A Gabko Chili néhány darab paprikamagból nőtte ki magát világbajnok díjas vállalkozássá, ám Nagy Gábor korábbi közbeszerzési szakember nem rejtette véka alá, hogy milyen hihetetlen mennyiségű munka van a siker mögött. Az Újraterveztem sorozatunk következő cikkében az újraterveztem.hu csapata Gábor történetét mutatja be.
Nagy Gábor / Gabko Chili
Nagy Gábor közlekedésmérnökként diplomázott a győri Széchenyi István Egyetemen 2005-ben, kevéssel ezt követően került a MÁV-hoz közbeszerzési szakértőnek, az ezzel kapcsolatos képzést is a vállalatnál végezte el. Ugyanakkor 2017-ben kilépett a vasúttársaságtól, hogy a maga útját járhassa.
Gábor a számos nemzetközi chili versenyt megnyerő Gabko Chili számára komoly utat jelölt ki, hiszen az a célja, hogy a már most is ismert vállalkozás országosan és nemzetközi szinten is még sikeresebb legyen, amelyben ő maga már csak a legfontosabb feladatokat látja el. Az első díját 2016-ban az első Magyarországi chili szósz versenyen, a #hunHot-on nyerte el – ezt később még háromszor megismételte. Az Év Magyar Chiliszósza díj azért fontos, mert addigra már kialakult egy elég nagy hazai termelői kör, de a díj bebizonyította, hogy a Gabko Chili továbbra is az élen jár.
A szószok készítése során a saját ötleteit, koncepcióját valósítja meg, a folyamat alatt addig kísérletezget, amíg el nem éri a célját. Ha például szükség lenne egy gyümölcsös, sörös chili szószra, elképzeli az elérni kívánt ízt – „szinte érzem magamban és megcsinálom”. Hobbija a gasztronómia mellett a zene, gitárosként egy helyi Blues zenekarban, a Randa-Lear-ben penget. Emellett olykor esténként megdobálja a Dunát, de a pergető peca is kikapcsolja.
A legnagyobb nemzetközi sikerek:
Word Hot Sauce Awards 2018, 2019 – Best hot sauce in the world fődíj (USA)
Scovie Awards 2019, 2020 (USA)
ZestFest Golden chile Awards 2019 (USA)
Great Taste Awards 2019 (UK)
Flave Awards 2018 (USA)
Hot Pepper Awards 2017 (USA)
Mi a végzettséged?
Közlekedésmérnökként végeztem, majd tizenkét évig a MÁV-nál dolgoztam a közbeszerzési osztályon, ott váltam a terület szakértőjévé.
Ennek semmi köze a gasztronómiához, vagy a chili paprikához…
Tényleg nincsen, viszont hobbiszinten a gasztronómia mindig is érdekelt olyannyira, hogy gyerekkoromban szakács akartam lenni… erről a tervemről nem is mondtam le, éppen mostanság szereztem meg vén fejjel a szakács képesítést. Egyébként jó voltam a korábbi területemen, a vállalat nem is nagyon akart elengedni. A döntést számomra sem volt könnyű meghozni, mert akkoriban a két jövedelem – a főállásomért kapott fizetés és a paprikából befolyó pénz – nagyon is jó volt együtt. Viszont amikor 2017-ben a New York-i The Hot Pepper Awards fesztiválon két kategóriában is világbajnok lettem a saját chili paprikámmal, annak ellenére is döntenem kellett, hogy a munkahelyemen magasabb fizetést ajánlottak a maradásom esetére. Viszont abban is biztos vagyok, hogy ha nem a hobbimat választom, életem végéig bántam volna. Sőt: a munkám és a paprikabiznisz már a díj előtt is jelentős energiát igényelt, aztán tényleg válaszút elé érkeztem. Be is adtam a felmondásom.
Mielőtt váltanak, sokan dolgoznak párhozamosan, egyik lábuk még a régi, míg a másik már az új világban van. Ez nálad mit jelentett?
Azt, hogy elmentem itthonról reggel hatkor, estre hatra hazaértem, majd újabb hat órát foglalkoztam a chilivel. Nem volt mellette életem, zombi voltam. Akkor még a feleségem is tanítóként dolgozott, éjjelente pedig együtt paprikáztunk.
A feleséged az elejétől fogva besegít?
Igen és most már ő is főállásban van a vállalkozásunkban. Neki el kellett fogadni az én hobbimat, ami számára sokkal inkább munkát jelent. Ő szüretel, tölti az üvegeket, címkéz, összekészíti a ládákat, a csomagokat. Sokkal türelmesebb, mint én. Iszonyatosan sokat segít, nélküle korábban és most sem menne a Gabko Chili.
