Izgalmas sztori a magyar internet hajnaláról, amikor még nyomtatott újságban írtak véleményeket a weboldalakról. Azóta fordult párat a világ, a sielok.hu viszont továbbra is Magyarország legnagyobb, téli sportokkal foglalkozó oldala. Az Újraterveztem digitálisan sorozatunk következő cikkében az újraterveztem.hu csapata Andrea és a Síelők.hu történetét mutatja be.
Életút // Wesselényi Andrea
Üzemgazdászként végzett 1987-ben a Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi főiskolán. A turizmusban kezdett el dolgozni – megfordult üdülőben felszolgálóként, kempingben recepciósként, szárnyashajón hostessként és szállodában mindenesként. A főiskola után egy utazási irodába került referensnek és tolmács-fordítónak. Innen ment GYES –re, de kétgyermekes anyaként már nem tért vissza, hanem szabadúszóként kezdett el karriert építeni. A fordítások mellett egy véletlennek köszönhetően újságíróvá vált: egy cikk nyomán előfizetett az internetre és az így kézhezkapott Internet Kalauz pályázatára jelentkezett.
A sielok.hu domain nevet 2000-ben vásárolta meg, és 2002-től kezdte el aktívan építeni az oldalt, ekkor vált vállalkozóvá és hozta létre a Síelők Bt-t. A 6 fős cég ma már szállásközvetítéssel is foglalkozik, a téli szezonban havi egymilliós látogatásszámot érnek el.
Ma már gyakran hallani, hogy valaki GYES-ről visszatérve szabadúszó lesz. Milyen volt ezt huszonhárom évvel ezelőtt meglépni? Mennyire volt nehéz időszak?
A második kisfiam megszületése után rájöttem, hogy az akkori munkahelyemet nem fogom tudni összehangolni a családi élettel, ezért egymagam kezdtem el fordításokat vállalni. Szerencsére az elejétől kezdve voltak ügyfeleim, akik elégedettek voltak a munkámmal. Az egyik megbízás hozta a másikat, vitt előre a lendület, így egyáltalán nem éreztem ijesztőnek a saját lábra állást.
Az önállósodásban fontos szerepet játszott az internet is, mit láttál benne, hogyan tud majd Neked segíteni?
Egy újságcikkben olvastam, hogy Indiában már sokan a saját otthonukból, a neten keresztül dolgoznak. Rögtön arra gondoltam, hogy ez egy jó eszköz lesz arra, hogy fordítóként az egész világról bárhonnan munkát találhassak. Be is mentem az első boltba, ahol előfizetést árultak, de aztán gyorsan felismertem, hogy a világháló sokkal izgalmasabb annál, minthogy csak megbízókat keressek.
Milyen volt az internet akkortájt?
Ma már kicsit furának hangzik, de egy papíralapú magazinban jelentek meg a weboldal bemutatók. Én ebbe a szerkesztőségbe kerültem be egy pályázaton keresztül és írtam különböző honlapokról recenziókat. Mivel úgy olcsóbban jött ki, főként éjszaka, az alvásidőm helyett szörföltem. Viszont egyre inkább láttam, hogy mitől lesz jó vagy rossz egy weblap, akkoriban sokszor vagy a design volt rémes és a tartalom szuper, vagy fordítva. Magába szippantott ez a színes, forradalmi és gyorsan változó világ.
És mit mondtak erre a barátok vagy családtagok?
Csodálkozva szemlélték, a nagymamám például sokadszorra is megkérdezte, hogy mivel is foglalkozom igazából? Ütöm a billentyűket és jön a pénz – válaszoltam (nevet).
A cikkírások során felmerült Benned, hogy főállású újságíró legyél?
Még középiskolában voltak ilyen irányú terveim, írtam is a diákújságba, de apukám azt mondta, hogy az újságírónak értenie kell a történelemhez és a politikához is, így ezt az ambíciómat fokozatosan feladtam. Az Internet Kalauznak dolgozva már láttam a saját határaimat, úgy éreztem, hogy csak középszerű lennék ebben a szakmában. Helyreraktam magamban, hogy miben vagyok jó és miben kevésbé, és úgy döntöttem, hogy csak arra koncentrálok, amiben kiemelkedő lehetek.
Így kezdtem el weboldal programozással foglalkozni. A kezdőlökést az adta, hogy az Internet Kalauzban volt egy rovat arról, hogyan kell honlapot építeni. Úgy gondoltam, hogy ez még izgalmasabb és összetettebb önkifejezési lehetőség, mint a cikkírás, mert itt nemcsak a szöveg, de a megjelenés és a fotók is hozzátesznek az élményhez. Ráadásul újszerű is volt, amivel kevesen foglalkoztak még.
Volt ebben már üzleti szándék is?
Az elején csak a kíváncsiság és a kísérletezés hajtott. Az újságcikkekhez egy-egy témát feldolgozva azt tapasztaltam, hogy a netről még csak korlátozottan érhetőek el a specifikus információk. Láttam, hogy a tematikus oldalak iránt egyre nagyobb az érdeklődés és megoldásként felmerült bennem, hogy jó lenne egy-egy mini honlapot létrehozni. Így született tíz különböző weboldalam, a spektrum széles volt az interneten ismerkedő párok szerelmi történeteitől az internetes marketingen át az ingyenes távmunka közvetítésig.
