Szakmailag elismert brand managerként dolgozott évekig, majd egy masszív önismereti út során kilépett a multik világából és elindította saját vállalkozását. Szabó Dalma, a Curvy Soul megálmodója egyéni látásmódjával, fantasztikus ruháival, az önbizalmuk és a nőiességükben való megerősítéssel is támogatja a plus size nőket. Az Újraterveztem sorozatunk következő cikkében az újraterveztem.hu csapata Szabó Dalma történetét mutatja be.
Mi volt a legfontosabb motivációd abban, hogy kilépj a multi jelentette – összességében mégis csak stabil és biztonságos környezetből – és a vállalkozók olykor hullámvasútra emlékeztető útját kezd járni?
Az egyik ok abszolút érzelmi, ugyanis arra gondoltam, hogy meg kell adnom magamnak azt a bizalmat, hogy „képes vagyok rá”, emellett szerettem volna elkerülni azt a helyzetet is, hogy hatvan évesen a „mi lett volna, ha…?” kérdése járjon a fejemben. Persze a döntésem mögött meghúzódott egy racionálisabb ok is. Nem égtem ki, nagyon szerettem a HEINEKEN-nél dolgozni és group brand managerként én feleltem a Soproni márkáért, de szerettem volna az emberekhez sokkal közelebb kerülni. Az volt a vágyam, hogy ha a világban nem is, de az egyes emberek szintjén változást tudjak előidézni. Hosszabb távon erre a multis keretek között nem láttam lehetőséget.
Egy modern ember élete során összességében körülbelül 90 ezer órát, nagyjából 13 évet tölt munkával – vagyis szeretted volna még hasznosabban, igazán értelmesen eltölteni ezt az időt?
Ez a törekvés abszolút fontos számomra és megint csak azt tudom mondani, hogy nagyon szerettem azt a hét évet a cégnél, de – ez valamennyi multira és nagy cégre jellemző – a nap végén nem tudtam úgy kapcsolódni és érdemben kötődni a fogyasztókhoz, ahogyan az számomra igazán megfelelő lett volna. Pedig szeretek dolgozni és számomra olykor inkább az a furcsa, ha valakinek a „kevesebb időt szeretnék munkával tölteni” a legfontosabb célja.
Hogyan tudtad kezelni ezt a magas kapcsolódási igényt?
Mindig helyi márkákon dolgoztam, aminek a márkapozícionálás, a piackutatás és a stratégiaalkotás mellett az un. field visit is részét jelentette, így volt lehetőségem személyesen is találkozni a fogyasztókkal és bizony megesett, hogy az általunk elképzelt vásárló és a valóság nem esett egybe. Ezek a találkozások számomra viszont nagyon fontosak voltak és nagyon vágytam is ezekre a tapasztalatokra.
Azt értjük, hogy az újratervezés szinte szükségszerű volt, ám törvényszerűen következett, hogy saját bizniszt indítasz és nem mondjuk egy másik cégnél folytatod a karriered?
Egyértelmű volt, hogy a saját utamra lépek, de szerencsére mindezt nem azért kellett megtennem, mert utáltam volna az addigi munkámat. Annak a hét évnek nem voltak rossz szakaszai: tudjuk, hogy szakmailag nem a főiskolán érik meg az ember, én is HEINEKEN-nél váltam marketing szakemberré, nagy teret kaptam a munkámat illetően, vagyis az önmegvalósítás nem ütközött akadályokba. Ám előre tekintve azt láttam, hogy nagyvállalati környezetben három-öt évente megtörténik a felsővezetői rotáció, de ebben a folyamatban nem tudtam magam elképzelni. Számomra fontos a párom, a családom és alapvetően egy, az értékrendemmel összhangban lévő jövőképben gondolkodtam. Ráadásul a szüleim is vállalkozók, így adott volt egy jó minta is, ami az én önbizalmamat is erősítette.
Mivel foglalkoznak a szüleid?
Apukám ortopéd- és baleseti sebész, az édesanyám pedig korábban újságíró volt, akkoriban a Reader’s Digest magazinnak írt cikkeket. Több időt akartak együtt tölteni, ezért anyukám szabadidejében elkísérte apát a magánrendelésekre. Mivel ő meglehetősen jó üzleti érzékkel bír, így hamar megfogant a saját vállalkozás ötlete is. Kicsiben kezdték, és mára pedig nagyon sok munkával felépítettek egy harminchét orvossal bíró magánklinikát. Az igaz, hogy vállalkozónak lenni nem csak nagy szabadsággal, de nagy nyomással is jár, ám a szüleim példája is azt mutatta számomra, hogy lehet ezt jól is csinálni.
