Sok kaput nyitott ki a Tóth Bence által kifejlesztett jeltolmács kesztyű a fiatal fejlesztő előtt, amelyben az egyik nagy lépés volt az RTL-Klub Cápák Között című műsora és a Telekom Tettrekész Díja. A fiatal fejlesztő szerint komplex gondolkodás, pezsgő csapatmunka, kudarctűrő képesség is kell a sikerhez, de a lényeg a mindent felülíró flow-élmény, az elmerülés egy inspiráló feladatban.
Sokan szeretnek fúrni-faragni, vagy szerelni, de kevesen fejlesztenek ki valamit, ami aztán karriert fut be. Mi kell ehhez? Mehet ez eleve műszaki véna, ilyen érdeklődésű családi háttér nélkül?
A család valóban műszaki érdeklődésű, édesapám erősárammal foglalkozó villanyszerelő, egyik testvérem távközléssel foglalkozik, a másik pedig mikroelektronikával, én azonban eredetileg nem gondolkodtam műszaki pályán. Voltam minden, ami egy gyerek lehet, tűzoltó, meteorológus, legalábbis minden szerettem volna lenni. A végén engem is megfogott egy dolog, ám ez sem műszaki terület volt: zongorázni kezdtem. Azt mondták, hogy tehetséges vagyok, de engem egyre kevésbé motivált a zene. Az volt a legfőbb bajom, hogy nem szabadon haladtam előre, hanem nagyon kötött volt a folyamat: előre meghatározott darabokat kellett újra és újra eljátszani. Persze így gyakorol az ember, de ez engem nem elégített ki. Így aztán a zongorát négy év után abbahagytam.
Az így megüresedett helyet töltötte ki aztán az elektronika?
Igen, ekkor fordultam a technika felé, amit egy karácsonyi ajándéknak köszönhetek. Egy olyan játékot kaptam, amellyel kisebb áramköröket lehetett építeni. Egyszerű, de érdekes elektronikai játék volt ez nyolc-tíz éves gyerekeknek. Ezzel szívesen játszottam, de aztán azon kaptam magam, hogy szétszerelem a játékot, és az elektronika végül egy legóban kötött ki. Készítettem egy kisebb autót, amely előre-hátra tudott menni. Így aztán hamar eljutottam oda, hogy a különböző játékokat szétszereltem és az alkatrészeikből valami újat építettem.
Van ebben valami szimbolikus: a szétszedett játékokból egy új játék megalkotása.
Igen, ez kétségkívül nagy lépés volt a továbbiak fényében.
A legtöbben ilyenkor térnek le az informatikai pályára, hogy aztán a hardveres munkát örökre elfelejtsék. Nem volt ilyen helyzet?
Dacára annak, hogy így tulajdonképpen hardverekkel foglalkoztam, még ha elemi szinteken is, mégis informatikai pályán akartam továbbtanulni. A kinézett szak azonban nem indult, ezért jött a B-terv: egy villamosipari és elektronikai képzés. Így tehát mire középiskolába mentem, eleve egy műszaki közegbe csöppentem.
Inspiráló környezet volt ez?
Itt egy nagyszerű emberrel találkoztam, Zsigó Zsolttal, aki több volt mint egy fizikatanár, és aki a mai napig segít nekem. Ő megadta a lehetőséget arra, hogy kísérletezzek, különféle projektekben vegyek részt Ez ráébresztett, hogy tulajdonképpen nem a végeredmény, hanem a folyamat a lényeg, az a flow élmény, amit az ember menet közben érez.
Mi volt az első érdemi projekt?
Egy vízalatti kutatórobotot próbáltunk csapatmunkában összehozni. Csöves szerkezetű, alkatrészekből összeállított, egyszerű konstrukcióra kell gondolni. Ebből nagyon sokat tanultam, hiszen ebben az időszakban kezdtem el olvasni a töményebb, angol nyelvű műszaki szövegeket. A robot végül is leginkább csak süllyedni tudott, szóval a projekt arra tanított meg, hogy hogyan ne tervezzünk robotot. Mégis nagyon jó iskola volt ez a projekt, a fejlesztéshez ugyanis kell a kudarctűrő képesség.
Ennyire kudarcos volt lett volna ez a projekt? Hozott azért eredményeket, nem igaz?
