Mocsár Évi marketinges munkáját hagyta hátra és lett a Kubik coworking iroda társtulajdonosa. Az Újraterveztem sorozatunk következő cikkében az újraterveztem.hu csapata Mocsári Évi és a Kubik történetét mutatja be.
A vállalkozói létben megtaláltad az önazonosságod, a helyeden vagy?
Igen, úgy érzem, hogy számomra ez az életforma a leginkább megfelelő. Három kisgyerek édesanyja vagyok, van két kutyánk és egy jól működő házasságom, amit szeretnék is megőrizni. Emellett sok velem törődő barát vesz körül, akiknek én is szeretnék adni; mindebben csak akkor tudok igazán helyt állni, ha akár órára lebontva is, de rugalmasan kezelhetem az időmet.
De közben alkalmazottból váltál vállalkozóvá…
Mivel mindig is megvolt bennem a „tulajdonosi szemlélet”, ami a vállalkozói léthez is szükséges, ez a váltás nem jelentett nagy változást az életemben. A Triumph retail marketingeseként is úgy dolgoztam, mintha a saját cégemet vinném, vagyis az eredmények voltak számomra a fontosak és nem az, hogy csak kipipáljam a feladatokat. Emlékszem arra is, hogy milyen furcsán éreztem magam a 360 fokos értékelések során, amikor felmerült a kérdés, hogy hogyan látom magam öt év múlva… Azt kellett volna mondanom, hogy „marketing vezető leszek”? De én nem akartam az lenni, mert erre egyrészt megvannak a megfelelő emberek, másrészt én a háttérben szeretek dolgozni. Tehát visszatérve az első kérdésedre: a helyemen vagyok. Előbb azonban azt is pontosan meg kellett ismernem, hogy ez számomra mit is jelent, hogyan is néz ki számomra egy ideális nap. Ehhez pedig igénybe vettem egy coach segítségét és emlékszem, hogy mennyire pironkodva mondtam ki, hogy vajon „az probléma, ha én reggel az ovi után szeretnék meginni egy kávét a barátnőmmel és nem azonnal beleállni padlógázzal a munkanapba?” Erre az volt a coach válasza, hogy „nem, ha ez téged feltölt és utána sokkal jobban telik a napod és az esetleges nehézségeiden is jobban át tudsz lendülni”. Vagyis meg kell találnunk a bennünket támogató dolgokat is, fontos, hogy ezt megengedjük magunknak.
Az „önmaguknak való megengedés” egy fontos kitétel és sokféle ok miatt nem tesszük ezt meg; esetedben milyen, coach támogatását is igénylő okok álltak a háttérben?
Az én korosztályom nem tanulta ezt meg és a self-coaching segítségével én is csak az utóbbi években jutottam el erre a szintre, amihez egyébként kellett néhány mélyrepülés is. Például otthon voltam három pici gyerekkel, ami számomra nem volt ideális helyzet. Tudom, hogy vannak olyan anyák, akiket ez motivál, de én – hiába jó a házasságom és vannak jó barátaim – mégis egyedül éreztem magam.
Sokan gyakran azért váltanak – akár munkahelyet, akár karriert – mert a meglévő helyzetük valami miatt toxikussá vált számukra, de úgy látjuk, hogy a Te esetben nem erről van szó, hanem sokkal inkább az életkörülményeid változása és a szükségleteid megélésének a vágya késztetett a váltásra…
Valóban erről van szó. A Triumph esetében csak szuperlatívuszokban tudok a vezetőmről beszélni, ő volt a mentorom, nagyon sokat tanultam tőle, szinte minden nap eszembe jut egy-egy mondata. De amikor az Allee-ban dolgoztam marketingesként, az ottani center menedzserem is hasonló jó hatással volt rám. Tehát jó emberekkel hozott össze az élet. A váltásban valóban külső körülmények játszottak szerepet. Az első terhességem idején az volt a tervem, hogy hat hónap után visszamegyek dolgozni, de az élet közbeszólt; egyik nap még egy meetingen ültem, onnan mentem a doktorhoz a szokásos vizsgálatra, onnan pedig – mivel problémát fedeztek fel a babánknál – azonnal kórházba kellett mennünk, ahonnan három hónapig ki sem jöttem. Ez a helyzet arcon vágott és közben egy személetformáló időszakot is jelentett számomra, hiszen sokféle szomorú történettel találkoztam. De szerencsére jól jöttünk ki a dologból, semmi baj nem történt a gyerekünkkel. Emlékszem, hogy könnyek között írtam meg azt az emailt, hogy nem fogok tudni visszamenni dolgozni és hogy ez a helyzet nem is fog megváltozni. Egy egészséges babával vészeltük át ezeket a hónapokat és nekem a családom mellett van a helyem.
