4 szerződéskötési gyakorlat, amivel megkönnyítheted vállalkozásod életét!

Szuper és kielégítő érzés tető alá hozni egy megállapodást a partnereddel egy hosszú és sok energiát  felemésztő tárgyalássorozat végén. Gyakran előfordul azonban, hogy a megkötött üzlet – legyen az termék értékesítése vagy szolgáltatás nyújtása – tartalmának szerződésbe történő rögzítésére már sokkal kevesebb időt és energiát fordítanak a felek, amely később a szerződésszerű teljesítés elmaradása körében nem várt nehézségeket, akár jelentős költségeket is okozhat. Nézzünk 4 olyan tippet, amellyel közelebb kerülhetsz egy „jó” szerződés megkötéséhez! 

  1. Legyen írásbeli szerződésed! 

A szerződés – mint joghatás kiváltására irányuló akaratnyilatkozat egy formája – alapvetően három különböző formában jöhet létre: írásban, szóban vagy ráutaló magatartással. Ha van rá mód, akkor minden esetben legyen írásba foglalva a megállapodásotok, ezzel nagyon sok problémától meg tudod óvni magad a későbbiekben. Fontos leszögezni, hogy a szerződés akkor minősül írásbelinek, amennyiben azt a felek aláírták, avagy amennyiben azt a nyilatkozatot tevő személyének és a nyilatkozat megtétele időpontjának azonosítására alkalmas módon – az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvényben foglaltaknak megfelelően – elektronikusan aláírták. Az elektronikus aláírások szabályait egy későbbi cikkben járjuk majd körbe, egyelőre maradjunk azonban a klasszikus módon megkötött szerződéseknél. 

Az írásban létrejött szerződés a jogviszonyotok több fázisában is előnyt jelenthet. Egyrészt előnyös a szerződés teljesítése során, mivel – jó esetben – rögzíti mindazon jogokat, amelyeket gyakorolhatsz és minden olyan kötelezettséget, amelyeket teljesítened kell a szerződés hatálya alatt. Így amennyiben a partnereddel a teljesítés során vita merül fel, vagy nem emlékeztek teljes mértékben a megállapodásotok részletszabályaira, abban az esetben elegendő kivenni a fiókból a szerződést, amely – jó esetben – választ ad a kérdéseitekre. Előnyös másrészt az írásbeli szerződés az esetlegesen felmerülő jogviták során történő jogérvényesítés szempontjából is. 

Amennyiben van írásbeli szerződésed, abban az esetben könnyebben tudod bizonyítani, hogy annak valamely rendelkezése megszegésre került a másik fél által (pl. késedelembe esett vagy hibásan teljesített). Ellenben, ha szóban vagy ráutaló magatartással létrejött szerződésed van, ott a feni előnyöket nem tudod élvezni és amennyiben – nem várt módon -, valamilyen probléma merül fel a teljesítés során, neked kell bizonyítanod annak a tényét egyrészt, hogy szerződés jött létre, másrészt, hogy a szerződés az általad állított tartalommal jött létre. 

Fontos megjegyezni, hogy az írásbeli szerződés fogalma sokkal szélesebb körű annál az általános elképzelésnél, hogy írásbelinek csak az a szerződés minősül, amelyet a felek kinyomtatnak és egy asztalnál mindannyian aláírnak. Írásbeli szerződés akár e-mailben is létre tud jönni, vagy például írásban jön létre a szerződés, ha a távollévő felek ugyanolyan tartalmú szerződésnek csak más-más példányát írják alá.  

Nagyon fontos tehát, hogy akármennyire is sürgetnek az üzlet megkötése közben vagy után, akármennyire is macerás, lehetőleg köss szerződést írásban! 

  1. Ügyelj a szerződésed tartalmára! 

​​​A szerződés létrejötte szempontjából kiemelt jelentősége van a szerződésbe foglalt tartalmi elemeknek is. A szerződés főszabály szerint – a felek kölcsönös és egybehangzó akaratnyilvánításán túl – akkor jön létre, ha a felek megállapodnak a lényeges, illetve bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben.  

