Sokan találkoztak már Elizabeth Holmes történetével – az évszázad, de legalábbis az elmúlt évtizedek legnagyobb üzleti csalásával –, aki tizenkilenc éves korában otthagyta az amerikai Stanford Egyetemet, hogy létrehozza saját biotech cégét és forradalmasítsa az orvostechnika egyik (véranalízis) területét. A therapy és diagnosis szavak vegyítéséből születő Theranos nevet viselő startupnak, amely létezésének csúcsán közel nyolcszáz főt foglalkoztatott, értékét pedig kilenc milliárd dollárra becsülték, bő egy évtizedig sikerült is fenntartania annak látszatát, hogy a transzparenciát sugalló üvegfalai között valóban technológiai innováció zajlik, mígnem 2015-ben a The Wall Street Journal tényfeltáró cikksorozata megindította azt a lavinát, amelynek következtében 2018-ra financiális értelemben a semmi is többet ért nála.
Ezt a csalárd történetet számos, érdekesebbnél érdekesebb aspektusból meg lehet közelíteni: Miként vette körül magát Holmes vagyonos, kiemelkedő kapcsolati hálóval rendelkező befektetőkkel? Miért nem járt utána egyetlen, több száz millió dollárt befektető személy sem a cég által sejtelmesen megfogalmazott technológiának? Minek köszönhetően sikerült olyan magas rangú volt állami tisztségviselőket beültetnie Elizabethnek a Theranos igazgatótanácsába, mint Henry Kissinger vagy George Shultz? Hogyan teremtett lénye körül csodabogár imázst?
Ebben a cikkben a témát a szellemi tulajdonjog irányából közelítem meg, azaz, hogy miként használta a Theranos a több száz szabadalomból álló portfólióját befektetők megnyerésére, egyúttal versenytársak piacra történő belépésének kontrollálására, miközben a szabadalmi leírások és a szabadalmaztatás körülményei kiáltották, hogy valami nagyon nincs rendben a technológiával, hogy a növekvő buborék közepén az égvilágon semmilyen működő, innovatív megoldás nem áll.
Fake it till you make it!
Az „Amíg nem megy, színlelj!” egymondatos marketing stratégia gyakran hangzik el a Szilícium-völgyben. Ez az elképzelés, amely Thomas Alva Edisontól eredeztethető, szervesen beépült a Theranos üzletpolitikájába is. Minden idők egyik legnagyobb feltalálója előtti tisztelgés jeleként Elizabeth az Edison névvel illette innovatívnak kikiáltott kompakt készülékét, amely által kínált technológia állítólagos vívmánya abban állt, hogy – többek között a hagyományos vérvétel kellemetlenségeit elkerülve – pár csepp, ujjbegyből ún. nanofiola segítségével levett vérből képes néhány óra leforgása alatt teljes vérképet vizsgálni, valamint számos patogént kimutatni. Ezzel szemben a valóság az volt, hogy a tesztkészülék nem működött megfelelően, tesztelés közben rendszeresen lepotyogtak a belső alkatrészek, felrobbantak a centrifugák, a vérteszthez szükséges reagensek, és vérminták pedig kifolytak a berendezésben.
Magát a berendezést sosem hagyta jóvá az amerikai Élelmiszer-és Gyógyszerbiztonsági Hivatal (FDA). Erre az engedélyre azonban nem is volt szüksége a Theranosnak, hiszen nem forgalmazta ezt a készüléket, nem engedte, hogy mások használják, kipróbálják; kellően homályos megfogalmazásokkal sikerült azt a látszatot kelteniük, hogy a cég által folytatott vérteszteket ezen a gépen végzik. Amit az FDA engedélyezett, az a Theranos vértesztelő szolgáltatása volt, hiszen a cégnek sikerült olyan próbateszt eredményeket produkálnia, amikkel tanúsítani tudták, hogy megfelelő adatokat mérnek laborjaikban. Mindezt hogyan sikerült végrehajtaniuk annak ellenére, hogy az áhított Edison rendre nem működött? Úgy, hogy a bemérések során más gyártók kereskedelemben kapható gépeit használták.
