Ha valamit nem ismerünk, attól félünk és azt elutasítjuk – vallja Pocsaji Csilla. A fiatal vállalkozó a Tebe csomagolásmentes bolt alapítójaként a termékek forgalmazása mellett igyekszik tudatos közösséget is építeni, emellett immár országos szintű hálózatban is gondolkodik. Csilla mindennapjait vállalkozóként, különösen kismamaként nagyban segítették az online eszközök, elnyerte a Telekom Digitálisan Tettrekész Díját is. Napjainkban viszont már Tomán Szabina is segíti őt, aki a Cápák között című műsorban látott fantáziát a Tebében.
Egy békéscsabai csomagolásmentes kisbolt alapítójaként már egy országos szintű hálózatban gondolkozol. Nem túlságosan nagy álom ez?
Dehogynem, abszolút igazad van, de nagyon sokszor hangsúlyoztam már korábban is, hogy amikor a Tebe még csak egy gondolat volt, már akkor nagyban és a bolt köré épülő közösségben gondolkodtam. Mindig is úgy gondoltam, hogy a hulladékmentes gondolkodásmódnak és a hatékony környezetvédelemnek egyetlen igazán nagy akadálya van: mégpedig az, hogy kevés információ áll az emberek rendelkezésére. Márpedig amit nem ismerünk, attól félünk, így azt el is utasítjuk. Ez az oka annak, hogy adott emberek egyszerűen nem nyitottak a zöld gondolatra, a környezetvédelemmel kapcsolatos problémákra. Pedig a hulladékszennyezés okozta krízis nem valamiféle hippi misztikum, hanem tudományos tény. A Tebe alapítójaként és magánemberként is úgy gondolom, ha elég információ áll az emberek rendelkezésére, ha van egy olyan elérhető hely számukra, ahol feltehetik a kérdéseiket, ahol válaszokat is kapnak – és tanácsokat is, ha igényt tartanak rá – akkor könnyebb átállni a környezettudatos gondolkodásmódra.
A váltásra való törekvés csak egy dolog, ha az ember köré épült rendszer és az összes megoldás akadályozza őt, hiszen, ha nincsen megoldva a szelektív hulladékgyűjtés a házban, vagy nincsen valódi alternatívja a nagyon is szennyező nejlonnak, akkor nehéz dolga van. Ezzel mit lehet kezdeni?
Valahányszor ezzel kapcsolatos tartalmat teszek közzé a közösségi médiában , noha nem tanácsokat osztogatok, mégis sokan egyfajta támadásnak veszik. A leggyakoribb érv: nem nekünk, fogyasztóknak kellene változtatnia a magatartásán, hanem a gazdasági, ipari szereplőknek. Én másképpen gondolom, hiszen már azzal is szavazok valami mellett és az igényemet fejezem ki valamire, hogy melyik boltba térek be. Ahogyan a kezembe vett termékkel is ugyanezt fejezem ki. Az igaz, hogy egy átlagos szupermarketben a zöldségeket leszámítva nagyon kevés a lehetőség arra, hogy az ember környezettudatosan, csomagolásmentesen vásároljon. De meg lehet tenni, hogy nem a fóliázott, hanem az esetleg kevésbé szép, de éppen olyan egészséges és csupaszon elérhető uborkát vásárolom meg. A sor hosszan folytatható lenne. Azzal, hogy nem használok nejlon zacskót, egy igényt fejezek ki azok felé, akiknek abban hasznuk jelenik meg. Ha minél többen vásárolunk és fogyasztunk környezettudatosan, akkor arra a gazdasási szereplők is felfigyelnek majd, hiszen számukra az elsődleges érték a bevétel és a profit. Alkalmazkodni fognak. Tehát szerintem hatalmas tévedés, hogy a változás nem rajtunk múlik, mert valójában mindenkin múlik.
A társadalom mekkora rétegét lehet elérni ezzel a gondolkodásmóddal? S legyünk őszinték: a megfizethetőség is fontos kérdés.
Egyelőre még csak egy kis szelete szólítható meg. Ez a kérdés akkor jelent meg az emberekben, amikor a hulladékmentes gondolkodás divatossá vált. Ami pedig divatos, arra új iparág épült föl, új termékcsoportokkal és igaz az is, hogy egyes termékek tényleg horroráron érhetők el. Így valóban az a helyzet, hogy hiába van meg az akarat, nem mindenki teheti meg, hogy életmódot vált. Ugyanakkor az is igaz – és ez mások mellett a saját tapasztalatom is – hogy összességében havi szinten olcsóbban jövök ki anyagilag úgy, hogy hulladékmentes termékeket vásárlok.