A lényeges kérdés fogalmát mindig az adott szerződéstípus tekintetében kell vizsgálni. Legegyszerűbb példa az adásvételi szerződés: az adásvételi szerződés lényeges tartalmi eleme a tulajdonos azon akaratának kifejezése, hogy vételár ellenében átruházza a vevőre a szerződés tárgyának tulajdonjogát. Ha egy adásvételi szerződésből hiányzik ennek a lényeges tartalmi elemnek a rögzítése, akkor a szerződés nem jön létre. Lényegesnek minősített kérdésről pedig akkor beszélünk, amennyiben valamelyik fél a másik fél tudomására hozza, hogy amennyiben az adott kérdésben nem állapodnak meg, akkor a szerződést nem kívánja megkötni. Példának okáért, ha az egyik fél rögzíti, hogy a teljesítés helyében az általános szabályoktól eltérően kíván megállapodni, azonban nem jön létre ilyen megállapodás, abban az esetben a szerződés sem jön létre. 

A létrejött szerződés tartalmát azonban nem csak a fenti elemek képezik. A szerződés tartalmává válik továbbá minden olyan jogszabályi rendelkezés, amely az adott jogviszonyt szabályozza, és attól a felek a szerződésben nem tértek el. A gyakorlatban például amennyiben két vállalkozás eltérően nem állapodik meg a szerződésben, a késedelmi kamat mértéke a késedelemmel érintett naptári félév első napján irányadó jegybanki alapkamat nyolc százalékponttal növelt értéke. A jogszabályok tehát – az esetek döntő többségében – kitöltenek minden olyan űrt, amelyről a felek nem rendelkeztek és nem minősül lényeges, illetve lényegesnek minősített kérdésnek. 

A fentieken túl két olyan elem is a szerződés részévé válhat, amin sokan át szoktak siklani. Az egyik ilyen tartalmi elem a felek közötti korábbi üzleti kapcsolatban létrejött megállapodások és szokások. Amennyiben tartós partneri viszonyokat alakítasz ki, abban az esetben kiemelten fontos, hogy minden egyes szerződésnél vizsgáld meg, hogy szükség van-e a szerződésben a korábban kialakított szokástól eltérő megállapodásra például a teljesítés helye vagy a vételár meghatározásának a módja tekintetében. Ugyanígy a szerződés részévé válik minden olyan, az adott üzletágban hasonló jellegű szerződés alanyai által széles körben ismert és alkalmazott szokás. Ez alól csak az kivétel, ha az adott felek között korábban létrejött szokás ezzel összeegyeztethetetlen. Erre tekintettel szükséges tisztában lenni azzal, hogy az adott területen, ahol a tevékenységedet kifejted milyen széles körben ismert és alkalmazott szokások vannak.  

Nagyon fontos tehát tisztában lenni az adott szerződéstípus lényeges tartalmi elemeivel, valamint ne feledd, hogy nemcsak azok a rendelkezések válnak a szerződés tartalmává, amelyekben kifejezetten megállapodtok! 

  1. Használd ki az ÁSZF nyújtotta lehetőségeket! 

Az általános szerződési feltételek (ÁSZF) olyan szerződéses rendelkezések, amelyeket az alkalmazója több szerződés megkötése céljából, egyoldalúan, a másik fél közreműködése nélkül előre meghatározott és azokat a felek egyedileg nem tárgyalták meg. Az ÁSZF alkalmazása több szempontból is hasznos: egyrészt ÁSZF alkalmazása mellett nem szükséges minden egyes szerződésedbe beleszerkeszteni ezeket a feltételeket, hanem elégséges annak elfogadására a szerződésben utalni, így jelentős időt és energiát tudsz megspórolni. Másrészt rögzíteni tudsz benne olyan standardokat, amelyektől alapvetően nem kívánsz eltérni a hátrányodra, kivéve, ha a szerződésben másképpen állapodtok meg. 

Természetesen a jogszabályok az ÁSZF szerződéses tartalommá válásához – mint egyedileg meg nem tárgyalt rendelkezések – több garanciát fűznek. Elsődleges kötelezettsége az ÁSZF alkalmazójának, hogy a másik szerződő fél megismerhesse az ÁSZF tartalmát. Nem működik tehát az a megoldás, hogy írok magamnak egy jó ÁSZF-et, elteszem a fiók mélyére és csak akkor húzom elő, amikor szükségem van rá egy jogvitában. Az ÁSZF-et elérhetővé és megismerhetővé kell tenni a másik fél részére. Ez történhet például honlapon egy jól látható hivatkozással, vagy blankettaként kinyomtatva is. A szerződéses tartalommá válás másik fontos feltétele, hogy a másik félnek az ÁSZF-et el kell fogadnia. Az elfogadásnak kifejezettnek kell lennie, tehát online például egy box kipipálásával vagy papíron egy kifejezett elfogadó rendelkezéssel tudod a másik fél általi elfogadást igazolni. 

