A We Love What You Build-nél tudják, hogy a legót szinte mindenki szereti. A tizenegy éves kisvállalkozásban másfél éve autizmus spektrumzavarral élő munkavállalók is dolgoznak. Lendületüket a vírushelyzet sem vette vissza, a startup rohamosan fejlődik. A cég hatvanötezer darabos egyedi készletét saját piacterén értékesíti, önálló fejlesztéseik mellett profi és hobbiépítők által tervezett építményeket is készletbe rendeznek. A sokféleség jó, tartja az alapító, aki piaci okból nyitott a neurodiverz munkavállalók felé: felismerte, hogy van az a munka, amit az autista emberek jobban el tudnak végezni, mint mások.
Egyre többet tudunk az autizmusról, a sztereotípiák azonban csak nagyon lassan enyhülnek ezzel kapcsolatban. Pedig a társadalmi érzékenyítés ma már szinte folyamatos, a rendezvények és plakátkampányok mellett hozzájárul ehhez az is, hogy számos tudósról, művészről hozzák nyilvánosságra az érintettséget. Olyan zsenikről derült ki, hogy az autizmus enyhe fokával éltek, mint Einstein, Michelangelo, Edison, vagy az Apple alapítója, Steve Jobs. A focifenomén Leonel Messivel kapcsolatban is szárnyra kelt a hír és az argentin zseni nem cáfolta érintettségét. A tízmillió futballszakértő országában nem kérdés, hogy a siker érdekében mindannyian leigazolnánk Messit, ha lehetne.
Valami hasonlót ismert fel Kókai Dávid, amikor szintlépésre készült Lego kockákat forgalmazó vállalkozásával, a WLWYB-del. Korábbi vezetői tapasztalataira alapozva tudta, hogy neurotipikus emberekkel nem viheti sikerre terveit. – Amikor 3-4 éve új kihívások elé néztünk, akkor számunkra a neurodiverzitás volt a szakmai válasz. Egész egyszerűen bizonyos feladatokat az autizmussal élő kollégák sokkal jobban tudnak ellátni, mint a neurotipikus emberek – fogalmaz Dávid, aki 12 éve kezdett Lego elemekkel foglalkozni. 2010-ben létrehozta cégét, amely mostanra a világ minden pontjára szállít Lego alkatrészeket és egyedi termékeket is. Vásárlóik között vannak hobbi-építők, nagyvállalatok és marketing cégek, mint újrafelhasználók (például akik belsőépítészeti elemeket gyártanak Legoból) és a származtatott termékeket gyártók. Ilyen például a cég JOBO nevet viselő szegmense is, amely egyedi készleteket, különlegességeket forgalmaz.
A JOBO-val legorobotokat tervezünk, de hamarosan az asztalunkon lesz egy fejlesztő doboz is a 9-14 év közötti korosztálynak. A legújabb származtatott termékünk egy fali dísz, a Lego színek periódusos rendszere, amely most nagyon népszerű a vásárlók körében – ismerteti a cégvezető, s beavat abba is, hogy neurodiverz csapatuk kialakításában és sikeres fenntartásában fontos szerepe van az autistákat támogató Mars Alapítványnak és az Aura Egyesületnek. Másfél éve kezdtek autistákat alkalmazni, s mint mondja, a kezdet nem volt könnyű. – A kollégákkal érzékenyítő tréningeken vettünk részt és még így is nagy volt a riadalom azzal kapcsolatban, hogy mi vár ránk. De mindenki nevében mondhatom, hogy óriási sztereotípiák omlottak le mindannyiunkban – emlékszik vissza és hozzáteszi: az emberek többsége a tudatlansága miatt él tévhitek mentén.
