Gyerekkori szenvedélyből nőtte ki magát és a Cápák között is sikeresen szerepelt a Cleango nevű startup, aminek alapítója teljesen átalakította azt, amit eddig az autómosásról gondoltunk. Kaczúr Áron jól mérte föl a piaci lehetőségeket, erőteljesen támaszkodik a digitalizáció adta megoldásokra és sikeresen győzte le az ellendrukkereket is.
Annyi minden más van, miért éppen az autóápolás területén kezdtél vállalkozni?
Az autóápolás egy furcsa gyerekkori becsípődésem, hiszen amint két lábra álltam, szinte azonnal megfogtam az autómosó szivacsot és nekiálltam a család autóinak… Később az egyetem első évében elkezdtem egy IT vállalkozást az unokatestvéremmel, amiből négy-öt év múlva eléggé jó kondíciókkal tudtam kiszállni. Mindig is egy autómosót szerettem volna, de ez egy nehéz ügy: Budapesten már nem igazán van szabad lokáció, hiszen tele a város, emellett az engedélyezés is nagyon nehéz, mert alapvetően egy környezetszennyező üzemről van szó.
Ez így patthelyzenek tűnik, mi történt ezután?
Elkezdtem alternatív technológiák után kutatni, többféle is van, az egyik pedig éppen az a nano technológia, amit a Cleango is használ. Ebben az esetben egy olyan koncentrátumról van szó, ami egyfajta vax réteget képez a fényezés és a szennyeződés között, így utóbbit könnyen és biztonságosan lehet eltávolítani. Viszont hiába az innovatív megoldás, mert nem találtam helyet a mosó számára, így egy időre el is engedtem az ötletet. Viszont amikor később egy applikáción keresztül rendeltem taxit, akkor jöttem rá arra, hogy mivel a mosáshoz minden elfér egy dobozban, hasonlóan lehetne megoldani ezt a szolgáltatást is. Aznap estére minden programomat lemondtam és leültem a notebook-om elé…
Mi volt a következő lépés?
Nem volt sok tapasztalatom arról, hogyan is kell felépíteni egy startup vállalkozást, ellenben sokat olvastam arról, hogy miképpen kell egy ilyen céget felhúzni. Én viszont nem azt csináltam, hanem a legtöbb hazai startup céghez hasonlóan összeraktam egy üzleti tervet cashflow várakozássokkal és elkezdtem tőkealapoknál házalni, ahol sokáig hitegetik az embert, majd nemet mondanak. Aztán megismerkedtem Kovács Zoltánnal – aki Balogh Péter barátja – és ő azt mondta, hogy a Cleango egy jó ötlet, segít a metódusban, így tőle hallottam először a lean startup modellről is.
Erről mit kell tudnunk?
A lényege az, hogy nem egy tökéletesen és részletes funkciókkal működő termékkel megy ki az ember a piacra, hanem már az alapfunkciókkal tudó alapverzióval megjelenik, ami arra elég, hogy alapszinten kiszolgálja a felhasználókat, közben pedig lehet tesztelni.
Merthogy a visszajelzések alapján lehet finomhangolni, kiszűrni a problémákat?
Pontosan. Mi is lefejlesztettük a terméket és kiraktuk a piacra, méghozzá nyomott áron. Az emberek azonnal elkezdték használni, s nagyon jó visszajelzések jöttek. De sok kérdés is felmerült; például, hogy a piac kifizeti-e a ezt a szolgálatást? Mert pontosan tudtuk, mi az az ár, amikor megéri csinálni és úgy tapasztaltuk, hogy a dupláját is kifizetné.
Mit jelent az, hogy „kiteszem a piacra”? Facebook-kampányt indítok, vagy hogy szólok a haveroknak?
