Hogyan tovább egy vesztes meccs után – Mit tanulhatnak az újratervezésről és a kudarctűrésről a sportolóktól a vállalkozók?

Olvasási idő 6 perc
Kkv 023 1080x610px 1030 2

Mit tanulhat a sporttól az üzlet? Milyen praktikákat leshetnek el a sztársportolóktól és edzőktől a vállalatvezetők? 11 cikkből álló sorozattal járjuk körbe ezt a kérdést. 
Céljaink megvalósításáért éveket dolgozhatunk, ám szinte mindannyiunkkal megesik, hogy időről időre elakadunk, elbukunk, így újra kell terveznünk, újra kell indulnunk. A „soha ne add fel stratégia’ eszközeit hamarabb megtanulhatják az élsportolók, ezek elsajátítása viszont mindenki számára elérhető!

Feladni? Soha! Hogy is van ez a sport világában?

Sokan elérhetetlennek, földön túlinak tartjuk a profi sport világát, állandó „eséseink és keléseink” mégis kísértetiesen hasonlítanak az élsport mindennapi kihívásaihoz. Bár a világ legjobb kézilabdázójának választott Nagy László sosem volt önbizalom hiányában, neki is hosszú időre volt szüksége ahhoz, hogy rendszeresen újra és újra el tudjon indulni egy fontos célért. A kétszeres Bajnokok Ligája-győztes, 209-szeres magyar válogatott játékos ma a Telekom-Veszprém férfi kézilabda csapatának sportigazgatójaként dolgozik az eredményekért. Válaszai mindenkinek útravalót jelenthetnek a kudarcok feldolgozásában és az újratervezésben.

  • Hogyan reagáltál fejben arra, ha nem sikerült valami?
  • Sokszor ingerülten. Időbe telik, mire megtanulja az ember, mi a különbség a vereség és a kudarc között. Ha mindent beletettél egy meccsbe, de kikaptál, tudod, hogy valóban az ellenfél volt jobb, hogy legyőztek – ezt vereségként könyveled el. Ha viszont rosszul látod, rosszul méred fel az erőviszonyokat, ha azt hiszed, mindenre felkészültél, de aztán kiderül, hogy ez közel sem a valóság, akkor az újabb és újabb vereségekkel a tévesen felállított elvárásokba buksz bele, és azt már kudarcként éled meg. Először jó, ha megtanulja az ember, mit jelent alulmaradni egy versenyben, küzdelemben, és mit jelent a kudarc érzése egy irreális elvárás miatt.
  • Mindenki tanulhat a vereségből, a kudarcból?
  • Igen, de ehhez is sok kitartásra, változtatásra lehet szükség. Én abban nőttem fel, hogy „húzóember” szerepet kaptam a csapataimnál.  A habitusomnál fogva sem tekinthettem tragédiaként a vereségekre. Idővel minden vereségből lehet tanulni. Ha viszont rendszeresen nem tanulunk saját hibáinkból, elakadásainkból, akkor biztos, hogy át kell állítanunk a gondolkodásunkat. Ebben is kitartónak kell lennünk, hogy tudjuk, szükség van magunkban a változtatásra.
  • Az idővel kapcsolatban te is úgy érzed, hogy ma szinte belső elvárás magunkban, hogy azonnali, instant megoldást találjunk mindenre?
  • Ez szerintem nem a mai kor velejárója. Amikor Spanyolországban játszottam, vagy más külföldi országban jártam, kevésbé éreztem, hogy mindent azonnal meg kell oldania mindenkinek. Idehaza jellemzőbb ez, talán a történelmünkből fakadóan. Akár a célok megvalósításában, ebben a folyamatban is el kell fogadnunk, hogy nem holnap, vagy jövő héten fog megoldódni a problémánk, az elakadásunk. Ez egy jóval „egészségesebb” előre tekintés.
  • Szinte már gyerekkorban megtanultad, hogyan kezeld a kudarcot. Mit üzennél azoknak, akik felnőttkorban próbálják naponta kezelni elakadásaikat, kudarcélményeiket?
  • Az edzőim, a csapattársaim nélkül minden sokkal nehezebb lett volna. Egy vállalkozásban szerintem ugyanez a helyzet. Sok esetben egy ügyvezetőnek, egy igazgatónak is kell, hogy legyen egy mentora, akire fel lehet nézni, akinek követni lehet a gondolatvilágát. A sport világában szinte lehetetlen hosszú távon sikeresnek lenni megfelelő edzői, orvosi támogatás, vagy erős családi háttér nélkül.

