Tizenhét évesen már saját sport klubja volt, majd hatalmas energiákat mozgósítva, sok tanulás és kudarc után a Wizz Air egyik legkeményebb és legnagyobb presztízzsel járó vezetői pozíciójában találta magát. Besztró Szabolcs arról is beszélt, hogy miért jött el a vállalattól, és hogyan került a Billingo operatív és stratégiai igazgatói székébe. Az Újraterveztem sorozatunk következő cikkében az újraterveztem.hu csapata Besztró Szabolcs és a Billingo történetét mutatja be.
Besztró Szabolcs / Életút
Gazdasági tanulmányait az Észak-Komáromi Selye János Egyetemen végezte. Pályafutását Budapesten, a CEMI-ben (Central European Management Intelligence) kezdte menedzsment tanácsadásban, majd a Wizz Air-nél folytatta, ahol stratégiai menedzsment pozíciót töltött be Genfben. Később a Wizz Air-nél beszerzési vezető lett. Jelenleg résztulajdonos és igazgató a Billingonál. Arra a legbüszkébb, hogy a Billingot rekordidő alatt tudták áttranszformálni vállalkozásból vállalattá, és közben a cég egy óriási növekedési pályát futott be. Saját krédója, hogy „Ne hagyd, hogy mások irányítsák a gondolkodásod, az életed. Merj más lenni, merj mást lépni, de tudd, hogy hol vannak a határaid erőben, értelemben, érzelemben.” Töltődésképpen számára motiváló, szórakoztató, vagy fejlesztő tartalmakat fogyaszt, de a legjobb, ha teljesen kiszakad a mindennapokból valamilyen új, izgalmas tevékenységgel.
Nehéz volt a szakítás a Wizz Air-rel – így fogalmaztál a Szabó Péterrel, Magyarország egyik legismertebb motivációs előadójával készült videó-interjúdban. Ha nehéz volt, akkor mégis, miért jöttél el és igazoltál egy hazai startuphoz?
A Wizz Air egy kiemelkedően jó és érdekes vállalat, az ott töltött évek alatt egy nagyon intenzív környezetben, sok munkával kellett megoldanom nagyon komoly kihívásokat valamennyi betöltött pozíciómban. Rengeteget tanultam, tapasztaltam és fejlődtem. Életem egyik legjobb iskolája volt. Először 2016-ban kerültem vezetői pozícióba, majd négy évvel később a flottafinanszírozás igazgatójává neveztek ki. Akkoriban volt olyan időszak, amikor akár százhatvan beszerzési projektet is vittünk egyszerre hét-nyolc munkatárssal a beszerzési osztályon, majd később akár több száz milliárdos flottaszerződéseket kezeltem a csapatommal. Mindez viszont – főleg Covid betörése idején – óriási felelősséggel és stresszel is járt. Akkoriban már kezdtem fáradni az állandó és lehetetlen hajtástól, ami az én munkatempómat jellemezte és közben bizonyos dolgokat illetően a Covid szervezeti kezelése kapcsán eltértek a top menedzsment és az én meglátásaim. Viszont ez volt az az időszak is, amikor megtalált a Billingo-ba való befektetési lehetőség és közben megpályáztam a világ egyik legnagyobb elektronikus kereskedelmi vállalatánál egy európai vezetői pozíciót is, ahol be is kerültem az utolsó jelöltek közé. Csábított a nemzetközi karrier további építésének lehetősége, de végül a Billingo mellett döntöttem.
A világ egyik legnagyobb vállalata vs. egy kis hazai cég – miért így döntöttél?
Az egyik legerősebb driverem a függetlenségre való törekvésem volt, ugyanis mindig is zavart az a fajta kitettség, amit az jelent, hogy mások fizetnek engem a munkámért és hogy olykor nem feltétlenül kompetens emberek hoznak meg döntéseket. Ezt a vágyamat és a vállalkozói sikert időközben kisebb mértékben meg tudtam élni egy ingatlanportfólió építésével. Ez fontos, hiszen erre a Billingó esetében csak részben van lehetőségem, mivel a vállalat már korábban indult, és sok nehézséget leküzdött az én érkezésem előtt is. A 2020-as csatlakozásomkor azonban még számos szervezeti és financiális kihívással találkoztam, amelyek újragondolása és megoldása során belekóstolhattam a vállalkozói létbe. Ha nincsen tulajdoni hányadom, nem valószínű, hogy csatlakoztam volna egy kis hazai céghez a nemzetközi karrierépítés helyett, bár utólag úgy gondolom, hogy ez nem okvetlenül volt egy jó álláspont akkoriban a részemről. Utólag úgy látom, hogy hatalmas érték van mindkét irányban, a kérdés csak az, hogyan aknázza azt ki az ember.