Végül is több versenyt is megjártam vele, és igazán tehetséges és profi emberekkel találkoztam, akikkel beszélhettem, tudtam tőlük kérdezni. Az egyik kiemelkedő megmérettetés, ahol jártam, a Maker Fair Rome volt Olaszországban. Itt startupperek, hackerek, fejlesztők mutatják be azt, amin dolgoznak. Itt láttam először egy fejlesztést, amely segített siket jelnyelvet tanulni. Brit fiatalok találták ki, és egy kesztyű volt, amely a számítógép segítségével pozitív jelzést adott, ha az ember megfelelően ismételt meg egy gesztust. Ez jó ötlet volt, de nekem azonnal az jutott eszembe, hogy ki kellene mondatni a jeleket a rendszerrel.
Miért a siket jelnyelv? Volt erre valami közvetlen motiváció?
Nem volt a családban vagy az ismeretségi körben siketnéma, nem innen jött a motiváció. A probléma fogott meg, arra kerestem megoldást. És szerencsére volt egy csapat, amire támaszkodhattam.
Hogyan zajlik egy ilyen projekt a gyakorlatban?
Összeszedtem a forrásanyagot, elolvastam mindent, amit el lehetett, és elkezdtem dolgozni – persze segítséggel, hiszen a legtöbb fázisban volt valaki, akihez fordulhattam. Az első változatban még csak szenzorok voltak szigetelőszalaggal felragasztva egy barátom kezére. Ebben a fázisban mindössze az volt a célom, hogy ha ökölbe szorítja a kezét, akkor megszólaljon a szoftver. Mikor ez sikerült, az hihetetlen érzés volt, és egyértelmű lett, hogy folytatnom kell a munkát. Érdemes volt, ugyanis ez a projekt hozta meg az áttörést.
Végül sikerült amit elterveztem, két kesztyűvel dolgoztunk, mert valami újat és teljeset akartam alkotni. Ezzel aztán számos országban jártam, Törökországban, Tunéziában, Lengyelországban, Londonban, és sok más helyen.
Például a Cápák Között című műsorban az RTL-Klubon. Ez mennyiben jelentett változást a korábbiakhoz képest?
A műsor azért volt nagy kihívás, mert én legfeljebb a műszaki dolgokhoz értek, a marketinghez nem. Nem tudtam, hogy kell előadni, hogy kell érdekessé tenni mások számára azt, amin dolgozom. Ez végül mégis sikerült, de volt néhány komoly tanulsága is a részvételnek.
Amennyiben?
Elsősorban az, hogy diák vagyok, és fel kell mérnem, hogy megéri-e ennyi időt és energiát fektetni egy-egy fejlesztésbe. A másik konkrét visszajelzés, ami a Cápáktól érkezett, az az, hogy túl fiatal vagyok még. Különösen ahhoz, hogy lekössem magam egy projekt mellett és arra tegyek rá éveket.
Ebből az következik, hogy új irány jön?
Egy volt tanárom mondta mindig, hogy minden projektnek megvannak a határai. Ez igaz anyagi értelemben is, de a fejlesztés értelmét tekintve is. A jeltolmács kesztyű elképesztően sok kaput nyitott meg előttem, amelynek a koronája a Cápák Között műsor volt. Erre ma is hivatkozhatok, ha előadok a tevékenységemről, hiszen sikerült eredményesen bemutatnom a saját fejlesztésemet élő adásban úgy, hogy annak komoly tétje volt. Most úgy érzem, hogy a kesztyű projekt határait elértem, és ahelyett, hogy még éveket ölnék ebbe, új projekteken töröm a fejem.
Ha egy szóval kellene Tóth Bencét jellemezni, mi lenne a válasz? Feltaláló? Vállalkozó? Egyetemista? Fejlesztő?
Fejlesztőt választanék, illetve vállalkozót csak annyiban, amennyiben az az igazi csapatmunkára épül, és nem a merev hierarchiára. A csapat egy folyamatosan ötletelő, együttműködő, A Google Drive-on élő, Messengeren üzenő, közös naptárt vezető, vibráló közösség. Ebben érzem jól magam.
Névjegy
Az RTL-Klub gazdasági showműsora, a Cápák Között egyik aspiránsa, Tóth Bence, a Telekom Tettrekész díjának nyertese egy olyan kesztyűt fejlesztett ki, ami a siketek és nagyothallók egyirányú kommunikációját segíti. A jeltolmács kesztyű lényege, hogy a megfelelő siket jelnyelvi gesztus esetén egy gépi hang kimondja a kézmozdulat jelentését, így tulajdonképpen azonnal lefordítva a gesztusokat. A fiatal fejlesztő 2000-ben született Kisvárdán. Az NYSZC Bánki Donát Műszaki Középiskolájában érettségizet, 2019 szeptemberétől pedig a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem villamosmérnöki karán tanul mérnökinformatikát.
Mondd el véleményedet a cikkről
