Igazán sokoldalú vállalkozó Jakab Attila, aki régiségek (elsősorban) online kereskedésével, illetve e-sport menedzserkedéssel és játékosok adás-vételével foglalkozik. Mindegyikben megtalálta a helyét és a bizniszt, pedig egyáltalán nem rokon területekről van szó. A több lábon álló szakember a Telekom Hello Biznisznek mesélt arról, hogyan építette ki a vállalkozást, s hogyan vált mindegyikben sikeressé – története azt bizonyítja, hogy megfelelő információszerzéssel, kreativitással, jó időben történő váltásokkal és a jövőbe vetett hittel igenis lehet érvényesülni.
KÉPES LEVEZELŐLAPOK KERESKEDÉSE UTÁN GYORS VÁLTÁS A RÉGISÉGEK FELÉ
„Édesapám kezdett el bélyegeket, majd képes levelezőlapokat gyűjteni. Ezek a 90-es években nagyon mentek – emlékezett Jakab Attila. – A bélyeggyűjtés kereteit a Magyar Bélyeggyűjtők Szövetsége adta meg, édesapám pedig különböző piacokra, s börzékre járt, ahol eladhatta ezeket. Ez a 90-es évek közepén aztán lecsengett, de helyette népszerűvé váltak a képes levelezőlapok, majd a 2000-es évek elején bejött az internet, amely új dimenzióba helyezte mindezt. Az első online piacterek megjelenésével rájöttünk – ekkor már én is részese voltam a biznisznek –, hogy a képes levelezőlapokat jól el lehet adni külföldre is. No, de a beszerzés természetesen továbbra is „offline” módon történt, ezért európai nagyvárosokba jártunk börzékre, ahol nagy tételben felvásároltuk ezeket, aztán felraktuk őket az internetre kereskedés céljából – a sikerre nem is kellett sokat várni. Voltak igazi „forró” témák, például a régi kínai tájakról, városokról, falvakról szóló képes levelezőlapok – a 19. század elejéről brutális képeket is találhattunk…”
Aztán a képes levelezőlapok ideje is lejárt, de Attila ekkor sem esett kétségbe és – immár egyedül –műtárgyakkal kezdett el kereskedni, amelyben nagy előnyt jelentett, hogy az Ecseri piacon – természetesen „offline” – sok tapasztalatot szerzett a régiektől és ki tudta tanulni a szakmát.
„A 2010-es évek körül volt egy fordulópont, a képes levelezőlapok kereskedése ekkor már gyengén ment – hiszen trendek vannak ebben is, mint ahogy sok minden másban. Műtárgyakkal kezdtem el foglalkozni – porcelánnal, ezüsttel, ólomkristállyal, kerámiával –, amelyhez az „ihletet” nagypapám adta meg, aki erdélyi szobrászmester volt, a művészetek és a szobrok iránti szeretet tőle jött. Adta magát, hogy kitanuljam ezt a szakmát is, így kezdtem el ezekkel foglalkozni, s a levelezőlap-kereskedés helyett – amelyből már nem lehetett megélni – 2012-től kezdve erre építettem fel a vállalkozást. Kezdésként kimentem az Ecseri piacra, vettem, eladtam, s jöttek a tapasztalatok. Ma már az áruk 90 százaléka porcelánból és kerámiából van; Zsolnay-, Herendi-, Hollóházi-, illetve Ajka Kristály-termékekkel kereskedem. Megtalálhatók a márkák figurái, étkészletek, teáskészletek, s egyéb kiegészítők. A kereskedés itt is főképpen online zajlik, a célpiac ez esetben is elsősorban külföld; az Ebay-en és az Etsy-n Amerikába, Japánba és Kínába adok el főképpen, Magyarországra csak elenyésző darabszámot. A távoli úticélok azért lehetségesek, mert megtanultam, hogy miként kell úgy becsomagolni egy porcelánt, hogy az akár Ausztráliáig is szállítható legyen. Azért az offline kereskedésnek továbbra is megvan a szerepe az életemben, az Ecseri piacra időnként most is kijárok. Sok náció képviselteti magát, s vannak néha váratlan, akár tömeges eladások, de nemcsak ez a fő szempont, hanem az, hogy újabb és újabb tapasztalatot cserélhetek az ott eladó régi, rutinos „öregekkel”.
HATALMAS ÁRUKÉSZLET, LASSABB ELADÁS, SZEZONÁLIS HATÁSOK
Jakab Attila számára természetesen fontos volt, hogy megtalálja a piaci rést, s nem aggódik azon, hogy hatalmas árukészletéből néha csak heti egy-két darabot tud eladni, hiszen vannak jobb és gyengébb szezonális időszakok.
