Kovács Anita 50 évesen, három gyermek felnevelését követően tervezte újra életét. Több mint egy évtizedet töltött el a Magyar Hospice Alapítványnál programigazgatóként, majd szünetet tartva a karrierjében, szerelemből kitanulta a pékmesterséget. Ebbe annyira belejött, hogy jelenleg heti kétszer pékként dolgozik, és már saját hobbistúdióra gyúr.
Kovács Anita tavaly februárban döntött úgy, hogy ún. sabbatical, más néven alkotói szabadságra megy; félreteszi egy évre a Magyar Hospice Alapítvány programigazgatói feladatait. A hospice kommunikációját és eseményeit 12 évig szünet nélkül vitte, az utolsó évben ezzel párhuzamosan még a Budapest Sportiroda (BSI) PR-igazgatói posztját is betöltötte. „2018 végére nagyon elfáradtam, és úgy éreztem, hogy már nem tudok olyan csillogó szemmel odaállni a munkáim mellé, mint korábban, és egyre többször előfordult, hogy kényszernek éltem meg az addig örömmel végzett feladatokat” – meséli Anita. Az elhatározás nem egyik napról a másikra született meg, közel fél évig vívódott, többek között azon, hogy el fogja-e tudni majd viselni, hogy a hospice munkáját helyette valaki más csinálja a jövőben.
A döntés nem csak az egójáról szólt. Anita háromgyerekes családanya, fiait kicsi koruktól egyedül nevelte, így egzisztenciális szempontokat is mérlegelt, de a már nagykamasz, fiatal felnőtt fiai egyértelműen támogatták a váltásban és a vidéken működő családi cégük is, – melyben a fizikai távolság miatt csak stratégiai tervezői munkát végez, – anyagi támaszt adott erre a hosszú szabadságra. A félelemnek volt egy harmadik vetülete is, miszerint mi lesz, ha valami úgy megváltozik, hogy nem fog visszaállni a régi rendszer? Vajon milyen újdonságok várnak rá? Mire jut egy év alatt? Az első pár hónapot Anita nagyon élvezte, sok éve halmozódó feladatokat pipált ki: rendbe rakta a több ezer családi fotót és a papírokkal tömött fiókokat, élvezte azt a szabadságot, hogy szabad a naptára, nem csöng a telefon. Bár korábban is imádott főzni, most végre ideje és energiája is maradt rá. „A fiaim és a párom nagyon örültek, hogy minden nap, többféle meleg étel várja őket otthon” – emlékszik vissza Anita. Ettől függetlenül nemsokára úgy érezte, hogy így, munka nélkül most „semmirekellő, haszontalan”. Végül egy coach segítségével keretezte át ezt a negatív érzését: „Te most nem semmit csinálsz, hanem mást” – és a megfogalmazás új lendületet adott neki.
Pihenés közben jött az új szerelem
De még nagyobb hullámot vert fel benne egy barátja házi kovászos kenyere. „Megkóstoltam, és annyira ízlett, hogy azonnal meg akartam tanulni a készítését” – meséli Anita. Innen indult a pékkarrierje: több tanfolyam sikeres elvégzése és megannyi otthon megsütött kenyér után meglátta a Norma pékség hirdetését, akik péket kerestek, hozzátéve, hogy lelkes amatőrök jelentkezését is várják. „Hát, ez én vagyok, kiáltottam fel. Jelentkeztem, és amikor visszaírtak, hogy várnak próbanapra, úgy örültem, mintha legalábbis az Akadémiától kaptam volna levelet” – meséli Anita. A sztázsoló, mindenes péksegédből három hónap után, tavaly decemberben már előléptették péknek, így önállóan visz műszakot. Kezdetben heti háromszor, januártól heti kétszer hajnaltól kora délutánig dolgozik a pékségben. „Számomra óriási sikerélmény, hogy az amatőrségből eljutottam odáig, hogy ha éppen dagasztó műszakban vagyok, akkor másnap az általam készített kenyeret eszik a vásárlók”– mondja Anita.
Az új szakmától a hobbiműhely vállalkozásig
Amikor Anita elkezdett pékként dolgozni, pár hét után otthon már egy saját pékség nyitásáról áradozott a párjának, aki ezt az ötletét is türelmesen meghallgatta, és csak néhány elgondolkodtató kérdést tett fel. Valószínű ezzel is segítette őt a felismerésben, hogy ez nem az ő útja: egyrészt borzasztó kemény fizikai munka, másrészt vendéglátós tapasztalata sincs, illetve nem venne nyakába egy ekkora kötöttséget. „Viszont a barátaim állandóan noszogatnak, hogy süssek nekik, így merült fel bennem a saját, csak az ismerősöknek nyitott stúdió ötlete. Heti két-háromszor sütnék professzionálisabb hobbiszinten kenyeret. Azt már most látom, hogy erre bőven van igény” – mondja Anita. A hobbi stúdió alapeszménye, – egy hely ahova nemcsak kenyérért ugranak be a barátok, hanem ha jól esik, beszélgetnek is – nem új Anita életében. 2016 óta szervezi saját kezdeményezését, a zárt körű Nyitott Asztal projektet, ahol barátai, ismerősei gyűlnek össze egy vacsoraasztalnál. Mindig van egy téma is, amiből valaki felkészül vagy hívnak előadót: „Hiszek abban, hogy a környezetünkben tudjuk formálni a köztudatot” – fogalmazza meg Anita a Nyitott Asztal misszióját, amely gondolat voltaképp az összes munkasikerére, gyermeknevelési attitűdjére ráillik.
A hobbi pékstúdió még csak az ötlet szintjén áll, de Anita nagyon boldog lenne, hogy ahogy szeptemberben pont a születésnapján kezdett el péksegédként dolgozni, úgy egy évvel később már a saját műhelyében sütögethetne barátainak. Úgy véli, hogy kommunikációs szakemberként nagyon jól fogja kamatoztatni a tudását a brandépítésben is.”A pék hobbim-munkám mellett tavasztól jószolgálati nagykövetként fogom képviselni a Hospice Alapítványt” – teszi hozzá Anita. Egyébként amikor a Norma pékséghez került, akkor is hamar megtalálták a kommunikációs feladatokkal, és ő nem is tudott ellenállni. A tetrischallange idején az ő javaslatára elő is rukkoltak egy kreatív képpel és videóval, – egyedüliként a kézműves pékségek között –, és mindmáig ez a Norma legsikeresebb posztja. A saját hobbipékségének a legfőbb üzenete az egészséges életmódra nevelés, amely Anita szerint a jó, természetes és adalékmentes kenyérrel kezdődik.
Anita kedvenc útravalói:
- Ha valamiben hiszel, próbáld megélni az élet összes területén, munkában, gyereknevelésben, hobbiban.
- 50 évesen sem késő szünetet kérni, és új utakra merészkedni.
- Ne félj segítséget kérni, ha elakadtál. Lehet, hogy csak a gondolatot kell átkeretezned.
- A lelkiismeretes, kitartó munka meghozza a gyümölcsét.
- Ne rögtön nagyban akarj változásokat elérni, kezdd kicsiben, és a részek elkezdenek hatni az egészre.
