként is az alkotás örömét kerestem és ez a vágyam a későbbi projektek során meg is valósult. De a cég növekedése során – aminek része volt az is, hogy számos kisebb céget is alapítottunk – egyre több, a menedzsment-folyamatokat érintő feladat hárult rám és ezzel párhozamosan egyre gyakrabban kellett hátrébb lépnem az aktív szakmai munkától. Azt éreztem, hogy elszakadok a szakmaiságtól, az alkotás lehetőségétől. De abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy mindezt meg tudtam beszélni a tulajdonostársaimmal; a menedzsmentet illető feladatokat újra osztottuk és ismét a számomra kielégítő szinten tudtam részt venni a konkrét szakmai feladatokban is. Például a Rossmann weboldalának és webáruházának megújulásban én is nyakig benne voltam.
Jó ideje nagyon erős tendencia, hogy az emberek három-öt évente akár a teljes karrierváltásba is belevágnak, te viszont egy régi motoros vagy már; nem untad még meg? Mi a hajtóerőd?
A sok-sok izgalmas projekt során beleszerettem az online kereskedelembe, emellett több mint egy évtizede az egyik tulajdonosa is vagyok a cégnek. És már két évtizede is látszott, hogy ez a piac hatalmas fejlődés előtt áll és engem magával ragadott ez a perspektíva. Azt hiszem mindaddig motivált fogok maradni, amíg úgy érzem, hogy amit csinálok, az hozzám tesz, tanulok belőle. Engem leginkább ez visz előre.
Nagyon fiatalon és tragikus körülmények között váltál cégvezetővé; hogyan küzdöttél meg a helyzettel?
Valóban, nem voltak vezetői ambícióm, ám a cég két alapítója autóbalesetben elhunyt és a harmadik tulajdonos – aki akkor egy nagy pénzügyi vállalatnál töltött be felelős pozíciót – kért fel az ügyvezetésére. Ekkor tizennyolc ember volt a cégben, egy kivételével húsz évesen én voltam a legfiatalabb. Pár napot gondolkodtam, de alapvetően lehetetlen helyzetben voltunk: ha nem vállalom el a pozíciót, akkor szélnek kellett volna ereszteni a munkatársakat. Mi lehet a legrosszabb, ha mégis beleállok? Legfeljebb nem azonnal, hanem hónapok múlva zárunk be, de legalább adtunk egy esélyt. Az egyik elhunyt alapító testvére lett a másik ügyvezető, így nem voltam egyedül.
A generációs különbségekből szoktak gondok adódni, téged ilyen fiatalon mennyire fogadtak el vezetőként?
Ebből sosem volt semmilyen problémám, nagyon jó és bizalmon alapuló a kapcsolat az ügyfelekkel és a kollégákkal is. Talán egy kicsit koraérett voltam és komolyan is vettem a cégvezetéssel járó felelősséget is. Persze voltak nehezebb időszakok és olyan emberek is, akiktől el kellett köszönni, de én alapvetően nem keresem a problémát. Sőt: magát a kifejezést sem szeretem, én „probléma” helyett „feladatot” vagy „kihívást” látok.
„Vezetőnek születni kell”, „vezetővé válik az ember” – ismerjük ezt a két végletes állítást, te melyikre voksolsz, mi a megélésed a vezetői szerepedet illetően?
Az indulás idején a velem született, ösztönös működés, az irányok „megérzése” dominált. Ez gyakran megjelenik most is, de az igaz, hogy már csak a döntések előkészítési szakaszaiban, a konkrét üzleti-szakmai döntések a számok alapján születnek meg. Én fejlesztettem magam autodidakta módon is, például figyeltem az üzleti partnereket, ellestem a jó gyakorlatokat, olvastam a témában, majd elvégeztem egy célirányos egyetemi képzést. Szerintem a vezetés nyolcvan százaléka a vele született készségek és képességek összessége, míg húsz százalékot a célirányos tanulás és az abból való építkezés, személyes fejlődés tesz ki.
Egy hozzád hasonló gondolkodású ember milyen munkatársakkal veszi magát körül, hogyan épít olyan csapatot, amivel közösen sikeresek lehetnek?
Mindig is olyan embereket kerestem és ők is maradtak nálunk hosszabb távon, akik a saját szakterületükön hasonló szenvedéllyel képesek alkotni. Olyan emberekről van szó, akik számára a munkájuk többet jelent, többet látnak benne, mint csupán a személyes juttatásaikat vagy a pénzügyi eredményességet. Korábban dolgoztunk profi-, nagyon képzett szakemberekkel is, akik ugyan jól, de „csak” elvégezték a munkájukat. Jelenleg összesen hatvanan dolgozunk a cégeinkben és mindenki szívvel-lélekkel teszi a dolgát. Van két olyan kollégánk is, akik korábban kezdtek a BIG FISH-nél, mint én.
