Ki ne gondolkodott volna már el azon, hogy saját vállalkozást indít, és megvalósítja rég dédelgetett álmát? Mondjuk akkor, ha majd beüt a lottóötös – ennek esélye azonban csekély, lássuk be. Így sokaknál maradnak a halogatott tervek, de vannak olyanok is, akik egy ponton kilépnek a komfortzónájukból és mernek változtatni. Akkor is, ha nem mindjárt valami készbe lehet átülni, ha a bevétel kevesebb, mint a korábban megszokott szint. Két olyan vállalkozó inspiráló történetét mutatjuk be, akik hosszú éveket töltöttek egy munkahelyen, sikeresek voltak, mégis valami újba kezdtek, saját vállalkozást indítottak.
Kommunikációs ügynökség vezetőjéből a kovászos kenyérkészítés mestere
Ormós Gabi kommunikációs szakemberként dolgozott évekig, egy sikeres ügynökség társvezetője volt. De egyszer csak megismerkedett a kovászos kenyérkészítés rejtelmeivel, és ez teljesen felforgatta az életét. Évekkel ezelőtt egy egészségügyi vizsgálatnál kiderült ugyanis, hogy el kellene hagynia az élesztőt az étrendjéből – ekkor próbálkozott meg először a kovász nevelésével, külföldi szakkönyvekből és internetes oldalakról összevadászva a legfőbb tudnivalókat, mivel akkor még itthon szinte senki nem foglalkozott ezzel a területtel.
„Engem teljesen beszippantott a kovász. 42 évesen még a pékiskolába is beiratkoztam. Akkor jöttem rá, hogy nem lehet véletlen, hogy a mostani budajenői otthonom, amit 15 éve romos állapotban megvásároltam, valamikor régen a jenői pék háza volt” – meséli Gabi, miért is választotta évekkel ezelőtt az online térben a „Jenői Pékség” fantázianevet.
Amellett, hogy a család számára sütötte a kovászos kenyereket és bátran kísérletezett újabb receptúrákkal, fontosnak tartotta, hogy másokkal is megoszthassa megszerzett tudását. Elindította a Kovászlabor blogot, majd idővel tanfolyamokat szervezett, ahol a résztvevők az alapoktól sajátíthatják el a kovászolás technikáját. A Facebookon „KovászLabor” néven csoportba szervezte azokat, akik már rendelkeznek tapasztalattal a kovászos kenyér készítéséről – itt a tanfolyamokat frissen elvégzők akár a profiktól is kérdezhetnek.
Kezdetben párhuzamosan futott a korábbi munkája, a kommunikációs ügynökség vezetése és az új szerelem, a kovász népszerűsítése. 2018-ban azonban nagy lépésre szánta el magát: feladta a biztos állását, kiszállt az ügynökség napi operatív munkájából, és csak a kovászolással akart foglalkozni.
„A döntések jó esetben megszületnek, nem mi hozzuk őket. Kellő figyelemmel felismerjük, ráérzünk, hogy született egy döntés. Amikor én szembesültem azzal és kimondtam, hogy az ügynökségi lét nem az én utam, onnantól a következő lépés mindig mutatta magát, nem kellett sokat gondolkodnom rajta. És ez a mai napig így van” – mondja Gabi.
Biztos állás, garantált fizetés, szakmai elismerés – hátrahagyni mindezt azért, hogy a szenvedélyének élhessen az ember. Sokan talán rizikós vállalkozásnak tartják ezt a lépést. Gabi azonban soha egy pillanatig sem bánta meg. „Tulajdonképpen a kommunikációs szakmát sem hagytam ott. Amit most csinálok, az is kommunikáció: a tanításnál, a kovász népszerűsítésénél ugyanúgy támaszkodom a kommunikációs szakmában szerzett tudásomra” – vélekedik Gabi.