A kitettség érzésének mérséklése mellett mi vonzott még a Billingo-hoz?
Meg akartam találni és megírni a saját sztorimat ahelyett, hogy másokét építeném. Sok ember szeret bele a munkahelyébe és az adott céges kultúrába. A Wizz Air kultúrája nagyon magával ragadó volt, ezért is volt nehéz az elválás annyi év után, de én alapvetően nehezen ragaszkodom dolgokhoz csupán érzelmi alapon. Miután eddig minden egyes általam betöltött pozíció elsősorban megoldandó feladatot, munkát jelentett számomra, szerettem volna én is megtalálni a „szerelmet”, a rajongást a mindennapi munkában is. Elérkezni arra a pontra, ahol a „munka” immár nem „munka”. És persze újra említhetném a sokak által hangoztatott függetlenséget is, ami vonatkozik az munka- és időbeosztásomra is. Az viszont igaz, hogy workaholic voltam, ám a kislányom születése után ezen lassan változtatnom kellett.
A tulajdonosi pozíció egy másfajta gondolkodásmódot, szemléletet is feltételez – ez volt valamilyen hatással a munkához való hozzáállásodra, a jövedelemi elvárásaidra?
Beszerzési vezetőként már a Wizz Air-nél tulajdonosi szemlélettel dolgoztam; saját cégemként tekintettem a vállalatra és még a száz eurós kiadásokról is úgy döntöttem, mintha a saját számlámról lenne szó. Szigorú voltam és ezt valószínűleg olykor túlzásba is vittem. Ezt a szemléletet hoztam magammal a Billingo-ba is, ahol már eleve volt egy valóságos tulajdonhányadom is. A tulajdonosi szemléletmód főleg az eredményekhez való hozzáállásomban és a felelősségérzetem növekedésében jelent meg. Egy nagyvállalatnál minden vezető számára adottak a KPI-ok, de összességében nem látják a teljes képet és mindig vannak egy szinttel feljebb olyan emberek, akik meghozzák a döntéseket, felelősséget vállalnak. Olyanok, akikre lehet mutogatni, ha valami balul sül el. Ugyanez „kicsiben” már nincs meg, hiszen nekünk kell meghatároznunk az irányokat, megalkotni a stratégiát, meghozni a döntéseket. Felelősséget vállalunk harminc-negyven ember életéért. Ezen a szinten óriási a kitettség, mert figyelni kell a forrásokra és tudni kell, hogy mikor van szükség oxigénre – vagyis pénzre – a működéshez. Hiába dolgoztam egy nagyvállalatnál vezető pozíciókban, a Billingo-nál éreztem csak meg igazán, hogy milyen nagy súlya van a döntéseknek.
Stresszhatás mindannyiunkat ér, de a reakcióink eltérőek lehetnek – te hogyan reagálsz az „oxigénhiányos” állapotokra?
Még mindig nehezen, még nem tudom azt mondani, hogy egy olyan vállalkozó lennék, aki már kinőtte volna a vállalkozói bizonytalanság jelentette stresszt és a legnagyobb viharban is megy előre. A Billingo esetében sokszor jelenik meg – olykor akár az extrém szintű – kockázatvállalási helyzet, amik erősen hatnak rám. Albert (Sárospataki Albert, a Billingo alapítója, a szerk.) már jól megtanulta kezelni és menedzselni ezeket a szituációkat, és én is azon vagyok, hogy fejlesszem magam e területen is.
Hatalmas számokról, nagy felelősségről és minden bizonnyal óraszámban is jelentős mennyiségű munkavégzésről beszélsz, aminek gyakran kiégés a vége. Van valamilyen öngondoskodási stratégiád arra, hogy egészséges maradj?
A kiégés szele már a Wizz Air-nél és a Billingo-nál is elért és még most sem jöttem ki belőle teljesen. Ráadásul éppen a váltás időszakában született meg a kislányom is – miközben reggeltől estig dolgoztam a hét minden napján. Egyszer csak ráébredtem, hogy a kislányom életéből eltelt nyolc hónap a jelenlétem nélkül és közben a feleségemre is nagy terhet róttam. Ez egy fájó pillanat volt és a változtatás mellett döntöttem. Ma már igyekszem este hét órára hazaérni – tudom, hogy sokak számára ez is késő – és a hétvége csak a családról szól. Önmagában már ez a változtatás is sokat segített és közben azon is dolgozom, hogy be tudjam hozni az életembe a sportot és a meditációt is. Elindultam az önfejlesztés útján, amiben egy coach is támogat, de van még mit tennem.
Azt hogyan élted meg, amikor a nagyvállalati mentalitásod találkozott egy kis cég szervezeti kultúrájával?
