Gyakori kérdésként merül fel a vállalkozások életében, hogy hogyan kell adózni a céges tulajdonban, céges használatban lévő gépkocsik után, hogyan lehet optimalizálni az ezzel kapcsolatos adóterheket. Mind a gépkocsi beszerzésekor, mind annak elidegenítésekor, továbbá a jármű tartása során is felmerülnek olyan döntési helyzetek, amelyeket adózási szempontból szükséges értékelni.
Személygépkocsi beszerzése vállalkozásba – figyeljünk a beszerzés jogcímére és mérlegeljük, hogy mennyi adminisztráció éri meg az ÁFA levonása érdekében!
A beszerzés során több kérdés is felmerülhet: vásároljuk, lízingeljük, esetleg béreljük a gépkocsit? Külföldről vagy belföldről szerezzük be a járművet? Új vagy használt járművet vegyünk? Környezetkímélő vagy hagyományos benzines/dízeles járműre essen a választásunk?
A gépjármű beszerzésének tervezése mögött jellemzően ÁFA -szempontú megfontolások állnak, azonban a fenti kérdések egyéb (vagyonszerzési illeték, regisztrációs adó stb.) szempontokat is felvetnek.
Például, ha egy vállalkozás belföldön kíván megvásárolni egy személygépkocsit vállalkozási célra, akkor rögtön szembesülnie kell azzal, hogy a beszerzést terhelő ÁFA alapesetben nem levonható, azaz ÁFA -finanszírozási csapdába kerül a cég. Mindössze csekély és jövőbeni vigaszt az jelenthet ez esetben, hogy a levonási tilalomért cserébe az esetleges jövőbeni értékesítés ÁFA-mentesen történhet majd meg. Esetlegesen mérlegelendő, hogy akkor, ha a cég túlnyomó részben (90%-ban) bérbe adja a gépkocsit, akkor a beszerzési ÁFA ugyan levonható lesz, azonban a bérleti díjra eső ÁFÁ-t „csöpögtetve” meg kell fizetni az állam felé.
A személygépkocsi beszerzése tehát rögtön egy adótervezési pont, melynél érdemes optimális döntést hozni a beszerzés jogcímének meghatározása során.
Áfa szempontból ugyanis, amennyiben nem megvásároljuk (azaz adásvétellel megszerezzük, zárt végű pénzügyi lízingbe vesszük, vagy nyílt végű lízing futamideje végén élünk az opciós jogunkkal) a gépkocsit, hanem bérlet, operatív lízing, vagy nyílt végű lízing keretében használjuk azt, úgy legalább részlegesen mentesülhetünk az ÁFA -levonási tiltás alól.
A minimális mentesülési arány (50%-os átalány levonási hányad) minimális adminisztrációs teherrel jár, ugyanakkor, ha ennél több (akár 100%) ÁFÁ-t akarunk levonásba helyezni, akkor több adminisztrációs teherrel is számolni kell. A céges autó beszerzése esetén tehát a tartós használat sokkal inkább kifizetődő lehet ÁFA -szempontból, mint az adásvétellel történő beszerzés. Aki az 50%-os átalány levonási hányadot alkalmazza, annak is figyelni kell arra, hogy a NAV elvárásának megfelelően bevallási időszakonként egy üzleti célú utazást dokumentáljon le (sima e-mail, levelezés stb. is megfelelő lehet erre a célra), ennek hiányában ugyanis az adóhatóság megkérdőjelezheti az üzleti célú beszerzést és megtagadhatja az ÁFA-levonási jogot. Annak, aki 50%-nál több ÁFÁ-t szeretne levonásba helyezni, útnyilvántartást kell vezetnie, azaz naprakészen és hitelt érdemlően tételesen dokumentálnia kell az üzleti célú és a magáncélú felhasználás arányát. Két eltérő megközelítésről beszélünk tehát, amely több céges autó esetében akár vegyesen is alkalmazható: egyik céges autóra átalány levonási hányadot alkalmazunk, a másikra pedig útnyilvántartást vezetünk a nagyobb ÁFA-megtakarítás érdekében.
Fontos, hogy amennyiben a gépjármű kapcsán ingyenes magánhasználat is kimutatható, úgy erre ÁFÁ-t kell fizetni. Amennyiben a magánhasználat ellenében a cég díjat szed, úgy ez bérleti díjként válik adókötelessé.
További, alapvetően ÁFA-szempontú tervezési szempont, hogy külföldről vagy belföldről történjen a beszerzés, illetve használt vagy új gépkocsit szerezzünk-e be?