Hogy csinálod?
Például nem veszem meg a legdrágább és legmenőbb kulacsot, mert egy otthon talált csatos üvegből iszom a vizet, mosószódát használok a mosógépben, vagy éppen nem veszek meg a kislányomnak sem egymillió játékot, amivel egyébként sem játszana. A sort hosszan folytathatnám.
Szerinted egy vállalkozás hogyan tehetné saját magát is környezettudatossá?
Ha már a technológiánál tartunk: az online világ, a digitalizáció adta lehetőségek önmagukban is rengeteg hulladéktól, felesleges papírtól szabadítja meg az adott vállalkozást s nem kell annyit autózni sem. Kezdésnek ez is egy zöld lépés, minden egyéb előnye mellett is. Ezen felül manapság gyakorlatilag bármi – irodaszerek, berendezések, a papír – beszerzése megoldható fenntartható formában vagy forrásból. Mivel vannak nélkülözhetetlen dolgok egy vállalkozás életében is, az a legkevesebb, hogy ezeket környezetbarát verzióban szerezzük be. Az pedig külön szuper, ha az a kollégák felé is kommunikáljuk a tudatosságot, vagy ha növényekkel eleve zöldebbé tesszük az irodát, a munkahelyeket. Vagyis jó, ha nemcsak elvárjuk, hanem segítjük is a környezetbarát munkavégzést.
Visszatérve a nagy tervekhez: szerepeltél a Cápák között című műsorban, az egyik Cápa, Tomán Szabina pedig beszállt a cégedbe. Ez milyen hatással van az elképzeléseidre?
Ez óriási segítséget jelent. Elég csak arra gondolni, hogy egy ilyen volumenű médiamegjelenés hatalmas reklámot jelent, s tudjuk, hogy manapság kulcsfontosságú, hogy egy vállalkozás milyen reklámot kap. Egyébként a műsorban is mondtam, hogy talán furcsa gondolat, de tizenöt millió forint nem olyan nagy pénz egy vállalkozás esetében, gyorsan elillan.
Akkor miért szerepeltél?
Azért vettem részt a műsorban – amit meg is kaptam – hogy legyen egy olyan üzleti partnerem, egy olyan társam, aki nagy tapasztalattal rendelkezik, azt meg is osztja velem és éppen olyan elhivatott, mint én. S ezt meg is kaptam Szabina személyében, minden megvan benne, elképesztő a szakmai tudása. Emlékszem, hogy a műsorban nagyon erősen alkudoztunk, s akkor nem akartam több százalékot odaadni, de ha a mai eszemmel és tapasztalatommal állnék ki a színpadra, akkor harminc százalékba is belemennék. Szabina többet ad a céghez, mint amit valaha reméltem.
Hogyan dolgoztok együtt?
A vírushelyzet ellehetetlenítette a személyes találkozásokat és konzultációkat, így akkor átálltunk online-ra, majd ezt meg is tartottuk. Gyakorlatilag napi kapcsolatban vagyunk, így ez gyorsabb, hatékonyabb és kényelmesebb megoldás a közös munkára. Szabinát mindenbe bevonom, hiszen huszonöt százalékos tulajdonrésszel tudnia kell a cégben történő dolgokról. Fontos, hogy teljes képet kapjon a cég ügyeiről és Szabinának erre megvan az igénye is.
Szerinted mit keres egy Cápa egy kezdő vállalkozóban?
Szerintem olyan embereket keresnek, akik akkor is meg tudnák valósítani az ötleteiket és vinni a vállalkozásukat, ha ők nem lennének benne. Egy Cápa „csak” gyorsít ezen a folyamaton. Azt hiszem, hogy esetemben az szólt mellettem, hogy nem azért szerepeltem, mert kellett a pénz a lejtmenetben lévő cégembe, talán látszott rajtam, hogy mindenképpen megcsinálom.
A nehézségeid nagy részét az online eszközök segítségével oldottad meg.