A járványhelyzet úgy hozta, hogy Gabi már nem csak virtuális pékséget vezetett
A koronavírus okozta járványhelyzet új utakra terelte: az egészségügyi vészhelyzet miatt márciustól nem tarthatott tanfolyamokat, de a megélhetését valahogy biztosítania kellett. Ekkor kelt életre az addig még csak virtuális fantázianévként létező Jenői Pékség. Gabi kenyeret és péksüteményeket kezdett sütni, amit a jenőiek örömmel megvásároltak. A dolog olyannyira bejött, hogy a pop-up üzemmódban indult pékség megmarad a jövőben is. „Én magam is nagyon élveztem ezt az új szerepet, és a tanításban is sokat fejlődtem azáltal, hogy napi szinten egy pékséget menedzselek.”
De nem ez volt az egyetlen újdonság, amit ez a rendkívüli év hozott: „A járványt megelőző hat évben felépítettem egy márkát, ami a digitális platformokon erősen jelen van.
Amikor bejött a vírus, akkor hirtelen mindenki kenyeret akart sütni, és miután az élesztő hiánycikké vált, keresték az élesztő nélküli megoldásokat. Ekkor úgy döntöttem, hogy ezzel feladatunk van, mivel nálunk van a tudás a kovászos kenyér sütéséhez.
Kimondottan kezdő kovászolók számára egy új csoportot hoztunk létre a Facebookon, Laborka néven. A már meglévő és meglehetősen összetartó KovászLabor közösség tagjainak közreműködésével sikerült a kezdőknek tudást átadni. Ezt azért tudtam könnyen meglépni, mert már hat év munkám benne volt a virtuális közösség építésében, így egy blogposzt eredményeképpen egy helyre tudtuk gyűjteni a kezdőket, a KovászLabor pedig maradhatott továbbra is a haladók platformja. Úgy gondolom, hogy a járványhelyzet közelebb hozta egymáshoz az embereket és felértékelődtek a helyi közösségek is. Én úgy jöttem ki a vírushelyzetből, hogy lett egy pékségem és három új oktatási tematikám. Nem utolsósorban pedig rátaláltam helyi termelőkre, úgyhogy az alapvető élelmiszereket, tejet, húst, tojást, zöldséget már helyben tőlük szerzem be, jelentős részben kiiktatva életünkből a feldolgozott élelmiszereket” – összegzi Gabi.
A digitális megoldások segítenek időt és energiát spórolni
Ha egy üzlet egyszer beindul, akkor nincs megállás: a pékségnél hamar felismerték, hogy képtelenség a Facebookon keresztül kezelni a megrendeléseket. A KovászLabor közösség egyik tagja felajánlotta, hogy fejleszt egy saját rendelési rendszert a Jenői Pékség számára. „Ahogy komolyabban belemerültünk a feladatba, egy komplett ügyviteli rendszer ötlete született meg a fejünkben, pékségekre optimalizálva. Azóta is folyamatosan fejlesztjük. Más pékségek számára is alkalmas lesz, követhetik a raktárkészletet, nyilvántarthatják a rendeléseket, figyelmezteti őket, mikor mit kell rendelni, elemzéseket lehet készíteni, látni lehet, mik a kedvenc termékek, kik a legnagyobb vásárlók.”
Gabi úgy látja, hogy az energia-megtakarítás és az idő-megtakarítás nagyon fontos eszköze a digitalizáció. Mivel a tanfolyamok iránt egyre nagyobb az érdeklődés, változtatnak azok jelentkezési felületén is.
A távlati célok között az szerepel, hogy minél több emberhez jusson el jó minőségű, egészséges kenyér Magyarországon, javítva ezzel az emberek egészségi állapotán is.
„Sok ember rájött, hogy mekkora különbség van az otthon sütött bármilyen kenyér, és a boltban kapható, pékárunak látszó tárgy között. Ugyanakkor azt is felismerték sokan, hogy mennyi időt és energiát is jelent a kenyérsütés, ezért talán még inkább megbecsülésnek örvendhetnek a kovászos kenyeret készítő pékek.”