5 útravaló arra, hogyan lépjünk túl a kudarcainkon, és hogyan tervezzünk újra

  1. Ha kudarcot vallottak terveink, fogadjuk el, ami történt velünk! Ne akarjuk megúszni, hogy ne éljük át a csalódást! Ezek a nehéz érzések tehetnek minket később igazán erőssé.
  2. Legyünk türelmesek az idő tekintetében. Ha elfogadjuk, hogy nem egyik napról a másikra tudunk megújulni, akkor megkíméljük magunkat az újabb és újabb csalódásoktól, amelyek az idő „siettetéséből” fakadó irreális elvárásainkból fakadhatnak.
  3. Szánjunk rá naponta pár percet, hogy átgondoljuk, mi az, aminek örülünk, amire büszkék vagyunk. Ez segít abban, hogy pozitívan lássunk dolgokat, és ne húzzuk le magunkat folyamatosan egy negatív spirálba.
  4. Ha nagyon magunk alatt vagyunk, segítsünk másoknak, akiknek még nagyobb szüksége lehet támogatásra. Ezzel eltéríthetjük magunkról, a saját szenvedésünkről a figyelmet. Ha elkezdünk másokkal, vagy olyan tevékenységekkel foglalkozni, akikre, vagy amelyre nem volt időnk korábban, egy olyan új érdeklődési kört, tevékenységet is felfedezhetünk, amely igenis érdekelhet minket, és amelyben újabb célt láthatunk.
  5. Keressünk egy „mentort”, vagy ha nincs erre lehetőségünk, akkor egy példaképet, akire fel lehet nézni, akinek erőt adhat a gondolatvilága, akiben hiszünk.

Feladni? Soha! Hogy is van ez a civil életben?

Az útravalók tekintetében sokat segít a sport, a jótanácsokat viszont könnyebb lehet áttranszformálnunk, ha a civil életből is keresünk példákat.

„Mintha nem értettek volna minket, de mi nem a Bugatti voltunk, és nem a Samsonite. Egy gyárat kellett volna szinte felépíteni, több tízmilliós beruházás kellett volna. Most már tudom: előbb kellett volna kitalálni a marketingstratégiát, egy hatékony kampányt. Nem tudtuk, hogy lehet kis darabszámban eladni, hogy eljuttassuk termékünket a megfelelő fogyasztókhoz.” – meséli Szilvi, aki több évvel ezelőtt – jövedelmező svájci munkáját feladva és hazatérve – vállalkozásba fogott testvérével, Miklóssal.

Olyan kézzel készített férfitáskát sikerült megtervezniük és legyártaniuk, amely kinézete mellett funkcionalitása miatt is eladható volt. Ám hiába lett volna rentábilis az üzlet kis darabszám eladása esetén is, a potenciális megrendelők több százas nagyságrendben vásároltak volna tőlük, arra pedig már nem maradt erőforrásuk.

Szilvi azóta a könyvelésben találta meg hosszútávú célját, de mire több év alatt elért idáig, újabb és újabb buktatókon, vagy más szemszögből, tapasztalatokon kellett átjutnia. Előbb szülei vendéglátó vállalkozásában segített, majd bankban dolgozott, ezt követően egy biztosító társaságnál próbált megújulni. Rendszeresen gondolkozva lehetséges további tervein eljutott jelenlegi munkájához, amely jövedelme mellett rugalmasságot is biztosít számára, és jövőképet!

Ma is fájdalmas élményként mesél táskagyártó ötletének meghiúsulásáról, saját bevallása szerint mégis át kellett élnie a csalódást ahhoz, hogy később erőt merítsen abból. Büszke arra, hogy megalkotott egy saját márkát, hogy eljutott egy kézzelfogható termékig. Nyolc év távlatából jól tudja, hogy az idővel türelmesnek kell lenni. Olykor az önismeret elsajátítása, a tanulás segít, olykor az, ha másoknak segítünk, ha éppen nem tudjuk, merre tovább. És bár nem minden „állomáshelyén” keresett és talált magának mentort, jelenlegi munkahelye azért is „szippantotta be”, mert mai felettesét már az állásinterjúján is élő, követendő példaként látta, aki a mai napig is rendszeresen erősíti abban, hogy van jövője a könyvelői szakmában.

Melczer Zsolt

A LEGENDÁS 6:3, AHOGY MÉG SOSEM LÁTTAD!

Amiről eddig csak a nagyszülők sztorijaiból hallottál, most végre te is átélheted, digitálisan felújítva és kiszínezve. A legendás mérkőzés 2020. november 25-én este a Super TV2-n!

Mondd el véleményedet a cikkről

Mondd el véleményedet a cikkről, hogy minél jobb tartalmat tudjunk írni számodra!

Írd le, mi meghallgatjuk!

Oszd meg a cikket!

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Hírek, események, új termékek és még sok más vár rád hírlevelünkön!

Ha szeretnél ehhez hasonló tartalmakról értesítést kapni, akkor
regisztrálj a hírlevelünkre!