Marosfalvi Csillát sem a családja, sem korábbi cége nem támogatta érzelmileg, de még a barátai is csak félve, hogy egy kisgyerekkel, válófélben kilépjen a vállalkozói világba. Ő a szívére hallgatva így is belevágott, és bár az első évben a „túlélésre” játszott, most két évvel az indulás után női felsővezetők hatékonyság- és együttműködésfejlesztésével foglalkozó business coachként tele a naptára, trénerként rendre telt házas tréningeket szervez. A sikerhez Csillának számos korábbi félelmével le kellett számolnia, más berögzüléseit elengednie, és ki kellett alakítania egy olyan napi ritmust is, amibe belefér „36 órányi” elvégzendő feladat is.
Csilla tíz évet dolgozott multinacionális környezetben felsővezetői asszisztensként. Szerette a munkáját, sikeres volt. Főnökei mellett, és tőlük nagyon sokat tanult, szinte észrevétlenül szippantotta fel az ismereteket arról, hogy milyen ismérvei vannak egy jó vezetőnek. Főleg férfiaktól tanult, mert javarészt ők voltak felsővezetői pozícióban körülötte, de sokáig ezzel a ténnyel különösebben nem is foglalkozott. Ahogy azzal sem, hogy neki magának milyen tulajdonságai erősek, azt gondolta, átlagos képességei vannak. „Mint az X-generációsok általában, én is nagyon lojális és nagyon maximalista voltam, olyan, akit azért könnyen el is lehetett bizonytalanítani. Ennek köszönhetően nőként, ebben a közegben én is végigmentem az önbizalmi létrán” – meséli Csilla.
34 évesen ettől függetlenül, úgy érezte, hogy mindene megvan, az élete kerek: jó pozícióban dolgozik jó fizetéssel, csinos, van egy férje, és tele van energiával. „A kislányom születésével egyik napról a másikra hirtelen ez a stabil, kényelmes keret megszűnt. Februárban hagytam abba a munkát, márciusban már babáztam. Nagyon éles váltás volt, hirtelen beszűkült minden, megéltem az összes kismamás sztereotípiát” – emlékszik vissza Csilla. Az a másfél év, amit otthon töltött, a befelé figyelésről szólt neki: rengeteg mindennel szembenézett és elhatározta, hogy számára az lesz a legfontosabb, hogy életével példát mutasson a kislányának. Itt is lett volna lehetősége arra, hogy vállalkozást indítson, de akkor még maradt a biztos úton, és visszament alkalmazottnak 8 órába dolgozni. „Az alatt a két év alatt, amit egy bölcsődés gyerek mellett lehúztam teljes munkaidős munkavállalóként, csomó stratégiát kifejlesztettem. A legfontosabb képesség, amit használtam az önérdek-érvényesítés volt: egyszerűen ki kell tenni az asztalra azt, hogy nekem mire van szükségem, milyen feltételek mellett tudom vállalni a jól teljesítést” – mondja.
Rigid keretek kontra rugalmasság
Csillának szerencséje volt, mert volt egy kiváló főnöke, aki kisgyermekes apaként pontosan értette, hogy mit jelent az, ha az embernek családi kötelezettségei is vannak, így nem okozott neki gondot a rugalmas munkavégzés. „Az számított, hogy a munka el legyen végezve és szuper minőségben, és ezt tudtam vállalni” – mondja Csilla. A főnökével megtalálták közösen azokat a pontokat, ami mindkettőjük életstílusába beleillett. „Simán tartottunk státuszmeetinget este 10 után, amikor mindketten már lefektettük a gyerekeket. Persze ehhez kellett a ma már volt férjem beleegyezése is, de mérlegeltük, hogy így én is be tudok tenni a családi kasszába közel ugyanannyit, és nem a babysitter megy a kislányunkért délután az oviba, hanem én” – teszi hozzá.
Csilla azóta mindenhol kampányolja, hogy a cégek nagyon sok jó munkaerőt veszítenek el a rigid kereteik miatt. Lényegében ennek az áldozata lett Csilla is, mikor új főnöke lett, aki már nem támogatta annyira a rugalmas munkavégzést. Azaz áldozat lett volna Csilla, ha időközben az ő fejében sem fordul meg a váltás gondolata. A munka (és a kislánya) mellett elvégzett egy business coach képzést, ami alatt rájött, hogy az átlagosnak vélt tulajdonságai korántsem átlagosak, és hogy annak a 10 évnek a révén, amit közel 40 felsővezető mellett dolgozott, rengeteg tudás birtokába került. „Felmerült bennem az igény, hogy az erősségeimre támaszkodva, úgy tudjam megvalósítani önmagamat, hogy szabadabban, több ráhatásom legyen az életemre. Az önazonos működéshez viszont nagyon fontos volt a megértés és a tudatosság” – mondja Csilla. 2017 volt, óvodás volt a kislánya, amikor felmondott. „Beleálltam a cselekvésbe, hogy felvállalom, mostantól így akarom élni az életemet”.