A döntésed egy pillanat vagy egy folyamat eredménye volt?
Az alapgondolat gyorsan megszületett bennem, persze nem olyan egyszerű egyik pillanatról feladni a kényelmet, a biztonságot, amit közel tíz év munkaviszony jelent egy szervezeten belül. Vagyis egy folyamatról volt szó, amit főleg lelki oldalról kellett megerősítenem. Például volt egy beszélgetésem az egyik korábbi vezetőmmel – aki már szintén nincs a cégnél és a mai napig baráti viszonyban vagyunk – aki éppen egy coach-képzés közepén volt, így rajtam „gyakorolt”. Amikor a kudarctól való félelmeimről beszéltem neki, visszakérdezett: „el tudod képzelni, hogy Te veszíthetsz ebben a helyzetben?” Ezzel át is fordított bennem egy kapcsolót. De a folyamat része volt az is, hogy jelentkeztem egy harminc év alattiaknak kiírt pályázatra, aminek a felvételi alapkritériuma a jogviszonymentesség volt. Vagyis fel kellett mondanom.
Nagyon izgalmas ez a folyamat, hiszen csak az egyik lépésedből tudott következni a másik, vagyis nem igazán volt választásod…
Igen, ez igaz én pedig azt mondtam, hogy hajrá!
A szüleid mit szóltak a döntésedhez?
A családom mindenben támogatott és ez nagyon fontos volt számomra, mert egy olyan típusú ember vagyok, akinek mindig szüksége van stabil pontokra az életében. Hátországot jelentenek számomra.
A weboldaladon azt írod, hogy tíz évig dolgoztál magadon, de ez mit jelent: coachingot, terápiát, esetleg önismereti utat, személyiségfejlesztést és mindez összefüggésben van-e azzal, amiről a Curvy Soul is szól?
Tiniként volt egy zárkózottabb időszakom, és hiába voltak kapcsolataim, a nőiségemet nem tudtam megélni. De úgy gondolom, hogy ez gyakori a teltebb nők esetében, például az öltözködést illetően adott a kék, a szürke és a fekete szín és a lehetőleg mindent eltakaró bő ruhák. De mégis elkezdtem változni, amiben szintén szerepe volt a HEINEKEN-nek, mert abban a támogató közegben nagyon sok jó szakmai visszajelzést kaptam, így építve az önbizalmamat, ami viszont egyre inkább áthatott az életem többi területét is. Egyre jobban láttam, ki is vagyok valójában a hiedelmeim nélkül… Már nem akartam felvenni azokat a ruhákat, amelyeket akár a nagymamám is viselhetne, elkezdtem kísérletezgetni a színekkel, a rendszeres edzések pedig arra ébresztettek rá, hogy a testem sokkal több dologra képes, mint korábban gondoltam volna. Egyre nagyobb hálát éreztem a testem iránt. Ezért a mentális változásért sokat dolgoztam egyedül és terápiában is, de fontos volt azt is eldöntenem, hogy mit engedek be a külvilágból. Magyarországon kevés a nyilvánosságban is ismert body positive és plus size nő, így olyan külföldieket követtem be a közösségi médiában, akik testmérettől függetlenül bomba módon élték és élik meg a nőiességüket. Azon dolgoztam és dolgozom most is, hogy tágítsam a „mi a szép?” spektrumát. Ez a téma az én ügyemmé vált, amit nyíltan vállok, a coaching pedig olyannyira lényeges eleme a vállalkozásnak, hogy jelenleg is coach képzésre járok. Az életünk során nagyon sok korlátot állítunk magunk számára és ez alól én sem voltam kivétel. Azt gondoltam: mindenképpen fogynom kell ahhoz valamennyit, hogy rám találjon a szerelem és boldog legyek. Emlékszem, tizenöt évig próbálkoztam mindenféle diétával; mindent mértem, nyersen és főve, viszont amikor egyszer egy nagy adag babbal „szórakoztam”, és felmerült bennem az ötlet, hogy ha megszámolnám a szemeket, akkor még pontosabban tudnám kiszámolni a makro értékeket, rádöbbentem, hogy ez már a nem normális kategória és szembesültem a diétakultúra fenntarthatatlanságával.
Tehát a külső tabuk megdöntéshez a belső tabuk megdöntésén keresztül vezet az út?
Olyannyira így van, hogy a ruháimban a méreteket sem jelölöm. A címkéken számok helyett például a „mesés”, az „álomszép”, a „lenyűgöző” jelzőkkel találkozhatnak a nők. Azt szeretném, ha reggelente a számok okozta rossz érzés helyett a „káprázatos vagy! érzése jelenne meg a vásárlóim fejében.
