Bölcsészhallgatóból lett startup-befektető, aztán nemzetközi coach, és legutóbb egy vízitúra-vállalkozást is elindított. Mindegy neki, hogy választott otthonában, Barcelonában vagy Magyarországon tartózkodik, az interneten mindkét cég ügyeit könnyedén kézben tudja tartani. Bruckner Zoltán szerint viszont mindez manapság már nem különlegesség, bárki működhet ilyen módon.
Több évet tanultál egyetemen az Egyesült Államokban. Az ott szerzett tapasztalatok mennyire határozták meg a későbbi gondolkodásmódodat?
Meghatározó és tartós mértékben. Az ELTE ösztöndíjasaként jutottam ki a Bard College-ba, ahol kicsi, 10-15 fős csoportokban folyt a szemináriumi oktatás. Ha nem olvastad el a kötelező olvasmányt, ha nem szóltál hozzá a beszélgetéshez, kimondottan érezhető volt a hiányod. Ezért az egyik fontos dolog, amit megtanultam, hogy mindig a frontvonalban kell lenni, és érdemes a saját gondolataiddal, szemléleteddel hozzájárulni a közös munkához, legyen az egy projekt, egy tanóra, egy vállalat irányítása. Akkor is be kell tenni ezt a közösbe, ha esetleg te nem is tartod különlegesnek, mert mások nagyon is értékesnek találhatják.
A másik fontos tapasztalatom az amerikai és a magyar menedzseri szemlélet közötti különbség volt. Az egyetemi menzán dolgoztam, és amikor igazán nagy volt a hajtás, a vezetők is beálltak a sorba, szedték a tálcákat és nem féltek belenyúlni a mosogatólébe, ettől pedig óriási hitelességük támadt. Én is minden vállalkozásomnál szeretek részt venni a „terepi” munkában, nem csak az íróasztal mögül, a háttérből irányítani a céget. Úgyis a végeken dőlnek el a dolgok, ott tudsz az ügyfél szemébe nézni, ott látod, hogy elégedett-e. Szeretném, ha ez a szemlélet lenne, ami megkülönbözteti a vállalkozásaimat másokétól. Nagyon odafigyelek az ügyfelekre, hiszen végül is nekik csináljuk az egészet, ehhez pedig a frontvonalban kell lenni, nem szabad végleg visszahúzódni a menedzseri szerepkörbe.
Startup-befektetőként is érvényesült ez a szemléleted?
Azt hiszem, igen. Többféle befektetői szemlélet is van a piacon. Van amikor csak ráöntik az ígéretes cégre a pénzt, és várják a csodát, ami persze nem jön. Van az a befektető, aki az igazgatásági szinten ráerőlteti az akaratát a cég vezetésére, de a végrehajtást már nem ellenőrzi. A mindennapi gyakorlatban aztán sokszor nem lehet teljesíteni a befektetői kéréseket, ilyenkor pedig jön a mellébeszélés, bekerül a hamisság a kapcsolatba.
Hamar megtanultam, hogy a legjobb eredményeket egy szoros kapcsolatra építő, egyfajta mentori típusú együttműködéssel lehet elérni. Azok az együttműködések tudnak sikeresek lenni, ahol a befektető korábban maga is vállalkozott és operatív kérdésekben is szívesen dolgozik a cégvezetővel. Nem hozza meg helyette a döntést, de ott van, meghallgatja az ötleteit, felteszi a fontos kérdéseket. Ez a fajta partnerség, együtt gondolkodás az egyik legfontosabb alapelvemmé vált, és a befektetéseink is sokkal sikeresebbek lettek, amikor így kezdtünk el működni.
Ez a mentori szerep vitt el végül is a coaching felé is?
Igen, részben ezért kezdtem el először vezetésfejlesztéssel, majd team coachinggal is foglalkozni, és hagytam fel a befektetői munkával. A befektető pénze csak az üzemanyag, ami hajtja a vállalkozást, de gyorsan és messzire akkor tud eljutni ez a jármű, ha a kormány mögött ülő cégvezető mellett ott a navigátor, ez esetben a coach, a mentor, aki segít megtalálni a helyes utat, figyeli a táblákat, felhívja a figyelmet a veszélyekre. Sok-sok coaching tanfolyam elvégzése és minősítés megszerzése után úgy döntöttem, hogy eladom a Primus Capital befektetőcéget, és Explorers Coaching néven megalapítottam a coacholással foglalkozó vállalkozásomat.
Aminek a székhelyét viszont Barcelonába tetted, és oda is költöztél. Miért esett erre a városra a választásod?