Köztük ott volt a síelés is. Hogyan gyűlt össze pont ez a tizesfogat?
Úgy döntöttem, hogy amilyen témákba beleástam magamat, ahhoz veszek egy külön domainnevet is.
Volt ami közelebb állt Hozzád?
Mindegyik egyformán érdekelt, más-más okok miatt, a síelés például gyerekkori szerelmem volt. De a tíz közül nem tudtam volna csak egyet kiválasztani.
Később már megjelentek az üzleti szempontok is, volt egy olyan álmom, hogy passzív jövedelemforrást építek ki ezekről az oldalakról, és mivel a távmunka futott fel elsőként, ebbe az irányba indultam el. A cikkek mellett interjúkat adtam, konferenciákra jártam, előadásokra hívtak és könyvet is írtam róla.
A távmunka témája mennyire volt a szenvedélyed? Miért nem lettél végül ennek a szakértője?
Az élethelyzetemből adódóan nagyon érdekelt, de sajnos túl sok szélhámosba futottam bele és rengeteg energiát vitt el az ő megfékezésük. Folyamatosan résen kellett lennem, hogy csak komoly apróhirdetések legyenek az oldalamon. A szélmalomharc mellett egy ponton rájöttem arra is, hogy a távmunka lassan természetessé és hétköznapivá válik, már nem egyedi az oldalam, így kezdtem elveszteni a lelkesedésemet.
Ezzel párhuzamosan a többi honlapot sem hanyagoltam el és egyre több pozitív visszajelzést kaptam a sielok.hu-val kapcsolatban. Ez akkor csupán egy pici linkgyűjtemény volt levelezőlistával, de ennek hatására hozzáfogtam, hogy tartalmat is építsek köré.
Viszonylag ismertté váltál a távmunka kapcsán, aztán pedig ezt elengedted és az egészet újrakezdted. Mennyire ment ez könnyen?
Sajnáltam, amikor három év után ezt hátra kellett hagynom, de segített átlendülni, hogy ekkor már láttam megcsillanni a reményt a Síelőkben. Visszagondolva nem hittem volna, hogy pont a síelés témája lesz a nyerő. A szüleim is azt kérdezték, hogy ki jár síelni Magyarországon?
Hogyan sikerült mégis befutni?
Ez még nagyon offline világ volt, a nagy ugrást is egy rendezvény, a 2002-es Hó Show-n való megjelenés adta. Ez volt az az éves vásár, ahol a téli sportok iránt érdeklődők és szolgáltatók találkoztak. Úgy voltam vele, hogy ha ott megjelenek, akkor majd komolyan veszik az oldalt, csakhogy hatalmas összeg lett volna, amit a családi kasszából nem tudtam finanszírozni. Ezért kitaláltam, hogy barterben címoldali megjelenést adok a szervezőknek, akik szerencsére belementek és így kaphattam egy standot.
A siker engem is meglepett, úgy kellett sebtiben összehoznom egy szerződést másnapra, hogy a leendő hirdetőkkel legyen mit aláírni. Ekkor láttam, hogy nemcsak a távmunkát, de az összes többi tematikus oldalamat, sőt az újságírást is háttérbe fogja szorítani. Megéreztem, hogy ez valami nagy dolog kezdete, mert jó időzítéssel, elsőként érkeztem és hiánypótló a honlap, úgyhogy ebbe érdemes lesz a lehető legtöbb erőfeszítést beletennem.
Nem volt nehéz elengedned a többi szerelemprojektet és az újságírói állást?
Fokozatosan történt, a végefelé inkább nyomasztó volt, hogy még a többi oldallal is foglalkoznom kell, pedig már nincs is hozzá semmi kedvem. Párhuzamosan a papírújság is lassan megszűnt, a kiadó nehéz helyzetbe került, így ott alig maradt volna lehetőség. Egyszóval minden időmet a síelőkbe akartam tenni, mert annyi örömöt adott számomra.
Mi volt az igazi érzelmi kapocs az oldalhoz?
Miközben készítettem a weblapot, folyamatosan megálmodtam, mit szeretnék megvalósítani és ezt láttam fokozatosan valóra válni. Szerettem volna elérni, hogy legyen egy olyan közösség, ahol mindenki megosztja, hogy hol járt, tanácsot adnak egymásnak a tagok és az egész önjáróan működni fog. A fórum technikai hátterét, majd az egész site motorját már a testvérem teremtette meg, aki szintén hitt a sielok.hu jövőjében és programozóként csatlakozott a céghez.
Ezzel együtt egy újabb fordulat következett be, hiszen egy vállalkozás élén találtad magadat.
