Sokkal mélyebb motivációra van szükség egy vállalkozás esetén annál, minthogy havonta pénzt veszünk ki belőle – állítja a Barfshop alapítója. Perlaki Fanni jól mérte föl a piaci igényeket és tudatosan építkezve immár a negyedik nyers húsokra épülő kutyaeledel-üzletét nyitja. Az Újraterveztem sorozatunk következő cikkében az újraterveztem.hu csapata Fanni történetét mutatja be.
Perlaki Fanni // Életút
A politológus és intézményi kommunikátor végzettségű Perlaki Fanni igazán tudja, hogy mit is jelent az igazi pörgés. A ma már a Barfshop kutyaeledel forgalmazásával foglalkozó vállalkozás alapítója korábban az RTL Klubnál gyakornokként, majd a TV2-nél riporterként dolgozott. Ezt követően kormánytisztviselő volt a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumban, majd a Memories of Hungary marketingeseként építette karrierjét.
A legnagyobb kihívásokkal a média világában találkozott, ahol „minden nap este 17.00-ra kész anyagot kellett letenni, amit aznap szerveztünk, forgattunk le, vágtuk meg”. Legnagyobb szakmai sikerének pedig a Barfshop felépítését tartja. Munkamorálját az alázat és a kitartás jellemzi és „remélem kreativitás is.” Az énidejét az edzőteremben vagy a kutyáival kirándulva éli meg, de a napjai nagy részét a kislányával tölti.
Gyerekkel és kutyával nem lehet mellé lőni – miért éppen a kutyás piacon építettél vállalkozást?
Ahogyan sok nő kezd bele valamilyen babás vállalkozásba a gyereke születése után, az én esetemben ez a pont – noha azóta már anya vagyok magam is – a kutyám érkezése volt. Az első olyan kutya volt a családban, akiért teljes mértékben én vállaltam a felelősséget. A születése után nyolc hetet kellett várnunk rá, s mivel szerettem volna neki mindenből a legjobbat megadni, ezért sokat olvastam arról is a foglalkozások mellett, milyen az ideális kutyás étrend. A legjobb kutyatápot kerestem, de végül is úgy döntöttem: nem a kutyatápok irányába indulok el, hanem én magam állítom össze az étrendjét.
Ekkoriban a barf-étrend még nem volt ennyire népszerű, ám ahogyan egyre jobban megismertem ezt a gondolkodásmódot – például a Facebook-csoportokban –, egyre jobban megtetszett és közben azt is láttam, hogy egy piaci résről van szó. Egy webshoppal indultunk hat évvel ezelőtt étrendkiegészítőkkel, majd az azt követő évben már megnyitottuk az első boltunkat is, ahol már húst is lehetett vásárolni. Viszont nem úgy lettem vállalkozó, hogy a bizonytalanra azonnal felmondtam a munkahelyemen. A napi munka után otthon csomagoltuk a webes megrendeléseket és este hétkor mi estünk be utoljára a postára feladni azokat…
A barf miben másabb, mint a tápos megoldások?
A barf táplálkozás alapja a nyers hús, a belsőségek és a zöldségek, megfelelő arányok szerint adagolva. Mi összességében hetven féle fagyasztott húst tartunk a boltjainkban – a nyúltól kezdve a lazacig –, ám egyre nagyobb az igény menüre is, ami szintén elérhető nálunk. Szükség esetén étrendkiegészítőket is tudunk ajánlani. Egyébként senki sem hitte korábban, hogy Magyarországon fenn tud maradni egy olyan kutyaeledel üzlet, ahol nem lehet kutyatápot vásárolni. Viszont idén októberben már a negyedik üzletünket nyitjuk Budapesten.
Vagyis olyan sok – valóban felelős és tudatos – kutyagazdi van, hogy ilyen mértékben megtartanak egy speciális vállalkozást?
Az elmúlt évtizedben megkétszereződött a kutyák száma, ami önmagában is megnövelte a piaci lehetőségeket. Emellett pedig az is igaz, hogy a kutyák világszerte és itthon is egyre inkább családtagnak számítanak. A gazdik szeretnék, ha minél tovább velük maradnának, ehhez viszont odafigyelés és tudatosság szükséges; a kétszázforintos tápok magukkal hozzák az allergiás- és daganatos megbetegedéseket.
