A Cápákkal való találkozás akkor is egy remek lehetőség a személyes és az üzletifejlődésre, ha adott esetben nem fektetnek be a cégbe – vallja Pólya Bernadett. A Four Bites Catering egyik alapítójától megtudtuk az is, hogy mi viszi rá az embert, hogy évekig kísérletezgessen, fejlesztgesse a vállalkozását. A falatkákat a mai napig kézzel gyártó vállalkozás kreatív megoldásokkal vette a koronavírus-járvány okozta nehézségeket is. A mindennapjaik része nem csupán a csapat energiáinak jó hasznosítása, a sikerekben a digitalizáció adta lehetőségek is szerepet játszanak. A vállalkozó elnyerte a Telekom Digitálisan Tettrekész Díját.
Vannak, akik úgy gondolják, hogy jobb szürke egérként a tömegbe simulni, míg mások ennek az ellenkezőjére esküsznek. Te olyannak vallod magad, aki kilógsz a sorból. Számodra mit jelent „kilógni”?
Sosem szerettem a „muszáj” dolgokat, az „ezt így kell csinálni, mert én azt mondtam” gondolkodásmódot, legyen szó intézményi- vagy akár szülői kijelentésről. Mindig is szükségem volt arra, hogy tudjam, az adott cselekvésnek mi a mögöttes célja. Ha ezt nem láttam vagy látom át, akkor számomra az adott dolognak nincsen értelme, így egy pillanat alatt elvész a motivációm.
Miért éppen falatkák?
Jó pár éve volt egy olyan agylövésem, hogy de jó lenne olyan falatka méretű egészséges ételeket csinálni, amik esztétikusak, könnyen ehetők és egészségesek. Először street foodban gondolkodtam, de miután 2014-ben Fannival összeálltunk és elkezdünk kísérletezgetni, „pofozgattuk” az ötletet, rájöttünk arra is, hogy egy hely megnyitásához tőke és tapasztalat híján vagyunk. Közben pedig jött egy inspiráció; értünk a rendezvényekhez, a kapcsolatrendszerünk is adott volt, így elkezdtünk eseményekre beszállítani. Erre a tevékenységre három éve alapítottunk céget.
Mi az a belső erő, ami arra viszi az embert, hogy éveken át fejlesszen, kísérletezgessen?
Erre nincsen általános válasz. Én akkoriban a BME (Budapesti Gazdasági és Műszaki Egyetemen ) innovációs laborjában dolgoztam, s itt olyan emberekkel voltam körülvéve, akik a saját bizniszüket is építették, viszont nem jelentett problémát számukra a kísérletezgetés, a „kudarc”, mert mindenből lehet valamit tanulni. Nagyon nagy segítség volt az a szemlélet, hogy nem kell azonnal a tökéletes termékkel, szolgáltatással előállni, hanem lehet addig gyakorolni, fejleszteni, amíg arra más is rá nem bólint. Emellett nagy vágyam volt, hogy legyen valami, amit a sajátomnak nevezhetek, ami kézzel fogható. A Four Bites előtt projekteken dolgoztam, amik későn érnek be és nehezen mérhetők. A falatkák esetében pedig megtetszett az egyszerűség is: valaki megeszi az ételt és elmondja, hogy ízlett-e neki, vagy sem. Az évek alatt voltak pici szünetek, de mindig jöttek olyan impulzusok – például felkérések – amik előre vitték az ügyet. Akkor éreztem, hogy érdemes a munkahelyemet is otthagyni, amikor már tisztán láttam, hogy számomra ez lesz a következő lépcső, a nagy kihívás, ahol szeretném magam kipróbálni. A most vagy soha alapon.
Catering cégről lévén szó, a vírushelyzet hogyan alakította át az életeteket, hogyan dolgoztatok előtte, kik voltak az ügyfeleitek és hogy működtök most?
