Kele János: Mit tanulhatsz vezetőként a futballedzőktől?

Mit tanulhat a sporttól az üzlet? Milyen praktikákat leshetnek el a sztársportolóktól és edzőktől a vállalatvezetők? 11 cikkből álló sorozattal járjuk körbe ezt a kérdést.
Sebes Gusztávtól Rinus Michelsen át Jesse Marschig rengeteg fociedző szolgálhat példákkal egy vállalkozás vezetőjének. Megmutatjuk, pontosan mivel és hogyan.

Elcsépelt közhely, de mint minden közhely, javarészt igaz: futballcsapatot vezetni ma már nem sokban különbözik attól, mint amikor az ember egy vállalkozást akar sikeresen gardírozni. Hiszen, mik is a modern futball sajátjai?

• permanens teljesítménykényszer
• öldöklően szoros verseny
• folyamatos fluktuáció
• globális verseny a tehetségekért
• PR-uralt kommunikációs buborék
• információs zaj

Hogy ezek a jelenségek szinte tökéletesen rímelnek egy teljesen tradicionális kis-közepes vállalkozás mindennapi döntési helyzeteire, már-már evidencia. Abba viszont már jóval kevesebbszer gondolunk bele, hogy egy futballcsapat vezetése már a sportág történetének egészen korai szakaszában is leképezte a vállalkozói lét legfontosabb aspektusait.

Vállalkozónak lenni konstans harc a fennmaradásért. Változó politikai rendszerekben, szabályozási környezetben, versenytársak gyűrűjében. Mi lenne ennél pontosabb metaforája például Sebes Gusztáv kapitányságának? Egy olyan korban kellett ütőképes válogatottat építenie, amelyben a hatalom életükkel zsarolt világklasszis labdarúgókat, és egy olyan politikai környezetben kellett egymásnak feszülő korszakos egókat kordában tartania, amikor mindennapos volt, hogy egyes játékosokat egyszerűen „bevonultat” saját csapataiban (Honvéd, Vörös Lobogó) a karhatalom.

Sebes ebben az értelemben politikus vezető volt: finom egyensúlyozással billegett szakmai és ideológiai megfelelés között, miközben azért volt módja és lélekjelenléte arra, hogy közbeavatkozásával a számára szükséges, ám a politikai vezetéssel nem kellőképp kiegyensúlyozott kapcsolatot ápoló játékosokat (pl. Lóránt, Czibor) kimentse. Miközben Sebes kapitánysága alatt a radikalizálódó közéleti klímában is átmentette a megelőző kor magyar futballjának szellemi örökségét (Bukovi Márton, Titkos Pál, vagy éppen Mándy Gyula közvetítésével) és kifejezetten sok ponton épített Gallowich Tibor – szövetségi kapitányi elődje – munkájára, pontosan tudta, hogy a körvonalazódó kommunista államhatalom előtt egyetlen körülmény legitimálhatja erőfeszítéseit: a győzelem. Ennek megszerzését illetően tehát már-már a végtelenségig volt pragmatikus és aprólékos, amit remekül mutat pl. az a módszeresen kimunkált felkészülési terv, amelyet az Anglia ellen idegenben vívott mérkőzést megelőzően végrehajtott a válogatottal.

A Sebeshez hasonló politikus vezetők helyett Európa szerencsésebb területein más típusú vezetőket emelt fel a futball. Az Ajax és a hollandok totális futballjának felemelkedése szinte kéz a kézben járt Amszterdam liberális fölfogásának kiteljesedésével, a piaci versenyen alapuló, innovációra való törekvésben a világelsők közé számító holland vállalkozói kultúra fejlődésével. „Csapatként többre jutunk, mint az egyének összegeként” – szólt a futball mottója, amelyet vezetőként a totális futball mellett totális hatalmat kiépítő Rinus Michels irányított a partvonal mellől. A tanulság: az önkifejezés és a szabad akarat terepe a pálya, az irányítás ugyanakkor fölvilágosult despotákat követel meg. Később ezt a dogmát árnyalta a romániai magyar edző, Kovács István regnálása, aki Michelsénél jóval megengedőbb vezetői fölfogással ért el komoly sikereket az Ajax kispadján (lényegileg szabad kezet adva a kor szupersztárjának, Johan Cruyff-nak).

Ezzel párhuzamosan Olaszországban megszilárdult a fegyelmezett védekezésre alapozó catenaccio helyzete, amely a kispadokon is erőteljes, határozott, kompromisszumot nem ismerő pragmatistákat követelt. Ilyen volt az Interrel két BEK-serleget begyűjtő Helenio Herrera, de a milanos Nereo Rocco is. Argentínában ezekben az évtizedekben szabályoson két térfélre oszlott a futballról való gondolkodás: az ún. baloldali futball teoretikusai (pl. a legendás Cesar Luis Menotti) szentül hitték, hogy a futball célja a szórakoztatásra való törekvés, a támadó szellem, az önkifejezés biztosítása, az egyén szerepének kidomborítása. Velük szemben a jobboldali iskola hívei (mint pl. az Estudiantesszel jelentős sikereket arató Osvaldo Zubeldia) a futballt a túlélésért folytatott harcnak fogták fel, amelyben a győzelem megszerzésének célja az elsődleges, és ennek érdekében minden létező eszköz megengedett – a cél a fönnmaradás, akkor is, ha ehhez az ellenfelet meg kell semmisíteni. Ebben a fölfogásban nem volt szerepe egyénieskedésnek: a játékos eszköznek minősült, amellyel a stratéga (edző, vezető) a győzelemért küzd, s ha kell, ha úgy dönt, voltaképp bármikor, bárkit föláldozhat.