Mára nagyon messzire kerültetek az öt fős garázscégtől, mik a legfontosabb mérföldkövek, voltak-e csúcspillanatok, vagy éppen pokoli mélységek?
Ebben a valóban hosszú időszakban voltak nagyon nagy sikerek és persze nehéz pillanatok is. Például jelentős energiabefektetéssel és nagyon rövid idő alatt mi fejlesztettük le a Big Brother portálját, ami az első, ilyen hatalmas volumenű látogatottságú weboldal volt az országban. Viszont amikor a kétezeres évek elején összeolvadtunk egy kisebb céggel – a dotcom lufi kipukkanása után – nem tudtuk a teljes csapatot ellátni munkával. Nehéz döntéseket kellett meghozni és a kollégák felét el kellett küldenünk. Ezek nehéz időszakok voltak. A BIG FISH életében egy fontos pillanatot jelentett a 2012-es tulajdonos váltás is; jelen tulajdonostársaimmal ekkor vásároltuk ki a céget úgy, hogy közben teljesen lenulláztuk magunkat, hiszen minden megtakarításunkat beletettük és még kölcsönöket is felvettünk. Ez a lépés hatalmas lökést adott, két évvel később már dupla annyian voltunk a cégben. Gyors volt a növekedés, ezért foglalkoznunk kellett a működési struktúrákkal, sok mindent át kellett gondolnunk a fenntartható növekedés érdekében. De ez sosem volt gond, mert a változás jó dolog, szeretem is generálni. E folyamat részeként csináltuk meg a többi kisebb cégünket is egy nagy közös cél érdekében, de közben minden szervezeti egység külön dolgozik a saját kisebb céljaiért is. Hosszú ideig kerestük a megoldást és noha nincsen a kezünkben a Szent Grál, de most ez a struktúra jól működik.
Tudom, hogy a változás – főleg a technológiát illetően – folyamatos, de mégis adódik a kérdés: találkozol még igazi szakmai kihívásokkal?
Hogyne találkoznék, éppen amiatt, amit említettél is: a technológia nagyon gyorsan változik, amit én egy nagyon izgalmas folyamatként élek meg. De változnak a felhasználói-, a kereskedői elvárások is, tehát összességében is változásban van a piac.
Szerinted mik a legfontosabb trendek az online kereskedelemben, amire a piaci szereplőknek mindenképpen figyelniük kell 2024-ben?
Az egyik legfontosabb szerintem a személyre szabott vásárlói élmények biztosítása, ráadásul omnichannel módon, azaz egységesen a kereskedők online- és offline csatornáin. Véleményem szerint sokkal könnyebb megtartani azokat a vásárlókat, akiket megismerünk és a személyes igényeiknek megfelelően szolgáljuk ki őket. Azaz például a webáruház kínálatából kiemeljük a számukra releváns termékeket, hogy a vásárlási folyamat gördülékenyebb legyen, vagy testre szabjuk az oldal különböző részeit az alapján, hogy a vásárló milyen szolgáltatásainkat szokta rendszeresen igénybe venni. Minden érintkezési ponton fontos, hogy lehetőleg minél inkább releváns információkat és ajánlatokat adjunk a vásárlóknak. Az AI és a gépi tanulás egyre jelentősebb mértékben fogja tudni támogatni a fent említett személyre szabást, az automatizációs lehetőségeket, a gyorsabb, hatékonyabb operációt (raktározás, logisztika stb.) és az ügyfélszolgálatot is. A hang- és a chat alapú kereskedelmi megoldások terjedésére is számítok a következő időszakban. A hatékonyság mellett egyértelműen látszik, hogy a fogyasztói tudatosság növekedésével a fenntartható gyakorlatok, üzleti modellek és termékek iránti igény is nőni fog, ami magában foglalja például az etikus beszerzést, a környezetbarát csomagolást és a környezettudatos kiszállítást is.
Említetted, hogy a korai időszakban volt egy kis ügyféloldali ellenállás az új megoldásokkal, rendszerekkel kapcsolatban, találkozol még ilyesmivel?