Több módja is van ennek. El lehet költeni egy hét alatt kétszázmillió forintot is marketingre, ahogyan arra talán látunk is példát a divat világában, de egy lean startup tipikusan friends and family-ben gondolkodik. Megcsinálja a terméket, majd elkezdi terjeszteni az ismerősök és az ő ismerőseik körében, ami azért is jó, mert így a gyermekbetegségek még azelőtt kiderülnek és orvosolhatók, mielőtt a tényleges felhasználók elkezdik használni. Viszont az is igaz, hogy így nem lehet azonnal berobbanni. Megesett, hogy három nap alatt csak egy megrendelés érkezett. Én viszont akkor is csak hívogattam az ismerőseimet, hogy hol parkolnak és mentünk autót mosni. Sokszor csináltam én magam is, hogy megismerjem a munkafolyamatokat, az általunk használt elektromos kerékpárok teljesítményét, a lehetséges nehézségeket. S ekkor kiderült az is, hogy a piacnak mennyire más lehet az igénye, mint amit az ember előzetesen gondolt. Úgy terveztem, hogy nem vállalunk belső mosást, mert eleve az a lényeg, hogy az autótulajdonosnak nem kell velünk találkoznia, csak megrendeli az autót és bankkártyával fizet, majd kap egy üzentet, hogy „kész”. Emellett a belső tisztítás macerás dolog. Közben pedig folyamatosan jöttek az ezzel kapcsolatos kérdések, így noha nagy kihívás volt bevezetni ezt a szolgáltatást is, felépítettünk rá egy folyamatot. Ma piac azt mondja, hogy hetven-nyolcvan százalékban külső-belső mosásra van igény és ezen van akkora cashflow is, amiért valóban megéri csinálni az üzletet. A tanulság az, hogy mindegy milyen prekoncepciói vannak az embernek, mindig, minden esetben nyitottnak kell lenni.
Sokan, amikor vállalkozni kezdenek, igencsak türelmetlenek, de a vállalkozónak, mint olyannak a médiaképe is az, hogy nagyon gyorsan válik nagyon sikeressé. Mi a véleményed erről főleg úgy, hogy az elején olykor napokig nem volt ügyfeled és nem durrant be a biznisz hétfőről keddre?
Nem csak a médiakép a probléma, hanem az ugyanilyen elvárás is. Amikor indultam, gyakorlatilag nem volt olyan ember körülöttem, aki egy-két hét múlva ne jött volna azzal, hogy ennek az egésznek semmi értelme. Megmondom őszintén, az enyhe „depresszió” állapotába kerültem emiatt, de én végig tudtam, hogy ez egy jó szolgáltatás, mert az egy remek dolog, hogy helyben úgy tudom lemosatni az autómat, hogy azzal ténylegesen, főleg nem fizikai jelenléttel, nem kell foglalkoznom. Láttam, hogy nagy a piac, minden sarkon áll egy autó.
Hogyan léptél túl ezen az időszakon?
Végül is a saját pszichológusommá váltam, emellett nagyon sokat olvastam – főleg nemzetközi forrásból – s mindvégig abba a helyzetbe, leírásba és történetbe futottam bele, amiben akkor én magam is voltam. Vagyis, hogy egy startup cég építése nehéz dolog, a piaci validálás hosszas és nehézkes folyamat. Sokszor megtörténik majd, hogy nem lesz megrendelés, de ne kezdj marketingbe, mert a friends and family-elv a legalkalmasabb a validálásra. És közben láttam azt is, hogy száz felhasználóból nyolc-kilenc már mosat is, így immár itt az ideje a marketingnek, hogy a lehető legtöbben megismerjék a Cleango-t. A Cápák között is dobott a cégen, de már előtte is voltak erős napjaink, organikusan nőttünk.
Az önfejlesztés egy dolog, egy elérhető segítség egy élő ember személyében egy másik… volt mellett valaki, akár egy üzleti mentor?
Szorosan mellettem nem volt senki, de Kovács Zolit bármikor feltudtam hívni, őt nevezhetem akár a mentoromnak is. Azt hiszem, ha nem találkozom vele és nem támogat, ma nincsen Cleango sem.
Szerinted mi tetszett meg a Cápáknak annyira a Cleango-ban, hogy be is szálltak a cégbe?
A műsor elején említettem, hogy ebben a cégben minden Cápa számára van egy-egy olyan pont, ami behúzza majd őket. Ha valakinek nem fekszik az IT-tech vonal, akkor számára a durva cashflow lehet a vonzó. Ettől függetlenül is, nagyon érdekes kihívás az autómosás egy részét digializálni. De szerintem fontos volt az is, hogy értettem és értem a piacomat, s hát van a Cleango mögött egy szerethető sztori is az autómosért rajongó kissrácról. A műsorban nem volt olyan kérdés, amire nem tudtam jól válaszolni és úgy mentem a Cápák elé, hogy „ha Ti nem adtok pénzt, akkor is szerzek, de a cég működik, nem vagyok feltétlenül rászorulva”. Szerintem ez nagyon átjött, mert az ötből négy Cápa szeretett volna beszállni, végül is kettő fektetett be a Cleango-ba.
