Programozó szakemberként és festőművészként találta meg a helyét Koreny Dóra, akire a mai napig sokan furcsán néznek amiatt, hogy orvosi diplomával a zsebében nem orvosként dolgozik. Dóra a rezidens évek idején meghozta élete legkeményebb döntését és azóta a saját útját járja. A Dora Koreny Paintings megálmodója nagyon őszintén beszélt a karrierváltás nehézségeiről, a nehéz döntések szükségességéről és a kitartó munka eredményeiről is. Az Újraterveztem sorozatunk következő cikkében az újraterveztem.hu csapata Koreny Dóra történetét mutatja be.
Orvos, programozó és festőművész – van valami, ami e három egymástól eltérőnek látszó identitást összeköti benned?
Az orvosi egyetem alapképzése után radiológus rezidensként folytattam a tanulmányaimat, tehát a vizualitás és a képalkotás megjelenik a radiológiában és a festészetben is, ugyanakkor sokkal inkább érzem az erős kapcsolatot a szoftverfejlesztés és a festés között, mert mindkét területen a semmiből hozok létre valamit, teremtek valami értékeset.
Az orvosi egyetem hat éve, majd a rezidensképzés köztudottan kemény és energiaigényes, óriási elköteleződést igénylő időszak, ezt nem hagyja csak úgy ott az ember… mi történt, hogy mégis félbehagytad a rezidens képzést és „kiszálltál” az egészségügyből, legalábbis, mint orvos?
Nem tudok megnevezni egyetlen kiváltó okot, sokkal inkább arról volt szó, hogy az évek folyamán én magam is változtam és 25-26 éves koromra a korábbiakhoz képest mások lettek a prioritásaim. Ekkoriban már jó ideje együtt voltunk a mostani férjemmel és amikor elkezdtünk a gyermekvállaláson, a családalapításon gondolkodni, én úgy láttam, hogy az az irány, amifelé orvosként akkor tartottam, gyerekek mellett hosszú távon nem fenntartható. De akkor kezdtem el igazán tudatosítani, hogy nem a saját utamat járom, amikor egy ideje már minden nap a „nem akarok bemenni dolgozni” gondolattal ébredtem. Alapvetően az a típusú ember vagyok, aki addig megy a kitűzött célja felé, amíg azt el nem éri, ezért ekkor életem legnehezebb döntését kellett meghoznom. A kiszállással szembe mentem magammal, az elveimmel, de mégsem bánom, hogy így döntöttem, mert most sokkal jobb életet élek, mint amit akkor élnék, ha abba az irányba megyek tovább.
Vagyis egy versengőbb típusú embernek tartod magad?
Abszolút.
És a döntésed hogyan tudtad átkeretezni magadban oly módon, hogy ne a „vesztest” lásd magadban?
Az volt a célom, hogy találjak egy olyan szakmai területet, ahol hasznosíthatom az orvosi egyetemen megszerzett tudásomat. Nagyon sokat agyaltam azon, hogy milyen irányba lenne érdemes elindulnom, aztán végül a gyógyszeripar és a szoftverfejlesztés adta magát, hiszen e két területet összeköti, összekötheti az orvostudomány. Először egy negyedéves-, majd egy komolyabb, másfél éves szoftverfejlesztő kurzust végeztem el. Közben egyre jobban megismerkedtem a partnercégekkel, a lehetséges munkahelyekkel is. Igy kezdtem el – főleg frontend vonalon – egészségügyi szoftverfejlesztéssel foglalkozni.
A döntéseinket elsősorban mi hozzuk és mi felelünk értük, de nem élünk buborékban – mit szóltak például a szüleid az elhatározásodhoz?
Az az igazság, hogy nem igazán örültek a döntésemnek, de aztán megértették a mögöttes okokat és ezután támogattak. Mára pedig már meg is nyugodtak, hiszen látják, hogy megtaláltam a helyem, ami nekem és a családomnak is jó. Viszont a mai napig vannak olyan emberek, akik bolondnak néznek, ha kiderül, hogy orvosként végeztem, de mégsem orvosként dolgozom. Erre mindig azt mondom, hogy elsősorban az a fontos, hogy az ember jól érezze magát abban, amit csinál. Meg lehet csinálni azt is, hogy valaki egész életében ugyanazt és ugyanott csinálja munka gyanánt, de ha nem érzi jól magát benne, akkor mi értelme van az egésznek?