A helyzet változatlan abból a szempontból, hogy mindig is voltak és lesznek kihívásokat jelentő projektek, de amikor valaki megérti egy ötlet vagy üzleti megoldás hátterét, megváltozik a hozzáállása is. De én sosem szerettem a „nem lehet”, „itt nem működne” típusú mondatokat, mert a technológiában nincsen helye a hitvitának. Tesztleni, mérni kell és a számok alapján döntéseket hozni. Vannak olyan, sok éven át dédelgetett ötleteim, amelyek mostanság kezdenek beérni. De az is igaz, hogy nem jó érzés évekig a „fiókban” tudni ezeket az ötleteket, de akkoriban talán tényleg nem volt meg az ideje a komolyabb fejlesztéseknek. Az Avokado.com elindításának célja is éppen az volt, hogy egy kicsit lépjünk ki az ügynökségi világból és növesszünk egy új lábat, miközben nagyon hittem és hiszek az Instacart modelljében is. Nagyon jó érzéssel tölt el, hogy az Avokado-t olyan alapító társakkal és kollégákkal csináljuk, akikkel közösen hozzuk a döntéseket az irányokról, a célokról, megyünk előre és csináljuk a dolgunkat. A még nagyobb fejlődésnek csak az anyagi- és a humánerőforrás- kapacitások szabnak határt.
Mit tudhatunk az Avokadóról és mitől tartod olyan különlegesnek az Instacart működési modelljét?
A hagyományos, raktári logisztikán alapuló kereskedelmi modellekhez képest az Avokado a szerződött partnerei fizikai boltjaiban végzik el a bevásárlást, utána pedig kiszállítják a termékeket a vásárlók számára, azaz gyakorlatilag elmegyünk a boltba bevásárolni a vásárlóink helyett, ezzel ők időt takarítanak meg és kényelmet vásárolnak maguknak. Ráadásul egy vásárlás során akár három boltból is válogathatnak a vásárlóink, ezáltal a heti rendszeres bevásárlótúrákat elvégezzük helyettük, a termékeket pedig egyetlen, általuk választott egyórás időablakban kézbesítjük. A modell különlegessége szerintem, hogy nincs szükség raktárak létesítésére és üzemeltetésére. Az Avokado bárhol könnyen elindítható, ahol van rá vásárlói igény, vannak fizikai boltok és van néhány lelkes ember, aki hajlandó mások helyett elvégezni a bevásárlást. A „gig economy” – független, alkalmi munka – terjed, sokan keresik a rugalmas munkavégzés lehetőségét más elfoglaltságok, például tanulás-, gyermeknevelés-, részmunkaidős állás mellett. Ez rugalmasságot és skálázható operációs költségeket biztosít mind a munkaerő, mind a szolgáltatás terén. Az Avokado küldetése, hogy olyan kisebb kereskedők számára is lehetővé tegye az online térképre való felkerülést, az e-kereskedelembe való belépést, akik maguktól nem lennének erre képesek, mert nem tudnak saját webshopot építeni, logisztikát és ügyfélszolgálatot üzemeltetni, nem értenek az online kereskedelemhez és marketinghez. Mi biztosítunk számukra mindent, az erőforrások költsége pedig megoszlik a partnereink között, így együtt mindenki jobban jár, mint külön-külön.
Viszont az is izgalmas, hogy az Avokado kapcsán az ügyféloldalon vagytok, a saját tapasztalataitok alapján is bele tudok helyezkedni az ügyfeleitek helyzetébe, még jobban megértve az ő szempontjaikat, motivációikat, nehézségeiket… és ez talán értéket is jelent.
Valóban szó van egy kölcsönös tanulási folyamatról, hiszen a megbízóink projektjei számos kihívást jelentenek, miközben az Avokadóban szerzett tapasztalatainkat is vissza tudjuk forgatni az ügyfeleinkkel végezett munkába. Vannak, akik alig várják az Avokadóban tesztelt megoldásokkal, folyamatokkal kapcsolatos számokat, eredményeket. Persze nem minden fejlesztés jár üzleti haszonnal, de a sikeres megoldásokat tovább visszük és adott esetben partnereink és a piac számára is elérhetővé tesszük.
Hatvan fős csapattal, több céget is alkotva van még bennetek vágy, igény, potenciál a további növekedésre?
A BIG FISH esetén a megfontolt növekedés a célunk, vagyis a növekedés ne járjon együtt nagy sérülésekkel például a céges kultúrát vagy a még mindig családias légkörben működő csapatot illetően. Természetesen a piaci körülmények is számítanak; a jelenlegi gazdasági helyzet érezteti a hatását nálunk is. Az Avokadóval viszont egyértelműen a gyors és hatékony felskálázódás a cél.
Szerző:
Lippai Roland – Telekom Hello Biznisz szerkesztőség
