Molnár Gergely, vagy ahogyan a legtöbben ismerik „Mézes Gergő” egy egész méhészbirodalmat álmodott és valósított meg Kelet-Magyarországon, Vizsolyban. Gergő története nemcsak a kiemelkedően sikeres vállalkozásáról szól, hanem arról is, hogyan lehet harmonikusan együttműködni a természettel, hogyan aknázhatjuk ki a lehetőségeinket és hogyan teremthetünk értéket szinte bármilyen területen.
Molnár Gergő, aki egykor az ország legfiatalabb méhészmestereként végzett, a családi méhészetet édesapjával és húgával alapította harminc éve, míg saját vállalkozása már közel 20 éves. Egészen fiatalon 12 évesen kezdett el méhészkedni, édesapja jóvoltából. “Tőle örököltem a méhek iránti szeretetet, és tőle tanultam a mesterség alapjait is. “ – avat be a kezdetekbe Gergő. Akkoriban mezőgazdaságból élt a család, állattartással foglalkoztak, és azt látta a szüleitől, rokonaitól hogy mindig igyekeztek több lábon állni.
Mivel mezőgazdasági középiskolában tanult, így minden évben jártak az iskolával Budapestre az OMÉK-ra (Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár). Nagy élmény volt számára, hogy a vonatablakból rendszeresen látott ilyenkor egy méhészetet, ami évről évre fejlődött a szeme láttára. Minden vágya az volt, hogy egyszer ebbe a méhészetbe eljuthasson. Amikor már a Gödöllői egyetemen tanult és jelentkezett egy méhész tanfolyamra, meglepve tapasztalta, hogy a gyakorlati oktatás pont ebben, a számára sokáig csak vágyott méhészetben zajlik. Később volt még egy jelentőségteljes esemény: „Emlékszem friss végzettségemmel a zsebemben boldogan sétáltam a vasútállomás felé, amikor megláttam, hogy épp egy méhraj berajzik egy hársfa odújába. Ezt égi jelnek vettem és ott döntöttem el, hogy mindenképp a méhészettel akarok foglalkozni.”- emlékszik vissza a szakember. Kezdetben családi vállalkozásban dolgoztak, húgával és édesapjával, ma azonban már egyedül ő irányítja és viszi a méhészetet négy alkalmazott segítségével.
„Apukám gyerekkorában már alapszinten méhészkedett, mivel a szomszéd bácsi méhész volt és megtanította őt egy csomó dologra. Jóval később, amikor már állatokat tartott meglátott egy méhrajt Fony határában, ahol korábban éltünk. Gondolt egyet, befogta őket és hazahozta. Onnantól foglalkozott édesapám méhészettel.” – emlékszik vissza. Az állatokkal – emlékei szerint – sok gond volt, rengeteg pénzt elvittek, keveset hoztak, de a méhek önmagukat el tudták látni, ahhoz nem kellett korán fölkelniük, megetetni őket. Később az apukája befogott még egy méhrajt. Ennél már ő is ott volt, és emlékszik, hogy életében először jól össze is szúrták a méhek, amikor le akarta őket rázni a fáról. Akkoriban ugyanis még nem tudta, hogy este nem repülnek, csak másznak a méhek.
„Mindenki hülyének nézett. Rendszeresen beszólogattak, hogy miért nem sört árulok, vagy pálinkát.”
A vállalkozását 20 éve nem a nulláról indította, hanem mínusz 17 ezerről. Ennyi pénze hiányzott ugyanis, hogy a telefonszámláját ki tudja fizetni. A nagymamájához fordult segítségért, de ő nem pénzt adott neki, hanem tanácsot. „Azt mondta, nézd, itt van három hordó méz a sarokban, ott van egy szedőkanál, ott meg a befőttesüvegek! Menj ki a vizsolyi templom elé és add el őket! Én pedig így is tettem, kimentem árulni. Persze mindenki hülyének nézett. Rendszeresen beszólogattak, hogy miért nem sört árulok, vagy pálinkát.”- emlékszik vissza Gergő. Azt tapasztalta, hogy mindig voltak negatív hangok, de ő ezekkel nem foglalkozott. Már az első nap kiárult pont annyi mézet, amennyi kellett arra a bizonyos számlára. Másnap és harmadnap is megint teletöltötte a befőttesüvegeket mézzel és árulta őket. Kezdetben a templomnál, aztán egyre több, más helyen is. Sokáig autója sem volt, így vonaton vitte föl a mézet az egyetemre, vásárokba, rendezvényekre. Amit keresett, azt folyamatosan visszaforgatta a vállalkozásába és egy idő után elkezdett álmodozni, célokat megfogalmazni.
„A nagymamám odaadta a kis szobáját, hogy ott töltsem a mézet az üvegekbe.”
Amikor már egyre több helyre tudott mézet értékesíteni, és több bevétele lett, meg tudta venni az első raklap saját befőttes üvegét is, amire a mai napig emlékszik, mert fontos mérföldkő volt az életében. „A nagymamám odaadta a kis szobáját, hogy ott töltsem a mézet a tartályokból az üvegekbe. Emlékszem, ahogy egyre több mézzel teli tartály jött be a szobába, úgy ment ki egyre több bútor: a kanapé, a szekrény, aztán a fotelek. Kellett a hely!” – meséli nevetve. Ebben az időben hétvégén vásározott, hétköznap pedig méhészkedett. Rengeteg pénzt kellett befektetnie, kellett a kaptár, a faanyag, az eszközök, a keretek. Marketingre vagy látványos címkékre akkoriban gondolni sem mert. Viszont megfogalmazódott benne, hogy egy univerzális méhészetet szeretne létrehozni.
