Két barátnő karrierváltása adta meg több száz újratervezőnek a lehetőséget, hogy a szenvedélyéből éljen. Az Újraterveztem digitálisan sorozatunk következő cikkében az újraterveztem.hu csapata a Meska, Magyarország első online kézműves piacterének történetét mutatja be.
Életút // Hídvégi Borbála
Általános iskolás kora óta egyedi ékszereket készített és vásárokon, ismerősökön keresztül szerzett belőle zsebpénzt. Mivel számára nem tűnt úgy, hogy ebből meg lehetne élni, a Külkereskedelmi Főiskolán tanult tovább és hét év alatt összesen három multinál dolgozott.
A Meskát 2008-ban alapította meg Porst Rékával, a cégben az ügyfélkapcsolatért és az operatív vezetésért felelt. A kisfia születése óta hátrébb lépett a vállalatvezetéstől és saját projektbe is belekezdett, hétvégenként kosárfonó workshopokat tart felnőtteknek.
Életút // Porst Réka
A gimnáziumban ismerkedett meg Borival, diplomát közlekedésmérnökként szerzett. A szakmájában három és fél évet dolgozott, ahol környezeti hatástanulmányokat készített. Három gyerekével a gyes alatt sem pihent, ebben az időszakban végzett el egy MBA képzést és ekkor indult a meska.hu is. A cég stratégiai és kreatív irányítója mind a mai napig, mára az oldalnak 360.000 felhasználója van, 3.700 kézműves alkotó több mint 130.000 árucikke közül lehet választani és az üzemeltetést 8 fős csapat végzi.
Bori, az általános iskola óta ékszereket készítettél, miért nem ilyen irányban tanultál tovább?
Bori: Szerettem volna ötvös lenni, de ehhez a nyolcadik osztály után a Kisképzőre kellett volna bejutnom, ahova sajnos nem vettek fel. A szerelem a kézművesség iránt megmaradt bennem, de mire az érettségiig eljutottam, addigra feladtam ezirányú terveimet – úgy voltam vele, hogy akit érdekel a művészet, papírok nélkül is meg tudja tanulni. Például az üvegékszerek készítését is egy iparművész tanfolyamáról indulva sajátítottam el később. Sosem tekintettem potenciális megélhetésként a hobbimra, mivel úgy láttam, hogy ez legfeljebb a híres iparművészeknek adatik meg. Réka viszont a gimnázium óta folyamatosan noszogatott, hogy ebben igenis van lehetőség, higgyek az álmomban.
Ehelyett elmentél multikhoz dolgozni. Készítettél közben is ékszereket?
Bori: Igazából ez éltetett, tudtam, hogy ha lecsukom a laptopomat, akkor mehetek és foglalkozhatok a valódi szenvedélyemmel. Számomra terápia volt az alkotás, mert nappal nagyon szenvedtem a beszabályozott keretek között, és csak késő esténként, hétvégenként bontakozhattam ki, először egy bérelt helyiségben, majd egy saját műhelyben. Elindítottam egy blogot is, így már nemcsak barátok, de vadidegenek is érdeklődtek a termékeim iránt, amitől elkezdett megjönni az önbizalmam.
Miért maradtál mégis az irodai munkánál?
Egyrészt a fizetés visszatartó erő volt, másrészt nem láttam olyan példát, ahonnan meríthettem volna. Akkoriban a kézművesek leginkább hobbiszinten maradtak, illetve a szüleim is 25 évig alkalmazottként dolgoztak ugyanannál a vállalatnál. Eszembe se jutott, hogy ki lehetne törni, úgy gondoltam, hogy erre biztosan születni kell.
Réka: Szerintem sokszor meg sem kérdőjelezzük a dolgokat az életben, csak robotpilótaként haladunk előre.
Réka, Te mennyire érezted jól magadat a bőrödben?
Réka: Engem abban az időszakban az feszített, hogy az alkalmazotti karrier helyett vállalkozást indítottam volna, valószínűleg a szüleim pozitív példája miatt is. Szerettem a szakmámat, de szenvedtem attól, hogy a három-négy hónap alatt elkészített tanulmányaim a fiókban landoltak és az újító ötleteimet sem engedték megvalósítani. Folyamatosan agyaltam, hogy mibe vághatnék bele, például volt egy gondolatom, hogy drive-in élelmiszerboltot nyitnék, de a túl bonyolult előírások és a várható magas költségek miatt elengedtem. A terveimről nyíltan beszéltem a barátaim előtt, sőt ők is hoztak további javaslatokat.
Hogyan lett ebből végül közös projektetek?
Réka: A gimi óta folyamatosan bátorítottam Borit, hogy higgyen magában, akkoriban épp arról akartam meggyőzni, hogy nyisson egy webshopot. Ez anno nem volt annyira egyszerű, mint most, ezért adta magát, hogy más kézművesekkel társulva osszák el a költségeket és együtt szerezzenek nagyobb ismertséget.
