A jó ötlet önmagában semmit sem ér, ha nincsen mögötte ön- és piacismeret, illetve kidolgozott stratégia – fogalmazta meg a legfontosabbakat Békéssy Olga. Az egykori riporter ma már saját kommunikációs céget és egy szerelemprojektet visz. A sikert nem kapta ingyen, az első ötlete azonnal elvérzett, ma viszont már komoly szerepe van a női karrierváltók és vállalkozók sikereiben. A kapcsolatépítésről, a kőkemény munkáról, a koronavírus-válság túléléséről, a kezdő vállalkozók leggyakrabban elkövetett hibáiról és a megoldásokról is kérdeztük.
Közel két évtizedet töltöttél az RTL Klubnál szerkesztő-riporterként, milyen volt ennyi idő után a Kamera Hungária-, illetve Hégető Honorka-díj birtokosaként új karriert indítani?
A váltás nagyon egyszerűen adta magát, hiszen az első gyerekem mellől még visszamentem dolgozni, de a másodiknál ez már nem volt járható út. Híradót heti hét nap kell készíteni, se hétvége, se karácsony, se szilveszter. Félállásban is napi tíz órát dolgoztam és sok hétvégén voltam távol a családomtól, hét közben pedig azon izgultam, hogy a multis férjem időben odaér-e a családi napközibe. Tehát nem egy családbarát műfajról van szó, emellett a magazinműsorok készítése is nagyon sok időt vitt el. De tizennyolc év után egyébként is úgy éreztem, hogy ideje lenne valami mást csinálni. Vagyis a második gyerekem érkezésekor már tudtam, hogy nem megyek vissza. A kérdés az volt, hogy akkor mit is fogok csinálni. Sokakhoz hasonlóan én is valami teljesen másban gondolkodtam. Van egy ghánai-magyar barátnőm, így rajta keresztül tudtam meg, hogy Ghánában nagyon szép gyöngyöket égetnek. Akkor azt gondoltam, hogy ez a tuti biznisz; behozom a gyöngyöket és itthon eladom őket. Ezzel a zseniális ötlettel vettem részt egy kezdő vállalkozó nők számára szervezett tréningen, ahol két perc alatt kiderült, hogy az elképzelésemnek semmilyen piaci alapja nincsen. Viszont a tréning alatt a társaimtól egyre több megkeresés érkezett; segítsek szöveget írni, vagy akár egy-egy témát bejuttatni a fősodratú médiába. A tréning zárónapján már a jelenlegi kommunikációs cégemet prezentáltam.
Hogyan készül egy híradó?
A nézők ugyan „csak” két embert látnak a képernyőn, de valójában egy egész stáb dolgozik az anyagokon egész nap. A riporterek minden reggel témákat hoznak a napindító értekezletre, amiket persze a napi történések alakíthatnak. Ha elfogadja a napi szerkesztő a témát, akkor indul a munka: felkészülni, utánaolvasni több oldalról az adott témának, megkeresni a lehetséges interjúalanyokat, majd a stábbal – amikor nincsen járvány – kimegyünk a helyszínekre forgatni. Az elkészült interjúkból ki kell választani azt a pár mondatot, ami a legfontosabb, szöveget írni hozzá, majd a vágóval megvágni: ezt látja a néző este a híradóban. Az egész folyamatot a riporter viszi végig, de mindig van segítsége: a napi adás szerkesztője, az operatőr vagy a vágó. Gyakran több riportot is el kell készítenie egy riporternek, hiszen napközben sok minden változhat: kieshetnek anyagok, más kerül a fókuszba attól függően, hogy éppen mi történik. Nagyon fárasztó ez a folyamat, de megtanít arra, hogy nincs lehetetlen. Egyébként volt alkalmam megnézni, hogyan is megy ez a hír óriásnál, a CNN-nél. Ott mindenki csak egy-egy szeletét végzi a munkának: van, aki kikutatja a témát, egy másik kolléga leforgatja, egy harmadik pedig megvágja. Nyilván az egy hatalmas ország. Mégis, én nagyon szerettem azt az önállóságot és bizalmat, ahogyan mi dolgoztunk.
Több magazinműsor – A XXI. Század, a Házon Kívül, az Akták – is kapcsolódik a nevedhez. Itt is hajtás volt, vagy más a munkamenet?
A Házon kívülben sokszor hasonlóan feszes a munkatempó, hiszen a hosszabb, több embert megszólaltató anyagokért gyakran kell utazni vidékre és nagyon kell figyelni kell arra, hogy kiegyensúlyozott legyen egy riport, vagyis minden érintett félnek meg kell szólalnia. A tévénél a napi adások élveznek elsőbbséget, ezt azt is jelenti, hogy a magazin műsorok vágásának este álltunk neki, hajnali 1-2-ig simán vágtunk. Az, hogy egy riport jó lesz-e, a csapaton múlik. Ez a csapatmunka minden műsorra igaz. A XXI. Század a szívem csücske volt: hetekig készültem, forgattam egy adást, rengeteget olvastam az adott korról, beszélgettem az interjú alanyokkal, régi film archívokat kutattam vagy éppen a Színháztörténeti Intézetben néztem át több száz képet, hogy a legjobbakat bemutathassam.