Üzleti céljaik miatt döntöttek így
Kókai Dávid nem jótékonyságból, hanem piaci alapokon döntötte el, hogy a Legok színes világában oly jól eligazodni képes autistákat fog foglalkoztatni. Ehhez pedig kialakították a megfelelő munka környezetet és a mai napig heti tréningeken vesz részt a cégnél mindenki. Erről azt gondolhatnánk, hogy sok a többletköltség, de Dávid nem így látja: – Egyszerűen ennyibe kerül egy kocka szétválogatása. Korábban végig gondoltam, hogy mennyibe kerül egy hiba, mennyibe kerül egy csütörtökön lelassuló kéz, s végig gondoltam, hogy ezzel szemben mennyibe kerül egy neurodiverz csapat annak extra költségeivel együtt. A nap végén arra jutottam, hogy az utóbbi olcsóbb és hatékonyabb.
A legózás szárnyra kapott a világjárvány alatt, több lett a szabadideje a felnőtt hobbi-építőnek, így a tavalyi „otthonülős” időszak sikert hozott a budapesti startupnak. Az egy évvel ezelőtti karanténra gyorsan reagált a cég: mindenki home office-ban dolgozott, átalakították az operációs folyamatokat. Egyszerre csak egy ember tartózkodott az irodában, ami egyben a raktáruk is. Közben egy futár ingázott a raktár és a kollégák között, szállította az ellenőrzésre váró megrendeléseket.
Mit csinálnak a cégnél a neurodiverz munkavállalók? Ők azok, akik darabjaira szedik a Lego készleteket, csoportosítják az elemeket, majd a hatvanöt ezer darabos saját készletből válogatással és kézi számolással állítják össze a megrendelők csomagjait. Vannak egy-egy darabot rendelő vásárlók, s vannak, akik készleteket kérnek a WLWYB-től. A termékek környezettudatos csomagolásban jutnak el a vásárlókhoz, a leírás online érkezik, semmit nem nyomtatnak ki. Kókai Dávid 2021-ben a forgalom megháromszorozását várja el a cégtől.
Az autista kollégák is megtanulták tolerálni a „változást”
Alapvetés, hogy az autizmus spektrumzavarral együtt élők nehezen kezelik a változásokat. Ugyanakkor Dávid azt gondolja, hogy mindenkivel meg kell értesse: az üzlet lényege a változás.
– A változás a mindennapok része. A változás csak akkor változás, ha váratlanul ér. Ha tudunk rá számítani, akkor az már nem is változás. Kulturálisan fel lehet úgy építeni a napokat, hogy ha nem is látunk mindent előre, a változást úgy kezeljük, mintha állandóság lenne. Mondok egy példát: nem azt mondom, hogy ma biztos piros kockákat kell válogatni, hanem azt, hogy ma nagy valószínűséggel kockákat kell válogatni, de azt még nem tudjuk, hogy pirosat vagy kéket. Így a változás nem is változás, hanem maga az állandóság. Ez egy elvont, de üzletileg nagyon fontos szempont – részletezi Dávid.
Tapasztalata szerint a munka szerencsés esetben nem más, mint az önmegvalósítás része. Ők sem csinálnak mást, mint létrehoztak egy olyan közeget, ahol mindenkinek megnyílik a lehetősége az önmegvalósításra. – Csak így lehet egyről a kettőre jutni, különben mindig csak önmagad tengelye körül forogsz – hangsúlyozza.
Egyénre szabott felvételi, támogató közeg, erős csapat
Alapos felkészülés előzte meg az autistákkal való együttműködést – ezt már Juhász Lili HR-es fogalmazza meg. A szakmai szervezetek segítségével támogató környezetet alakítottak ki, felkészítették a kollégákat a neurodiverz munkatársak érkezésére, majd megkezdődött a válogatás.
– Precíz folyamatokkal szűrjük az embereket a felvételiken. Először nyílt napokat szervezünk, hogy az érdeklődők megnézhessék, megismerhessék mi ez a munka, s csak aztán döntsék el, dolgoznának-e nálunk. Nagyon érdekes volt eleinte megtapasztalni azt, hogy sok érintett el sem hitte, hogy mi dolgozni akarunk velük – avat be a kezdetekbe.