Bori: Tetszett az ötlet, de fogalmam sem volt, hogyan induljak el. Réka tanácsadóként igyekezett segíteni, kaptam tőle kontaktokat programozóhoz, grafikushoz, én pedig elkezdtem felkutatni a művészeket. Az egész történet akkor fordult át közös munkába, amikor egy decemberi délután arról beszélgettünk, hogy a készülő oldal egy zárt shop helyett miért ne legyen inkább egy nyitott piactér. Ebben a pillanatban mind a ketten éreztük, hogy rátaláltunk arra, amit külön-külön évek óta kerestünk és innentől együtt fogjuk tovább vinni a tervünket.
Mi történt ezután?
Réka: Az első fél év az előkészítéssel telt el, miközben mindketten még a korábbi életünket folytattuk. Én gyesen voltam két kisgyerekkel, a harmadikat pedig vártam és MBA-n tanultam, Bori pedig a munka mellett, hajnalig dolgozott még két éven át.
Miért vártál eddig a kilépéssel?
Bori: Őszintén szólva a Meskára mint újabb szerelemprojektre tekintettem, nem hittem volna, hogy bármikor megélhetnék belőle. Attól is tartottam, hogy ha otthagyom a multis állásomat, akkor szétesnek körülöttem a keretek, nem tudok reggelente időben felkelni és hatékonyan dolgozni.
Réka: Elég hamar látszódott, hogy Bori munkahelye jelenti az igazi korlátot a további fejlődésünk előtt. Amint ki tudtunk termelni egy fizetést, rábeszéltem, hogy mondjon fel és legyen a cégünk első alkalmazottja. A félelmeit pedig úgy próbáltam legyőzni, hogy felajánlottam, jöjjön át minden reggel hozzám, hogy meglegyen a munkába indulás érzése.
Ekkoriban még újdonságnak számított nemcsak a kézműves piactér, de összességében az e-commerce is. Milyen volt az oldal fogadtatása?
Réka: Indulás után egy nappal már létre is jött az első tranzakció és szerencsére a vevőket később is behozta a kézművesek ajánlása, a hírünk szájról-szájra terjedt. Az eladókkal több feladatunk volt, mert első körben egy olyan koncepcióról kellett meggyőzni őket, amit még nem láttak és nem próbáltak. Voltak, akik nem értették, hogy miért kellene még nekik fizetniük, hiszen az árut és a fotót is ők készítették, míg mások a bankszámlaszámukat nem merték feltüntetni, tartva az internetes csalásoktól. Minden alkalommal türelmesen elmagyaráztuk, hogy a számlaszámot más az óriásplakátra is ráteszi, azzal nem lehet visszaélni, illetve igyekeztünk egyre jobb szolgáltatást adni a jutalékért cserébe.
Bori: Az elején azt gondoltuk, hogy az eladók bevonása lesz a legnagyobb feladatunk, de szerencsére inkább az ellenkezője történt, arra kellett figyelnünk, hogy a bővülés során megtartsuk a színvonalat. A moderálást páran sajnos személyes sértésnek vették, de erre szükség volt, hogy kiemelkedjünk a webshopok közül.
Volt-e ezen túl bármilyen nehézségetek?
Réka: A partnereknél jóval nagyobb kihívást jelentett, hogy a technikai háttérrel kellett foglalkoznunk. Kiderült ugyanis, hogy a fejlesztők jócskán alulméretezték a kapacitásokat, azt hitték, hogy Bori majd néhány másik barátnőjével fog itt bohóckodni. Ők voltak a legjobban meglepve, amikor már ezer, majd kétezer áru lett beregisztrálva és ennek hatására hetek alatt az összeomlás szélére került a rendszer. Az első fél évben a túlélésért küzdöttünk, miközben egy másik csapattal teljesen újraírtuk a Meskát.
Hiába lettünk készen, a tempón nem lehetett lassítani, a legkülönbözőbb szakterületeket, üzleti tervezést, marketing stratégiát, árazást, SEO-zást kellett lóhalálában megtanulnunk, hogy utol tudjuk érni magunkat.
Hogyan döntöttétek el, hogy ki miért lesz felelős?
Réka: Az elején nem volt kialakult rendje, heti váltásban vittük a cég ügyeit. Később felosztottuk a feladatokat, Bori felelt a partnerekkel való kapcsolattartásért és az operatív területekért, én pedig a stratégiáért és tervezésért.
Bori: Behoztuk azt a gondolkodásmódot is, hogy Réka a vevő szemével, én pedig az eladók oldaláról értékeltem egy-egy akciót vagy fejlesztést. Ez a rendszer nagyon jól működött, önállóan tudtunk benne dolgozni, persze voltak nehézségek útközben, de ilyenkor a barátságunk rengeteg muníciót adott.
Apropó barátság. Mi volt a kulcs ahhoz, hogy üzlettársként is barátok tudtatok maradni?