A vírushelyzet előtt kifejezetten B2B cégként voltunk jelen a piacon, az office catering-re álltunk rá; cégek számára értékesítettük a szolgáltatásunkat és a termékeinket. Persze egy-egy esküvő vagy magánrendezvény esetében magánszemélyek is megjelentek az ügyfeleink között. Mindez március 11-én lenullázódott, minden partnerünk törölte a megrendeléseit. Pár napig őrlődünk, de sok időnk nem volt, így összeültünk a tulajdonosokkal a jövőt illetően. Arra jutottunk, hogy ha a cégekkel egy ideig nem tudunk együtt dolgozni, akkor a magánszemélyek felé kell fordulnunk. Megnéztük, hogy a karantén idején mivel tudnánk praktikusak lenni, így jött az ötlet, hogy csináljuk meg a „Főzünk rád is!” kampányt. Az volt az alapgondolatunk, hogy főleg a családos embereknek segítsünk, akiknek otthon kell dolgozniuk a gyerekek mellett és nem biztos, hogy bevásárlásra, főzésre jut elég idejük. Szinte gondolkodás nélkül átálltunk, de fel kellett húznunk egy új rendszert is, hiszen például logisztikai-kiszállítási rendszerünk korábban nem volt. Hétről hétre terveztünk és hihetetlenül sokat kellett számolnunk, mérnünk, óriási tanulási folyamat volt. Szerettünk volna erős közösségi szemléletet, így rendelőink akár alakíthatták a menüt is. Emellett elindítottuk a „Boldog ebédperceket” is, vagyis a helyi önkormányzat családsegítő központjával együtt működve rászoruló családoknak is vittünk ebédet, amit az ügyfelelink féláron tudtak megrendelni. Egy valódi közösségi konyha jött létre.
Jól használhatjátok a digitális eszközöket, ha már megkaptátok a Telekom Digitálisan Tettrekész Díját, jól gondolom, hogy ennek szól az elismerés?
A Telekom valóban láthatta bennünk a törekvést, mert már az alaptevékenységünk során is megágyaztunk az online működésnek. Amit csak lehet és ami feleslegesen viszi az emberi időt és energiát – például az adminisztráció – igyekszünk automatizálni. Az információkat is digitalizáljuk és ezek a döntések vissza is igazolódtak.
Kellett segítség az átálláshoz?
Nem vontunk be külön szakembert, mert nekem korábbról megvoltak a tapasztalataim, hiszen nemzetközi oktatási projektekben vettem részt, ahol jól megismertem a szervezéssel, kommunikációval kapcsolatos online eszközket. Sőt: mindez a felfogás a csapattól sem volt idegen. De egyébként sem kell óriási rendszerekben gondolkodni, hiszen többnyire mindenki számára elérhető, akár ingyenes programokról van szó. Adatok tárolására a Google Drive-ot, a munkaszervezésre a Slack nevű alkalmazást használjuk, Réka pedig egy valóságos excel-guru.
A falatkákat még mindig kézzel készítitek?
Igen.
Ez innen nagyon is idő- és energiaigényes dolognak tűnik.
Ez valóban így van, sok tapasztalat kell a folyamatok tökéletesítéséhez. Azzal a céllal mentünk a Cápák között című műsorba, hogy sikeres szereplés esetén a lehetőségekhez mérten gépesítünk. De a vírushelyzet okán még nem tudjuk, hogy mindezt hogyan valósítjuk meg. De az is igaz, hogy a kézzel készített falatkáknak nagyon magas a hozzáadott értéke, hiszen pontosan ismerjük az összetevőit és a megfelelő minőségben készítjük el őket. De nem adjuk fel a törekvéseinket sem, hiszen a BME-én az ipari termék- és formatervezők segítségével elindítottunk egy projektet, aminek az a célja olyan eszközök tervezése és építése, amelyek képesek arra, hogy több falatka készüljön el ugyanannyi vagy kevesebb idő alatt. Szuper prototípusok születtek, amiket valamennyire tudunk is használni, de az a célunk, hogy idővel mindezt egy magasabb szintre emeljük és tényleg le tudjuk gyártatni ezeket az eszközöket.
Így nyilván fontos lett volna, ha a Cápák befektetnek a cégbe, nem?
Ehhez mindenképpen finanszírozásra van szükség. A Cápák esetében az a helyzet merült föl, hogy – részben jogosan – nagyon nagy tulajdonrészt szerettek volna a cégben. De nekünk fontos szempont az is, hogy ki az az ember, aki egy idő után teljes értékű csapattaggá válik. Ha a műsorból bárki befektet a Four Bites-ba és kapott volna egy huszonöt százalékos tulajdonrészt, akkor őt minden döntésbe be kellett volna vonni. Szerintem a vírushelyzetnek köszönhetően sem a Cápák, sem mi nem voltunk arra felkészülve, hogy ilyen döntéseket kell meghozni.
Végül is megérte elmenni a műsorba?