Beavat, hogy a neurodiverz emberek esetében egyénre szabottan kell az interjúkat megtartani. Nem szabad fennakadni azon, ha mondjuk, egy autista nem néz a főnök szemébe – tőle ez nem elvárható. Súlyos diszgráfiások esetében könnyen lehet, hogy nehézséget jelent a jelentkezési lap kitöltése – tekintsünk el ettől, ha egyébként a munkavégzés során nem kellene írnia az illetőnek. Fontos a nyitottság, a tájékozottság, ha neurodiverz csapatot építenénk – részletezi a tapasztalt szakember. A saját csapatuk működéséről így fogalmaz:
– Ha valakinek valami nem megy, akkor kipróbálunk egy másik megoldási lehetőséget. Úgy gondoljuk, addig kell menni előre, amíg meg nem találjuk a megoldást egy problémára. Nagyon jó a mi csapatunk abban, hogy mindenkiben benne van a vágy a megoldásra, még akkor is, ha annak konfrontáció az ára. Ebben van az ereje a mi neurodiverz csapatunknak – írja körül Lili és elmondja azt is, hogy komoly elvárásaik vannak a munkavállalók felé. A próbaidőszakban nagy is a fluktuáció, de aki marad, az csapatuk teljes értékű tagja lesz.
– Az egész csapatunk olyan, mint amit árulunk. Elképesztően színes, sokféle személyiségtípus dolgozik együtt. Vannak összeütközések, de pont attól erős ez, hogy nyitottak vagyunk a megoldásra. A közeg, akiket kiszolgálunk és a termék, amit árulunk, nagy összhangban van egymással.
Arra a kérdésre, hogy mely iparágakban lehet hasznos a neurodiverz személyek foglalkoztatása, Lili és Dávid közösen azt a választ adják, hogy minden csapat neurodiverzzé tehető. Vannak esetek, amikor gazdaságilag ez nem indokolt, de ha a vállalkozás már szervezetként működik és a feladatok szét vannak válogatva, akkor a neurodiverz rendszer jobb, mint a neurotipikus.
Neurodiverz-kisokos: infók neked, ha nyitott vagy a „sokféleségre”
- Az átlagos embereket szokás neurotipikusnak is nevezni, az ettől valamiért különböző személyeket – például az autistákat – pedig neurodiverznek.
- A neurodiverzitás fogalma arra a megállapításra épül, hogy nincs két egyforma agy, s hogy a sokféleség jó. A neurodiverz emberek úgy értékesek, amilyenek, nem kell őket megváltoztatni – tartja a modern szemlélet.
- Az autisták mellett a diszgráfiás, ADHD-s, a kényszerbetegségben szenvedők és a poszttraumás stressz szindrómás személyek is a neurodiverz halmazába tartoznak.
- A sokféleség jó. A neurotipikustól eltérő gondolkodású emberek között sok a tehetség, akik hozzásegíthetnek egy céget a siker eléréséhez.
- Nincs az a vállalkozói folyamatmodell, amelybe valamely neurodiverz nem volna beilleszthető.
- Ahhoz, hogy a munkáltató kamatoztathassa a neurodivergens személyekben rejlő potenciált, számukra megfelelő munkakörülményeket és az egyénekre szabott felvételi folyamatot kell megvalósítani.
- Ne az legyen a célod, hogy mindent alárendelj a neurodiverzitásnak, hanem az, hogy megfogalmazd: a neurodiverzitás milyen célokat szolgál és a neurodiverzitásnak milyen típusú külső adottságokat kell tudni elfogadnia!
- A munka akkor a leggyümölcsözőbb, ha az egyben mindenki számára önmegvalósítás is. Legyen a munkahely egy boldog hely mindenki számára.
- Nem vagy egyedül: a Mars Alapítvány és az Aura Egyesület segít, ha neurodiverz személyek foglalkoztatásában gondolkodsz.
- A HR szakmán sok múlik: egy gondolkodó HR vezető nem ódzkodik attól, hogy az átlagostól eltérő gondolkodású személy kerüljön be a rendszerbe.
+ 1. Egy modern vállalkozás életében a változás, az alkalmazkodás képességének elsajátítása elkerülhetetlen.
Szerző:
Lakatos Katalin – Telekom Hello Biznisz szerkesztőség
