Nem vártam meg a pofont, csapatot építettem – interjú az Evolvens alapítójával

Ha van erőd elvetni a megszokott és bejáratott gondolkodásmódot, gyakorlatilag bármilyen problémát meg tudsz oldani – állítja a Telekom Tettrekész Díjas Mezei István. Az Evolvens karórák tervezője és gyártója konzekvensen ragaszkodik vállalkozói filozófiájához, miközben megőrizte rugalmasságát is. Őszintén beszélt a hazai piac buktatóiról, a kitörési lehetőségekről és a karórák szelleméről is.

Kkv 011 Cikk Evolens 1

A vállalkozó léted az akkori élethelyzeted szabadságából fakad, vagy valamilyen kényszer hatására lettél vállalkozó és nem alkalmazott?

Mindig úgy gondolkodtam, hogy ha szükségem van valamire, akkor azt megcsinálom magamnak. Korábban filmezéssel foglalkoztam, illetve a Lego Technics-en nevelkedtem, így építeni és problémákat megoldani számomra természetes dologgá vált. De az is igaz, hogy képtelen vagyok hosszabb ideig megülni a fenekemen… A film-, vagy a reklámfilm készítés egy pörgős munka, mert nem egy asztal mögött kell dolgozni egy „munkahelyen”. Persze dolgoztam cégnél is, de nem bírtam a kötöttséget; nekem a szabad gondolkodás és tevékenység fekszik a legjobban.

Viszont a nagy szabadság azzal is együtt járhat, hogy szétesnek a napok. Hogyan oldod meg, hogy a napjaid, heteid keretben maradjanak s legyen időd magadra, a munkádra, ötletelésre, inspirációra?

Tényleg nem arról szól egy napom, hogy reggel kilenctől délután ötig ülök egy irodában. A vállalkozás egy életstílus, aminek nincsen kezdete és vége. Próbálkozom a tevékenységeimet valamilyen keretek között tartani, de ez nem könnyű feladat. Egyébként a munkámnak több szakasza is van; napközben végzem az operatív feladatokat, ami sok pörgéssel, telefonálással és személyes találkozással jár. A kreatív munkára viszont a csendes és nyugodt napszakokban van lehetőségem, ilyenkor akár este tízkor is bent ülök az irodában. Ilyenkor nagyon jól tudok haladni a kreativitást igénylő feladataimmal.

Nem bírom megállni: melyik a kedvenced?

Az operatív szakaszban szenvedek, a kreatív résznél viszont szárnyalok.

Egymagad viszed az Evolvens-t?

Egyedül kezdtem el 2011-ben, de ma már nem egyedül viszem a vállalkozást. A cég az én tulajdonomban van s attól függően, hogy ki hogyan tudja kivenni a részét az adott feladatokból, munkából, négyen-öten dolgozunk együtt.

Sokszor gondoljuk azt, hogy egyedül mindent meg tudunk oldani, de vannak helyzetek, amikor ez bizony kevés. Te mikor vagy hogyan jutottál el arra a felismerésre, hogy szükséged van egy csapatra? Sima volt az út, vagy jött a pofon?

Magamtól, pofon nélkül jöttem rá arra, hogy ideje csapatot építeni. De nem valamilyen nagyívű előre megtervezettség volt e mögött. Egyszerűen elértem arra a pontra, amikor már nem volt más választásom, mert nem tudtam annyi mindent kézben tartani. Az induláskor kihívást jelentett másokat is bevonni a folyamatokba és a munkába, mert az járt a fejemben, hogy „inkább megcsinálom magam, mert háromszor annyi időbe telik elmagyarázni másnak”.

Nem mertél delegálni…

Mert nem voltam biztos abban, hogy az illető jól végzi majd a dolgát, a hibáknak pedig megvannak a következményei is. Mára viszont rájöttem: nagyon fontos energiát fektetni a delegálásba, mert az hosszú távon kifizetődik, hiszen például nem kell mindent nekem megcsinálni, elvégezni.

Egy vezetőnek – ahogy minden embernek – azt is meg kell tanulnia, hogy olykor elengedjen dolgokat és bízzon azokban, akik körülveszik őt.

Ez hatványozottan igaz. Ráadásul abban hiszek, hogy maga a döntés meghozatala fontosabb, mint az, hogy jó vagy rossz döntést hozunk.

Hajat vágni és enni mindig kell, így e szegmensek adják magukat egy vállalkozó számára, de a karóra egy szeriőz, érzékeny dolog, amivel sok mindent ki lehet fejezni. Szóval miért éppen az órák világába ugrottál?