A döntése sok konfliktust szült, az addig jól bejáratott életstílusa felborult. „Hirtelen nem támogatott már annyira a család érzelmileg. Nem nagyon értették, ezért nem igazán hittek bennem, hogy 39 évesen, egy kisgyerek mellett, miért is kell újrakezdeni, miért adom fel a biztosat a bizonytalanért, azt, ami már olyan jól működött” – meséli Csilla. Csillának az első év tényleg a nagy túlélésről szólt, rendszertelenebbül dolgozott (pl.: határidő miatt nyaraláson befejezett munkák), és folyamatosan cash-flow üzemmódban volt. A helyzet nem kedvezett a házasságának sem, ezért közös megegyezéssel elindították a válópert.
Extrém újrakezdés
„Elsős lett a lányom, és nem tudtam még, hogy hol fogunk lakni, fent fogom-e tudni tartani magunkat. Óriási érzelmi hullámvasút volt” – idézi fel a 2018-as évet Csilla. Nem akarta feladni a még induló fázisban lévő vállalkozását, ezért elvállalt könnyebb, bedolgozós munkákat is, hogy egzisztenciálisan ne kerüljön patthelyzetbe. Segített neki egy üzleti konzultációs csapat is, a cél az volt, hogy közösen megtalálják azt a keretrendszert, amit ehhez az új életéhez tud kapcsolni. Csilla nagy felismerése volt, hogy igenis kell kérni segítséget, amikor arra van szükségünk, nem kell magunkra venni minden feladat megoldását. Ebben a kritikus évben az volt számára a legfontosabb, hogy kislányának nyugodt, harmonikus hátteret biztosítson a válás körül, és magára is oda tudjon figyelni. „Még a bioritmusomat is átrendeztem emiatt” – mondja nevetve Csilla.
Munkatapasztalatából fakadóan tervezésben mindig is jó volt, de az új élethelyzetében fel kellett erősítenie a hosszú és rövid távú tervezés képességét. Neki már rutin, hogy minden évben csinál évtervezést, és arra is rájött, hogy merni kell kísérletezni. „Mert van, ami nálunk működik, van, ami nem, mindenkinek a saját útját kell járnia”. Olyan új szokásokat is kialakított, hogy a panaszkodás helyett (mert volt olyan időszak, amikor ez jellemezte), elkezdett napi szinten siker- és hálanaplót írni, továbbá azt is nagyon megtervezte, hogy hova szeretne eljutni. „Ha egy kis lépésnyit is, de haladok, megünneplem. Egy éven belül sikerült elintézni a válást, vállalkozást indítani, lakást találni, a kislányom elsős lett. Feltettem magamnak a kérdést, hogy akkor miért is kellene elégedetlennek lennem?” – meséli Csilla. „Nekem jelmondatom lett, hogy hiszek abban, hogy ha azt csinálom, amit szeretek, megélek belőle” – teszi hozzá. Tavaly Csilla elvégzett egy teamcoach képzést is, ezzel is erősítve a vállalkozásának a portfólióját.
Csilla jelenleg elsősorban női vezetők önismeretének mélyítésével foglalkozik. Célja, hogy minél több nőt támogasson, azért hogy nekik rövidebb legyen ez az önmegtalálási út. Úgy látja, hogy sok nő azért se vág bele egy vállalkozásalapításba vagy jelentkezik egy magasabb pozícióba, mert nem hiszi el magáról, hogy képes lenne rá. „Vannak, akik férfias vonásokat vesznek fel, mert azt gondolják, hogy nő létükre – női vezető minta híján – ha vezetők szeretnének lenni, úgy kell viselkedniük, mint egy férfi”. Ő nem ebben hisz. „Nem versenyezni kell egymással, hanem kiegészíteni, ezzel megsokszorozni, az egyik és másik nem erősségeit, fejleszteni az együttműködést. Azt látom, hogy ha a női vezetők egységbe kerülnek önmagukkal, a női minőségükkel, akkor nagyon sok pozitív változást tudnak a cégben létrehozni” – véli Csilla.
Ha szeretnél még jobban elmélyülni a vállalkozásindítás témakörében, keresd fel Tudásbázisunkat!
Mondd el véleményedet a cikkről