Sőt, a digitális megoldások híján nem lenne maga a Tebe sem. A bolt nyitásakor három hónapos volt a kislányom, vagyis három-négy hetet töltöttem gyermekágyon és onnantól kezdve folyamatosan dolgoztam otthonról. Használtam és használom szinte az összes Google-alkalmazást kapcsolattartásra, online meetingekre, a közösségi média pedig tényleg döntő tényező, hiszen nem csak megjelenést biztosít, hanem a közösségépítésben is kiemelkedő szerepe van.
Ezeken kívül mi volt még az, amivel meg kellett küzdened?
Az önmagában komoly küzdelem, hogy az ember mindent megadjon egy újszülöttnek, de egy céget is létrehozzon, ahol szintén nem lehet hibázni (nevet – a szerk.). A cégalapítást nézve saját erőm felmérése, a hatóságokkal való kapcsolattartás és a határidők betartása volt a legnehezebb. De ezzel senkinek nem mondok újat, szerintem ezekkel minden vállalkozó találkozik.
S ha már online: elnyerted a Telekom Digitálisan Tettrekész Díját, mit üzen neked ez az elismerés, illetve ezen keresztül mit üzensz te magad a többi vállalkozónak?
Azt, hogy jó úton járok. Azt, hogy a vállalkozásom hiába a slow life nagykövete, ez a gondolat és a digitalizáció nem zárja ki egymást, sőt… az online világ megfelelő használata nemhogy jó, de szükséges és elkerülhetetlen is. Csak ismételni tudom magam: egyre jobban belépünk a digitális világba, új kapuk nyílnak meg előttünk, viszont a régiek bezárulnak. Haladni kell a korral, jobban, mint valaha.
Emlékszel még arra, amikor az első vevő belépett a boltba?
Nagyon is! Azt érdemes tudni – ahogyan céloztam is rá –, hogy kisgyerek mellett nem olyan egyszerű dolog egy ilyen projektet vinni és a nyitás idején már két hónapja nem aludtam napi három óránál többet, a nyitás pillanataiban már nagyon fáradt voltam. Viszont fantasztikus volt a tavaly novemberi megnyitó, nagyon sokan jöttek el és ez nagy lendületet adott a továbbiakhoz.
Kik a vevőitek?
Leginkább a fiatalok és a fiatal anyukák.
Esetleg tervezitek, hogy szélesítitek a célcsoportot, ha igen, hogyan?
Egyelőre nem a célcsoport szélesítése a cél, hanem az, hogy a célcsoportunkon belül a lehető legtöbb embert elérjük. Nem árulok el nagy titkot, hogy ebben szintén a digitalizáció és social media lesz a segítségünk.
A vállalkozásfejlesztés során mik azok a jellegzetes vagy mindennapos kihívások, amiket meg kell oldanod?
Egy olyan üzletágban vagyunk, ami még nem épült ki teljesen, nincsen még olyan nagy ismertsége, igy folyamatosan időt és energiát kell áldoznunk a marketingbe, a trendek folyamatos figyelésébe. A karantén idején még egy TikTok-profilt is csináltam a nagyobb elérés érdekében. Mára közel húszezer követőnk van, tehát haladni kell a korral.
Ehhez jön még több mint ötezer Facebook- és ezer Instagram-követő is. De hiába a nagy követőszám, őket meg is kell tudni szólítani, nem?
Valóban, önmagában a követőszám nem érték, az aktivitás a fontos és hogy meg tudjuk őket szólítani. Érdemes tudni, hogy ha a Facebook-ról, az Instáról és a TikTok-ról van szó, akkor három különböző korosztályról beszélünk, különböző igényekkel. Ami tartalom megáll az egyik platformon, az másikon nem fog működni. A blogszerű kiírásoknál, a retro reklámoknál sokkal többre van szükség és bizony, néha én is hibázok e téren.
Mi vonz a vállalkozói létben és mi taszít az alkalmazottiban?
Vállalkozni szabadságot is jelent, s noha sok ember az hiszi, hogy a szabadság egyenlő a könnyebbséggel, ez mégis hatalmas tévedés. Voltam alkalmazott is, értéket kaptam és teremtettem, szerettem, amit csináltam, remek volt a csapat is, de a monotonitás nem nekem való.
Számodra van alternatívája a vállalkozásnak?
Nem tudok nem vállalkozó lenni.
Szerző:
Lippai Roland – Telekom Hello Biznisz szerkesztőség