Vagyis ez egy sorsfordító helyzet volt?
Abszolút így van. Nagyon sok mindent építettünk fel a csapattal a munkámban, de azt ott és akkor el kellett engednem.
Ez egy teljesen egyértelmű helyzet, de még egy kérdés ide kívánkozik. Egy csapat megtartó ereje olyan nagy is lehet, hogy emiatt sokan akkor sem váltanak a munkahelyükről, ha más okok miatt nagyon is indokolt lenne. Neked pedig jó vezetőd és csapatod volt… volt dolgod az „elengedésükkel”?
Ez egy kettős helyzet; az én helyzetem változott meg és bizonyos dolgokat el kellett gyászolnom, aztán felhelyeznem a „jó emlékek polcára”. És közben pedig ott volt a csodálatos kisbabám…
Mivel és hogyan telt az az időszak, amíg az alkalmazotti létből kiszállva a Kubik társtulajdonosa lettél?
Ebben a nagyjából négy évig tartó, a gyerekekkel otthon töltött időszakban sem engedtem el a szakmát, folyamatosan figyeltem az új trendeket, emellett különböző – felújítás, költözés – projektekkel is foglalkoztam. De közben megtalált egy lehetőség egy tíz hónapos fix megbízás képében a már említett Allee-tól, amit elvállalva újra egy csapatban kezdtem el dolgozni. Ez egy meglehetősen turbulens időszak volt; a három gyerek ekkoriban kezdett el járni új oviba, iskolába és közben beütött a Covid is. Mivel ekkor már foglalkoztam a Kubik ügyeivel is, láttam, hogy a pandémia hogyan húzza le a számokat. Nehéz volt menedzselni ezt az időszakot, egyre jobban látszott, hogy ez így nem működhet tovább. Ekkor kellett meghoznom egy újabb döntést.
Ekkor dőlt el, hogy Te utad a coworking piac és a Kubik? De egyáltalán, hogyan talált meg ez lehetőség téged, ráadásul társtulajdonosi szinten?
Én eleinte csak marketingesként vettem részt a munkában és egy rendezvényszervező-, PR-es kolléganővel közösen próbáltunk meg kitalálni és megvalósítani olyan dolgokat, amelyek segíthetnek az irodának túlélni a Covid időszakát. Viszont a már említett tulajdonosi személetem ekkor is megjelent, így nem tudtam csak a Facebook-posztokra figyelni. Érdekeltek a mögöttes folyamatok is, vagyis, hogy kik és miért keresnek meg bennünket, kik az átlagügyfeleink. Egyre több folyamatba mentünk bele, a szerepem organikusan változott meg. Egy nehéz összeszokási folyamatról volt szó, de végül egy nagyon jól működő rendszer állt össze. Ezt követően kaptam meg a felkérést arra, hogy legyen a Kubik társtulajdonosa.
Úgy tűnik, hogy a „tulajdonosi szemlélet” nálad, mint alapérték, nagyon eredményesen működik… megéri ebbe energiát tenni?
Mindenképpen, mert az eredmények csak így fognak jönni. Szerintem érdemes egy picit jobban megpakolni azt a bizonyos „puttonyt”.
Az látszik, hogy nagyon sok mindent csinálsz, ebben megvan a támogatásod, például a férjed részéről?
A férjem is vállalkozó, aki a nulláról építette fel a piacon ma már nagyon jó hírnevű vállalkozását. Nagyon inspirálónak tartom, amit elért. Közös az értékrendünk, bármilyen helyzetben – főzés közben, vagy a gyerekek altatása után is – képesek vagyunk mindent át- és megbeszélni. Például most is folyamatban van egy új projektünk, mert szeretnénk egy picit növekedni. Látom a potenciált, a férjem pedig folyamatosan biztat, hogy csináljam meg, vigyem végig.