Nagyon magabiztosan és nagy vehemenciával jelentem meg a cégnél, ahol az általam ismerttől egy teljesen más szervezeti működéssel találkoztam – amit alig tudtam kezelni. A változásmenedzsment nem működött, én pedig alig néhány hónap alatt menedzserválságba kerültem, megkérdőjeleztem a saját kompetenciáimat. Én egy ráció alapú ember vagyok, márpedig a szervezeti és működési kérdéseket nézve a ráció az én oldalamon állt. A kívánt eredmények eléréséhez az üzleti modellen túl a szervezeti struktúrától kezdve, a projektmenedzsment folyamatokon és a controllingon át, a meetingek struktúrájáig, mindenhez hozzá kellett nyúlni. A változtatási folyamat egy nehéz időszak volt, sok döntéssel, munkával, szervezeti ellenállással, iránymutatással és buy-in menedzsmenttel. Volt egy bizonyos szintű fluktuáció is, ami egy ilyen folyamat kapcsán talán elkerülhetetlen, ugyanakkor 2021 nyarára már egy sokkal robusztusabb, megújult szervezetben és folyamatrendszerben kezdtünk el dolgozni.
Te egy tudatos karrierépítő vagy?
Annak tartom magam, már a nagyvállalati időszakban is törekedtem a tudatos karrierépítésre, bár ennek szempontjait illetően most a Billingo kapcsán ugye történt némi változás. Azt viszont nem tudom állítani, hogy egész életemben vállalkozó leszek. Fontos kérdés, hogy a Billingo néhány év múlva mekkora, akár nemzetközi szintű céggé növi ki magát. Többek között ennek is a függvénye, hogy életem hátralévő részében maradok-e vállalkozó, vagy egy ponton a tudásomat egy nagyobb vállalatnál kamatoztatom majd tovább ismét menedzserként. Ez majd a megoldandó feladat méretétől is függ, mert én szeretek nagy volumenű és komplex feladatokkal, problémákkal foglalkozni.
A már idézett interjúdban azt is mondtad, hogy „a karriered első tíz éve befektetés”, ezt hogyan értsük?
Noha tudatos karrierépítő vagyok, ez a pályám elején még nem volt így. Harcművészeti oktatóként és sportmasszőrként terveztem indulni az életben, és az volt az elképzelésem, hogy Komáromban építek fel egy számomra megfelelő életet. Tizenhét évesen már volt egy bevételtermelő kis klubom is. Ugyanakkor az egyetemi évek alatt teljesen véletlenül bekerültem a pesti közgázon tartott Országos Esettanulmányi Versenyen részt vevő egyetemi csapatba. Ez nagyon tetszett, hiszen a versenyen üzleti problémákat oldottunk meg, majd egy tisztes zsűri előtt prezentáltunk. Az utóbbiban annyi feladatra kértek föl a csapatban és az annyira jól ment, hogy az esti gálavacsorán felkérést kaptam az AT Kearney tanácsadó cég egyik vezetőjétől azzal, hogy „holnaptól kezdhetsz is nálunk”. Ez, ugyan csak egy évvel később, de az egyetem befejezése után meg is valósult, majd ebből a gyakornoki pozícióból kerültem a CEMI-hez tanácsadónak. Az ott eltöltött három év egy nagyon komoly tanulópálya volt számomra, ahol sok kudarcban és megkérdőjelezésben volt részem, viszont elképesztően sokat tanultam, így lettem az, aki ma vagyok. A későbbi karrierem során pedig a CEMI-ben szerzett tudásomat ötvöztem a Wizz Air-es határozottsággal és eredmény orientáltsággal. Életem legjobb iskolái lettek ők így ketten.
Ez a folyamat a válaszom a kérdésre: a karrierünk első tíz éve során önmagunkba fektetünk be. Ebben az időszakban nem arra kell fókuszálnunk, hogy mekkora a fizetésünk és hogyan alakulnak a juttatásaink. Arra kell fókuszálnunk, hogy jó cégeknél tudjuk elhelyezkedni, jó projekteken tudjunk dolgozni és mindezt jó vezetőkkel tegyük. Mindez pedig később majd nagyon felértékel bennünket a piacon.
Ez a nagyon precíz tervező gondolkodás azért jellemző rád, mert ezt hozod, vagy éppen ellenkezőleg?
Munkáscsaládból származom. A szüleim tisztességesen és becsülettel, mindent megadva, azonban mégis korlátos körülmények között neveltek fel minket. Mindig is éreztem a kiszolgáltatottságot, jövőbe vetett félelmet, hogy rendben lesz-e a következő hónap. Én viszont elhatároztam, hogy egy másik útra lépek és igyekszem majd megszerezni a kontrollt a saját életem felett. A magam ura próbálok lenni és nem függök majd másoktól. Ez nem egy könnyű cél, és feladat. Az ember idővel rájön, hogy teljesen függetlenné válni mindenkitől az élet minden területén nehéz, a kitettségeit viszont sok szempontból csökkentheti. Érdemes ezen dolgozni, mert azt gondolom egy átlagember életében már ez is egy nagy eredmény.