Az óra talán az egyik legszínesebb olyan vászon, amin, amivel nagyon sok mindent ki lehet fejezni. Hogy miért a karórára esett a választásom? Anno a kiszemelt órát túlságosan drágának találtam és arra gondoltam, hogy ha képesek vagyunk kamerastabilizátort gyártani, akkor miért ne gyárthatnák karórát is? Végül is az Evolvens innen indult. Ahogyan korábban, úgy most is sok mindennel foglalkozom – például kerékpár- és kondigépcsoport-fejlesztés – de egyik projekt sem ad akkora szabadságot, mint egy karóra megtervezése és elkészítése. A karóra mindig hordoz magában egy olyan tényezőt, amire személy szerint mentálisan nagyon rá tudok tekeredni meglátva új távlatokat. A fejlődés lehetősége egy karóra esetében nagyon széles skálán mozog. Sok tényező merül föl, amivel foglalkozni kell: anyaghasználat, arculat, funkció, kommunikáció.

Mások által leadott specifikációk szerint tervezel vagy elengeded magad és a termékben te is benne vagy? Mekkora a tervezési szabadságod?

Nagyon nagy a mozgásterem. Üzletpolitikai szempontból is fontos szempont: az egyedi igényeknek megfelelően készített órák is felismerhetők legyenek, azokban is megjelenjen az Evolvens hangulata és arculata. Persze nem is tudnám másképpen csinálni, hiszen az órákat én tervezem, amikben így óhatatlanul megjelenek én is. Százszázalékosan meghatározott igények szerinti megrendeléseket nem fogadunk be, az ilyen karórákat nem készítjük el. Viszont a meglévő ötlet vagy koncepció nagyon is hasznos, mert az órakészítésben végtelen a lehetőségek száma, amikből nehéz konkrétumokat kinyerni. Vagyis a meglévő igénypontok – egy-egy ötlet, gondolat, érzés – segítenek leszűkíteni a kört, ami hatékonyabb és gyorsabb munkát tesz lehetővé.

Kkv 011 Cikk Evolens 8

De hogyan kezdted el? Felébredtél reggel, berendeztél egy sarkot a szobádban? Hogyan kezdjem el, ha ilyen tervem lenne?

Egyébként tényleg így indult…, de fogalmam sem volt arról, hogy az óragyártás mi fán terem. De nagyon motivált voltam. A meglévő szakmai tudásom adott egy rálátást a gyártástechnológiákra, de hamar kiderült, hogy annak nem sok köze van az óragyártáshoz. Tehát ha te azon gondolkodsz, hogy holnaptól órát akarsz készíteni, akkor fejest kell ugranod a témába és minden információt be kell gyűjtened. Én is elolvastam, megnéztem, felkutattam mindent, amit emberileg lehetséges. Ez segít a rálátás szélesítésében, ám kevés a gyártástechnológiai trükkök és fortélyok megismeréséhez. Az már a puding próbája.

Éppen ez érdekelne, mert gondolom a tolómérő kevés: présgép-, mérő,- vagy vágószerszám is kell, nem?

A termékfejlesztést a legegyszerűbb tervezőprogramokkal kezdve jutottam el a komolyabb eszközökig. A legnehezebb feladat talán az volt, hogy megtaláljam Magyarországon azokat a beszállítókat, amelyek hajlandók és tudnak is foglalkozni a karóra gyártás bizonyos elemeivel. Hiszen hiába tervezek meg valamit, ha azt nem tudják legyártani. Sokszor megesett, hogy elmentem egy-egy céghez és azt mondtam: engem nem az érdekel, hogy az adott gyártógépet mire tervezték, hanem hogy mire lehet használni. Sokszor ki is derült, hogy az adott eszköz sok minden másra is használható azon kívül, mint amire üzembe állították. Egyébként a koncepcióm lényeges része, hogy az Evolvens karórák lehető legtöbb eleme Magyarországon készüljön el. Ehhez viszont szükség volt arra is, hogy az alkalmazott technológiát optimalizáljuk a beszállítókra.

Ezt mit jelent?

Például, ha az adott beszállító gépe vagy gyártósorának specifikációja nem teljesen egyezik meg azzal, ami az adott termékünk gyártásához szükséges vagy elvárt, akkor behozzuk a magyar kreativitást s addig gondolkodunk, tervezünk, amíg senkinek sem kell rossz kompromisszumokat kötnie. Ha elrugaszkodunk a sztenderdektől és a megszokottaktól, akkor kiderül: a magyar technológiával is mindent meg lehet oldani.

Neked az elrugaszkodás nem okoz nagy problémát, úgy érzem.

Nem, de kénytelen is voltam átállni erre a gondolkodásmódra. Ha valami probléma adódik – mondjuk az egyik beszállító hibázott vagy nem teljesített – akkor az első gondolatommal nem a felelősöket, hanem a megoldásokat keresem. Akkor lehet hatékonyan dolgozni, ha az ember fel van készülve a nehézségekre is, mihamarabb eltávolodik a problémától és keresi a megoldásokat. Minden más csak időpocsékolás. Voltak és most is vannak olyan időszakok, amikor hónapokat várunk egy-egy beszállító válaszára, teljesítésére, majd kiderül, hogy nem vállalja el a munkát. Ezek nagyon kellemetlen, gyors megoldásokat kívánó helyzetek. Nagyon meg kell becsülni megbízható beszállítókat, partnereket.