Gabi tanácsai azoknak, akik vállalkozás indításán gondolkodnak:
1. Tisztázzuk a profit fogalmát!
Sokszor a profitot kizárólag a pénzzel azonosítjuk, pedig annál sokkal többet jelent. Például a személyes szabadságot, a magunkra és a családra fordított időt, nem utolsósorban pedig a munka során szerzett tapasztalatot, tudást, a személyes fejlődésünket, ami szintén komoly érték.
2. Határozzuk meg a kereteket és a szabályokat!
Egy új vállalkozásnál a kereteket magunk alakíthatjuk, eldönthetjük például, hogy csak megrendelésre dolgozunk, vagy rögtön saját üzletet nyitunk. Magunk határozhatjuk meg azt is, hogy mekkora kockázatot vállalunk. Jó, ha erről van előzetes elképzelésünk.
3. Tanuljunk meg nemet mondani!
A saját biztonságunk érdekében fontos, hogy ne terheljük túl magunkat, ne akarjunk mindenkinek megfelelni.
4. Ami nem megy, azt ne erőltessük!
Ha valamiben folyamatosan akadályoztatva érezzük magunkat, falakba ütközünk, akkor azt érdemes kicsit félretenni. Ha még dolgunk van vele, akkor majd úgy is mutatja magától, hogy mi a következő lépés.
5. Legyen meg az üzleti ötletnek minden apró részlete a fejünkben!
A jó ötlet önmagában kevés. Építsük fel gondolatban a teljes vállalkozást, lássuk magunk előtt a kezdeti működés minden apró részletét, tüntessük el a képről az összes homályos foltot. Ha ez megvan, akkor érett meg a helyzet arra, hogy belevágjunk a vállalkozásba.
A napilap tudósításai helyett ma inkább házi kedvenceket fényképez
Racskó Tibor története sokban hasonlít a Gabiéhoz: 18 évig dolgozott Nyíregyházán a megyei napilap fotóriportereként, ma már vállalkozó. Főállás, biztos fizetés, szakmai elismertség – ezt hagyta maga mögött, amikor három évvel ezelőtt úgy döntött, felmond, és inkább szabadúszó vállalkozóként folytatja. Megmaradt a szakmájában, mivel ugyanúgy a fotózással keresi kenyerét, ahogy korábban a napilapnál, mégis egész más ma egy munkanapja. Rendezvényekre, családi eseményekre hívják fotózni, de egy saját fotóstúdiót is kialakított, ahol rendhagyó módon leginkább házi kedvencekről készít portrékat.
„Az én szakmám elképesztően dinamikusan változik. Az új kütyük megjelenésével a fotózás olyan irányt vesz, amely nem garantálja, hogy én a korábbi munkámat be tudnám tölteni, hogy egyáltalán szükség lenne még rám” – indokolja Tibi, miért is kezdett el a váltáson gondolkodni. – „Egyre jobbak lettek az okostelefonok, ma már egy online oldalt egy mobillal készített fotóval is ki lehet szolgálni. Idővel egyre kevesebb lehet az olyan téma, amelyiknél még szükség van egy profi fotósra.”
„Rájöttem, hogy nem fogok tudni a szerkesztőségből nyugdíjba vonulni, már csak azért sem, mert a lappiac átalakulása miatt az is kérdéses, meddig maradhat még működőképes egy napilap. 48 éves voltam, mikor ezt felismertem, a fiam éppen hét éves, és azt kellett észrevennem, hogy mivel a hét minden napján készenlétben álltam, alig voltam jelen a gyermekem életében. Ezen is szerettem volna változtatni.”
Ha a felismerés meg is született benne, a váltás Tibinek nem ment egyik napról a másikra. Egy jó barátja is kellett hozzá, aki még egy tréningre is magával vitte, ahol épp a vállalkozóknak adtak bátorítást. Jó egy évre volt szüksége, amíg minden összeállt benne, és kellő bátorsággal nyújtotta be főnökének felmondását.
„Sok ismerős nézett csodálkozva, hogy de hát miért hagyom ott a munkahelyemet. Szerencsére a legtöbben bátorítottak és megértették a váltási szándékomat. Kockáztattam, tudva, hogy kevesebbet keresek majd eleinte, de több időt tudok tölteni a családommal” – mondja Tibi.