Az ÁSZF alkalmazása körében kiemelt jelentősége van annak, hogy az alkalmazója fogyasztóval vagy másik vállalkozással szemben alkalmazza az általános szerződési feltételeket. A fogyasztó olyan természetes személy, aki a szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenységén kívül jár el a szerződés megkötése során. A jogalkotó a fogyasztókat az információ-, illetve erőforrás kiegyensúlyozatlanság miatt jelentősen védi a vállalkozásokkal szemben, amelynek az egyik legjelentősebb területe az általános szerződési feltételek. Speciális követelmény a fogyasztókkal szemben alkalmazott ÁSZF szerződéses tartalommá válásának, hogy amennyiben az ÁSZF rendelkezései alapján a vállalkozást a fő kötelezettsége teljesítéséért járó ellenszolgáltatáson felüli további pénzbeli követelésre jogosítja fel a fogyasztóval szemben, akkor erre az általános szerződési feltételre külön fel kell hívni a fogyasztó figyelmét és a fogyasztónak a többi általános szerződési feltételtől függetlenül, külön is el kell fogadnia ezt a számára hátránnyal fenyegető rendelkezést. A fogyasztókkal szemben alkalmazott ÁSZF meghatározása körében a vállalkozásnak jelentős figyelmet kell fordítani azokra a jogszabályhelyekre, amelyek nem kimerítően, de iránymutató módon meghatározzák a tisztességtelennek minősülő általános szerződési feltételeket. Az ilyen tisztességtelen általános szerződési feltételeket a fogyasztó jogosult a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság előtt megtámadni és kérni az érvénytelenségének megállapítását, így azok alkalmazását el kell kerülni. 

Érdekes esete az ÁSZF alkalmazásának, amikor két olyan vállalkozás szerződik, amelyek mindketten rendelkeznek általános szerződési feltételekkel és egymás általános szerződési feltételeinek elfogadásával szerződnek. Amennyiben az általános szerződési feltételek nem ellentétesek egymással, akkor minden probléma nélkül a szerződés részévé válnak. Viszont fennáll annak az esélye, hogy az ÁSZF-ek egymással ellentétes rendelkezéseket tartalmaznak. Ebben az esetben a jogalkotó két megoldást kínál: ha az egymással ellentétes rendelkezések nem minősülnek a fentebb már tárgyalt lényeges szerződési feltételeknek, akkor a felek közötti szerződés bár létrejön, de az egymással ellentétes általános szerződési feltételek nem válnak a szerződés részévé. Ellenben, ha az ÁSZF-ek között a szerződés szempontjából lényeges kérdésben van ellentét, akkor nemhogy az adott ÁSZF rendelkezések nem válnak a szerződés részévé, de maga a szerződés sem jön létre a felek között. 

Legyünk tehát elég bátrak, de megfelelően körültekintőek általános szerződési feltételeket alkalmazása körében annak érdekében, hogy a szerződéskötési gyakorlatunkat egyszerűsítsük! 

  1. Alakíts ki megfelelő szankciórendszert! 

Az esetek döntő többségében a szerződés megkötésének alapja a másik fél felé tanúsított azon bizalom, hogy a szerződésben vállalt kötelezettségeit a szerződésben foglalt feltételek szerint teljesíteni fogja. Vannak azonban sajnos olyan esetek, amikor a másik fél akár önhibájából, akár tőle részben független piaci körülmények következtében nem tudja vagy nem kívánja a szerződéses kötelezettségeit teljeskörűen teljesíteni. Ezen esetek miatt fontos, hogy a felek szerződésszegő magatartása valamilyen módon szankcionálásra kerüljön a szerződésben a jogszabályokban meghatározott jogkövetkezményeken felül, azokat kiegészítve.  

A szerződésben megfelelően kialakított szankciórendszernek több szerepe is van. Egyrészt van egy preventív, megelőző hatása, amely abban áll, hogy a szerződő partner már a szerződéskötéskor tisztában van azzal, hogy szerződésszegés esetén milyen következményekkel kell szembenéznie és ezt igyekszik elkerülni. Másrészt pedig a szankcióknak van egy reparációs, azaz kárenyhítő hatása azon fél szempontjából, aki a szerződésszegést elszenvedte. Ezen hatások kombinációja arra ösztönzi a feleket, hogy a megkötött szerződést teljesítsék. 