Most közel 300 méhcsaláddal termeli a mézet. „Ún. vándorméhészek vagyunk, vagyis szállítjuk a méheinket méhlegelőről, méhlegelőre. Létrehoztunk ezen kívül egy méhanyanevelő telepet is, ahol méhanyákat tenyésztünk, és értékesítünk.” – részletezi Gergő. Maga a méztermelés időszakos dolog, így körülbelül áprilistól július közepéig tart a legintenzívebb munka: „A csúcsidőszak a május, ekkor van a legtöbb feladat a méhekkel. Ebben az időszakban mindig elsők a méhek, utána van bármi. De azért belefér néha egy-két extra dolog, nemrégiben például a Természet Tudományi Múzeumban tartottam előadást.” – meséli Gergő. Saját méztöltő üzemük is van. Amikor lemegy a termelési szezon elkezdenek tölteni, csomagolni, illetve készíteni az érlelt, ízesített termékeket, viaszgyertyákat, szörpöket, szappanokat.
Jó pár éve a gyógyturizmus irányába is elvitték a méhészeti ágazatukat, azért, hogy több lábon álljanak. Van egy vendégházuk, a Mézes Vendégház és apiterápiás központ, ahol méhméreggel gyógyítják a betegeket. Van egy ún. Zümiházuk is, ahol gyógyhatású a levegő. 1 millió méh él a ház alatt, és az általuk használt kaptárlevegőt nyomják be ebbe a házba. Nagy szerelem projektjük még az interaktív Mézmúzeumuk is. Anno egy kis parasztházat vásárolt meg ehhez Gergő mindössze 100 ezer Ft-ért. Vicces összehasonlítani az akkori logó tervezés költségével, ami alig volt kevesebb, mint a ház ára: 80 ezer Ft. Még kész sem volt a múzeum, már jöttek az első látogatók. A szakember gyorsan kirakott egy asztalra különböző mézeket: „A vendégek bejöttek, kóstoltak, aztán gondoltam egyet és levittem őket a méhekhez is. Akkora élmény volt ez számukra, hogy rájöttem: nemcsak régi eszközöket kellene kiállítanom, hanem megmutatni az embereknek a méhek és a méhészek világát is. Így erre vettem az irányt.”- meséli.
„Én nem értek ezekhez a digitális online dolgokhoz, de rájöttünk, hogy ezzel is foglalkozni kell!”
Egészen 2020-ig járt vásárokra, rendezvényekre, de most már ezt befejezte. Úgy döntött jobban ráfekszik inkább a méhészetre, a Mézmúzeumra, a gyógyturizmusra és az egyéb termékek gyártására, a pénzt pedig befekteti marketing és online kampányokba. Ennek eredményeként míg 2018-ban 6500 látogatójuk volt egy évben, 2020-ban már 15 ezer. Az Instagramon, a Facebookon és a Google-on évek óta hirdetnek, 2017-ben pedig az év honlapja versenyen a mézesgergő.hu lett a győztes a turisztikai kategóriában.
Szerinte öt évvel el voltak késve, amikor elkezdtek SEO-val is foglalkozni. Úgy látta, hogy a versenytársai, a konkurencia már évek óta ott van a google találati lista elején. „Azt mondtam jó pár éve, hogy nem lesz több ’Vörösmarty tér’, és azt a pénzt elköltöm Facebook-ra és marketingre. Papp Gáborék csinálják például most a SEO-nkat. Azt mondták az elején, hogy egy-másfél hónap múlva jön az eredmény, és tényleg úgy is lett!” – meséli.
„A méhekről példát lehet venni: szimbiózisban élnek a növényvilággal, a természettel.”
Gergőt alapvetően az motiválja, hogy valamilyen értéket hozzon létre, ami megmarad, ami példaértékű, ami másokat is taníthat és inspirál. Fontos számára, hogy a gyerekei is azt lássák, hogy nem a pénz körül forog az apjuk élete, hanem szeretne valami értékeset, fontosat létrehozni. Úgy véli, a méhekről példát vehetnek az emberek, mert ezek a kis élőlények szimbiózisban, harmóniában élnek a növényvilággal, a természettel: „A kaptárban a méheknél a mentalitás példaértékű. Igaz, hogy csak 6 hétig él egy méhecske, de mindnek megvan a maga feladata. És biztos, hogy nem fogja a másikat letaszítani, kiközösíteni. Valamit jól csinálnak, mert évmilliók óta léteznek a földön.” Gergő hitvallása három szóból áll: Hinni, Tudni és Tenni! A látogató gyerekeknek is el szokta mondani, hogy az a legjobb dolog, ha vannak céljaik, de még jobb, ha ezeket a célokat le is írják, mint ő. Gergőnek van egy célfüzete, amelybe beleírja év elején, hogy mi az, amit az évben szeretne elérni: „Onnantól kezdve, ha elkezded ezeket a célokat vizualizálni, elkezdesz ezeken gondolkozni, jönni fognak az ötletek! Persze a kudarcok is fognak jönni vele együtt, de mégis a célod egyszer valósággá fog válni!”
Tippek Mézes Gergőtől, ha te is hasonló ágazatban szeretnél sikereket elérni:
- Ne legyél „Olcsó János”! Az árnak a minőséget kell tükröznie. Jól mérd fel ehhez a költségeidet!
- Nagyon fontos az online megjelenés, bármilyen területen is dolgozz!
- Mindig legyen szabadnapod regenerálódni, inspirálódni. Így a munkában is sokkal nagyobb lesz a kreativitásod és a teherbírásod!
Szerző:
Mekis Csilla -Telekom Hello Biznisz szerkesztőség