Amikor az ember a saját útját járja és nem azt, amit mások szerint járnia kellene, gyakran eredményez nehéz és bizonytalan helyzeteket… azt olvastuk, hogy a döntés és a váltás időszaka feszültségekkel teli volt, hogyan tudtad megfelelően feldolgozni ezt az időszakot?
Ahogy említettem, tényleg nehéz döntés volt, hiszen amellett, hogy szembementem az elveimmel, ott van a magam-, a szűkebb környezetem- és a mások felé is való megfelelési kényszer is. De nem voltam rest segítséget kérni, vagyis ekkoriban jártam pszichológushoz is.
A „jól akarom magam érezni…” egy egészséges törekvés, ám felmérések szerint a munkavállalók nyolcvan százaléka kifejezetten utálja a munkáját és az is igaz, olykor kompromisszumokat is kötni kell. Te képes vagy a munka-karrier területén kompromisszumokat kötni?
Természetesen, azért érdemes azzal is tisztában lennünk, hogy a munkánkban, a különböző projektek során is lehetnek kevésbé kellemes vagy szerethető dolgok és kérdés, hogy ezekhez milyen a hozzáállásunk. De tisztában vagyok azzal is, hogy sok minden – például az élethelyzet – nagyban meghatározza azt is, hogy mikor és milyen kompromisszumokat tudunk vagy vagyunk kénytelenek meghozni.
A festészet hogyan jelent meg az életedben és hogyan inspirálódsz?
Még az egyetemi évek alatt kezdtem el festeni, főleg a stresszkezelés és a kreatív energiám kiélése volt a célom. Vállalkozóként pedig öt éve festek, de ez a biznisz megmaradt egy olyan fajta kikapcsolódási formának, amiből bevételem is lehet. Leginkább pedig az inspirál, amikor megjelenik bennem egy érzés, vagy valamilyen színre gondolok, esetleg szeretnék valami igazán színeset festeni. De az utóbbi időszakban már projektalapon is dolgozom, például naptárak összeállításában veszek részt a festményeimmel.
Olykor elcsodálkozunk, hogy például a kézműves piacon tevékenykedő vállalkozók milyen – egyébként ötletes portékákkal vannak jelen, de kérdés az is, hogy ezekből hogyan lehet látható bevételre szert tenni; nagyon szépek a festményeid, de mennyire rentábilis ez a biznisz és hogyan találnak meg, kik a vevőid?
Az tény, hogy a festészetből ebben a pillanatban most még nem tudnék megélni, de ha teljes állásban vinném a vállalkozást, akkor a jelenleginél nagyobb bevételem lenne. A kezdeti időszakban megkeresések alapján dolgoztam, főleg gyerekszobákba festettem állatportrékat, majd később kezdtünk el célzottabban foglalkozni a vevőszerzéssel; elindítottunk Facebook és Instagram-hirdetéseket, eljártunk vásárokra is, miközben felépítettük a webshopunkat is. Ebbe nagyon sok munkát fektettünk, hiszen szükség van sales- és marketing megoldásokra, miközben mindez nekem introvertált emberként egy meglehetősen szokatlan pálya volt a kezdeti időszakban.
Vagyis, ha jól értjük, végülis maradtál programozó szakember…
Igen, de jelenleg itthon vagyok a kisebbik gyermekemmel; terveim szerint másfél év múlva térek vissza a munkámhoz.
A nők karrierje gyakran megreked az anyává válásuk idején, Te ezt hogyan éled meg kétgyermekes anyaként?
Erről még nincsen teljes képem, hiszen még nem tértem vissza a munkámba, bár van bennem aggodalom azzal kapcsolatban, hogy összességében mire számítsak. Abban biztos vagyok, hogy mivel bármit képes vagyok megtanulni, gyorsan felzárkózom majd a szakmai trendekhez, de bizonyos szempontból mégis ismeretlennek tűnik ez a terep.
Ez az időszak talán emlékeztet az első nagy váltásodra?