A Theranos vértesztelő szolgáltatását igénybe vevő orvosok gyakran találkoztak olyan eredményekkel, amik abnormális értékeket mutattak. Aggodalmaiknak rendszerint hangot is adtak, szakemberek pedig egyre szélesebb körben hangoztatták: Kétséges, hogy a Theranos által hangoztatott technológia működőképes. A néhány csepp levett vér kis térfogatából adódóan az esetleges sztochasztikus különbségek számottevők a vérben, nem is szólva az ujjbegy megszúrása során a mintába kerülő sejttörmelékről, ami kis mennyiségben szintén hatással lehet a koncentrációra.
Elizabeth azonban kétely nélkül hitt a technológia működőképességében és abban, hogy sikerül forradalmasítania a véranalízis területét, amely elgondolás kétségtelen, hogy fantáziájának ékes bizonyítéka.
A szabadalmi portfólió és annak aggályos pontjai
A szabadalmi rendszerek lényegüket tekintve a szabadalom jogosultja és a nyilvánosság közötti csereüzletként, egyfajta alkuként ragadhatók meg. A jogosult kizárólagos, azaz monopoljogot élvez az adott találmány hasznosítása (pl. gyártása, forgalmazása) tekintetében, cserébe a nyilvánosság – a közhiteles nyilvántartásokból elérhető szabadalmi leíráson keresztül – bepillantást kap a találmány működésébe. A Theranos, élén Elizabeth Holmesszal azonban kijátszotta ezt az egyezséget.
A Theranos, Inc. 2018-ban bekövetkező felszámolásáig több száz szabadalommal töltötte meg portfólióját. A teljesség kedvéért azonban szükséges megjegyezni, hogy az amerikai szellemi tulajdont érintő jogszabályi rendelkezések a patent (magyar iparjogvédelmi megnevezés szerint szabadalom) elnevezés körébe vonják a magyar jog szerint formatervezési mintaként (design patent) és használati mintaként (utility patent) ismeretes oltalmi formákat is.
Szabadalmait tekintve a cég tulajdonképpen létrehozott egy impozáns védelmi falat maga körül, amit egyrészt – nem titkoltan – a befektetők megnyerésére, valamint üzleti partnereik meggyőzésére, ezáltal értékének növelésére használt fel, másrészt monopolhelyzet teremtésével a versenytársak releváns piacra lépésének megakadályozását tűzte ki céljául.
A szabadalmi portfólió tanulmányozása során felmerülő aggályok egyike, amellyel hozzáértő személy találkozhat, az az, hogy a jogi oltalomban részesített (szabadalmaztatott) több száz találmány leírása – amelyből elvileg megismerhetővé kellene hogy váljon a szabadalmaztatott termék vagy eljárás működésének mechanizmusa – olyannyira elvi síkon kerültek megfogalmazásra, hogy azok a véranalízis területéhez értő szakemberek számára nem szolgáltak kellő bizonyítékul a tekintetben, hogy valóban működőképesek. Mindezt tetézték azok a körülmények, hogy a Theranos – a tudomány e területén bevett gyakorlattal szemben – nem tett közzé olyan szakirodalmi anyagot, amelyben technológiájuk működését hiteles eredményekkel alátámasztották volna, illetve egyetlen független szakértőt sem engedtek be laboratóriumaikba. Tették mindezt sorozatosan szellemi tulajdonuk védelmében, üzleti titokra hivatkozva.
Felmerülhet a kérdés, hogy a szabadalmi bejelentéseket vizsgáló Amerikai Szabadalmi és Védjegy Hivatal (USPTO) a szabadalmi leírások homályossága, tulajdonképpen a kulcsfontosságú technikai részleteket kihagyó jellege ellenére miért részesítette oltalomban ezeket a találmányokat. A bejelentések vizsgálata során a Hivatalnak alapvetően azt kell vizsgálnia, hogy az adott találmány ahhoz, hogy azt oltalomban részesíthesse megfelel-e az újdonság (novelty) és a feltalálói tevékenység (non-obvious subject matter) törvényben meghatározott követelményének.
A feltalálói tevékenység tekintetében a Hivatalnak meg kell állapítania, hogy a találmány leírása alapján működőképes-e, valamint releváns szakember képes-e a létrehozására, illetve működtetésére. E körben a Hivatalt nem egyszer érte már súlyos, a vizsgálatának alaposságát érintő kritika, csakúgy, mint a jelen esetben is.
