Hogyan lesz valakiből egy borokkal foglalkozó cégcsoport vezetője, ha 24 éves koráig még csak nem is fogyasztott alkoholt? Tábor István, a Winelovers ügyvezető tulajdonosa meséli el cége sikerének nem hétköznapi történetét.
A hazai borkultúra színpadán mára megkerülhetetlen szereplővé vált a Winelovers. Több portált üzemeltetnek, offline kiadványaik vannak, oktatnak, rendezvényeket szerveznek – és néhány éve webshopjuk is van már. Egy ilyen komplex márkával kapcsolatban a legtöbben azt gondolnánk, hogy ennyire szerteágazó portfóliót csak olyan ember képes építeni, akinek legalább hetedíziglen található a családjában borosgazda. Tábor István azonban nem ilyen. A bor világában nincsenek felmenői, teljesen véletlenül indult el ebbe az irányba. Mint meséli: huszonévesen egyszerűen csak vállalkozó akart lenni. És – mint a 2000-es évek elején sokan, akik fiatalok voltak, és nem volt pénzük – egy webdesigner céget alapított.
Aztán valahogy Villányba vitte az élet, ahol előbb a településnek, majd néhány borásznak is weboldalt épített és készített, és valójában ekkor, 24 évesen találkozott először a borral. Addig alkoholt sem nagyon fogyasztott a sportolás és tudatos életvitele miatt. De akkor ez a világ olyannyira megérintette, hogy néhány vargabetűt követően, 2010-ben üzletszerűen kezdett el e területtel foglalkozni.
Ebben természetesen maga a bor motiválta. “Ha bitcoin bányád van, vagy programozol, ahhoz kevésbé tudsz érzelmileg kötődni. Viszont egy üveg bor, aminek története van, az az immateriális világhoz hozhat közelebb, akárcsak egy festmény.” – meséli. A borospalackok között sétálni pedig már önmagában jó érzéssel töltötte el. Volt egy pont, ahol úgy érezte, komolyan is tanulnia kell a borokról – és ezután már teljesen beszippantotta ez a világ. Még saját szőlő vásárlásán, és saját pincészet alapításán is elgondolkodott.
De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen Tábor István már most is annyi mindennel foglalkozik, amennyi három embernek is sok lenne. Először tehát a weboldalkészítés indult, majd a médiatevékenység következett: létrehozták a Borászportált. Akkoriban még kevés borásznak volt honlapja, így kreáltak egy adatbázist, ahol a termelők katalógusszerűen meg tudtak jelenni. Ez a portál hamar elindult a blog, majd az online magazin irányába, és mivel ekkor még nem nagyon volt más, aki ezzel foglalkozott volna, viszonylag sok látogatót tudtak így bevonzani. Később a cég tulajdonába került a Vinoport internetes bormagazin is, amely már az igényesebb borfogyasztókat szólította meg.
Közben próbálkoztak több, tematikus oldallal is, szakosodva egy-egy niche piacra. Volt termálfürdőkkel, wellnessel foglalkozó tartalmuk, adó 1 százalékról szóló weboldaluk, és pár egyéb, ehhez hasonló médiatermékük. Viszont azt látták, hogy a bor egyre divatosabb lett a 2010-es évek derekán, de közben az is kiderült számukra, hogy ez egy “konzervatív termék”. Ahogyan a borászok is jellemzően konzervatív értékrendűek – abban az értelemben legalábbis mindenképpen azok, hogy kevésbé érdekli őket az internet. Ez Tábor István szerint a fő oka annak, hogy a borászok ezért nem igazán olvasták az oldalaikon megjelenő tartalmakat sem, és nem is vettek meg elegendő hirdetési felületet sem a prosperáló működtetéshez. “Arra jutottunk, hogy inkább az olvasóknak kell megpróbálunk értékesíteni valamit. Ez bejött. Először jött a rendezvény, majd egy akvizícióval az iskola, és később a webshop illetve a ‘Winelovers 100’ kiadvány. Utóbbi egy toplista, amely mindenkit érdekel, azt is, aki nincs rajta, azt pedig még inkább, aki rajta van, hiszen ő jól tudja használni az értékesítésnél.” – magyarázza a Winelovers tulajdonosa.
A szerteágazó tevékenységi kör ugyan jól kiegészíti egymást, de Tábor István elismeri, nem tudja megmondani a köztük lévő erősorrendet. Mivel különböző időpontokban kezdték el e tevékenységeket – a magazin 2013-ban indult, az iskola 2015-ben, a borverseny 2016-ban, a webshop 2017-ben – más-más életciklusban vannak. “Az egyik már finanszírozó, a másik még finanszírozott. De együtt érik a legtöbbet” – magyarázta a cégvezető, aki szerint a nettó árbevétel alapján amúgy is nehéz lenne a divíziókat összehasonlítani, mert a webshop kereskedelmi, a többi viszont szolgáltatás típusú üzlet. Szerinte az a fontos, hogy megpróbálják megtalálni a rendszerben a pénzügyi egyensúlyt.
“A webshoppal később indultunk, szóval ott még a piacszerzési fázisban vagyunk, amíg a többi szegmensben piacvezetőnek számítunk. Akkor is, ha ez egy kis piac, ami nem jelent feltétlenül túl nagy volument. De az fontos, hogy a versenytársaktól e területeken előbbre tartunk” – teszi hozzá.
