„Ne a cégedben dolgozz, hanem a cégeden!”

Van egy vállalkozó, aki nem a sikereivel, hanem a kudarcaival „dicsekszik”. Levente, a hibáin keresztül tanítja, inspirálja az ország elakadt, megrekedt cégvezetőit és mutatja meg nekik a helyes, minden téren jövedelmező utat. Mentoráltjai jellemzően olyan üzletemberek, akik elértek már valamit, de folyamatosan mókuskerekeznek, a cégükben dolgoznak, fókusz helyett egyszerre tíz dologba is belevágnak. Levente is pont így csinálta 14 éven keresztül, ami egy hatalmas bukáshoz vezetett. Ő innen állt fel és ma már egy 3 milliárdos éves árbevételű online cég tulajdonosa.

Szemléletváltó programjának legerősebb eleme a személyes konzultáció, ahol pontosan felméri mi az elakadás vagy kihívás és kizárólag saját, gyakorlati tapasztalata alapján ad tanácsot. Az általa összegyűjtött cégvezetői közösség, ami még hatalmas lökést ad mentoráltjainak.

Hogyan tesz szert az ember olyan ismeretekre, hogy azt vállalkozásoknak át tudja adni?

Mindent a saját bőrömön tapasztaltam meg, minden, amiről beszélek, személyes tapasztalat volt számomra. Ehhez persze hosszú utat kellett bejárnom nekem is, 23 éve vagyok vállalkozó. A vállalkozásom első fele, 14 évnyi munka keserű pirulához vezetett: azon kaptam magam, hogy valami nem úgy megy, ahogy kellene. Bár lelkes ötleteim voltak éveken át, és egyre több és több terméket igyekeztem forgalmazni az akkori konyhastúdiómban, utólag elmondhatom, hogy nem ez volt a helyes út. 1997-ben alapítottam meg a cégemet, 1999-re oda jutottam, hogy már mindent, sőt, mindent is forgalmaztam. A konyhabútorok és számos műszaki cikk mellett úszómedencét, szaunát, hidromasszázst, mindent.

Miért jelent problémát az, ha az ember ennyi mindennel szeretne foglalkozni?

„Egy dolgot csinálj, de azt mindenkinél jobban”. Ha egy cég elaprózza magát, megszűnik specialistának lenni. Egy kkv cég a nagy multi „vegyes boltok” mellet csak akkor tud labdába rúgni, ha egy-egy területnek a szakértőjévé válik. Egyébként meg jön az ár harc, amiben a multik sokkal erősebbek. Nem az a jó, ha ezerféle mosógépből adunk el egyet egyet, hanem ha százból tízet-tízet.

Még amit hibáztam, hogy az egyik boltom még nem volt kiforrott, de már másikat nyitottam. Mindenbe belekaptam.

Hova vezethet ez a folyamat?

Egy darabig persze ez is működik, de előbb-utóbb az elmaradt önképzés és a cég rendezetlensége megbosszulja magát. 2008-ban a válság kezdetén már nem volt jó anyagi helyzetben a vállalkozásom, nem volt se pénzügyi se szellemi tartalékom és 2009-ben a forgalom csökkenésével komoly anyagi gondjaim is lettek. Mi tagadás, közel jártam a csődhöz. Akkor számoltam ki, hogy ha mindent pénzzé teszek és ki akarom fizetni minden szállítómat, mínusz negyven millió lett volna a mérleg. Ez a mínusz negyven millió elég félelmetesen hangzik, a mai sikerekig innen vezetett el az út. Tehát minden, amit képviselek egy hosszú munka és sok buktató eredménye, nem egyik napról a másikra talált meg a felismerés, hogy hogyan kellene céget vezetni, vállalkozni.

Hogyan kellene?

Leginkább úgy tudnám összefoglalni, hogy ahhoz, hogy egy vállalkozó sikeres legyen, nem a cégében, hanem a cégén kell dolgoznia. Ez ma nem megy sokaknak. Magyarországon sok jó cég van, de csak nagyon kevés kiváló. Sokan sok dolgot csinálnak jól, de csak kevesek kiválóak abban, amivel a piacra lépnek. Ennek a fő oka az, hogy elaprózzák magukat, négy-öt dolog viszi az energiákat ahelyett, hogy arra fókuszálnának, amiben igazán jók és ami sikert hoz nekik.