Ez a típusú idealisztikus szembenállás sokáig megosztotta a futballt, de ma már – csakúgy, mint az üzleti életben – avíttnak számít. A futball átalakult: sokkal inkább komplex szórakoztatóipari ágazat, mintsem szimpla sport, amelynek legmagasabb szintjén a csapatok lényegében multinacionális vállalatokként viselkednek. Az edzők ebben a rendszerben nem despoták, és bár a kirakatra (úgy is mint: játékosok, meccsek, eredmények) gyakorolt hatásuk felbecsülhetetlen, lényegében középvezetőként működnek.

Egy edző ilyen módon a rábízott osztályt (keretet) irányítja, amellyel a tulajdonosi elvárásoknak kell megfeleljen. Ha ez éppen az, hogy minél több meccset/kupát nyerjen az adott csapat, akkor nem rossz ötlet egy pragmatista akarnokot a kispadra ültetni; más kérdés, hogy ha tele van a keret fiatal játékosokkal, akik egy jóval individualistább társadalomban szocializálódtak, a személyes/generációs konfliktusok elemészthetik a szakmai kapcsolatot.

Amennyiben egy csapat a futball táplálékláncának alsóbb régiójában helyezkedik el, és teszem azt, elsődlegesen játékosneveléssel- és értékesítéssel foglalkozik, sokkal többet segíthet a céljaiban, ha egy mentortípusú menedzsert keres a klubhoz. Egy ilyen karakterű vezető segít kibontakozni a fiatal tehetségeknek, integrálja őket a csapat szerkezetébe, fejleszti őket, és végül értéket teremt a klubnak, amely aztán nagy haszonnal adja tovább játékosát. Egy hasonló szervezeti kultúrába nem illene a pragmatista hozzáállás, amely a győzelem érdekében sokszor feláldozza az egyéni fejlődés és szakmai kiteljesedés lehetőségét. (Pl. Marco Rose – Mönchengladbach, Jesse Marsch – Red Bull Salzburg)

Ugyanígy: az a csapat, amely abból él, hogy a piacról olcsón szerez mások által leírt játékosokat, sokra viheti egy olyan vezetővel, aki jó érzékkel rekrutál, és képes a tradicionális szerepfölfogásokba nehezebben illeszkedő egyénekkel is dolgozni. Ilyen módon a klub az olcsón vásárolt, másutt leírt játékosait felépítheti, értéküket megsokszorozhatja, majd busás haszonnal adhatja tovább őket.

Mit tanulhatsz vezetőként a futballklubok edzőitől?

1. Vállalj felelősséget a csapat/vállalkozás céljaiért!
2. Alkalmazkodj a szervezeti kultúrához!
3. Légy alkalmazkodóképes: reagálj a környezetre, figyeld a versenytársaidat, és építs az elődeid munkájára!
4. Higgy a versenyben, teszteld az alkalmazottaidat/játékosaidat!
5. Adj teret az egyéni fejlődésre!
6. Rekrutálj okosan: vedd észre, akiket alulértékel a piac, szerezd meg őket és építsd fel őket!
7. Definiáld a vállalkozásod helyét a piacon: tudd, miből akarsz profitot realizálni és találd meg hozzá a megfelelő eszközöket és/vagy hozzáállást!

Kele János

Szerzőről:

Kele János (29) közgazdász, futballszakíró. 2011 óta jelennek meg meccselemzései különböző internetes felületeken, 2017 óta a 24.hu-n publikál rendszeresen. Az angol futball nagy rajongója, Cold Rainy Nights in Britannia címmel alapított blogja éveken át volt virtuális otthona a szigetországi klubok hazai szurkolóinak. Jelenleg a Ziccer és a Közös Albion c. futballpodcastok házigazdája, az analitikus sportági gondolkodás lelkes támogatója. Közgazdászként elsősorban a történések és a jelenségek értelmezése motiválja, így nem meglepő, hogy a futballban is a trendek megértése, az adatalapú elemzés érdekli leginkább. Őszintén és feltétlenül hisz egy új típusú, benyomások helyett inkább tényekre alapozott futballdiskurzus magyarországi meghonosításában.

A LEGENDÁS 6:3, AHOGY MÉG SOSEM LÁTTAD!

Amiről eddig csak a nagyszülők sztorijaiból hallottál, most végre te is átélheted, digitálisan felújítva és kiszínezve. A legendás mérkőzés 2020. november 25-én este a Super TV2-n!

A képért köszönet a Magyar Hírek folyóiratnak