„A piaci rést pedig úgy találtam meg, hogy a bolti ár alatt árulom a már használtan vásárolt termékeket. Örömteli, hogy ennek nem lesz kifutása, mert ezeket az emberek többsége nem a gyűjteménybe veszi, hanem használatra is, tehát nincs annyira kitéve a gyűjtői trendeknek. Összességében ezeken nagyobb a haszon, mint a levelezőlapokon, ráadásul a termékek ára jelentősen felment mára, de a szezonális hatás is megjelenik – a nyár gyengébb, mivel az emberek zömében elutaznak, a csúcsidény októbertől márciusig tart. Kétszázezer forintnyi tőkével kezdtem ezt a vállalkozást, mára 40-45 milliós árukészletem van, ami eladásra vár, de nem zavar, hogy lassabban megy az értékesítés – minden héten, még nyáron is van legalább 1-2 darab, amit el tudok adni, ez pedig elég ahhoz, hogy fenntartsam a vállalkozást.”
BEROBBANÁS AZ E-SPORTBA: JÁTÉKOSBÓL EDZŐ, MAJD MENEDZSER LETT ÉS JÁTÉKOSOKAT IS KÖZVETÍT
Az online régiségkereskedés mellett Jakab Attila a nem is olyan távoli múltban egy új dologba is belevágott, amely első „blikkre” váratlannak és merésznek tűnhet, hiszen alapvetően semmi köze a régiségkereskedéshez. Komoly játékos-múlttal és megfelelő tapasztalatokkal felvértezve csatlakozott a Budapesti Honvéd e-sport szakosztályához, ahol játékos, majd edző, végül menedzser lett, ezzel párhuzamosan pedig elindított egy e-sport startup-ot is, amelyet kezdetben a régiségkereskedésből finanszírozott; legalábbis a kezdő tőkét abból teremtette meg.
„Kis korom óta „gamer”, tehát játékos vagyok, a Diablo, a Warcraft, a Dota és a League of Legends játékokkal kezdtem el játszani komolyabban – ecsetelte Attila. – Megtudtam, hogy erre egy iparág kezd kiépülni, s 2018-ban lementem a Budapesti Honvéd e-sport akadémiájára, ami akkor jött létre. Megörültem neki, mert League of Legends-eztem – ami egy valós idejű stratégiai játék –, rövidítve LOL-nak hívják. Tehát ezt játszottam már nyolc éve, s versenyszerűen is ki akartam próbálni magamat. Egy évig voltam náluk játékosként, de mivel már „öregnek” számítottam, s a kisfiam is megszületett, nem láttam játékosként a jövőmet, ezért – egy év tanulás után – e-sport edző lettem. Újabb egy év elteltével pedig már a LOL csapat e-sport menedzsereként tevékenykedtem. Fontos tudni, hogy ahhoz, hogy egy e-sport csapat sikeres legyen, nem csak edző kell, hanem menedzser is, aki kézben tartja a dolgokat szervezési szinten is! A legfontosabb feladat folyamatosan kommunikálni a játékosokkal, aztán a különböző kiírt versenyek mellett megkeresem nekik a gyakorlási célú versenyeket, beregisztrálom a csapatot, s próbálom az ügyes-bajos dolgaikat intézni (a nevezési díjakat – ha van – a klub fizeti). A menedzser dolga biztosítani, hogy legyen cserejátékos, aki ráér akkor, amikor egy sztenderd játékos valamilyen – ritka – oknál fogva nem tud becsatlakozni. Összesen hat játékosunk van, öt kezdő és egy csere. Sikerek kísérték tevékenységünket, hiszen kétszeres magyar nemzeti e-sport bajnok a Budapesti Honvéd LOL csapata és sikerült montenegrói és tunéziai játékost „igazolni”. Létezik egy LOL-pros nevű oldal, ahol fent vannak a játékosok profiljai, s a scoutok (játékosmegfigyelők) és menedzserek ott keresnek játékosokat.”
Jakab Attila a Budapesti Honvéd mellett az előző évben egy külföldi csapat menedzselésébe is belefogott, s új cégével a játékos-átigazolásokban is nagy potenciált lát.