Piros zászlóként megjelenő további kétely az ígéretek valószerűtlenségének irányába, hogy a megadott több száz szabadalom szembetűnő többségében Holmes-t társfeltalálóként vagy vezető feltalálóként nevezték meg, miközben mindösszesen néhány szemesztert végzett csak el az egyetemen, így kétséges, hogy valóban rendelkezett-e a találmányok megalkotásához szükséges tárgyi tudással. Nem utolsó sorban pedig arra is érdemes figyelmet fordítani, hogy ideje nagy részében a cég operatív irányításával foglalkozott és lényegesen kevesebb részében laboratóriumi kutatómunkával. A szabadalmak szempontjából mindez azért lehet lényeges, mert az amerikai szabadalmakat érintő jogszabályi rendelkezések értelmében, amennyiben az adott szabadalom bejelentésében megtévesztő szándékkal (deceptive intent), úgy kerül feltüntetésre egy feltaláló neve, hogy a találmány megalkotási folyamatában nem vett részt, az megalapozhatja a szabadalom megsemmisítését.
Mindez tehát azt jelenti, hogy azok a szabadalmak, amelyek feltalálói között szerepel Elizabeth Holmes neve, alkalmasak lehetnek arra, hogy megsemmisítési eljárás keretében nemlétező szabadalomnak nyilvánítsák őket, így megszűnjön felettük a jogosult kizárólagos hasznosítási joga. Amely jog a cég bukását követően minden a portfólióban szereplő szabadalom vonatkozásában átruházásra került a Theranosról a SoftBank egyik leányvállalatára, a Fortress Investment Group LLC-re.
A buborék kipukkanása után
A Theranos-történet legnagyobb vesztesei között vannak azok a befektetők (köztük Rupert Murdoch médiamágnás, Robert Kraft a New England Patriots tulajdonosa vagy Betsy DeVos volt amerikai oktatási miniszter), akik több száz millió dollárt invesztáltak a cégbe. Többségük egyáltalán nem volt jártas az orvostechnika (véranalízis) területén, és nem is alkalmazott olyan személyeket, akik az ígéretek mögötti technológia működőképességét vizsgálták volna. Visszatérő jelenség a befektetések területén, hogy a financiális tőkét biztosító személyek még a biotechnológiai cégek esetében is – noha azok üzleti modellje és bonyolult, hozzáértést kívánó tevékenysége merőben más lehet, mint az ezen a területen kívül tevékenykedő cégeké – kizárólag a pénzügyi adatokra alapoznak és például a szellemi tulajdonukat érintő portfólió tartalmára már kevésbé kíváncsiak.
Célszerű és minden bizonnyal kifizetődő lehet a vállalkozásoknak, ha az alapítók hangzatos ígéretek helyett megvalósítható és működőképes találmánnyal, illetve találmányokkal töltik meg portfóliójukat, és a lehetőségekhez mérten bepillantást nyújtanak szellemi tulajdonuk működési mechanizmusába. Befektetői oldalról pedig kevésbé lehet kockázatos, ha kellő figyelmet fordítanak azoknak a technológiáknak a megértésére, amikbe invesztálni kívánnak, és igyekeznek azokba az ideákba fektetni, amiknek van bizonyított valóságalapjuk.
Vajon Elizabeth elveszett valahol a megvalósíthatóság és a fantáziavilág határán? Lehetséges. Az azonban biztos, hogy a Szilícium-völgy legnagyobb kóklere ellen tizenegy vádpontot hozott fel a kaliforniai San José város ügyészsége, amelyek közül az esküdtszék 2022 január elején négy vádpontban (háromrendbeli csalás és egyrendbeli, a cég magánbefektetőinek becsapására irányuló összeesküvés miatt) mondta ki Holmest bűnösnek. Vádpontonként akár húsz-húsz évet is kaphat majd, az ítéletet várhatóan 2022 szeptember végén hozza meg a bíróság.
Szerző:
dr. Tóth Patrícia (Danubia Legal, Lantos Judit Ügyvédi Iroda)