A digitalizáció adta lehetőségek mennyire épülnek be a Cleango életébe?
Most fognak csak igazán, mert már fejlesztjük az appot, az egyik legfontosabb megoldásunk pedig a lokáció alapú kiosztás lesz, de szó van a mosás sreameléséről is testkamerával, ahogy tervezzük a mosókollégák „követését” is. Azon kívül, hogy helyben lemossuk az autót, valójában digitalizáljuk az egész folyamatot olyan felhasználói élményt adó applikációval, amihez talán csak az Uber lesz mérhető.
Mit jelent az, hogy digitalizáltad az autómosást?
Ennek nagyon sok összetevője van. Csak egy példa. Azt vállaljuk, hogy egy órán belül lemossuk az ügyfél autóját ott, ahol kéri, ezt viszont úgy tudjuk megtenni, hogy a zónahatárok utcáról utcára változnak, hiszen a kiszállási- és a mosási idő is félóra. Egy kombinált algoritmus kiszámolja, hogy ha valaki adott utcából rendeli meg a Cleango-t, akkor mikor számíthat a mosásra annak függvényében, hogy ő maga hol tartózkodik lokálisan, hol van és hol tart a munkában a többi mosó kolléga. De onnan indul az egész, hogy a felhasználók regisztrálnak egy online platformra – ami már most is egy webapplikáció – és onnantól minden digitálisan megy tovább, az ügyfél fizikailag csak a mosó kollégával találkozik. De ha appal nyitható az autója, akkor erre sincs szükség.
A weboldalatok reszponzív, mobilra optimalizált?
Természetesen. Ha megnyitod, amellett, hogy nagyon gyorsan betöltődik, rááll a mobilod méretére. Viszont ez már az indulás idején is így volt, sokat költöttünk erre.
Milyen terveid vannak a hazai, akár a nemzetközi piacon?
A műsor utáni két napban szinte nem volt olyan város, ahonnan ne jött volna angol vagy magyar nyelven franchise-megkeresés, de még Sanghajból és Oroszországból is kaptunk üzenetet. De nem ez volt a heuréka pillanat, mert már korábban is egyértelmű volt, hogy ezt a szolgáltatást külföldre is ki kell vinnünk. Egyelőre Bécsben és Prágában mérjük föl a terepet.
Mit gondolsz, mennyire időtálló a szolgáltatásod?
Kétségtelen, hogy ez az autómosás jövője, minden a digitalizáció és a kényelem irányába mutat és az sem tartható már fenn, hogy száz liter tiszta vízzel mossuk le az autókat. Úgy látom, hogy a hagyományos autómosó piacnak tíz év múlva vége van, ennyi ideje van mindenkinek, hogy új megoldásokat találjon, technológiát váltson.
Mindenképpen elsőnek kell lenni?
Fontos, hogy az első-, vagy az elsők között legyél. Utóbbi sem probléma, de akkor a Te szolgáltatásod kell a legjobb legyen.
A verseny legalább nagyobb tempóra, innovatívabb hozzáállásra sarkall, igaz?
Ez egyértelmű. Egyébként jelennek meg most is versenytársak, vannak próbálkozások, de olyan tiszta folyamatot és ügyfélélményt senki sem tud adni, mint a Cleango.
Nagy terveid vannak, ami sok munkával is jár; hogyan készülsz erre az időszakra, hogyan előzöd meg, hogy kiégj? Utóbbi a startupperek között sajnos nagyon gyakori jelenség…
Van egy szuper társam, akivel társ ügyvezetőként visszük a vállalkozást. Nagyon pontosan leosztottuk egymás között a feladatokat onnantól kezdve, hogy ki felel például a probléma- és anyagkezelésért és ki írja riportokat, ki vezeti a könyvelést. Emellett annyira szeretem ezt csinálni, hogy nem hinném, hogy a kiégés fenyegetne. Tudod, szerintem hogyan, miben lehet kiégni?
Kiváncsian hallgatom.
Például abban, hogy volt egy ötleted, arra felhúztál egy jól futó vállalkozást, majd a nap végén ott ülsz a gépnél és őrült módjára kódolsz.
Mondd el véleményedet a cikkről