Egy karrierdöntés egyben anyagi döntés is és nyilván komoly fizetést hagytál hátra… számodra mennyire volt fontos, hogy kijöjjön a matek?
Az anyagiak kérdése az egy fontos szempont volt a váltást illetően, mert én anyagiakban mérem a sikert. A Wizz Air-ben egy nagyon nagy csomagot, folyamatosan gyarapodó részvénycsomagot és jövőképet hagytam hátra. Ezt a Billingo tulajdonrészem kompenzálja, a sikeres kifutás esetén pedig túl is szárnyalja. Az viszont már egy nehezebb döntés volt, hogy a nagyvállalatit felváltom egy kkv-s fizetésre. Ez egy természetes különbség, de nincs okom panaszra, hiszen a saját jövőnket építjük. Az igaz viszont, hogy a korábban megszokott pénzügyi építkezés bizonyos szempontból most rövid távon lassabbá vált.
Magabiztos és szakmailag professzionális vagy, és ezt fel is vállalod. Az ilyen felvállalását itthon sokszor a melldöngetés szinonimájaként értelmezik. Mindezt hogyan viseli a környezeted?
Valóban vannak, akik nehezen viselik ezt a fajta jelenlétet, hiszen igaz, hogy nem szeretem a nagyot mondást és a tehetségtelenséget. Azt szeretem, ha gördülékenyen, de megalapozottan történnek a dolgok. Nem szeretem a felesleges köröket. Emellett azonban nagyon racionálisnak és észérvekkel gyorsan meggyőzhetőnek gondolom magam. Éppen a közelmúltban történt meg egy kiválasztási folyamat során, hogy a jelöltet illetően egyedül maradtam az álláspontommal, végül átgondoltam és elfogadtam a többiek véleményét. Mindennap van ilyen. Még ha az ember nagyon magabiztosnak tűnik is, érdemes mindig felülvizsgálni a saját véleményét, és az egót kizárva, racionálisan érvelni és dönteni. A határozottság és az észszerűség nem zárja ki egymást, még ha sokaknál ez sajnos így is van.
Mit javasolnál azoknak, akik hozzád hasonlóan szeretnék „megírni” a saját sztorijukat?
Szerintem erre a kérdésre nem létezik tankönyvi válasz, hiszen minden ember más és más élethelyzetben van. Szerintem talán az egyik legfontosabb az életük feletti kontroll visszaszerzése. Amikor az ember eljut arra a pontra, hogy már „kész, elegem van!”, akkor ő már az áldozat szerepébe esett. Márpedig áldozatnak lenni az egyik legdurvább érzések egyike, tehát első lépésben ebből a helyzetből kell kijönni. Sokak számára akár már egy „egyszerű” felmondással is megvalósulhat, ha épp a munkahelyükön érzik ezt. Akinek elege van, és változtatna, nyugodtan lépjen ki a multik világából, mert a karrierje el fogja bírni. Én úgy látom, hogy érdemes jó célokat megfogalmazni, mert az az irány, amikor valaki azt gondolja, hogy gyorsan „én leszek az új Bill Gates vagy Elon Musk”, sok pénzzel, szabadidővel és jó családi élettel, csak illúzió.
Érdekes, hogy Musk-ot és Gates-t említed, mert tényleg sokak számára okoz gondot a reális és személyre szabott célok megtalálása, így túlságosan nagyot gondolnak, majd csalódnak…
Az emberek alapvetően félnek a bizonytalantól. Gyorsan akarnak 0-tól a 100-ra jutni, és azt gondolják, hogy ehhez csak egy egyenes, mindig csakis felfelé ívelő út vezet. A fejükben az előre lépés valójában csakis felfelé lépést jelent, pedig a kontroll visszaszerzése, azt gondolom, egy nagy előre lépés, hiába nem okvetlenül és rögtön felfelé mutat. Például dönthet valaki úgy, hogy otthagy egy egymilliós fizetést, majd máshol kevesebbet keres, de közben szakmailag jobban épül, jobb emberi kapcsolatokra tesz szert, jobb lehetőségek nyílnak meg számára az életben. Vagyis ő nem felfelé, de ebben az esetben szerintem mindenképp előre megy, és megszerzi a kontrollt az élete felett. Ez egy óriási siker az én értelmezésem szerint.
Szerző:
újraterveztem.hu csapata
