Ha az életünk az informatika körül forog, akkor az informatika az adatközpontok körül forog. Ezek a kevesek által ismert és még kevesebbek által látogatott létesítményeken múlnak a modern infokommunikációs szolgáltatások.
Adatközpont. Ha meghalljuk a szót, nagy termekben, hosszú sorokban álló számítógépekre gondolunk, rejtelmesen villogó LED-ekre, kígyózó kábelkötegekre, céltudatosan dolguk után siető technikusokra. Az egész valahol egy kicsit idegen, talán misztikus is.
A valóság ennél egyszerre prózaibb és mesésebb. Működésükben nincs semmi sejtelmes – az alábbiakban nagy vonalakban be is mutatjuk. Ugyanakkor az is tökéletesen igaz, hogy adatközpontok (pontosabban a bennük tárolt adatok és a szervereken futó szolgáltatások) nélkül ma már elképzelhetetlen a mindennapi élet. Amikor navigálunk, levelezünk, a közösségi hálót használjuk vagy az interneten vásárolunk, adatközpontok egész sora dolgozik azon, hogy megkapjuk, amit szeretnénk. Nézzük hát meg dióhéjban, hogy mit is kell tudni ezekről a létesítményekről, ha már ekkora szerepet játszanak az életünkben!
Saját célra és másoknak
Számos szempont szerint osztályozhatjuk az adatközpontokat. Az egyik ilyen a használat jellege. Bár a definíciók korántsem egyértelműek, és az egyes típusok között is van átfedés, alapvetően háromfélét különböztethetünk meg.
Vállalati adatközpont
Ahogy a neve is mutatja, egy ilyen adatközpont az őt működtető vállalat igényeit szolgálja ki, jellemzően a saját telephelyén/irodaházában. Kialakításáról, fenntartásáról, az informatikai eszközök beszerzéséről, menedzseléséről a cég gondoskodik.
Menedzselt szolgáltatói adatközpont
Talán itt van a legnagyobb kavarodás, mert az adatközpontok világában sokféle szolgáltatás képzelhető el. Ha a vállalat akarja, a szervereit vagy akár a teljes belső adatközpontját átköltöztetheti egy szolgáltató létesítményébe (ez a kolokáció). Neki így értékes helye szabadul fel, a szolgáltató pedig gondoskodik a megfelelő áramellátásról, hűtésről, távközlési kapcsolatokról és fizikai biztonságról. Ha az ügyfél úgy kívánja, az kihelyezett számítógépeihez csak saját munkatársainak lesz hozzáférése. A másik véglet, hogy az ügyfél a szolgáltató szervereit veszi igénybe, akár az alapszoftverekkel ellátva, és azon távfelügyeletben működteti saját alkalmazásait.
Felhő adatközpont
Szokták hyperscale adatközpontnak is hívni, utalva arra, hogy ezek azok az óriási létesítmények, amelyek a Google, az Amazon, az Apple vagy éppen a Microsoft felhőszolgáltatásait működtetik. Többnyire a végletekig automatizált működésű, óriási számítási kapacitást kínáló adatközpontokról van szó.
A számítógépeken túl
Legyen kicsi vagy nagy, minden adatközpont nagyjából hasonló építőelemekből épül fel. A központját természetesen a számítógépek (szerverek) jelentik, a hozzájuk tartozó adattároló egységekkel és hálózati eszközökkel. Ezeknek áramot kell biztosítani, nem is keveset – az igazán nagy adatközpontok áramfogyasztását közepes nagyságú városokéval lehet összevetni. A folyamatos ellátásról szünetmentes tápegységek (UPS-k) és dízelgenerátorok gondoskodnak.
A gépészet másik nagy eleme a hűtés. A szerverek nem kevés hőt termelnek, ezért folyamatosan gondoskodni kell a termek hűtéséről, ami megint csak nem kevés energiát igényel. Nem véletlen, hogy a nagy adatközpontokat előszeretettel költöztetik Izlandra vagy Skandinávia északi részére. Ott egyrészt bőséggel áll rendelkezésre olcsó megújuló (geotermikus és vízi) energia, másrészt az uralkodó klíma is megkönnyíti a hűtést.
Végül, de nem utolsósorban a tűzvédelemről is gondoskodni kell. Mivel elektronikát vízzel oltani nem célszerű, a korszerű adatközpontokban tűz esetén nagy tartályokból nitrogén áramlik a termekbe. Így a normál 21 százalékról 11 százalékra csökken a levegő oxigénszintje. Az emberre ez még nem veszélyes (olyan, mint a magaslati levegő), de ilyen arány mellett már a papír sem ég.
Kettő lett, maradhat?
Az adatközpontok megbízhatóságát (szakszóval rendelkezésre állását) azzal lehet növelni, hogy a kiegészítő berendezésekből többet tartunk üzemben, mint amennyire szükség van. Három hűtőegység és 20 UPS-modul kell a biztonságos működéshez? Legyen négy és 21, így ha az egyik elromlik, van tartalék. Ez az úgynevezett Tier 3 adatközpontok sajátja, amelyek vállalják, hogy egy évben maximum 1,6 óra nem tervezett leállás következhet be náluk. Ennél is többet tud a Tier 4 adatközpont. Ezeknél a 2N+1 redundanciát alkalmazzák, vagyis mindent megdupláznak, és a biztonság kedvéért hozzácsapnak még egyet. Ezzel – és persze jelentős költségráfordítással — érik el, hogy négy napot is kihúznak külső áramellátás nélkül, és egy évben maximum 26 percre állnak le.
Mondd el véleményedet a cikkről