Ha nem érkezik meg a saját kutyád, akkor is ott hagyod a média világát és váltasz?
Már tizenkilenc évesen tudtam, hogy nagyon érdekel a politikai újságírás, a diplomáimat is kommunikáció és politológia szakon szereztem és mindkét területen dolgoztam. Egy idő után azonban mégis elkezdtem kikacsintgatni ebből a világból a marketing területére, és éppen ebben az időszakban találkoztam a barf-fal is, majd jött a vállalkozás ötlete. Talán volt egy kicsi kényszer is a váltásban, bár egyáltalán nem vagyok vállalkozó típus. Nem erre készültem és keményen kellett és kell a mai napig tanulnom.
De azért egy kutyánál talán több is kell ahhoz, hogy az ember saját bizniszbe kezdjen – milyen motivációid voltak még?
Az igaz, hogy hobbiból kezdtem el ezzel foglalkozni, viszont nagyon szeretek építeni, alkotni. Mindez nem csupán valamilyen kézműves termékben, hanem egy vállalkozásban is testet tud ölteni. Szeretek dolgokat összerakni az alapjaitól, majd azt figyelni, ahogyan az fejlődik. Nem vagyok egy klasszikus vállalkozó típus, de hittem abban, hogy a kutyatápon túl is van élet és a kutyáknak – akik sokszor tényleg családtagok – meg kell adni a legjobbat és többre is szükségük van annál, mint amit a táp adni képes.
Az viszont, hogy sok embernek van kutyája, fontos, de nem elégséges dolog, tehát hogyan validáltad az ötleted?
Nem végeztem nagy felméréseket és kutatásokat, mert a kifejezetten e téma mentén működő Facebook-csoportokban láttam, hogy komoly igény van a kutyák egészségesebb táplálására, viszont nem volt senki, aki kiszolgálja ezeket az embereket és a kutyáikat. Utólag látszik csak, hogy mekkora kockázat volt az elindulásban; ha előre látom, hogy milyen rögös az út, talán már az elején megállok. Komoly kihívást jelentett például, hogy az első boltunk nyitásakor nem volt kiszolgáló háttérkereskedelem, így amikor kivettem az üzlethelyiséget, az volt a kérdés, hogy mit is fogok eladni. Előzőleg azt gondoltam, hogy majd megtalálom a megfelelő és értékesíthető húsokat, de kiderült, hogy ez egy sokkal nehezebb dolog. Nagy szerencse volt, hogy a jelenlegi vállalkozó partnerem akkor úgy alakította a saját termékpalettáját, hogy abból tudjak mit rendelni és így legyen választék az üzletben. A kezdeti időkben Németországból importáltuk a húsokat és korábban még kenguruhúst is lehetett kapni az üzletben.
Milyen megélni egy ilyen szituációt?
Mindenhez úgy állok hozzá, hogy mindent meg lehet oldani. Ha van igény arra, amit megálmodtam, akkor sikerülni fog. Nem biztos, hogy azonnal, de addig megyek és csinálom, amíg el nem érem a célom.
Mennyi idő után érezted úgy, hogy a vállalkozás eltartja magát?
Kicsit több mint két éve érkeztünk el ehhez a ponthoz, ez volt a gyermekvállalás ideje is. Ez azért fontos, mert tervezetten vállaltunk gyereket úgy, hogy annak meglegyen a biztos anyagi háttere is. Persze ezen kívül az anyagi fejlődésnek is megvoltak a fokozatai; egy ideig a saját fizetésemet sem tudtam kivenni a cégből, majd később ezt már kitermelte a vállalkozás, ezt követően pedig a párom – Gergő – is felmondott a munkahelyén és most már ő is a cégben dolgozik. Hamarosan osztalékot is szeretnénk kivenni a vállalkozásból. Egyébként Gergő a kezdetektől mellettem volt, s alapvetően ő építette föl a cég digitális-technikai háttérét, hiszen nem csupán marketing szakember, hanem nagy rálátása van a szoftverfejlesztésre, az IT területeire is. Nem volt számára kérdés, hogy szeretne a cégben dolgozni.
Milyen digitális megoldásokat, eszközöket használtok?