Mindenképpen nagyobb piacon akartam dolgozni, mint a magyar. A katalán-spanyol világ, kultúra pedig mindig is rendkívül vonzó volt számomra. Üzletileg is megéri, mert kisebb cégekkel akartam dolgozni, erre pedig kiváló helyszín Barcelona, ahol nyüzsgő startup-ökoszisztéma alakult ki. Sikerült kiépítenem a kapcsolatokat, és most már dolgozunk cégvezetőkkel egyéni coachingban, foglalkozunk team coachinggal és action learninggel is.
És hogyan kapcsolódik mindehhez a vízitúrázás?
Eredetileg sehogy, az személyes szenvedélyből fakadt. Gyerekkoromban kajakoztam, aztán jó pár évvel ezelőtt újra belevágtam. Jött egy ötlet, hogy evezzek fel a Dunán Mohácstól Pozsonyig, és ezt meg is valósítottam. Három hét alatt, napi 30-35 kilométert evezve, felfelé végigmentem a magyarországi szakaszon. Menet közben viszont olyan csodás tájakat, helyeket láttam, amiket elkerülnek a vízitúrázók, én viszont mindenképpen meg akartam mutatni másoknak is. Úgyhogy elvégeztem egy túravezetői tanfolyamot, vízimentést tanultam, beszereztem hajókat, csapatot verbuváltam és pár évvel ezelőtt létrehoztam a Felfedezők vállalkozást.
Azt vettem észre, hogy a vízitúra egy kicsit megváltoztatja az embert, átalakul a magadról alkotott képed, ami viszont csapatok számára is érdekes tapasztalat lehet. Így aztán kitaláltuk azt, hogy a csoportos coachingot ötvözzük a vízitúrázással. Ezt egyelőre csak itthon csináljuk, de szeretném kiterjeszteni Spanyolországra, illetve beilleszteni a szárazföldi túrákat is.
Hogyan tudod ilyen kétlaki élet mellett irányítani a vállalkozásaidat?
A cégben amúgy is a legtöbb folyamat online, a felhőben zajlik. Google G Suite-et használunk az irodai munkára, megosztott mappákban vannak a dokumentumok, Zoomon és más eszközökön tartjuk a kapcsolatot. A Felfedezők esetében is minden online mód történik egészen addig, amíg a vendég meg nem jelenik a parton. A weboldalról választja ki a túrát, ott jelentkezik, adja meg az adatait és fizet kártyával, a foglalás pedig azonnal megjelenik nálunk. A CRM-rendszerünk automatizáltan kezeli az ügyfeleket. A túra során készült fényképet egy megosztott Google Drive mappába töltjük fel. A marketing Facebook-on történik. Így aztán amíg el nem jön a túra ideje, semmi gondot nem okoz, hogy én Barcelonában vagyok, az adminisztratív segítőm Óbudán, a marketingvezetőnk pedig Kecskeméten. A Felfedezők tevékenységének 70-80 százaléka online történik, a többi a vízen és a parton.
Coacholni is lehet online?
Igen, a járvány megmutatta, hogy lehet. Az egyéni coaching kiválóan működik Zoomon, a csapatoson még kell egy kicsit csiszolni, de webináriumokat, oktatásokat gond nélkül lehet online tartani. Még a külföldi kollégákat is könnyebb így bevonni a munkába. Azt látjuk egyébként, hogy ki is tárult a piac. Eddig furcsának hatott, ha valaki egy francia céget Barcelonából vagy Budapestről coacholt. De amikor a kollégáival csak online tudta tartani a kapcsolatot, ez is teljesen elfogadottá vált. A nyári szezont Magyarországon töltöm, de ugyanúgy folytatom a munkát a barcelonai ügyfeleimmel, mint eddig.
Szerinted más vezetők és vállalkozások is tudnának így működni?
Nem látom semmi akadályát. Az egész világ az irodánk lehet, nem számít, hol vagyunk. Egy folyamatosan változó, mozgó térben élünk és dolgozunk, ahol a lehetőségeinknek csak az szab határt, hogy mit merünk kitalálni és milyen kapacitásokat tudunk melléje rendelni. De ha valamit kitalálunk, az online eszközök segítségével pillanatok alatt meg is tudjuk valósítani. Olyan sebességgel dolgozunk, ami néha már engem is meglep. Most például együttműködésbe kezdünk a hazai UNICEF-fel: minden egyes túra árából 600 forint megy két program támogatására. Itt például könnyen meg lehetett oldani, hogy a fizetés során az ügyfél lássa, jó ügyet támogat, és egyben azonnal köszönetet is kap.
Mondd el véleményedet a cikkről