Lehetséges, hogy van egy pici párhuzam, de a jelenlegi helyzetet másképpen élem meg még az említett aggályok mellett is, hiszen várom már, hogy visszamehessek dolgozni, míg akkor fiatalon egy kétségbeesett helyzetből indultam és kellett döntéseket hoznom.
A férjed hogyan volt jelen melletted ebben a sok kihívást jelentő időszakban?
Óriási szerencsém volt és van most is, mert a férjem mindenben mellettem áll és támogat most is; ott volt mellettem az első váltás kiégéses időszakában és talán nem is mertem volna meghozni azt a nagy döntést, ha ő nincsen mellettem és nem jelent biztos támaszt. Vagyis ott volt mellettem, amikor az orvosi pályáról váltottam a programozói világba és ő vette meg nekem az első festőkészletet is, mert én addig csak álmodozva beszéltem arról, hogy bele kellene vágnom. Abban is jelentős szerepe van, hogy vállalkozást építettem a festészetre, emellett pedig főleg ő végzi el az adminisztratív feladatokat, karban tartja a webshopot és a vásárokra is együtt járunk.
Említetted, hogy szívesen mennél már vissza programozni a munkahelyedre, mi pedig egy picit azt halljuk ki a szavaidból, hogy a vállalkozói lét most talán nem annyira komfortos számodra…
Évről évre egyre jobban kiismerem magam a vállalkozói világban, de emellett is úgy érzem, hogy jelenleg nem tudnám ezt teljes állásban vinni; fontos számomra, hogy meglegyen az anyagi biztonság és a kötött munkarend. Vállalkozóként gyakorlatilag sosincs vége a munkának, mindig van mivel foglalkozni és nem csak alkotás folyamata jelent időigényes tevékenységet; a megkereséseket és az elvállalt munkákat menedzselni kell, a csomagolás és adminisztráció is időigényes feladatok, és mindez gyerekek mellett nem egyszerű dolog. Ennek ellenére, nagyon is élvezem a vállalkozói létet. Jelenleg szeptemberre tervezem a nagy visszatérésemet az anyasági szabadságból, sok újdonsággal, rengeteg új képpel és izgalmas eseményekkel.
Ha visszanézel az első nagy váltásod időszakára, akkor van valami, amit másképpen csinálnál, vagy ugyanezt az utat járnád be? Mit mondanál az akkori önmagadnak?
Valószínűleg hamarabb elfogadnám a váltás szükségességét, gyorsabban döntenék és lépnék, nem várnám meg, amíg kiégek és belesavanyodok a helyzetbe. Az viszont egy nagyon jó döntés volt, hogy az egész folyamat lelki kihívásainak feldolgozásához szakember segítségét kértem.
Mik az elmúlt évek legnagyobb szakmai sikerei számodra?
A programozás területén nagy sikernek éltem meg, hogy egy olyan munkahelyre kerülhettem be, ahol tudom kamatoztatni az orvosi tudásomat is, ami egyébként visszaigazolta a döntésem helyességét is. Festőként pedig az jelent fontos visszajelzést, hogy éppen attól a cégtől kaptam együttműködési felkérést, amelyiknek annyira szeretem és használom a termékeit. Nagyon jó érzéssel tölt el az is, hogy amikor egy nagy művészpapír-gyártó cég pályázatot hirdetett, az én pályamunkám is elnyerte a szakmai zsűri tetszését, így része vagyok annak a tizenhárom művésznek, akiket a világ több pontjáról választották ki.
Látod már, hogy milyen szakmai terveid vannak?
Programozóként visszatérek a munkahelyemre, festőként pedig szeptembertől szeretnék elvállalni több egyéni megrendelést. Újra szeretnék megjelenni vásárokon, illetve szeretnék újabb kiállításokat is szervezni, ahol bemutathatom a műveimet.
Mit javasolnál azoknak, aki szintén újratervezés, karrierváltás előtt állnak?
Legyenek bátrak a megfelelő döntések meghozatalában és legyen egy támaszuk, aki ott van mellettük és végigkíséri őket ezen az úton.
Szerző:
Koreny Dóra -Telekom Hello Biznisz szerkesztőség