Az összes váltás közül ez ment a legnehezebben, különösen, amikor felismertem, hogy vállalkozó lettem és nekem csomó mindenhez értenem kellene. Hiába jártam korábban főiskolára, ott marxista közgazdaságtant tanultunk, most pedig a könyvelőm olyanokról beszél, amiről fogalmam sincs! Ez volt az igazi mélypont számomra. De menni kellett előre, hiszen valahogy ki kellett tudnom állítani számlákat. Sajnos nem tudtam kitől kérdezni, pedig jól jött volna egy mentor vagy tanácsadó, így maradtak az újságok és a szakkönyvek.
Ért másfajta meglepetés is?
Az adminisztráció mellett a reklámpiac is teljesen újdonság volt, de ezt a többi szereplővel együtt tanultuk. Mit hogyan mérünk, mi fontosabb, az átkattintás vagy megjelenésszám – elég nagy káosz volt a kezdeti években. Szerencsére a szaknévsorunk ingyenességével könnyű volt meggyőzni az üzleteket, még úgy is szívesen szerepeltek az oldalunkon, hogy a legtöbb partnernek az internet lényegét is el kellett magyarázni.
Az látható volt, hogy télen népszerű a honlapod, de felmerült, hogy miből fogsz megélni nyáron?
Ez a kérdés sokszor megtalált (nevet). Nyilván azt kellett elérni, hogy a téli hónapokban úgy jövedelmezzen a cég, hogy egész évben fenn tudjunk maradni, de láttam benne ezt a potenciált. Egyébként tavasztól-őszig is rengeteg munka van, nem lehet szélnek ereszteni a csapatot, mert ebben az időszakban végezzük el a fejlesztéseket és készülünk fel a következő szezonra.
Húsz év elteltével is a legnagyobb síelős oldal a Tiéd. Volt-e olyan pillanat, amikor a konkurencia ezt a pozíciót veszélyeztette?
Akadt néhány hazai próbálkozás, volt, aki nagyon szép designnal, más pedig videókkal szeretett volna újat hozni, de ezek vagy technikai, vagy anyagi oldalról nem tűntek fenntarthatónak. Ha nem alakítasz ki hirdetési felületeket, de közben a reklámokból szeretnél megélni, az nyilván hosszútávon nem lesz életképes. Különösen, ha nagyon drága a tartalom előállítása vagy egy olyan technológiára teszel fel mindent, ami utána csak az eszközök felén fut. Mi konzervatívak vagyunk, szerintünk a látvány nem szabad, hogy a tartalom és a használhatóság rovására menjen.
Nem pihenünk, minden ilyen új felbukkanó honlapot komolyan veszünk és megnézzük, hogy mit lehet tőlük tanulni. A Facebook megjelenése szintén új kihívást jelentett, mert a közösségünk megtartását veszélyeztette. Szerencsére mi a fórumunkkal többet tudunk adni, mint egy zárt csoport, nálunk téma szerinti bontásban átláthatóak, sőt évekre visszamenően könnyen megtalálhatóak a hozzászólások.
Online szempontból mi volt az igazi kihívás?
Egyrészt technikai oldalról állandó változik a környezet – a böngészők, programnyelvek és az eszközök között is folyamatosan újabb trendek és megoldások jelennek meg. Mindig felkészültnek kell lenni, mert ha egy pillanatra elalszol, máris elmegy melletted a világ és elveszted a felhasználóidat.
Másrészről a globális szereplőkkel szemben kell a versenyelőnyünket megőrizni. Amióta a szállásközvetítésbe is belefogtunk, már nemcsak a Facebook, de a Booking.com is a konkurenciánk. Ilyen nagy játékosokkal szemben összességében nem lehetünk jobbak, de meg tudjuk találni azt a szegmenst, amiben nyerni tudunk. A szállásoknál mi például olyan részletes leírásokat, csomagokat vagy kedvezményeket adunk, amik kifejezetten a téli sportok szerelmeseinek szólnak, de egy világcégnek már nem hatékony ennyire specializálódnia.
Visszagondolva mi az, amit másképp csinálnál?
Sokkal előbb elkezdtem volna delegálni és nem várnék addig, amíg ez már kényszer lesz. Az elején attól tartottam, hogy ha átadom másnak a feladatot, akkor nem lesz olyan jó a végeredmény, mintha én csinálnám. Ma már úgy látom, hogy nem csak egyetlen út létezik, könnyen lehet, hogy a kollégáim sokkal ügyesebbek vagy sikeresebbek bizonyos területeken, mint én lehetnék. A csapatom felé nagyfokú önállóságot biztosítok és ez nemcsak hatékonyabbá tesz minket, de komoly megtartó erővel is bír.
Zárásként milyen tanácsot adnál azoknak az olvasóinknak, akik újratervezésen gondolkoznak?
Emlékezzenek vissza, hogy mit szerettek gyerekkorukban csinálni, vagy mi az, amihez most érzelmileg kötődnek és ehhez kapcsolódóan figyeljék meg, hogy az embereknek mire van szükségük. Ebből a halmazból kell azt kiválasztaniuk, amivel más még nem foglalkozik vagy lehetne jobban is csinálni. Ha pedig ijesztő lenne belevágni, keressenek egy mentort, aki segít átlendülni a kezdeti nehézségeken.
Mondd el véleményedet a cikkről