Egy fotós szettel kezdte a vállalkozást
Amikor elszánta magát, hogy a saját útját járja, mindössze egy fotóriporteri szettel rendelkezett: egy nagyon jó fényképezőgéppel, három jó optikával, vakuval. Újra kellett gondolnia mindent, eldöntenie, hogy mire lehet feltétlenül szüksége, ha saját műtermet szeretne kialakítani. Idő kellett hozzá, hogy minden összeálljon, de ma már a Tappancs Fotóstúdió adja az elfoglaltságai kb. 40%-át – és szeretné, ha ez az arány még magasabb lenne.
„A saját fotóstúdiómban azzal kellett szembesülnöm, hogy a tudásom, ami a riportfotózáson alapult, lehet, hogy nem elég a műtermi fotózáshoz. Mások az elvárások a megrendelők részéről.”
„A 18 médiában töltött év alatt elkényelmesedtem, most viszont állandóan tanulnom kell, amiért hálás vagyok, mert folyamatosan fejlődhetek. Ez igaz a vállalkozói létre is, hiszen ezen a területen egyáltalán semmilyen tapasztalatom nem volt.”
A pandémiás helyzet komoly kihívások elé állította vállalkozását, hiszen a megbízásai nagy része rendezvényekhez, eseményekhez kötődött, amelyek a korlátozások miatt elmaradtak. De mindez csak megerősítette abban, hogy mindent el kell követnie azért, hogy önálló legyen, senkitől se függjön és több lábon álljon.
Csak azt sajnálja, hogy nem váltott már korábban
Hogy megbánta-e a váltást? Még a nehézségek ellenére sem. „Egy dolog járt csak az eszemben: hogy miért nem 10 évvel korábban léptem már meg ezt. A szabadságnak ára van. Lehet, hogy egy cégnél dolgozva biztonságban érezzük magunkat, de legalább ennyire kiszolgáltatottak is vagyunk.”
A vállalkozói létet azért is szereti, mert több ideje van jól dolgozni. Nincs rajta rossz értelemben vett teljesítmény-kényszer. A napilapnál hírverseny volt, akár a minőség rovására is. Úgy érzi, most sokkal minőségibb munkát végezhet, és gyakrabban kiderül, hogy az adott feladathoz tényleg pont rá, az ő tudására van szükség. A pozitív visszaigazolás pedig kiváló motiváló erő Tibi számára: „Nem vagyok profi vállalkozó, inkább művészember vagyok. Nekem nagy szükségem van a megerősítésekre, kevésbé tudok stratégiában gondolkodni. Ezen dolgozom most leginkább, hogy a tudatosságom növekedjen.”
Nem elég a menő felszerelés, élményt kell nyújtani
Tibinek van tapasztalata arról is, milyen volt a fotós szakma a digitális idők előtt. Azt mondja, ma sokkal gyorsabb minden és sokkal kényelmesebben lehet dolgozni. A digitális technológia olyan megoldásokat tett lehetővé, amikről korábban álmodni sem lehetett. Kinyílt a világ az internetnek köszönhetően, sok tippet és trükköt el lehet lesni, sokkal egyszerűbben el lehet sajátítani az alapokat, mint korábban. Ezzel együtt jár az is, hogy sokszor mire az ember megtanul valamit, már jön a következő újítás.
„Élmény alapú vállalkozást kell létrehozni, ahol elköteleződik melletted a vásárló. Mert fotózáshoz elég jó cucca mindenkinek lehet. De ha te élményt nyújtasz, akkor téged fognak megszeretni és új feladatokkal megbízni.”
Tibor tippjei a vállalkozás indításához:
- Ha hiszel magadban, olyan ajtók nyílhatnak meg, amiket korábban el sem tudtál képzelni.
- Folyamatosan kiváló minőséget kell felmutatni, olyat, ami egyedülállóvá tesz.
- Mindig tanulni kell mindenből, a pozitív és a negatív visszacsatolásokból egyaránt.