Nagyon, szuper tapasztalat volt. Már a felkészülés is nagyon hasznos volt; egy speech összeállítása is nagyon izgalmas dolog, hiszen közérthetővé, vonzóvá kell tudni tenni a másik ember számára a terméket. Emellett a Cápákkal való találkozás is fantasztikus volt, mert ritkán adódik alkalom arra, hogy ilyen kaliberű emberekkel lehessen beszélgetni bizniszről, üzleti jövőről. Számomra már a kérdéseik is tanulságokat voltak, ugyanis világossá vált, hogy min kell még gondolkodni, finomítani. Láttam, hogy végül is tetszik nekik a Four Bites. De az is tetszett, hogy őszintén elmondták, hogy számukra hol vannak hiányosságok s min kellene még dolgozni. Mindez számomra egy nagyon jó iránytűként szolgált.
A nem a saját elvárásaikkal találkozó visszajelzésektől sokan megsértődnek, magukra veszik…
Sokat nyom a latban, ha egy befektető, egy Cápa fogalmaz meg valamilyen véleményt, de azt is mérlegelnem kell, hogy nekem mi a viszonyom az ő szavaihoz és nem vagyok köteles azt elfogadni, elég csak tudomásul vennem. Azt kell néznem, hogy abból a véleményből mi az értékes és hasznos számomra. Én végig segítő szándékot éreztem, a kapott kritikákat is úgy éltem meg, hogy az nem „nekem”, hanem annak szól, amit csinálok. Azon pedig lehet módosítani.
Van olyan tanulsága a műsornak számodra, amit kiemelnél, illetve magaddal vittél?
Mivel én alapvetően az értékekkel, az emberekkel, az érzelmekkel foglalkozom, ezek képezik a működésem alapját, a Cápák ráébresztettek, hogy vállalkozóként többet kell foglalkoznom a számokkal. A számok a leginkább mérhető dolgok, azokkal lehet a legjobban elbeszélni üzleti folyamatokat, így ha sikeresebben szeretnék másokkal együttműködni, akkor ezzel többet kell foglalkoznom. S persze a műsor adott egyfajta önbizalmat is; elhihetem magamról, hogy jó, amit képviselek és jó az irány is, amerre összességében haladok, haladunk.
Ha a Cápák elé szeretnék állni, mire kellene odafigyelnem?
A legfontosabb, hogy minden szempontból, minden egyes aspektusra, lehetséges kérdése és szcenárióra iszonyatosan fel kell készülni. A pénzügyi- és az üzleti tervnek a jövőre is fókuszálnia kell, s a Cápáknak látniuk kell azt is, hogy ha befektetnek, mivel számolhatnak. Lényeges az is, hogy pontosan ismerd, hogy mire van szükséged, mert amikor szóba kerül egy kecsegtetően nagy összeg, az ember könnyen elbizonytalanodhat s nem mindegy, milyen ára van a befektetésnek. Nagyon le kell tisztázni mindent, ha pedig csapatod van, közösen kell kitalálni a „miérteket” és a „hogyanokat”, illetve a célokat. A Four Bites is négy tulajdonossal, illetve egy két-három fős stábbal működik úgy, hogy az előbbiek is dolgoznak.
Gondolom, mindenkinek megvannak a maga ötletei, akár egyéni céljai, olyakor akár viták is lehetnek… hogyan határozzátok meg a közös nevezőt, a cég irányait?
A vitákban a rendezőelvünk az alapértékünk, aminek része a minőség és a fenntarthatóság, illetve, hogy mi magunk készítjük el az ételeket. Mindez már ad egy olyan keretet, ami adott esetben a legegzotikusabb gondolatokat is lehúzza a földre. De mi figyelembe vesszük az egyéni, privát célokat is, s hogy azokat hogyan lehet hozzáigazítani a Four Bites irányához. Egy kicsit mindannyian különbözőek vagyunk, de nagyon is kiegészítjük egymást. Mindenkinek megvannak a maga erősségei, kedvenc területei, amivel foglalkozni szeret.
Hogyan készültök egy esetleges második hullámra, milyen kihívásokra számítasz?
Mindenképpen arra számítok, hogy a rendezvénypiac idén már nem áll lábra, összességében a bizonytalanságra készítjük föl a céget. Igyekszünk kitalálni, hogy milyen tevékenységet tudunk folyamatosan fenntartani, emellett olyan kiszámítható együttműködéseken dolgozunk, amelyek során fixen, fix darabszámmal tudunk kalkulálni. Sokat beszélünk az ügyfelekkel, igyekszünk megtudni, hogy miben tudunk a hasznukra lennie, de versenytársakkal való kooperációban is gondolkodunk.
Mondd el véleményedet a cikkről