Bori: Egyrészt nagyon hasonló az értékrendünk, másrészt mindig is őszinték voltunk egymáshoz. A nézeteltérések feloldására pedig kialakítottunk egy módszert: kilométeres levelekben kiírjuk magunkból a feszültségeinket és postafordultával elfogadjuk, hogy a kettőnk álláspontja között van az igazság.
Réka: Számomra az jelentette az egyik legkomolyabb mélypontot, amikor Bori másfél évre kiment a párja után Angliába. Hiába dolgozott be a cégbe távolról is, sajnos kiszámíthatatlan volt, hogy mikor tud válaszolni a leveleinkre, és így lelassította a napi működést. Ezzel együtt kiesett mellőlem az a kreatív partner, akivel korábban tudtam közösen ötletelni, gondolkozni. A Meska attól működött, hogy mindig megújult és kitaláltunk valami forradalmit, de ez egy nagyon fárasztó feladat, amiben egyedül maradtam. Úgy éreztem, hogy a fél karomat elvesztve kell a vállalkozást irányítanom.
Hogyan tudtál ezen túllendülni?
Réka: Rájöttem, hogy be kell vonnom egy hasonló gondolkodású, kreatív embert, így találtam rá Lórántra (Kovács Lóránt – a szerk). Éppen külföldről érkezett haza, friss szemmel tudott ránézni a cégre és az együtt töltött két év alatt a rengeteg ötletével és energiájával újból megtanított bennünket hinni az oldalban és önmagunkban.
Így amikor Lóránt elbúcsúzott tőlünk, újból keresni kezdtünk egy partnert. Akit most bevontunk, nagyon nagyban gondolkozik, más országok, más szolgáltatások felé nyitna és ez a külső erő ismét ösztönzőleg hat számomra.
Mennyire láttátok az online-ban kockázatosnak, hogy viszonylag könnyű lemásolni egy-egy ötletet?
Bori: Sokan próbálkoztak, de szerintem meglepte őket a vele járó komplexitás. Az olyan, napi szintű kihívásokat sem láthatták, amikor kibogozhatatlan helyzetekben kell dönteni. Például ha ugyanolyan termék bukkan fel két kézművesnél is, akkor hogyan állapítod meg, hogy melyik az eredeti? Vagy esetleg mindkét alkotó egymástól függetlenül készített hasonló tárgyat? Ezeket nagyon nehéz diplomatikusan menedzselni és rengeteg energiát emésztenek fel.
Réka: A sikerhez érteni kell a készítők nyelvén, és ebben nekünk Bori révén nagy előnyünk van. Nem lehet úgy kommunikálni a partnerekkel, mintha egy általános apróhirdetési oldalt üzemeltetnél. Az utóbbi pár évben a Facebook jelent egyre nagyobb kihívást számunkra, mivel részben eladási platformként is használható, bár a Meska célzottabb elérést és konverziót kínál. Ezért is kell több lábon állnunk és folyamatosan fejlesztenünk.
Említettétek, hogy milyen különböző háttérrel kezdtetek bele a közös útba. Mit tanultatok ez idő alatt a másiktól, mi volt a legfontosabb támogatás, amit kaptatok?
Bori: Réka folyamatosan motivált, nem ismert lehetetlent és mindenféle problémához pozitívan állt hozzá. Ha bármi felmerült, nem azt mondta, hogy mekkora hülyeség, hanem meglátta benne a jót és biztatott a megvalósításban. Gyakorlatilag ő az én coachom.
Réka: Borinak nagy szerepe volt abban, hogy az elszállt gondolataim között sem vesztettem el a realitásokat. Engedett szárnyalni, de segített abban, hogy ne vigyem téves irányba a dolgokat.
Tizenegy éve fáradhatatlanul építitek a Meskát. Mi jelenti benne az igazi szenvedélyt számotokra?
Réka: Az olyan történetekért érdemes dolgoznunk, amikor azt halljuk, hogy az eladóink életében milyen változásokhoz tudtunk hozzájárulni. Például ha valaki egy Baranya megyei zsákfaluban élve a megélhetését tudja biztosítani az oldalunkon keresztül, vagy olyan kismama, aki a piactér segítségével valósítja meg az álmát és hagyja a háta mögött a multis munkáját. Mi úgy becsüljük, hogy összességében több száz kézművest tart el a honlapunk.
Végezetül milyen jótanácsot adnátok olyanoknak, akik újratervezésen gondolkoznak?
Bori: Az ismeretlenbe lépés helyett azt javaslom, hogy a munka mellett akár babalépésekben is, de elő kell készíteni a terepet.
Réka: Szerintem sokan azért nem mernek váltani, mert egyedül félnek belevágni. De nem kell önmagunkban cipelni a hátizsákot, jóval egyszerűbb, ha ott van mellettünk egy másik fél, akire a nehéz pillanatokban támaszkodni lehet. Elvégre a fogyókúra is sikeresebb, ha társsal csinálod!
Mondd el véleményedet a cikkről