A bizalom fontos alkotóelem az élet minden területén. Könnyen bízol vagy inkább gyanakvóbb típus vagy?

Általában könnyen bízom és nyitott vagyok. A szemléletem szinte már betegesen objektív tudva azt is, hogy minden ember egy picit gyarló és egy picit a saját malmára is hajtja a vizet, de ez rendben is van. A közös munka számomra erős bizalmon alapul és hamar rájövök arra is, ha valaki megbízhatatlan, és nem is erőltetem az együttműködést. Viszont ha valaki képes jól dolgozni anélkül is, hogy a vezetőnek hegyeket kelljen eltolnia „helyette”, akkor ő sok minden másra is képes. Az ilyen emberekkel lehet jól együtt dolgozni.

A karórákat te szereled össze?

Én tervezem, ellenőrzöm az alkatrészeket és rakom össze az órákat. De most már van olyan kollégám is, aki a „kezem alá” dolgozik, így az én életem is könnyebbé vált.

Hogyan sült el számodra a Cápák között-sztori?

Azt kellett mérlegelnem, hogy a jövőben kikkel szeretnék együtt dolgozni. Aki befektetői vonalon egyszer már megégette magát – ez korábban velem is megesett –, az egy picit óvatosabbá válik e téren. Valójában nem csupán egy befektetőt, hanem egy partnert szerettem volna. Azt éreztem, hogy aki az IT- vagy a gasztro-piacon mozog és abban érdekelt, az Evolvens számára nem lenne a legmegfelelőbb partner. Nem jó belemenni olyan együttműködésbe, amiben a másik fél nem látja az isteni szikrát. Valójában nem is a pénzügyi támogatás lett volna a fontos, sokkal inkább egy olyan partner bevonása, aki mellettem áll üzleti tanácsokkal, megvan a megfelelő kapcsolati tőkéje, esetleg érdekelt valamilyen gyártással foglalkozó cégben, hiszen így segítséget kaphattam volna a gyártás terén. Nagyon félek olyan befektetővel közös útra lépni, aki nem tud semmit sem hozzátenni üzlethez, mert abból jó dolog nem sülhet ki. 

Hol lehet találkozni a karóráiddal, mit teszel azért, hogy minél többen megismerjék s persze meg is vegyék azokat?

Elsősorban a Facebookon kommunikálunk. Például a Cápák között után a napi néhány százas látogatószám felugrott tizennyolcezerre. Viszont arra kellett rájönnünk, hogy az Evolvens által képviselt kategória nem feltétlenül esik egybe a műsort nézők elvárásaival és vágyaival. Értékesítés terén nem ugrottunk akkorát, mint a látogatószámunk.

Kik a vásárlóitok?

Kilencvenkilenc százalékuk magyar s ez jó dolog, bár szeretnénk erősebben jelen lenni a külföldi piacokon is. E helyzetnek több oka is lehet; lehetséges, hogy a magyaroknak szívügye a hazai termékek vásárlása, illetve talán a külföldre irányuló kommunikációnkra is jobban oda kellene figyelnünk.

Azért a hazai piac pici, főleg egy ilyen szeriőz termék számára…

A magyar piac nem csak kicsi, de borzasztóan árérzékeny is, hiszen amíg világszinten egy 150-200 ezer forintos óra belépőkategóriának számít, addig itthon ez már a magas árat jelenti. S ahogyan említettem, szeretnénk terjeszkedni külföldre is, illetve elérni azokat a hazánkba látogató külföldieket is, akik számára alternatívát jelent egy magyar karóra. Az Evolvens tudásban, minőségben és dizájnban nemzetközi szinten is megállja a helyét s az a célunk, hogy ismert márkává váljon.

Úgy látom, ahogyan az órák összeszerelésél, úgy az élet más területén sem remeg meg a kezed.

Meg kell hozni a döntéseket és vállalni a következményeket. Szerintem nem is megy másképpen.

Mondd el véleményedet a cikkről

Mondd el véleményedet a cikkről, hogy minél jobb tartalmat tudjunk írni számodra!

Átlag értékelés 4.9 / 5. Összes értékelés: 12

Legyél te az első, aki értékeli a cikket!

Oszd meg a cikket!

    Iratkozz fel hírlevelünkre!

    Hírek, események, új termékek és még sok más vár rád hírlevelünkön!


    Kijelentem, hogy elfogadom az Adatvédelmi Szabályzatot.

    Ha szeretnél ehhez hasonló tartalmakról értesítést kapni, akkor
    regisztrálj a hírlevelünkre!

      Hírek, események, új termékek és még sok más vár rád hírlevelünkön!


      Kijelentem, hogy elfogadom az Adatvédelmi Szabályzatot.