Nem bántad meg, hogy nem váltottál drasztikusan és végül is maradtál a média-kommunikáció területén?
A legjobb döntés volt, amit az ügyfelek is visszaigazoltak az elmúlt évek során. Amikor átkerülsz a „másik oldalra” – tehát a médiából az ügynökségi vonalra – akkor te pontosan tudni fogod, hogy miből lesz főcím a médiában, s mi az, amit jobb elengedni. A vállalkozni akaró nők esetében nagyon sokszor azt látom, hogy miközben megvannak a válaszaik és a tudásuk is egy-egy helyzetre, mégis valami nagyon mást akarnak csinálni.
Vagyis adódik a kérdés: a magas szintű önismeret fontos része a vállalkozói létnek?
Abszolút, s valójában nem is való mindenkinek a vállalkozói életforma. A híradózás során megtanultam, hogy „nincs lehetetlen”. Ez egy nagyon erős belső hajtóerő, ami valószínűleg minden sikeres riporterben megvan. Ezért is lepett meg az, amikor szembesültem azzal, hogy ez nincs meg mindenkiben. Nagyon sokszor látom: valójában e hajtóerő hiánya az egyik oka annak, hogy egy női vállalkozó-jelöltnek nem sikerül felépítenie a saját üzletét.
Mik még a legjellemzőbb buktatók?
A jó ötlet a sikernek csupán az egy százalékát teszi ki. Nagyon jól átgondolt stratégia és következetes munka nélkül nem fog menni. Az alapötletet azért érdemes megszondáztatni zárt vállalkozónői csoportokban, kikérni a véleményeket. Ezek a közösségek nagyon támogatók. S persze piackutatást kell végezni. Én már sokszor lebeszélem a hagyományos munkahelyre visszatérni nem akaró, főleg kisgyerekes anyákat arról, hogy megcsinálják a sokadik nyálkendő bizniszt. A piac telített a kisgyerekes termékekkel, tehát piackutatás nélkül belevágni egy ilyen vállalkozásba abszolút felelőtlenség.
A tréningen hamar kiderült a te gyöngyimport-üzletedről is, hogy nem áll szilárd lábakon.
És milyen szerencsém volt: nagyon sok időt és pénzt takarítottam meg azzal, hogy az üzleti terv készítésekor rádöbbentem, ez nem az én utam!
Úgy tudom, hogy a Női váltó egy szerelemprojekt. Mit kell tudnunk erről, hogyan építetted föl s mi a célja a több más hasonló tematika mellett?
Megmutatni, hogy nem vagy egyedül! Karriert vagy élethelyzetet váltani, elindítani egy vállalkozást nagy döntés és hosszú út eredménye. Amikor elkezdtem vállalkozni, azt vettem észre magamon, hogy minden nőt arról kérdezek: te hogyan csinálod? Hogyan lehet vállalkozni, karriert építeni gyerekek mellett? És a nők megnyíltak. Fantasztikus történeteket és egyéni tanulságokat hallottam a nőktől. Egy idő után pedig azt éreztem, hogy ezeket a történeteket másnak is olvasniuk kell. Azért, hogy erőt adjanak, inspiráljanak, közösséget formáljanak. Ezért indult el a Női váltó másfél éve. Remek csapat állt össze, van egy szűk mag újságírókból és háttér emberekből, akik egytől-egyig fantasztikus emberek és támogató kollégák. Ez a legjobb az egészben: csak olyanokkal dolgozom, akiket emberileg és szakmailag is sokra tartok. Trogmayer Évát muszáj kiemelnem, akivel egy közös ismerősünk hozott össze akkor, amikor Évi is nagy váltásban volt. A legjobb találkozás volt. Évi lett a felelős szerkesztőnk, aki hihetetlen profizmussal és lelkesedéssel viszi a Női váltót Szegedről, hiszen ez a munka nem helyhez kötött. Tavaly már kiléptünk a virtuális térből az első Női Karrierváltó Fesztivállal, amire pár hét alatt elfogytak a jegyek. Tele vagyunk tervekkel, de a koronavírus járvány és a valószínűleg hónapokig tartó bezártság teljes újratervezésre kényszerít minket is.
Alapesetben jó pár ötlete van az embernek, de hogyan válasszuk ki azt, amibe végül is beletesszük az energiánkat?
Sokan meglévő munkájuk mellett kezdenek bele a saját vállalkozásukba, amit apránként építgetnek esténként, hétvégenként. De mégis megvannak azok a lépések, amelyeket nem lehet megspórolni: jól tesszük, ha az ötletünket megszondáztatjuk az ismeretségi köreinkben, bedobjuk zárt szakmai Facebook-csoportokba és piackutatást végzünk. Anélkül elindítani például egy kézműves- vagy coach-szolgáltatást, hogy az ember nem kutatja meg a témát, nem nézi meg a konkurenciát a piacon, óriási felelőtlenség lenne egyéni és családi szinten is.
Szóval így
lehet az ötletből üzlet… s megtérülési időben mire készüljön a vállalkozó?