Akkor ez egy igazi családi vállalkozás…
Egyértelműen, sőt, a gyerekeket is be lehet vonni kisebb feladatokba, szeretnek piacozni is.
Az említett húzós időszak – a párhuzamosság – mettől meddig tartott?
Úgy négy-öt évig, 2017-ben döntöttem végleg a vállalkozás mellett.
Közben sosem gondoltál arra, hogy túlságosan nagy lett a hobbid és felfalja az életed?
De igen. Ezért is váltottam, mert úgy gondoltam, ha csak a hobbim – ami már hivatásom – marad, akkor több időm marad másra is, de csak még több energiám ment el a paprikázásra. Egyre inkább célom, hogy a munkám mellett több időm maradjon a családomra és más hobbijaimra. Éljünk is, ne csak dolgozzunk.
Tényleg egy étteremben indult a sztori?
Lassan tíz éve, hogy egy barátomnál voltam kint Finnországban és ott kóstoltam meg először a Habanero paprikát. Emlékezetes pillanat volt, egész éjjel izzadtam, elképesztő volt az az ízvilág. Akkora különbség volt az addig itthon ismerthez képest, hogy a magammal hozott magokból az ablakpárkányon és az erkélyen el is kezdtem termeszteni saját felhasználásra, közben pedig egyre többet olvastam is a chilikről, igyekeztem megismerni ezt a világot. Viszont az akkori harminc növényem annyi termést adott, hogy tisztán látszott, én magam nem tudom elfogyasztani az összes paprikát. Egyértelmű volt, hogy másoknak – barátoknak, ismerősöknek – is adok belőle. Sosem felejtem el, amikor eladtam az első üveg szószomat. Amikor levittem a kocsmába megmutatni és megkóstolták – „Úristen, mennyibe kerül? Hozzál még!”, mondták többen is – akkor nagyon elgondolkodtam. Ezt én ültettem magról, én neveltem föl a növényt, szüreteltem, én találtam ki a receptet és tettem üvegbe is. Ráadásul az első olyan hobbim volt, ami nem vitte a pénzt.
Jó ezt hallani, mert sokak váltása mögött ott van a kiégés is az addigi munkájukban…
Azért a közbeszerzés kapcsán az utolsó pár évben már én is éreztem egyfajta fáradtságot, vagyis nem volt olyan nehéz kilépni belőle. A chili szósszal olyan dolgot hoztam létre, ami másoknak értéket jelent. A korábbi munkahelyemen hiába „tologattam” forintmilliárdokat, a végén mégsem láttam mögötte értéket…
Nagy a szemérmesség, így nem divat a pénzről beszélni, de te többször is szóba hozod a vállalkozásod kapcsán annak fontosságát. Hogyan matekoztad ki, hogy ha kiesik az egyik láb, ne legyen baj, főleg családos emberként?
Egyszerű volt, ahogy mint említettem, mindenképpen dönteni kellett, mert az egyik a másik rovására ment. Úgy voltam vele, ha a paprikabiznisz nem lesz megfelelően jövedelmező, még visszamehetek főállásba is. De azt is tudtam, hogy előbbinek akkor lesz igazán esélye, ha minden energiámat abba fektetem. Föl kellett nőnie a vállalkozásnak. Ennek része volt a brandépítés, a kapcsolatok kiépítése az éttermekkel, viszonteladókkal.
Mindent egyedül tárgyaltál le?
Vannak, akik azonnal nagyban kezdik, de nekem sokkal jobban feküdt a kis lépésekben való haladás, így nőtt meg a Gabko Chili a mostani szintre. Először levittem pár darab paprikát a helyi piacra, majd egyre többen kezdtek keresni. A Bock-kal is úgy kezdődött a kapcsolatunk, hogy az egyik Bocuse D’or versenyen ott volt az asztalon a szószom és megkerestek.
Végül is hogyan lett egy teraszos „kiskertből” egy közel kilencszáz négyzetméteres paprikaföld?
Valójában mindig is nagyobb volt a keresletem, mint a kínálatom, mindig idő előtt kifogytam a paprikából minden évben. Az volt a célom, hogy legalább annyit tudjak termelni, amit biztosan el is tudok adni, míg mások hatalmas mennyiséggel kezdenek és a végén rajtuk marad… Kicsiben kezdtem, folyamatosan növeltem a mennyiséget. Most is egy döntés előtt állok, mert miközben megvan a kereslet, a helyi földviszonyok miatt nem tudom azokat kielégíteni, hiszen kevés a bérelhető vagy megvásárolható termőföld. Olyan paprika mennyiségre lenne szükség, amihez jelenleg még nem vagyok felnőve.