A webshop kapcsán lehetőség van kártyás és banki átutalással való fizetésre, a vállalkozásban a készletkezelés is digitális, a marketing terén pedig használjuk a Facebook-ot, az Instagramot és hírlevelünk is van.
A mostani életed miben más, mint amikor még a média világában dolgoztál?
Nagy álmom volt, hogy kipróbálhassam magam híradósként és más területeken is a kereskedelmi televíziózás területén és erre meg is volt a lehetőségem, de már húszévesen is láttam a harmincas nők – vagy már anyák – nehézségeit nem csak a párkapcsolatok terén, hanem főleg a gyermekvállalás után. Én is olyan területen dolgoztam, ahol sosincs vége munkának, napi húsz órában kell a topon lenni. Láttam, hogy ez számomra nem lesz jó irány, hiába is szerettem szakmailag. Tehát összességében a munka-magánélet egyensúlya az egyik legnagyobb nyereségem a váltással. Kicsit kerestem az utam is, de arra nem számítottam, hogy vállalkozó leszek, egy szabadabb élettel.
Mit jelent számodra a szabadság most?
Egyrészt nincsen főnököm és az időmet is magam osztom be. Nyilván vannak húzósabb napok, de a munkát egyébként sem lehet megúszni. Arra törekszünk a vállalkozás legyen értünk és ne fordítva. Nem spóroljuk meg a munkát, nagyon élvezzük amit csinálunk, de szeretnénk eljutni arra a szinte, amikor a cégben a feladataikat pontosan ismerő és ellátó emberek dolgoznak, akik előre tudják vinni a céget, mi pedig egy picit már a háttérben vagyunk.
Említetted, hogy nem vagy született vállalkozó és hogy sokat kellett tanulnod ezzel kapcsolatban, szóval mely területeken kellett fejlesztened magad?
Amiben igazán jók voltunk, hogy nagyon pontosan be tudtuk lőni a piacunkat, a célközönségünket és ez többek között segített bennünket a tartalomgyártásban is. Viszont a könyvelés, a jogi háttér ismerete, az adminisztrációs kötelezettségek és eljárások az üzletek nyitása során mind kihívást és energiabefektetést igényeltek. Emellett magát a vállalkozást is folyton tanulni kell, főleg akkor, ha bizonyos időközönként szintet lép a cég. Teljesen más egy egy-két fős vállalkozásban dolgozni, mint egy kilenc fős céget vinni, ahol már a szervezetfejlesztéssel is komolyan foglalkozni kell. Közben pedig nagyon sokat tanul önmagáról is ez ember, például a munkatársakkal való kommunikációról, ami sosem volt rossz, de mindig lehet jobban csinálni. Évekkel korábban magam is könnyebben felkaptam a vizet, de mára megtanultam, hogy érdemes a dolgokra aludni egyet.
Kockázatot vállaltál és egy vállalkozáshoz ez elengedhetetlen, de mégsem tudom eldönteni, hogy mennyire van kockázatvállaló típus…
A két véglet között, középen helyezkedem el. Szeretek és vállalok is kockázatot, de az ésszerű határokon belül. Korábban nem így volt, de ma már minden ötletet, felvetést alaposan végigszámolunk. Én vagyok a nagy álmodozó, a kreatív és meg tudom mondani, hol szeretném látni a céget tíz év múlva. Gergő viszont előveszi a táblázatot és végig számoljuk, hogy mikor minek van realitása, mi működik és mi nem.
Mit tanácsolnál azoknak, akik váltanának, de egyelőre csak álmodoznak róla?
Azt érdemes tisztázni, hogy mi is a küldetése az embernek, mert enélkül nem lehet építkezni és tartósan vinni egy vállalkozást. Nem valami radikálisan másban kell gondolkodni, hanem azt megtalálni, amit az ember csinálni szeret, aminek a relevanciáját és működőképességét már egy egyszerű üzleti terv is meg tudja mutatni. Nagyon fontos, hogy az illető higgyen magában és a vállalkozásában is. Számomra nagyon fontos, hogy értéket is teremtsek azzal, amit csinálok és másoknak is azt tudom javasolni, hogy a vállalkozásban törekedjenek erre a pluszra is. Sokkal több és mélyebb motivációra van szükség annál, minthogy havonta pénzt veszünk ki a cégből.
Mondd el véleményedet a cikkről