Elvileg két-három évet kell belőni.
Ez termék- és
szolgáltatásfüggő dolog. Akár már az első két év alatt kiderülhet, hogy
életképes-e a vállalkozás, meg lehet-e belőle élni, képes-e növekedni. Vagy
éppen nem érdemes vele foglalkozni. De alapvetően azt mondom és a
környezetemben lévő vállalkozónőkkel is ezt tapasztaljuk: reálisan öt év
megtérülési idővel érdemes számolni.
Neked mi volt a legnagyobb kihívásod az elején?
Szuper, megvan a vállalkozásom, tudom, hogy mivel szeretnék foglalkozni, de hogyan lesznek ügyfeleim? – kérdeztem magamtól. Kijöttem a tévétől és senkit sem ismertem a gazdasági életben. Mit tegyek azért, hogy megismerjenek a piacon? Elkezdtem felhívni az ismerőseimet, hogy image- vagy riportfilmet készítek nekik. Az nem kell, hívott vissza a barátnőm férje, de egy sajtótájékoztatót szervezhetnél – mondta. Remekül sikerült, ami magával hozta az első céges ügyfelemet, aki ránk bízta több vállalkozása kommunikációját is. De a kapcsolati háló is fontos, ahogyan a véletlenek is közrejátszhatnak egy-egy új ügyféllel való egymásra találásban. Az elégedett ügyfelek pedig tovább ajánlottak, így nagy problémáim nem voltak ezen a területen. Ami igazán nehéz, minden vállalkozást érintő téma: a növekedés kérdése, a csapatépítés, a humánerőforrás kezelése és a vezetői szerep megtalálása.
Mit neveznél meg igazán égető nehézségként egy kezdő vállalkozás esetében, s milyen megoldást javasolnál?
Az egyik legnehezebb feladata egy vállalkozónak az, hogy képes legyen kitűnni a millió hasonló profilú piaci szereplő közül. Ha valaki belevág a kézműves-, vagy a nőknél nagyon is jellemző gyerekruha-, esetleg coach bizniszbe és nincs mellette valamilyen különleges szolgáltatás, valami, ami megkülönbözteti azt a többi hasonló terméktől vagy szolgáltatástól, akkor azt a vállalkozást sikerre vinni igazán nagy kihívást jelent. De éppen ilyen fontos a személyes kapcsolatrendszer kérdése is, ami együttműködéseket, végül is ügyfeleket jelent. Én könnyen ismerkedem, ma már a vállalkozói szférában is sok embert ismerek, de sajnos ez nagyon sok nőnek nem adatik meg. Az általunk szervezett Női Karrierváltó Fesztivál egyik célja éppen ez volt, hogy a vállalkozó nőknek legyen lehetőségük személyesen is találkozni egymással. Ekkor lehet névjegykártyát cserélni, ismerkedni; én magam is tudok nagyon sok közös, ott elindult együttműködésről. A nők egyébként is nagyon aktívak és segítik egymást a közös gondolkodással vagy akár projektekkel is, tehát megéri csatlakozni a már említett zárt csoportokhoz is. S eközben mindig arra bátorítom a női vállalkozókat: írják meg a történetüket, mert a jó sztorikat a média is könnyen felkapja.
A koronavírus-járvány éppen a személyességet tette zárójelbe s azért az online kommunikáció nem ugyanaz.
Ez egy nehéz időszak mindenki számára, hiszen miközben vinni kell a vállalkozást, rendszeres telefonos meetingjeim vannak, addig csúcsra van járatva a háztartás, meleg ebédet kell prezentálni, egy személyben óvónőként és matektanárként is helyt kell állni. Én reggel 5-kor kelek és gyakran még este tízkor is a gépnél ülök, mert teljesen szétforgácsolódik a nap úgy, hogy a gyerekek 0-24-ben itthon vannak és tanulni, foglalkozni kell velük. Szerencsére a férjem itthon van és a fontosabb telefonhívásoknál besegítünk egymásnak, illetve a főzés nagy részét is leveszi a vállamról. Napról napra változik minden a cégnél nálunk is: van olyan ügyfél, aki ideiglenesen bezárta a boltot és olyan is, akinek a válságkommunikációban kell most nagyon sokat segíteni.
Hogyan lehet túlélni ezt az időszakot, hiszen nyilván a boltot nem zárjuk be, tehát mit javasolsz?
Aki teheti, vagy akinek nincs más lehetősége, mert egyelőre nincsenek ügyfelek, nem nyithat ki, nem végezheti a szolgáltatását, annak ez a lecsendesedés időszaka lehet. Legyünk őszinték: aki két-három gyermek mellől vállalkozik, az éppen túlél. Ott más a fókusz, a család és a gyerekek az elsők. A többieknél most lehet megnézni, hogy milyen is volt az elmúlt időszak, van idő a stratégiaépítésre, a tervezésre. Van lehetőség áttekinteni, hogy mit értük el eddig, hová is akarunk eljutni, szükség van-e fejlesztésre. Mert minden nehéz időszak véget ér egyszer…
Mondd el véleményedet a cikkről