A növekedés kényszere miatt mekkora rajtad a nyomás?
Én elégedett lennék a jelenlegi helyzettel is, de a piac logikája szerint ha megállsz és nem fejlődsz, akkor valójában visszafelé haladsz, a versenytársak pedig elhúznak melletted. Noha van pár év előnyöm ezen a piacon, azt nagyon gyorsan el lehet veszíteni. Vagyis nem tudok megállni, fejlődni kell; s ha a világpiacra kell nyitni ennek érdekében, akkor azt kell megtenni. Persze voltak befektetői megkeresések is, de nem csak ezen múlik ez, mert százmillió forint mellett sem tudnék annyival több chilit termelni, feldolgozni, csak segítséggel. Nem szeretnék négyszer annyit dolgozni kétszer annyi pénzért, mikor már most is nehezen bírjuk az iramot.
Akkor hogyan felelsz meg ennek a növekedés-kihívásnak?
A földvásárlás – adott esetben Nagymaroson kívül – lesz az egyik megoldás, de szükség lenne fólia- vagy üvegházakra is. Mindez viszont már extrém sok munkával jár, így plusz emberekre is szükség lesz és csak munkaerő bevonásával tudom majd megoldani ezt a helyzetet. Viszont ez csak a jövő évben lesz igazán aktuális, mert a koronavírus miatt az elmúlt három-négy hónap nem volt erős az eladások terén, így erre az évre van elég termék. El kell indulnunk egy olyan irányba is, ahol nekem már nem kell a napi, ismétlődő feladatokkal foglalkoznom. Szóval vannak ötletek, de szervezetileg is fejlesztenünk kell, mert egyetlen üveg szószban is rengeteg munka van, amit sokan nem látnak.
Azért azok igen, akik odaítélték a Gabko Chilinek a neves díjakat…
Ez igaz és látják a minőséget is.
Mekkora a verseny a hazai chili piacon?
Van verseny és a konfliktus is egyre több, mert az irigység a legrosszabbat hozza elő az emberekből. Vannak árnyoldalai annak, ha az ember sikeressé válik a saját területén.
Ezek a konfliktusok zavarják az üzletmenetet?
Valamennyire visszavet és érzelmileg is zavar, de erről nem mondanék többet.
A versenyekre hogyan lehet kijutni, meghívásos alapon vagy pályázni kell?
Bárki jelentkezhet. Meg kell jelölni, hogy az illető melyik kategóriában indulni – ennek száma lehet öt vagy tizennégy is – majd a terméket vakteszteken pontozza a szakmai zsűri. A pontszámok alapján dőlnek el a helyezések.
Egy ilyen díj hozzáad valami a vállalkozáshoz, a brandhez?
Hatalmas marketingértéke van, ahogyan az azt követő médiamegjelenéseknek is. Ismertté válik a márka és ha odamegy hozzád egy ember a piacon, mert megismert és kóstolni akar, akkor nagy valószínűség szerint vásárolni is fog.
Akárhogyan is van, mégis úgy tűnik, hogy a Gabko Chilit nagyon is segítette a „szájról szájra marketing” is.
Ez is benne van, ahogyan az is, hogy már az elején elindítottam egy blogot és a Facebook-oldalt, ahol minden lényeges dologról beszámoltam. Egyre több követőm lett, egyre ismertebb lettem.
Összeségében fel voltál készülve az iroda után erre a nagy felhajtása és másfajta életre?
Nem láttam előre, hogy mi lesz ebből a hobbinak indult történetből.
Mi a vállalkozói krédód?
Nem adok alá minőségből, az a cél, hogy a termék továbbra is a legjobb legyen.
A karantén időszak szükség volt valamilyen fejlesztésre?
Igazából nem, de a mivel a vállalkozás négy lábából három kiesett – a piacozás, az éttermi rendelések és a fesztiválok – jobban odafigyeltünk a negyedikre. Ebben az időszakban a webshop-on érezhetően nőtt a forgalom, bár az összforgalmam így is a negyede volt a vírus előtti helyzetnek. De most, hogy újra szabadabban lehet mozogni, a helyzet rendeződni látszik.
Mit üzensz azoknak, akik váltásban gondolkodnak, mennének a szívük után?
Ha van egy ötletük, ami működik kicsiben, akkor próbálják meg nagyban is. Jobb a saját utunkat járni, mint másoknak dolgozni. Én nem bántam meg, hogy vállalkozó lettem.
Szerző:
újraterveztem.hu csapata