Hogyan lehet felismerni, hogy mivel érdemes foglalkozni, mi hoz sikert?

Nem is lehet az elején tudni, hiszen nem lehet azt huszonévesen megmondani, hogy mit akarok csinálni. Én legalábbis nem tudtam, ezért is próbálkoztam annyi mindennel. A párommal ugyanakkor leírtuk azt, hogy milyen életet szeretnénk élni, és ebből már ki lehet indulni. Nagyon hasonló lett az eredmény: mindketten bárhonnan elvégezhető munkát képzeltünk el, szeretnénk szabadok lenni, úgy élni, hogy nem vagyunk helyhez kötve. És mindketten szeretnénk segíteni.

Ez sokaknak szimpatikus értékrend lehet. Hogyan aprózódnak akkor el mégis a vállalkozások?

Nagyon egyszerű folyamatról van szó, ami általában úgy történik meg, hogy szinte észre sem veszik. A legtöbben egyszerűen nem tudnak nemet mondani. Egy partneri megkeresésnek, egy üzlettárs víziójának, vagy a saját ötletüknek. Jön egy lehetőség, hogy ezt vagy azt lehetne csinálni, és lehetne vele egy kis pénzt keresni, és máris lejön a fókusz arról, amit amúgy sikeresen és eredményesen végeznek.

Általában nagyon lelkesen vágnak bele az új lehetőségbe. Tudom, mert ezt csináltam én is. Kiépítenek egy új vonalat, hirtelen az egyről a kettőre jutnak, és mivel látszanak az első eredmények, nagyon örülnek. Nem is veszik észre, hogy az eddigi munkájuk egy kicsit a háttérbe szorult. Én is ilyen voltam, szerettem új dolgokat létrehozni, de azokat működtetni már nem. Ez ugyanis nem olyan izgalmas, az ember aránylag gyorsan eléri azt a szintet, amit komplexitás plafonnak hívunk. Itt sűrűsödnek a megoldandó feladatok, a kezdeti eredmények után olyan új problémák jönnek a képbe, amiről korábban sejtelmünk sem volt. Ez egy megterhelő pontot jelent a vállalkozásban, ilyenkor érezzük azt, hogy vagy abbahagyjuk amit csinálunk, vagy segítséget kérünk valahonnan.

Ez a segítség érkezik a Szemléletváltó programban?

Igen, a Szemléletváltó program nagyon gyakran ezen a ponton találkozik a vállalkozásokkal. Általában valami elakadás, valami feloldhatatlan probléma van azoknál a vállalkozóknál, akik hozzám jönnek. Abban amit előadnak, nemritkán magamra ismerek, a régi hibáimat vélem felfedezni. Kívülről jobban látom ezeket a helyzeteket.

Hogyan zajlik ez a segítségnyújtás?

Azonosítjuk azokat a pontokat, amelyek indokolatlanul sok energiát visznek el, és cserébe csak kevés eredményt hoznak. Segítek megteremteni azt a bizalmat, ami ahhoz kell, hogy feladatokat, sőt, egész feladatköröket delegáljunk. Ezt a legnehezebb meglépni, pedig be kell látni, hogy egy jó vezető, aki 80 százalékot teljesít ott, ahol én 100 százalékot adtam, eléggé rátermett a feladatra. Részben mert a mi 100 százalékunk gyakran inkább 120 százalék, másrészt pedig a felszabaduló energiáinkkal azon kezdhetjük törni a fejünket, hogy hol lehetne javítani a cégen. Ez a kulcspont, itt fordulnak meg a dolgok általában, amikor a mások által is elvégezhető feladatokat valóban másoknak adjuk. Ekkor a vállalkozó hirtelen kikerül a mókuskerékből, és rendszerben kezd gondolkodni. Erre mondom azt, hogy ne a cégedben dolgozz, hanem a cégeden. A vállalkozó ekkor elkezdhet azzal foglalkozni, amivel kellene: üzleti tudást szerezni, szakirodalmat olvasni, konferenciákra járni, figyelni egy példaképet, aki ott tart, ahol mi is szeretnénk. Ebből pedig stratégiai döntések születnek, amelyek a céget sokkal jobban előre viszik, mint a napi mókuskerékben való reménytelen hajtás, vagy a munkatársak vegzálása.