A szerződés nem szerződésszerű teljesítésének egyik legáltalánosabb önként vállalt szankciója a kötbér jogintézménye. A gyakorlatban a kötbér sok típusa ismert. Késedelem esetén késedelmi kötbérre lehetünk jogosultak, hibás teljesítés esetén hibás teljesítési kötbérre, míg nem teljesítés esetén meghiúsulási/nemteljesítési kötbér megfizetésére vállalhatunk, illetve vállaltathatunk kötelezettséget a szerződő partnerünkkel.  A kötbér típusának lényegében csak a szerződésben vállalt kötelezettségek típusai szabnak határt. 

Nagyon fontos tudnunk azonban, hogy miként viszonyulnak a jogszabályokban meghatározott, nem önként vállalt szankciók a kötbér érvényesítéséhez, mivel fontos alapelv, hogy bár a szerződésszegő magatartása a félnek szankcionálandó, azonban a jogalkotó igyekszik kizárni, hogy azon a vétlen fél többet nyerjen, mint ha egyébként a szerződés teljesítésre került volna. Ezért például, ha a felek a szerződésben a szolgáltatás ellenszolgáltatás mértékéhez képest indokolatlanul magas kötbért kötnek ki, akkor a szerződésszegő fél a bírósághoz fordulhat a kötbér mértékének mérséklése érdekében. 

Abban az esetben, ha a felek nemteljesítési kötbért kötöttek ki a szerződésben – azaz akként állapodtak meg, hogy amennyiben az egyik fél nem teljesíti a szerződéses kötelezettségeit, akkor meghatározott összegű nemteljesítési kötbér fizetésére köteles a  vétlen félnek -, akkor a vétlen fél nem követelheti egyszerre a szerződésszegő féltől a nemteljesítési kötbért mint önként vállalt szankciót és a szerződés teljesítését mint jogszabály biztosította jogosultságot, így kizárva a kettős teljesítés lehetőségét. Hasonló módon amennyiben a felek hibás teljesítési kötbérben állapodtak meg a szerződésben, akkor a vétlen fél nem érvényesítheti egyidejűleg a hibás teljesítési kötbért, mint önként vállalt szankciót és a szavatossági igényeit, mint a jogszabályban meghatározott jogkövetkezményét a hibás teljesítésnek. 

A kötbér a fent meghatározottakon túl rendelkezik egyfajta kárátalány szereppel is. Ez azt jelenti, hogy a felek lényegében már a szerződéskötéskor megállapodnak arról, hogy milyen mértékű anyagi következményekkel jár a szerződésszegés, azaz milyen mértékű „kártérítést” köteles fizetni a szerződésszegő fél anélkül, hogy a vétlen fél bármilyen az oldalán felmerült kárt bizonyított volna. Erre tekintettel rendelkezik úgy a jogalkotó, hogy amennyiben a felek kötbér fizetésében állapodtak meg a szerződésben és a kötbér fizetésének feltételei bekövetkeztek, abban az esetben a vétlen fél kártérítés jogcímén kizárólag a kötbér összegét meghaladó kárát érvényesítheti a bíróság előtt. Ide vonatkozik továbbá, hogy abban az esetben, amennyiben a vétlen fél nem érvényesíti a kötbérrel kapcsolatos igényét szerződésszegés esetén nem jelenti azt, hogy lemondott volna a kártérítés érvényesítéséről. 

Nagyon fontos tehát, hogy akármennyire is bízol a szerződő partnered teljesítésében, ne mulaszd el az adott szerződés típusához igazított, érvényesíthető szankciórendszert kidolgozni annak érdekében, hogy a szerződésszegés esetére a felmerülő káraidat mérsékeld! 

Szerző:
dr. Illés Sándor – ügyvéd, Telekom Hello Biznisz szakértőség

Mondd el véleményedet a cikkről

Mondd el véleményedet a cikkről, hogy minél jobb tartalmat tudjunk írni számodra!

Átlag értékelés 5 / 5. Összes értékelés: 2

Legyél te az első, aki értékeli a cikket!

Oszd meg a cikket!

    Iratkozz fel hírlevelünkre!

    Hírek, események, új termékek és még sok más vár rád hírlevelünkön!


    Kijelentem, hogy elfogadom az Adatvédelmi Szabályzatot.

    Ha szeretnél ehhez hasonló tartalmakról értesítést kapni, akkor
    regisztrálj a hírlevelünkre!

      Hírek, események, új termékek és még sok más vár rád hírlevelünkön!


      Kijelentem, hogy elfogadom az Adatvédelmi Szabályzatot.