„Tavaly a Domino nevű norvég csapat e-sport menedzsere voltam, amely az északi ligában játszik” – mutatott rá Attila. – „Sokkal összetettebb munka volt, mert nemcsak ligarendszeres versenyek zajlottak, hanem profi szintű versenyek és ez azért volt remek tapasztalat, mert csak külföldiek játszottak. A Delta Syndicate nevű céget pedig szintén tavaly alapítottam, mivel potenciált látok a játékos-ügynökségben – a játékosok adás-vétele teljesen ugyanaz, mint például a mai, modern futballban, csak – esetemben – ugye LOL-játékosokkal történik. Az első játékost (aki román nemzetiségű) el is tudtuk már helyezni a portugál első osztályba, ez az első olyan siker, amire külön büszke vagyok. A cél az, hogy minél több „transzfert” tudjunk véghezvinni és nagyobb ligákba is el tudjunk helyezni játékosokat. Most Kínából szeretnénk játékost importálni, s egy európai topcsapathoz közvetíteni, mivel a kínai LOL-játékosok a legjobbak a világon – az e-sport-ban az ázsiaiak jó 10 évet vernek ránk.”
AZ E-SPORT UGRÁSSZERŰ FEJLŐDÉSE, JELENE, S A BENNE REJLÓ ÜZLETI POTENCIÁL
Az elektronikus sport (röviden e-sport) résztvevői amatőr vagy professzionális módon, versenyszerűen foglalkoznak az egyes videójátékokkal. Magyarországon körülbelül 2005-2006 óta van a köztudatban a kifejezés, de csak a 2010-es évek utánra nőtte ki magát annyira, hogy többen is elismerik e szó valódi értelmét. Ahogy a rendes sportban, itt is vannak „sportolók”, akik már rendes munkahelynek veszik ezt a tevékenységet. Jakab Attila a magyar e-sport szövetségben is benne van, s úgy látja, hogy bár van itthon is közönség, nem akkora, mint külföldön – azonban bízik benne, hogy egyre elterjedtebb, s népszerűbb lesz. Vannak fizikai jelenlétet igénylő versenyek, ahol személyesen jelenik meg a csapat, ez a közösségi élmény miatt fontos. További döbbenetes tények, hogy e-sport táplálék-kiegészítők (!) is vannak már, s az e-sport oktatás ma egyetemi szinten, két kredites tantárgyként elméletben és gyakorlatként is megy az Óbudai Egyetemen, amelyre sokan jelentkeznek.
„Ma már nem kiváltságok az internetes játékok, bárki elkezdheti, s bárki számára könnyen hozzáférhető – mondja Jakab Attila. – Ma ez már egy széles körben egyre inkább elfogadottabbá váló része a sportnak. Tíztől harminc éves korig ebben nőttek fel az utóbbi generációk, s a továbbiak is ebben fognak. Gyors és olcsó az internet, egy gép sem drága már, de komoly számítógépek kellenek azért ehhez, igaz, telefonon, vagy tableten is lehet játszani, mert vannak olyan játékok, amik versenyszerűen is mennek telefonról. A kiszolgáló infrastruktúra tekintetében ugyanúgy vannak edzők, elemzők, menedzserek, fizikai trénerek (akik a játékosok fizikai állapotáért felelnek), mentálcoach-ok és social média menedzserek, mint mondjuk egy hagyományos futballcsapat esetében. (Egyébként mentálisan is csak akkor lehet jól teljesíteni, ha fizikailag is rendben vannak a játékosok, ezért fizikai edzések is vannak!) A versenyeknél szervezők, versenybírók, kommentátorok is dolgoznak, tehát nagy a kiszolgáló személyzet – emészthetően kell az e-sportot a közönségnek átadni. Sőt, vannak olyan „streamerek”, akik versenyeket streamelnek. A szponzorok egyre nagyobb üzleti potenciált látnak az e-sportban, amely ma már nem különbözik a hagyományos sportoktól – csak annyiban, hogy a néző mást lát a képernyőn! De az infrastruktúra már ugyanúgy kell, hogy működjön és ez ugyanúgy szakembereket kíván. A hagyományos televíziózásba nem cél bevinni az e-sportot, s nem is lenne életképes, mert az egész már úgy alakult ki, hogy az interneten nézik a közvetítéseket, a Youtube-on és a Twitch-en (ez utóbbi videójáték-közvetítéssel foglalkozó weboldal). Ez azért jobb, mert interaktív oldala is van, ami a tévén nem tud kijönni, itt viszont jobban látható. Összességében elmondható, hogy ma már nem szubkultúra az e-sport és további térnyerése, fejlődése várható.”
Szerző:
Füzesi Bálint – Telekom Hello Biznisz szerkesztőség