Ha én a testemmel elégedetlen nő volnék, mik lennének hozzám az első, fájdalomcsökkentőnek szánt szavaid?
Arra törekednék, hogy közösen megfejtsük, hogy milyen az énképed, mi lehet a gyökere az elégedetlenségednek, milyen hiedelmeid vannak és miért is gondolod azt, hogy csak a fogyás vagy a tested eltakarása jelenthet számodra megoldást. Megkérnélek arra, hogy nevezed meg azokat a dolgokat, amelyeket szeretsz magadon. Aztán átöltöztetnélek, mert nem az a cél, hogy eldugd a tested, hanem hogy tereld a tekinteteteket; ehhez viszont ismerni kell az agy működését is, vagyis, hogy például két különböző textil találkozása, hogy a csípőt szándékosan elrejtsük éppen, hogy vonzza a pillantásokat. Az az igazság, hogy felveheted a világ legjobb ruháját is, akkor sem fogod benne jól érezni magad, ha nem vagy rendben önmagaddal. Kicsi vagyok ahhoz, hogy a világot akarjam meggyőzni, így arra törekszem, hogy arra az emberre legyek hatással, akivel éppen ott és akkor beszélek.
Feltesszük, egy marketinges számára nem okoz gondot a stratégia és a vevők megtalálása… vagy voltak nehézségeid e téren?
Természetesen egy marketing stratégia megalkotása nem jelent problémát, de a korábbiakkal ellentétben nem áll rendelkezésemre sok millió forintos büdzsé, így ezen a téren nagyon sokat kellett és kell tanulnom jelenleg is. Folyamatosan képzésekre járok, mindennek pedig megvannak az eredményei is, hiszen a Facebookon és az Instagramon is öt-hatezresre nőtt a követőszámom, így egyre erősebb az igény arra, hogy valamilyen extra platformon épüljön tovább a Curvy Soul közössége. Viszont voltak komoly nehézségeim is, mert egy együttműködés kapcsán a partneri oldalon elkövetett rossz specifikáció után is megjelentek a vietnami tojástartó-hirdetések, amit a Facebook IT-incidensnek értelmezett és hiába IT-security szakember a párom, így én is kellően tudatos vagyok, mégis hat hónapig nem tudtam hirdetni az oldalamon. Márpedig a közösségi média, különösen egy induló kisvállalkozás életében elengedhetetlen. Az volt a szerencse, hogy mindez nem érintette az Insta-fiókomat, így ott el tudtam érni az embereket és így volt havi bevételem. Érzelmileg nem volt egyszerű feldolgozni a helyzetet.
Mik a vállalkozásod legfontosabb mérföldkövei és milyen terveid vannak?
Tavaly decemberben volt két éve, hogy a Curvy elindult, mindössze egyetlen, bérgyártásban készült kollekcióval – tehát önmagában az indulás is meghatározó pillanat volt. A következő fontos állomás pedig a saját műhely létrehozása és a saját csapat felépítése volt. Ahogy említettem, bérgyártásban készültek a ruhák, ám a Covid után a partner varroda tulajdonosa egyik pillanatról a másikra jelezte, hogy visszatér az eredeti foglalkozásához és bezárja a műhelyt. Viszont ott volt két, számomra aranyat érő varrónő – akikhez éppen most csatlakozott egy harmadik kolléganő – így az emlékezetes vasárnap délelőtti üzenet után elképesztő tempóban kezdtem meg a szervezést; kikértem a szüleim véleményét és többet magammal albérletet kerestünk a műhely számára, a párom asztalos édesapja készítette a speciális méretű varróasztalt, közben gletteltünk… gyakorlatilag kilenc nap alatt megszületett az új varroda. Ez egy nagyon húzós kilenc nap volt, amit ki is kellett pihenni… A terveim között szerepel, hogy a műhelybe beengedve az embereket személyesebbé tegyem a kapcsolatot, gondolkodom egy fashion brunch elindításában és hamarosan részt veszek egy női konferencián is.
Mit tanácsolnál azok számára, akik valamilyen ok miatt nem érzik jól magukat az aktuális munkájukban, nem tudnak kiteljesedni, nem a saját útjukat járják?
Pontosan azt, mint amit azoknak is, akik hozzám fordulnak: ne hagyják, hogy mások prioritásai, boldogsága befolyásolja azt az életcélt, amit ők szeretnének elérni. Cselekedjenek, mert ugyan lehet, hogy több életünk is van, de mégsem hagyhatjuk, hogy hatvan évesen a „mi lett volna, ha…?” kérdésen rágódjunk…
Szerző:
Szabó Dalma – Telekom Hello Biznisz szerkesztőség
