Mire használhatók ma az AR (kiterjeszett valóság) és VR (virtuális valóság) technológiájára épülő eszközök, applikációk? Ez még a gamerek játéka, vagy már a vállalatok számára is hasznos lehet? Budaházy Szabolcs, az ARworks feljesztőcég vezetője 2011 óta foglalkozik a 3D alkalmazások világával, és nagyon érdekes sztorikat mesélt arról, hol tart és miben lehet hasznára a cégeknek ez a technológia.
Mikor, hogyan és legfőképpen miért kezdtél el a virtuális valósággal foglalkozni?
Több más szektorban, munkakörben megfordultam ezelőtt – ahogy szokás mondani, “mindent is” csináltam. Eredetileg HR szakemberként kezdtem a pályámat nagyobb cégeknél, mint a Coca-Cola vagy a Raiffeisen. Ezután a rendezvények felé kanyarodtam el, és az egyik legnagyobb hazai rendezvényszervező céget, az Extreme Event&Communicationt vezettem. Mivel ekkor már szerettem volna valamilyen saját vállalkozást létrehozni, a potenciális irányok közül végül az AR lett a befutó, mivel a rendezvényeken feltűnt, hogy mekkora lehetőségek rejlenek ebben az iparágban. Nem vagyok informatikus, de nagyon megtetszett egy-két ötlet, amelyekkel találkoztam.
Mindez nagyjából 13 évvel ezelőtt történt, szóval akkor még egész más eszközök, platformok, keretrendszerek voltak, amikkel dolgoztunk. Az akkori kapcsolatrendszeremet jól tudtam használni az induláshoz, és elsősorban azzal kerestem meg a cégeket, hogy kiállításokon, expókon, marketingcélokra hogyan tudják használni a virtuális térre épülő megoldásokat. A marketing eleve jó tesztkörnyezet egy új technológia kipróbálásához, mert kisebb a kockázata, mintha mondjuk egyből ezzel kezdenének agyat műteni, vagy ilyesmi.
Ahogy kezdtük kinőni magunkat, egy idő után belekezdtünk a VR megoldások fejlesztésébe is, mivel volt átjárás a két technológia között – elsősorban a Unity platform miatt, ami főként játékszoftvereknél volt elterjedt. Az elején például csináltunk olyan megoldást egy dubai cég számára, amivel virtuálisan be tudták mutatni a szállodájukat bárhol a világon – mindezt csupán egy VR szemüveg segítségével.
“A VR jobb. mint a valóság: elsősorban abban segít, hogy elvigyen bárhová, ahol épp nem tudsz fizikailag jelen lenni.”
Az eszközök fejlődésével aztán egyre szélesebbek lettek a felhasználási lehetőségek, és a vállalati folyamatok több elemében is megjelentek ilyen megoldások. Azért azt el kell mondanom, hogy elsősorban külföldi megrendelőknek dolgozunk…
Gondoltam, hogy így van. A felmérések rendre azt mutatják, hogy a hazai KKV-k legendásan rosszul állnak a digitalizáció területén. Szerinted mik lehetnek ennek a fő okai?
Sajnos tényleg nem állnak jól ezen a fronton. Mondok egy példát: fejlesztettünk egy irodaházi beléptetőrendszert, és még ma, 2024-ben is van olyan ügyfél, akivel nehezen lehet megértetni, hogy ne kockás papírral vagy proximity kártyával akarjon belépni, hanem mobillal. Valahogy itthon nem mindenki követi a világtrendeket – ez alól persze vannak kivételek. Az alapvető digitális toolkiteket sem használják sokan, pedig ezek nagyon megkönnyítik a marketinget, az oktatást, a napi ügymenetet, és még sok mindent.
Hogy miért van ez? Talán azért, mert nem járunk eleget külföldre, és nem látjuk, hogy miként csinálják ezt Németországban. Angliában vagy Dubajban. Persze nem láttam erről kutatást, szóval ez csak egy feltételezés. Itthon valahogy hiányzik erre az igény: például a hipermarketek is jellemzően csak a pandémia alatt kaptak észbe, és fejlesztettek loyalty alkalmazásokat, miközben mi rengeteget próbálkoztunk náluk ezzel az ötlettel korábban. A legtöbb cég nem szívesen vállalja azt a pénzügyi kockázatot, ami egy ilyen AR-VR megoldás fejlesztésével jár, mert kicsi a piac mérete – szemben mondjuk akár Lengyelországgal, ami már önmagában majdnem négyszer ekkora piac, de a fejlesztéssel járó költségek ott is hasonlók. Nagyobb országokban könnyebben költenek erre, mint itthon.
Tudnál mondani egy példát, amikor magyar KKV-nak feljeszettetek valamilyen VR alkalmazást?