A Covid időszaka nem csak a hazai, de az európai piacot is megritkította – hogyan sikerült életben tartani az irodát?
Az irodavezetőnk – akivel most is közösen dolgozunk – szintén tulajdonosi szemlélettel végzi a munkáját és nagyon jól helyt állt. Való igaz, a pandémia idején, nagyon is logikus módon, sokan felmondák a munkaállomásukat. Ez egy nehéz időszak volt, de a stabil tulajdonosi háttérrel sikerült kezelni a veszteségeket. Aztán mégis elkezdtek „visszaszivárogni” a bérlőink és az ügyfeleink, amiben döntő szerepe volt az emberközeli értékeinknek és hozzáállásunknak. Mi ismerjük a bérlőink történeteit, de még azt is, hogy ki hogyan issza a kávéját. Az iroda alapítója, Rövid Levente fogalmazta meg egyszer és ezzel ma már nagyon egyet is értek: a coworking iparágnak nem az a dolga, hogy milliárdokat termeljen, aki sok pénzt akar, annak mással kell foglalkoznia.
Vagyis a jó biznisz egyik fontos pillére az kapcsolódás az ügyfelekkel és a közösségépítés?
Igen. Az ügyfelekkel való törődés is egyfajta kapcsolat és mindenkinek más a szintje, másra van igénye; vannak, akik szeretnek többet beszélgetni, megint másoknak elég, ha „csak” egy mosoly kíséretében megkapják a bicikli tároló kulcsát. Fejben egy picit előrébb kell járnunk, mint az ügyfeleinknek. Nincsenek nagy marketing kampányaink és komoly büdzsénk sincs ilyesmire, így mi az emberi-, barátságos légkörre és működésre építünk.
Azt értjük, hogy nem cél a profitmaximalizálás, de a stagnálás sem egy ideális állapot; említettél már egy projektet, de emellett milyen terveitek vannak még?
Nincsenek irreális elvárásaink vagy céljaink, nem leszünk és nem is akarunk mi lenni a következő WeWork. De szeretnénk új, kicsi butik helyszíneket nyitni a jövőben, az egyiket január 1-jén nyitjuk meg itt Újlipótvárosban. Emellett persze arra törekszünk, hogy mindig tudjunk egy kicsit fejleszteni, újítani. Kis léptékekben építkezünk. Régen még lehetett öt-tíz éves tervekben gondolkodni, ma már más a helyzet…
Kis túlzással, de szinte két hónapra sem látunk előre…
Éppen azért a Kubik életében az alkalmazkodás és a rugalmasság kulcstényező és alapérték. Nincsen kőbe vésett szolgáltatás és termék; ha jön egy megfelelő lehetőség, akkor rábólintunk, míg egy másikra nemet mondunk, mert nem akarjuk „kinyírni” magunkat a profimaximalizálás miatt. Most egyensúlyban vagyunk.
Az egyensúlyt az életünkben nem csak megtalálni, de fenntartani is nehéz – Te hogyan törekszel erre?
Nem seprem a szőnyeg alá a problémákat, hanem szembenézek velük, a halogatás nem vezet el a megoldásokhoz. A problémák és a nyitott kérdések nem oldódnak meg maguktól, hanem face to face meg kell küzdeni velük, válaszokat kell rájuk adni. Amíg ez nem történik meg, addig az egyensúly sem tud létrejönni. És közben megengedem magamnak azt is, hogy nagyon fáradt legyek és hétvégén aludjak egy nagyot, vagy éppen elmenjek futni.
Mit tanácsolnál azoknak, aki hasonló helyzetben vannak, mint Te voltál és váltanának?
Én mindenképpen azt javaslom, hogy aki ilyen helyzetben van, először foglalkozzon az önismeretével, hogy tiszta legyen számára a váltás mögötti motiváció; egészségi-, mentális-, vagy párkapcsolati tényezők állnak a szándéka mögött? Kezdjen el foglalkozni magával, mert a világ nem fogja megmenteni és megoldani a helyzetét, a sorsa mindenkinek a saját kezében van. Ha szükséges, vegye igénybe egy coach segítségét, beszélgessen hasonló helyzetben lévő emberekkel vagy akár keressen meg, írjon rá ismert emberekre is, akik biztos tanácsokat adnak majd számára.
Mondd el véleményedet a cikkről
