14 éve váltogatja munkáját az évszakoknak megfelelően Szurovcev Zsuzsanna: télen síoktató, nyáron idegenvezető. Számára nagyon bevált ez az életforma, rengeteget tanult belőle, és különösen azt élvezi, hogy a hobbija egyben a munkája is lehet. Hogy milyen út vezet a szezonális munkarendhez, mik a buktatói, milyen inspirációt ad, és mik Zsuzsanna tanácsai azoknak, akik hasonló terv megvalósításában gondolkodnak, arról beszélgettünk vele.
Zsuzsanna életében mindig is nagy szerepet játszottak az idegen nyelvek: édesapja orosz, így oroszul anyanyelvi szinten beszél, német tagozatos gimnáziumba járt, az egyetemet pedig német-svéd szakos bölcsészként végezte el. Idegenvezető családban nőtt fel, édesapját gyerekkorában sokszor elkísérte városnézésekre, balatoni utakra, és még gimnazista korában idegenvezetői végzettséget is szerzett.
A másik nagy szerelme a sport, különösen a síelés. Négy éves volt, amikor a Normafán, majd később Szlovákiában megtanult síelni. Idővel azt gondolta, hogy bár nagyon szereti a síelést, elég költséges sportág, és milyen nagyszerű lenne, ha nem neki lennének kiadásai miatta, hanem inkább neki fizetnének érte. Ezért elvégezte a Testnevelési Egyetem síoktatói tanfolyamát és elkezdett magyar csoportokat oktatni Ausztriában.
A nyelvtudásának köszönhette, hogy elindulhatott síoktatói karrierje Ausztriában
„Aztán egyszer a söldeni síterep honlapján kiszúrtam egy hirdetést, hogy oroszul és/vagy dánul beszélő síoktatót keresnek. Rögtön jelentkeztem, és reméltem, hogy ha nincs is osztrák oktatói vizsgám, előny lehet, hogy én mindkét nyelvet beszélem, mert talán kevés ilyen jelentkező lesz. Felvettek, ezután 11 évig Söldenben egy osztrák síiskolánál dolgoztam minden télen” – mondja Zsuzsanna a kezdetekről.
A 11 év alatt szép sorban megszerezte az összes osztrák síoktatói fokozatot, így ma – legjobb tudomása szerint egyedüli magyar nőként – rendelkezik a legmagasabb osztrák síoktatói végzettséggel is. Most épp a svájci St. Moritzban dolgozik telente, nyáron pedig idegenvezetéssel foglalkozik Európa különböző országaiban.
„A két tevékenység jól megfér egymás mellett: télen nem sok turista keresi fel Magyarországot, engem pedig vonzottak a hegyek, így indult el ez a párosítás” – meséli Zsuzsanna, hogy alakult ki ez a kombináció a munkájában. – „Normális esetben október végén – november elején kezdtem a szezont Ausztriában, vagy Svájcban, és április vége előtt nem szoktam hazajönni a sípályákról. Utána egy-két hetet Budapesten töltök, kipihenem a szezont, aztán indul a nyári szakasz. Az elmúlt 10 évben Európa különböző tájain bicikliztem amerikai nyugdíjasokkal. A biciklis időszaknak legkésőbb októberben vége, ezután lehet elutazni nyaralni 1-2 hétre. Majd kezdődhet elölről az egész újra.”
Idén tavasszal minden a feje tetejére állt – de a jelek arra utalnak, hogy sokan vágynak újra utazni
Mondani sem kell, az idei nem számított normális évnek, ahogy Zsuzsanna fogalmaz: a koronavírus romba döntötte a turizmust. A városi turizmust, és az idősebb korosztály számára szervezett utazási programokat mindenképp – a nyári szezonban pedig ő épp ezen a területen lenne érdekelt.
„A síterepek már márciusban bezártak, áprilisban kaptam utoljára fizetést. Az idei nyári szezon elmaradt, a városi turizmus szinte leállt. Elmaradtak a turistacsoportok, a folyami hajók, a bulituristák, üres volt Budapest. Az amerikai nyugdíjasok sem jöttek Európába biciklizni, hiszen pont a veszélyeztetett korosztályhoz tartoznak, de az amerikai járványhelyzet miatt szüneteltek az Amerika és Európa közötti repülőjáratok is.”
Zsuzsanna próbált nem kétségbe esni, és megtalálni a kapaszkodókat a keményebb hónapokra. Nehezítette a helyzetet, hogy sokáig bizonytalan volt minden, az utazásokat sem mondták le azonnal. Ezért ő is kivárt, és inkább a megtakarításaiból élt. Majd a turizmuson kívül eső területeken hasznosítható tudására igyekezett támaszkodni: „Próbálkoztam nyelvoktatással, kitaláltam, hogy lefordítok egy svéd könyvet, ami a magyar közönség számára is érdekes lehet. A pandémiás helyzet a kiadóknak sem kedvezett, ezért ezen a vonalon sem könnyű előrelépni, de legalább találtam kiadót. Azt tapasztaltam, hogy a nyelvtudáshoz kötődő munkák – a fordítás, tolmácsolás, nyelvoktatás – is alacsonyabb kapacitással működtek, így itt sem volt könnyű feladatokat találni.”