Persze, azért van már egy-két hazai úttörő is. Volt például egy ügyfelünk, aki egy különleges, környezetbarát megoldást dolgozott ki a szennyvíz feldolgozására egy nagy ülepítő medence segítségével, ahol növényeket termesztettek. Mint a legtöbb KKV, ők is azzal szembesültek, hogy a technológiájukat nehezen tudják megmutatni a leendő ügyfeleknek, mert mondjuk egy nagy környezetvédelmi expón nem tudnak kibérelni 200 négyzetmétert, hogy bemutassák a terméküknek akárcsak a kicsinyített, mobil változatát. Fejlesztettünk nekik egy alkalmazást, amivel egy VR szemüveg segítségével ezt az egész technológiát be tudták mutatni az érdeklődőknek, és mindehhez elég volt nekik 3 négyzetméternyi stand is. Ez jól mutatja, hogy a legváltozatosabb tevékenységek esetén is segíteni tud a virtuális valóság technológiája a KKV-knak. A legtöbb hazai márkából ritkán válik százmilliárdos forgalmú, világszintű szereplő, hanem valamilyen niche technológiára vagy termékre mennek rá, ami különleges, más, mint a többieké. Ezt nagyon jól be lehet mutatni 3D-s megoldással, és így virtuálisan ugyanakkora “bemutatótermük” lehet, mint a nagyoknak.
Talán sok mindenkinek a Star Warsban látott X szárnyú pilóta nagy, nehéz bukósisakja jut az eszébe a VR szemüveg hallatán. Hol tartanak, mit tudnak most ezek a hardverek?
Ma már ezek egyáltalán nem úgy néznek ki, mint a régi sci-fikben. Mi nagyjából az összes eszközt kipróbáltuk az utóbbi évtizedben, és a maiakhoz például már nem kell számítógép, nem lesz tőlük hányingered, és nagyon kényelmesek. Olyan, nem kis nevű gyártók álltak bele a technológiába, mint a Meta, az Apple, vagy a kínai Pico, aminek a tulajdonosa a TikTok anyacége. Óriási pénzeket ölnek bele a fejlesztésbe, mivel az okostelefonok eladásai gyakorlatilag stagnálnak, és mindenki keresi az új terméket, amiből sokat el tud majd adni.
“Öt éve még egy böszme nagy desktoppal kellett kábelen összekötni a masszív szemüvegeket, amikkel még mászkálni sem tudtál, csak körbenézni.”
Innen jutottunk el néhány év alatt arra a szintre, amit nemrég az Apple dobott piacra: a Vision Pro egy vékony kis eszköz, ami vezeték nélkül működik (annyi kitétellel, hogy a külső akkumulátor vezetékkel kapcsolódik az eszközhöz, a külső akkumulátor nélkül pedig nem működik az eszköz), és semmilyen más hardver, még kontroller sem kell a használatához. Tudsz benne sétálni, és át is tudsz nézni rajta, vagyis látod a valódi világot magad körül – persze egy csomó kamera segítségével, amiknek a képét kivetíti neked a kijelzőre. A késést persze itt nagyon alacsonyan kell tartani, ezért ezekbe már nem a mobilokban használt processzorokat építik, hanem a MacBookokból ismert M2-ket. Amikor egy ilyen rajtad van, és videó hívásban beszélgetsz valakivel, az kvázi látja az arcod, mivel az Apple Vision Pro által készített, 3D-s avatarodat a készülék egy másik kijelzőn kivetíti neki, élőben leképezve a szemmozgásod.
Mint általában a VR szemüveggyártóknak, az Apple számára is az egyik legfőbb célközönség a tech geekek tábora. Ahogy a konzolokra vagy a desktop gépekre, ugyanúgy erre is van külön alkalmazásbolt, ahonnan tudsz letölteni játékokat. De a gamerek, akik ezt megengedhetik maguknak, nincsenek elegen, ezért nem nagyon fejlesztenek számukra kifejezetten VR játékokat, mivel túl drága a fejlesztés. Viszont elképzelhető, hogy a Vision Proval az Apple el tudja érni a “mezei” felhasználókat is, mert ez az eszköz láthatóan másra is alkalmas. Ha az eladott termékek száma meghaladja a kritikus tömeget, akkor be fognak indulni az igazi szoftverfejleszések, és lesz több 3D-s játék is. Ezzel most az Apple nagyon jól halad, szóval – ahogy több, korábban berobbant technológia esetén is – lehet, hogy most is ők fogják áttörni ezt a gátat.
Feltűnt, hogy a Vision Pro promójában nem annyira a játékokat, sokkal inkább produktivitással kapcsolatos lehetőségeket hangsúlyozzák.
