Azért dolgozunk, hogy a termékünk fogalommá váljon az élményalapú oktatási eszközök piacán – többek között erről is beszélt Muhi Kristóf, az innobie-tech társalapítója. Egy érzelmileg is motivált, szoros baráti kapcsolatban álló fejlesztői csapat alkotta meg a Telekom Tettrekész díjjal jutalmazott Eddie nevű alkalmazást, ami a kiterjesztett valóságot hívja segítségül az oktatás megreformálásához.
Hallani filmszerű sztorikat, amikor egyik óráról a másikra kipattan az ötlet, majd abból valóban sikeres termék lesz. Hogyan született meg az Eddie nevű alkalmazás?
Magát a koncepciót, annak a kereteit és az alkalmazás kidolgozását csapattársammal, Apró Alexandrával ketten kezdtük el immár két éve. Valóban filmszerűen, szinte a semmiből jött az ötlet. Alexandra éppen egy versenyre készült, s megkért arra, hogy véleményezzem az ötleteit. Egyszer csak leírta az Eddie alapötletét: mi lenne, ha a tankönyvekben lévő ábrákat egy app segítségével meg tudnánk jeleníteni a kiterjesztett valóságban, három dimenzióban? Azonnal beleszerettünk az elgondolásba, mert ezzel szerintünk a gyerekek egy értelmes alternatívát találhatnak a mobiljuk használatához.
Az ötlet megszületése, körvonalazódása után mi volt a következő lépés?
Elkezdtünk csapatot építeni, hiszen egy ilyen projekthez megbízható emberekből álló csapat kell. Ezt megelőzően az egyetemen mindig egyedül dolgoztam valamilyen kutatáson vagy projekten, így ez volt az első alkalom, amikor egy jól működő csapatot kellett összeszerveznem. Ez követően elindultunk egy nemzetközi hackathonon – ezeken az eseményeken izolált környezetben 24-48 óra áll rendelkezésre valamilyen dolog elkészítésére – ami nagyon jó alkalom volt arra, hogy valódi visszajelzéseket kapjunk. Ezen a versenyen nem a kategóriánkban, hanem összesítve értünk el második helyezést, ami azt mutatta számunkra, hogy érdemes az ötlettel, a további fejlesztéssel foglalkoznunk.
Magát az üzletfejlesztést hogyan kezdtétek el?
Ezen a kezdetek idején még nem gondolkodtunk, hiszen sem akkor, sem előtte nem kellett bizniszkérdésekkel foglalkoznunk. Azt persze tudtuk, hogy szükség lesz egy üzleti tervre, stratégiára, foglalkozni kell az árazással és a piacra lépés mikéntjével is, de akkor még igen nagy energiákkal a termékfejlesztésre és a csapatépítésre fókuszáltunk. Vagyis nem értettünk az üzlethez, erre csak később kezdtünk figyelni. Viszont azt tudtuk, hogy startup céggé szeretnénk fejlődni, így megjelentünk olyan eseményeken és helyeken, ahol meg tudtuk mutatni a terméket; látták gyerekek, pedagógusok és befektetők. Ebben az időszakban mi is megtanultuk azt, hogy például hogyan kell befektetők előtt beszélni és prezentálni, emellett kapcsolatokat is építettünk. A visszajelzésekből és a befektetők kérdéseiből láttuk meg igazán, hogy az üzleti oldalról való gondolkodást és tervezést nem lehet megspórolni.
Telekom Tettrekész díjasok vagytok, ott voltatok a Cápák között című műsorban… mit adott nektek ez a lehetőség, esetleg ti magatok emberileg változtatok-e?
Azt hiszem, hogy éppen ez a műsor volt az, ami a csapatban és bennem is felerősítette az üzlettel kapcsolatos gondolkodásmódot. Korábban sem arról volt szó, hogy mindez nem érdekel minket, hanem egyszerűen „csak” elcsúszott a fókusz, inkább a fejlesztéssel foglalkoztunk. Azt gondoltuk, hogy elég a termékfejlesztéssel foglalkoznunk, de a „cápák” kérdései – például a „miért annyi?” – megmutatták, hogy ez nem így van. A műsor idején, a több hónap alatt szerzett tapasztalatok és a sok beszélgetés alkalmával változott meg igazán a gondolkodásunk. A zsűri visszajelzései jelentősen formálták a szemléletünket. Üzleti gondolkodás terén szintet kellett lépnünk és jobban odafigyelni ezekre a témákra. Ma már jobban látjuk azt, hogy mit szeretne egy potenciális ügyfél, vagy akár befektető, milyen „nyelven” kell őket megszólítani, milyen lehet egy jó marketingstratégia, fejlesztési terv és még sorolhatnám. Apró dolgokról van szó, amelyek szépen lassan kezdenek összeállni és értelmet nyerni. Szerencsére ezeket a folyamatokat nagyon élvezzük.
Az emberek sokszor rosszul élik meg a kritikákat, a visszajelzéseket, ti hogyan fogadtátok?