Ám a borpiacon a Winelovers Tábor István szerint jó pozícióba küzdötte fel magát: a webshop meglehetősen széles kínálattal rendelkezik, a többi területen viszont inkább a prémium borokra, és ezzel kapcsolatos szolgáltatásokra fókuszál. Mintegy 2500 termék érhető el a webshopban, melyben alapvetően dropshipping modellben dolgoznak. Vagyis: egy beszállító partner készletét árusítják, saját márkanév alatt. Az online boltot a Shoprenter bérelhető webáruház-rendszerében hozták létre, ami kézenfekvő megoldásnak tűnt, hiszen a többi termék menedzselése mellett egy saját webáruház fejlesztésére és megépítésére nem volt elég kapacitásuk és forrásuk. A cégvezető szerint ez kompromisszumokat is megkövetelt, melyet Tábor István, egy élhető házassághoz hasonlít, melyben vannak ugyan problémák, de még így is jobb az összes szóba jöhető alternatívánál.
Marketinges szemmel nézve, a Wineloversről a BCG mátrixba helyezve az mondható, hogy a webshop egy olyan sztár termék, amely viszonylag sok bevételt termel, de el is viszi azt – pláne, hogy a cégnél az alap, hogy az online kereskedelemből származó hasznot folyamatosan visszaforgatják a működésbe és a fejlesztésekbe.
A marketingmixükben alapvetően a klasszikus PPC hirdetési megoldásokat használják, elsősorban a Google és a Facebook felületein. A reklám- és marketingköltéseik a hazai borkereskedői mezőnyben Tábor István az első három közé sorolja a céget. Itt elsősorban egyes termékekre hirdetnek, amíg az organikus közösségi csatornáikon jobban koncentrálnak a rendezvényekre és az oktatási tartalmakra. Az újabb, inkább a fiatal generációt megszólító platformokat egyelőre nem használják – árulta el az ügyvezető, hozzátéve, hogy ezek hatékonyságát a célközönségükre kevésbé jónak találják.
Egy ideje már saját márkás boruk is van, mivel a Winelovers név széles körben ismert, ennek felépítése Tábor István szerint szinte kötelező volt. A webshop országos célzással operál, de a szolgáltatások– a legtöbb prémium boros céghez hasonlóan – erősen Budapest fókuszúak.
“Ha a borról tanulni akarsz, az már egy magasabb innovációs szint, és ez az igény Magyarországon jellemzően Budapesten, illetve néhány megyei jogú városban van meg. Utóbbi helyeken viszont inkább a helyi szereplők fedik le ezt a piacot.” – magyarázza a Winelovers tulajdonosa. Náluk az oktatást hét, egymásra épülő szinten végzik, de minden szinten további horizontális képzéseket is a rendszerbe építettek már “Arra törekszünk, hogy mindenkit bevonzunk; azt is, aki csak szórakozásképpen, egy rövid borkóstolás erejéig érdeklődik és programot keres a párjával, és azt is, aki a professzionális borszakértés felé vette az irányt. A célunk, hogy maga az iskola is gazdaságos legyen, és tudjon növekedni” – teszi hozzá.
A Winelovers komplex portfóliójával Tábor István értékelése szerint elérték, hogy mára közösségük is formálódott; 2016 óta, az első Nagy Bor Teszt óta többször is megismételték a kutatást, és ennek nagy hatása van a piacra. Az első alkalommal, amikor mintegy 50 ezren töltötték ki a kérdőívet, sokan még csupán felületesen érdeklődtek a Winelovers kínálata és tevékenysége iránt. Ma már a webshop havi látogatottsága is meghaladja olykor ezt a számot. A vásárlók száma évente nagyjából 6 ezerre tehető, és a rendezvényeken is megfordultak az indulás óta több mint 15 ezren.
“Úgy gondolom, hogy valójában egy, az államtól független bormarketing-ügynökség alapjait tettük le, amit piaci alapon is működtetni lehet, s ezzel a társadalom borkultúrára nyitott és nyitni kész rétegeit lehet edukálni” – foglalja össze Tábor István.
A bővülésről szóló, jövőbeli tervekkel kapcsolatban azt azonban a cégvezető szerint látni kell, hogy a magyarországi piac szűk, a kapacitások pedig korlátosak. A képzésben viszont – mivel részben angolul megy az oktatás – vannak még lehetőségek.
A webshop növekedésére talán egy fúzió jelenthetne jó megoldást, Tábor István úgy véli, érdemes lenne egy hasonló méretű szereplővel összeállnia, hogy még nagyobb piaci szegmenst fedhessenek le.
A legnagyobb lehetőséget viszont a borverseny kategóriában látja, de nem a hagyományos módon. Egy ilyen rendezvény elsődleges célja általában az, hogy a résztvevők a helyi piacon tudjanak sikeresen megjelenni, ahol maga a verseny zajlik. Ezzel ellentétben Tábor István inkább azt szeretné elérni, hogy egyrészt a hazai, másrészt pedig a környező országok bortermelői számára legyen ez egy olyan platform, amely segítségével a nagyobb, nyugati felvevőpiacok felé tudjanak sikeresen értékesíteni.
“Tulajdonképpen a gyújtózsinór akarunk lenni. Egy borverseny úgy működik, hogy elviszed a borod, és kapsz egy minősítést, egy medált – ennek farvizén már eleve tudsz kommunikálni a célpiacodra. Mi erre még kapcsolatépítő jellegű B2B programokat szervezünk rá: például kóstolókat, ahova beutaztatunk importőröket. Külön-külön talán nem lennénk elég erősek, az egész közép-európai régiót nézve azonban nagyobb az esélyünk, hogy sikerrel jelenjünk meg a jelentősebb borfogyasztó országok üzleteinek polcain.”
Szerző:
Buzás Attila – Telekom Hello Biznisz szerkesztőség