Ennyi minden múlik a delegáláson?

Ez nagyon fontos, én ma oda jutottam, hogy kéthetente egy napot töltök fizikailag a vállalkozásomnál. Ekkor bemegyek, értekezleten veszek részt, a fennmaradó időben pedig stratégiai döntéseken dolgozom, gondolkodom és új dolgokat találok ki. Kapom a heti és havi jelentéseket, de napi munkám nincs is a cégemben. Erre képes a bizalom, a megfelelő emberek kiválasztása és az, hogy bízom bennük. Napi jelentéseket nem is kérek az igazgatónőmtől, mert akkor neki is erre mennének az energiái, nem pedig a munkára.

Melyek azok a sarokpontok, amelyek jellemzik még a sikeres vállalkozásokat?

A legfontosabb az, hogy az ellenőrzés nálunk legyen, de emellett tudjunk delegálni és bízzunk azokban akik dolgoznak nekünk. Aztán vannak olyan pontok, amelyek erre épülnek. Ilyen a munkatársak elégedettsége. Van egy öt fő kérdésből álló lista, amelyet meg kell a cégben válaszolni, egytől ötig kell pontozni őket. Ezt ráadásul nem is online csináljunk, nehogy valaki azt gondolja, hogy vissza szeretnénk keresni bárkinek az eredményeit. Papíron, teljesen anonim módon töltik ki a kérdőívet, majd bedobják egy dobozba. Nálunk 4,8/5 az átlag, az az elvárásom, hogy ez mindig 4,5/5 felett legyen. Az ipari átlag egyébként 3,5 és 3,8 között mozog.

Ugyanilyen fontos a vevők monitorozása is. Az ő véleményük alapján is jól állunk, a Google-ban 4,8 az értékelésünk, a megkérdezettek 97-98 százaléka ajánlaná a boltunkat másnak is. Azt hiszem, ez meggyőző.

Ami még kiemelten fontos, az az, hogy a számok rendben legyenek. Sok vállalkozó nem is tudja számszerűen megmondani, hogy mit csinált a cége az előző hónapban. Azt nézik, hogy épp mennyi pénz van a pénztárcájukban, amely persze félrevezető. Ez tulajdonképpen vakrepülés, amely életveszélyes ebben a műfajban, így lehet csődbe menni. Ehelyett nézni kell az árbevételt, a költségszintet, az egy munkatársra jutó megtermelt értéket, a raktárkészletet és számos más tényezőt. És aztán van a legfontosabb…

Éspedig?

A boldog tulajdonos. Azt a kérdést is fel kell tennünk magunknak, hogy mi magunk boldogok vagyunk-e, elégedetten dolgozunk? Ha minden fenti szám stimmel, ez még kell ahhoz, hogy sikeres vállalkozók legyünk.

Névjegy

Biros Levente, vidéki cukrászból lett 1997-ben cégvezető, aki a válságban egyszer már majdnem csődbe ment, de 2009-ben a mínusz negyven millióból egy szemléletváltással felállt, és idén már egy három milliárdos árbevételű, nyereséges, pécsi székhelyű online céget irányít. Magyarországon minden 8-10. neten eladott mosógépet náluk vásárolják, így az Online Márkabolt ma már az ország legnagyobb háztartásigép webáruháza. Alapelve a „Mindig Többet Adni” a munkatársaknak, vevőknek, partnereknek, családnak, az országnak. Szemléletváltó mentorprogramjában, saját hibáin, mostani gondolkodásmódján keresztül segít elakadt vállalkozóknak továbblépni a holtpontról. Víziója példát mutatni a magyar vállalkozóknak egy etikus, magánéletben is tartalmas, színes, gazdag vállalkozói élethez. Munkáját, társadalmi szerepvállalását, 2018-ban  az “Év vállakozója”  díjjal is elismerték.