A COVID világjárvány óta egyre több munkavállaló dolgozik külföldről. A technológiai feltételek immár lehetővé teszik, hogy a munkavállalók gyakorlatilag bárhonnan el tudják látni a feladataikat távmunkában. A külföldi home office/távmunka okai változatosak lehetnek, a háttérben állhatnak családi okok (pl. külföldi munkavállaló otthonról szeretne dolgozni; közeli hozzátartozó külföldi kiküldetésben van stb.), de az is előfordulhat, hogy a munkavállaló egzotikus helyről szeretné végezni a munkáját digitális nomádként pl. workation keretei között. A külföldi home-office a munkáltatót is mérlegelésre készteti, ugyanis ez adózási szempontból speciális helyzetet teremt, amelyet integrálnia kell a mindennapos bérszámfejtési folyamataiba. Az adózási és társadalombiztosítási kérdések mellett munkajogi, bejelentési/engedélyezési, illetve adott esetben idegenrendészeti szempontok is felmerülhetnek.
Hol kell adót fizetni?
Azokban a helyzetekben, amikor a munkavégzés helye a munkáltató székhelyétől, telephelyétől eltérő másik országban található, számos körülmény befolyásolhatja, hogy a jövedelem forrásának, a magánszemély illetőségének, vagy a munkavégzés helyének országában kell-e adót fizetni. Már a külföldi munkavégzés megkezdésekor át kell gondolni tehát olyan kérdéseket, hogy melyik állam adóztathatja meg a jövedelmet, változik-e a munkavállaló adóügyi illetősége, keletkezhet-e külföldön telephelye a munkáltatónak, illetve melyik ország biztosítási rendszere alá tartoznak a munkavállalók.
A külföldi home office változást jelenthet adminisztrációs szempontból is, ugyanis át kell gondolni, hogy melyik országban és kinek (a munkáltatónak vagy a munkavállalónak) kell teljesítenie az adóelőleggel, járulékokkal kapcsolatos levonási, bevallási, befizetési kötelezettségeket.
A külföldi munkavégzés megkezdése előtt mindenképpen javasolt megvizsgálni, hogy miképpen alakul a munkavállaló adóügyi illetősége. Ehhez a külföldi ország szabályainak ismerete is szükséges. Jellemzően akkor lehet külföldi illetőségű a magánszemély, amennyiben külföldön állandó bejelentett lakóhellyel rendelkezik, vagy adóéven belül 183 napot meghaladóan tartózkodik külföldön. Könnyen előfordulhat tehát, hogy a munkavállaló mind a magyar, mind pedig a külföldi szabályok szerint belföldi illetőségűnek minősül. Ebben az esetben az országok közötti kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény alapján kell meghatározni a magánszemély illetőségét olyan szempontok szerint, mint az állandó lakóhely, a létérdekek központja, a szokásos tartózkodási hely, az állampolgárság.
Amennyiben olyan országból végez munkát a magyar munkavállaló, amely országgal Magyarországnak nincs kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezménye, úgy a magyar állampolgárt magyar illetőségűnek kell tekinteni a külföldön megfizetett adó pedig bizonyos feltételekkel beszámítható a magyar adókötelezettségbe.
Egyezményes országok esetén a magánszemély illetősége és a munkavégzés helye határozza meg, hogy melyik egyezményt kell alkalmazni. Amennyiben a magánszemély a külföldi országban illetőséget szerez, úgy a jövedelme is ott adóztatandó.
Ha a magánszemély megtartja magyar adóügyi illetőségét, úgy a magánszemély részére kifizetett munkabér jellegű juttatások alapesetben Magyarországon adóztathatók, kivéve, ha a munkát külföldön végzik és további feltételek is teljesülnek.
Külföldön adóztatható a jövedelem akkor, ha
- a magánszemély a fogadó országban a naptári évben, vagy bármely 12 hónapos időszakon belül egyfolytában vagy megszakításokkal több, mint 183 napot tartózkodik;
- a munkabér jellegű kifizetést olyan munkaadó (nevében) fizetik, aki a fogadó országban bír illetőséggel;
- a térítéssel kapcsolatban felmerülő költségeket a magyar munkaadó külföldi telephelye vagy állandó bázisa viseli.
Amennyiben a munkavállalót egy másik szervezethez, egységhez küldik ki, úgy azt is vizsgálni szükséges, hogy a fogadó szervezet nem minősül-e a magánszemély gazdasági munkáltatójának (ez a feltétel távmunkavégzés esetén nem értelmezhető).
Alapvetően tehát a 183 napot meghaladó kint tartózkodás folytán kerülhet át a külföldi államba az adóztatás joga, azonban, ha a munkabért külföldi munkaadó fizeti, vagy a magyar munkáltató külföldi telephelye viseli a bérköltségeket (esetleg a fogadó szervezet a magánszemély gazdasági munkáltatójának minősül), úgy már a külföldi tartózkodás első pillanatától átkerül az adóztatás joga a külföldi államhoz.
Mi a helyzet a biztosítotti státusszal?
Az adózási helyzeten túlmenően a magánszemély társadalombiztosítási helyzetére is figyelemmel kell lenni. Abban az esetben, ha a munkavállaló vagy a munkáltató kérelmére az illetékes kormányhivatal engedélyezi, hogy a magánszemély a külföldi munkavégzés ideje alatt Magyarországon maradhat biztosított, akkor a járulékot és a szochót is a magyar előírások szerint kell teljesíteni.
Milyen további kérdések merülnek fel?
A tartósan kint dolgozó magánszemély esetében magyar társaságnak akár külföldi adózási telephelye is keletkezhet, így ez is egy vizsgálandó körülmény a sok közül. (Megjegyzem, hogy ha a munkavállaló saját maga választotta ki lakóhelyét, és a cégnek semmilyen beleszólása nincs az ingatlan használatát illetően, továbbá a tevékenység végzésének nem lényeges eleme, hogy azt honnan is végzik, akkor nem jön létre telephely az adott államban.)
Tartós távmunka esetén tekintettel kell lenni a külföldi munkajogi szabályokra is. Bár a távmunka nem minősül kiküldetésnek, nem zárható ki, hogy a fogadó államban vannak olyan szabályok, amelyek az ottani munkajogi minimum sztenderdek (pl. minimálbér, minimális szabadság, minimális pihenőidő stb.), amelyeket alkalmazni szükséges a magyar távmunkás vonatkozásában is, továbbá esettől függően felmerülhet bejelentési, engedélyezési kötelezettség is.
Szerző:
dr. Horváth Zoltán – Telekom Hello Biznisz szakértő, Tax Manager, VGD Hungary