Ebben már volt rutinunk, hiszen nem először mutattuk meg magunkat, benne voltunk egy akcelerációs folyamatban is, emellett sok startup-versenyen vettünk részt itthon, de jártunk az USA-ban is. Az viszont igaz, hogy a folyamat elején voltak kisebb nehézségeink is, mert amikor az ember elmondja, hogy mit miért csinál, honnan hová jut, majd egy mentor azt darabokra szedi, akkor azon el kell gondolkodni. Meg kell keresni a kritikára okot adó pontokat és kijavítani őket. Az egyik ilyen pont a Cápák között volt, ahol elég kemény kérdéseket kaptunk az üzleti oldalról. „Mire kell az 50 millió?” … Tudtuk, hogy mire kell, de csak vázlatosan állt össze a fejünkben, nem volt konkrét, kidolgozott álláspontunk rá. Voltak olyan „speed mentoring” események, ahol 5 percünk volt 1-1 befektetővel, üzleti szakemberrel beszélni, elpitchelni az ötletünket és feedbacket kapni rá. 5 perc egymás után 10 különböző gondolkodású emberrel nagyon fárasztó tud lenni és természetesen a 10, akár különböző véleményt fel kell tudni dolgozni, ki kell tudni szűrni azt, ami releváns számunkra. 10-ből 4 mentor szerint nem fogunk majd tudni a magániskolák felé értékesíteni. Elfogadjuk és megvitatjuk ezeket az álláspontokat csapaton belül, de ez nem jelenti automatikusan azt, hogy a B2B stratégiánknak lőttek, vagy fel kell adni azt.
Mennyire veszitek komolyan a véleményeket, visszajelzéseket?
Nagyon komolyan odafigyelünk rájuk. Maga a termék tetszik mindenkinek, így főleg az üzleti-, pénzügyi résszel, a célcsoporttal kapcsolatban kaptunk kérdéseket. Kinek akarunk értékesíteni: iskoláknak, vagy külön ügyfeleknek? A feedbacket mindig megbeszéltük a csapatban és az alapján dolgoztunk tovább, kerestük a helyes irányt.
Végül is az Eddie kapott befektetői tőkét?
Balogh Levente hárommillió forintos ajánlatát tekinthetjük annak, zajlanak az együttműködés részleteit kialakító tárgyalások. S közben dolgozunk azon is, hogyan tudnánk még külső forrásokat bevonni, ráadásul éppen a piacra lépés küszöbén állunk.
Kilencen vagytok, augusztusban céggé is alakultatok… hogyan dolgoztok csapatban? Ennyi gondolatot, energiát nem mindig könnyű egy irányba állítani.
Már az indulásnál is az volt az elsődleges szempont, hogy mindenki tudjon mindenről. Ne legyen „klikkesedés”, semmilyen szinten ne akadjon el az információ. Ettől függetlenül a közösségen belül van egy négytagú menedzsment csapat is, de a komolyabb döntések előtt minden információt megosztunk és közösen gondolkodunk. A csapat valójában egy baráti közösség is, nagyon jók az emberi kapcsolatok, mert ismerősöket hívtunk meg a közös munkára. Viszont nagyon ritkán esik meg, hogy mindannyian egyszerre vagyunk egy helyen, így főleg online, chat-en tartjuk a kapcsolatot.
Vezetőként mi a legfontosabb tapasztalatod az elmúlt két évet tekintve?
Ahogyan említettem, korábban egyedül dolgoztam, pontosan ismerve a saját munkastílusomat és szokásaimat. Egy csapatban viszont mindenkinek ismernem kell az igényeit, az erősségeit és a munkamódszerét, mindezt pedig egymáshoz kell hangolnom. S mivel fizetés nélkül dolgozunk, lényeges, hogy fenntartsam a motivációt is. Tehát az volt a legfontosabb, hogy vezetőként a lehető legjobban megismerjem a csapattagokat.
Ma már a jó online marketing fél siker, szóval hogyan álltok a marketinggel?
Szó volt róla, jelenleg a B2C-s piacra-lépésünkön dolgozunk, amelynek egyik kulcsfontosságú része a jó marketing stratégia. Vannak kreatív ötleteink a szokásos Instagram, Facebook és Google hirdetések mellett, egyelőre még brainstorming szinten, de dolgozunk rajta, hamarosan remélhetőleg láthatóak is lesznek ezek.
Az innobie-tech és az Eddie reményeid szerint hol lesz 3-5 év múlva?
Noha nemzetközi terjeszkedésben gondolkodunk, első körben itthon szeretnénk stabil alapokat lefektetni. Egyelőre még nincsenek fizetős ügyfeleink, márpedig a befektetők szemében a fizetős ügyfél ténye önmagában egy magasabb szintre katapultálhatja a céget. Tudjuk, hogy az emberek számára az „instant kávé” a „nescafe”-t jeleni, vagy az online telefonálás egyenlő a „skype”-olással, így azt szeretnénk, ha az Eddie neve összeforrna az interaktív, élményalapú oktatással. Az a célunk, hogy az Eddie alapeszközzé váljon ezen a területen.
Viszont egyáltalán nem vagytok egyedül ezen a piacon…
Valóban, hiszen Ázsia, Kanada, Finnország nagyon erős a hasonló szolgáltatások fejlesztésében. Itthon is van pár kezdeményezés, viszont ezek általában egy meglévő termék kiegészítő részei, mintsem teljes értékű szolgáltatások. Ebben szeretnénk mi az elsők lenni. Az a fontos, hogy meg tudjuk őrizni az előnyünket, amire meg is van az esély, ha elsőként tudjuk az alkalmazást bevezetni és elfogadottá tenni. Ha pedig ezután megjelennek a direkt módon azonosítható konkurens termék jelentette kihívások, akkor azokra ott és akkor kell válaszolni.
Mondd el véleményedet a cikkről