Igen, láthatóan sokkal inkább azon van a fókusz, hogy egy kiterjesztett képernyőt, egy multi displayt kapsz. A fő üzenet, hogy felesleges venned négy monitort, és ha utazol, vagy épp egy szállodában vagy, ugyanúgy fogsz tudni dolgozni vagy filmet nézni ezzel a VR szemüveggel, mint otthon. Alapvetően munkaeszközként gondolnak a termékre, és ha innen nézzük, már nem is tűnik annyira drágának – persze azért nem olcsó, de ha egy erősebb, vezetői laptop mondjuk 1 millió forint – plusz több, jó minőségű monitor –, akkor egy komolyabb cégnél ez is beleférhet.
A Vision Pro egyébként érzetre “olyan Apple-ös”, vagyis ahogy az okosóráknál vagy a telefonoknál, itt is érezhető az átgondoltság: minden nagyon fluid, magától értetődő. Külön kiemelném, hogy kontroller nélkül is nagyon könnyen kezelhető, mert jól veszi a kézzel adott gesztusokat és a szemmozgást, amivel vezérelni lehet az összes funkciót.
És vajon a KKV-k számára milyen további lehetőségek jöhetnek szóba? Irodai felhasználásra szerinted alkalmasak lesznek ezek az eszközök?
Ezt még kicsit korainak gondolom – azért picit furcsán hat, amikor valaki egy ilyen szemüvegen keresztül néz rád az irodában. Persze ha mindenkin van, az megint más, és biztos csak megszokás kérdése… Az, hogy egy hatalmas, közös képernyőt tudunk nézni többen, azért nagyon hasznos lehet. Talán erre még várnunk kell – nyilván az ára miatt is –, de ezzel együtt el tudok képzelni olyan munkaköröket, ahol hamarosan használni fogják, mondjuk a grafikusoknál, vagy a bróker szakmában. Viszont arról is vannak már hírek, hogy az Apple dolgozik egy lényegesen olcsóbb szemüvegen. Az oktatásban is nagyon hasznos segítség, hiszen sokkal biztonságosabb a virtuális térben betanítani mondjuk egy nehézgép kezelését. Így nem lenne szükség annyi trénerre sem, vagy ha mégis, nem kell őket odautaztatni a helyszínre.
Ha már a Star Warst szóba került: ha egy multicég menedzserei megbeszélést tartanak, és – mint a Jedi tanácsban – a világ különböző pontjairól jelentkeznek be az avatarjukkal, ahhoz is használható lehet egy ilyen eszköz?
Igen, ez egy nagyon jó példa. Én is mondtam már ügyfeleknek, hogy a VR meeting azért jó, mert nem kell repülőjegyet venni, meg szállodai szobát bérelni. Mi már csináltunk ilyet a kollégákkal, nagyjából tizenöten, csak még egy kevésbé fejlett eszközzel, úgyhogy mindenkinek csak amolyan Beavis és Butthead jellegű avatarja volt.
“Mindenki otthonról jelentkezett be. Én a meeting alatt köhögtem egyet, és a virtuális térben mellettem ülő kolléga arrébb húzódott. Hihetetlenül érdekes élmény volt!”
Vagyis most még elsősorban a marketingben és az oktatásban hasznos, de véleményed szerint hamarosan más területeken is bevett dolog lesz a VR eszközök használata? Vásárolni, szociális életet élni is oda járunk majd?
Lehetséges, főleg, ha ezek az eszközök jobban elterjednek. Ma világszinten nagyjából 50 millió VR szemüveg van a felhasználóknál, de ha ez a szám jelentősen nő, akkor be fog robbanni a kereskedelmi és egyéb felhasználásuk is. Ennek pedig a cégek számára is nagy jelentősége lesz, hiszen már most vannak olyan megoldások, amelyeken keresztül virtuális boltok polcairól válogathatunk. Ha még nem is itthon, de mondjuk Ausztráliában, ahol nagyok a távolságok, talán egyszer a helyi divatcég ilyen szemüvegeket fog osztogatni a lojális vásárlóinak. A webshopok manapság inkább arra lettek optimalizálva, hogy scrollozással rengeteg terméket tudjuk elérni rajtuk, ami ezekkel az eszközökkel kicsit nehézkes. Viszont a vásárláshoz kötődő élményt a végtelenségig lehet fokozni a VR alkalmazásával. Gondolj bele, ha mondjuk egy virtuális Nike boltban LeBron James mesterséges intelligenciával működő, élethű avatarja kalauzol végig, az már egy egész más szintje lesz a vásárlásnak!
Szerző:
Buzás Attila – Telekom Hello Biznisz szerkesztőség