Használt gépkocsik esetében jellemzően előfordul az ún. különbözeti adózást alkalmazó viszonteladóktól történő beszerzés. Ez esetben nem a teljes vételár, hanem a kereskedőnél jelentkező árrés (azaz a beszerzési és az értékesítési ár különbözete) az ÁFA alapja. Belföldi beszerzés esetén az ilyen ÁFA nem levonható, külföldről történő vásárlása esetén pedig kétséges, hogy speciális ÁFA-visszatéríttetési eljárásban külföldön visszajár-e a beszerzőnek. Az Áfa-finanszírozás terhe tehát alapesetben ilyenkor is a vevőn marad. Új gépkocsi külföldről történő megvásárlása esetén az eladó ugyan nettó számlát állít ki, azonban a beszerzőnek a fizetendő ÁFÁ-t meg kell finanszíroznia alapesetben (ez alól csak túlnyomó részben történő bérbeadással mentesülhet).
A gépkocsi beszerzése kapcsán persze nem csak Áfá-val, hanem vagyonszerzési illetékkel, regisztrációs adóval is számolni kell. Regisztrációs adófizetési kötelezettség merül fel a külföldről történő beszerzés esetében, illetékkötelezettséggel pedig a hagyományos gépkocsik beszerzése esetén kell kalkulálni. A regisztrációs adó és az illeték alól a környezetkímélő gépkocsik esetében lehet mentesülni, így ez a szempont az illetékteher tervezése szempontból releváns.
A gépjármű tartása során felmerülő adózási kérdések
Természetesen abban az időszakban is felmerülnek ÁFA-kérdések, amíg a cég tárgyi eszközként használja a gépkocsit. Főszabály szerint a személygépkocsiba tankolt üzemanyag Áfa-tartalma nem helyezhető levonásba, az üzemeltetés és karbantartás kapcsán pedig lehet élni egy 50%-os átalánylevonási hányaddal, ugyanúgy, ahogy a bérleti díj, lízingdíj esetében. A cégautóhoz kapcsolódó költségek társasági adóban természetesen elszámolhatók. Személyi jövedelemadó szempontból sem kell adófizetési kötelezettséggel számolni függetlenül attól, hogy céges vagy magáncélra történik a kocsi használata. Láható tehát, hogy a céges autóhasználat kapcsán kizárólag ÁFA-szempontból merül fel dokumentációs igény, és ott is csak akkor, ha 50%-nál nagyobb levonási hányadot kíván érvényesíteni a társaság. A többi adó szempontjából (szja, tao) nem szükséges dokumentálni a magán és a céges használat arányát. Társasági adó szempontból elektromos és hibrid gépkocsikra már jó ideje nem vehető igénybe az energiahatékonysági adókedvezmény, mely tilalom alól csak a nagy rakodóterű gépkocsik mentesülnek, ezek után tehát elszámolható a támogatás.
A gépjármű tartása során cégautóadó és gépjárműadó fizetési kötelezettség keletkezik. Cégautóadóval tulajdonosként és pénzügyi lízingbe vevőként is számolni kell a hagyományos járművek esetében, a tartós bérlőt azonban nem terheli ez a kötelezettség (ez esetben a bérbe, lízingbe adó adminisztrálja a cégautóadót és a lízingdíjban hárítja át azt a használóra). A külföldön bérelt gépkocsi után is felmerül cégautóadófizetési kötelezettség, amennyiben a bérleti díjat költségként elszámolják. A hagyományos gépjárművek után az üzembentartónak, tulajdonosnak gépjárműadót kell fizetnie. A határidőben megfizetett gépjárműadó levonható a cégautóadóból, így ugyanazon gépjárművek után nem merül fel cégautóadó és gépjárműadó is egyszerre.
Cégautóadót és gépjárműadót sem kell fizetni a környezetkímélő gépjárművek után.
A gépjármű értékesítése
A gépjármű értékesítését követően természetszerűleg megszűnnek a tulajdonosi/használói minőségből fakadó adókötelezettségek (gépjárműadó, cégautóadó), tárgyi eszköz értékesítés kapcsán tao-fizetési kötelezettség merülhet fel. Amennyiben a beszerzéskor az ÁFA nem volt levonható, úgy értékesítéskor sem kell ÁFA-fizetési kötelezettséggel számolni.
A fentiek alapján látható, hogy a cégautó beszerzése és tartása kapcsán számos adózási megfontolásra is tekintettel kell lenni, melyeket érdemes körültekintően mérlegelni a költséghatékonyság érdekében.
Szerző:
dr. Horváth Zoltán – Telekom Hello Biznisz szakértő, Tax Manager, VGD Hungary