Akármennyire is tele volt megpróbáltatásokkal ez az év, Zsuzsanna nagyon bízik benne, hogy kitarthat a hosszú évek alatt bevált működési modellje mellett, és nem kell felhagynia egyik munkájával sem. „Svájc azon kevés országok egyike, amelyik nem szeretné később kezdeni a téli szezont. Egész nyáron azon dolgoztak, hogy járványügyi szempontból biztonságossá tegyék a síelést. Egyelőre minden jel arra utal, hogy a svájciak rengeteg pénzt és energiát fektettek egy tökéletes koncepció kidolgozásába, és bíznak benne, hogy a honi turisták mellett külföldiek is felkeresik majd a síterepeiket. Ami pedig a nyarat illeti, korábbi amerikai vendégeim közül van, aki már le is foglalta jövő évi, többhetes utazását júliusra, mások pedig a járvány kezdete óta írják, hogy ülnek a bőröndjeiken. Azt gondolom, amint valamelyest biztonságosabbá válik az utazás, és nem kell hazatérés után karanténba vonulni, kinyitnak az éttermek, szállodák, újra el fog indulni az utazgatás.”
Rengeteget lehet inspirálódni, tanulni az ilyen munka közben, de mégsem való mindenkinek
Mert az utazás életünk részévé vált, a hozzá kapcsolódó eszköztár pedig folyamatosan fejlődött, hogy egyre inkább megfeleljen a XXI. század követelményeinek. A digitalizáció ezen a területen is megkerülhetetlen. Zsuzsanna arról számol be, hogy a svájci síiskola egy digitális platformon keresztül szervezi a tanfolyamokat: „Nem kell külön személyes egyeztetésen megjelennünk, online látjuk a beosztásokat, kapjuk az értesítést, ha foglal egy vendég. Nagyon gördülékeny így az egész folyamat, könnyebbé teszi az életünket. Ráadásul a vendégek is tudnak minket értékelni egy általuk elérhető felületen, így az iskolának pontos visszajelzése lehet a munkánkról.”
Zsuzsanna nyári munkáinak népszerűsítését weboldal és Instagram profil is segíti, a legtöbb korábbi vendégével pedig Facebookon keresztül tart kapcsolatot – innen tudja azt is, hogy ki az, aki már alig várja, hogy 2021 nyarán újra Európában biciklizhessen.
„Rengeteget tanultam az elmúlt 14 évben, amióta így élek. Mindenféle emberrel találkozom, egészen kicsi gyerekektől kezdve gazdag olajsejkeken, hercegeken át az amerikai nyugdíjasokig. Ez pedig többet ér mindenféle tanfolyamnál, egyetemnél, képzésnél. Mindenkivel meg kell találni a megfelelő hangot, érezni kell, meddig lehet elmenni kérdésekkel, viccelődéssel, hogy ne legyek tolakodó” – összegzi Zsuzsanna. És hogy miért szereti különösen ezt a fajta munkát? – „A leginspirálóbb az, hogy nincs két egyforma nap. Néha elsőre megoldhatatlannak tűnő kihívásokkal szembesülök, de végül persze kiderül, hogy semmi sem lehetetlen. Az ilyen jellegű munka legnagyobb előnye a szabadság, hogy az ember azt csinálhatja, amit igazán szeret. Persze van főnököm a síiskolában is, de egyáltalán nem szól bele abba, hogyan oktatok, hogy végezzem a munkám, mindaddig, amíg a vendégek elégedettek. Ugyanez a helyzet az idegenvezetéssel is. A cég, amelyiknek dolgozom, amerikai központtal rendelkezik, és teljes mértékben rám bízzák, hogy hogyan érem el, hogy a vendég úgy menjen haza, hogy ez volt élete legjobb vakációja.”
Zsuzsanna 3 tanácsa mindazoknak, akik hasonló vállalkozásban gondolkodnának:
- Fontos, hogy több lábon kell állni, legyen a kezünkben valamilyen másik szakma is, amibe menekülhetünk, ha netán valami váratlan helyzet áll elő – mint ahogyan azt idén megtapasztalhattuk.
- Legyünk nyitottak mindenre, ne ítéljünk elsőre, legyünk nagyon rugalmasak!
- Bármennyire is jól hangzik, hogy ott dolgozunk, ahol mások nyaralnak, azért nem szabad elfelejtetnünk, hogy ez az életmód állandó költözéssel, mozgással jár. Aki kiszámítható életre vágyik, fix munkaidővel, az inkább ne vágjon bele.
Szerző:
Ganzler Orsolya
HelloBiznisz szerkesztőség
