Egzisztenciálisan és emberileg is nagyon megviselte, hogy huszonévesen csődbe ment, ám az önsajnálat és a felelősség áthárítása helyett egy teljesen más utat választott. Gangel Péter gyakorlatilag egy új piacot teremtve a saját traumájából építette fel a Bizalmi Kört. Az Újraterveztem sorozatunk következő cikkében az újraterveztem.hu csapata Gangel Péter történetét mutatja be.
Huszonhat évesen csődbe ment a céged és ahogy próbáltunk utána menni a sztorinak, úgy látszik, hogy ez az élmény nagyon mélyen értintett téged. Aztán a traumából sikeres vállalkozást építettél. Megállja a helyét a kijelentés?
Ez igaz, méghozzá többszörösen. Amikor az ember egy-egy súlyosabb helyzetre visszanéz, akkor gyakran gondol arra, hogy jó lett volna kihagyni az adott krízist, vagy történhetett volna másképpen, esetleg lehetett volna gyorsabb a kilábalás. Én viszont, ha visszanézek erre az időszakra, inkább abban a hitemben erődösöm meg, hogy annak a válságnak nincsen egyetlen olyan pontja sem, ami ha nem úgy alakul, akkor ma nem ott lennék, ahol vagyok. Ez megadja számomra a nagy egészbe vetett bizalmat is: az élet végül mindig jól alakul.
Az emberek egy részének a kudarc egyfajta blokkot is jelent, de számodra mik voltak azok a tényezők, amelyek úgy igazán beléd martak, de mégis építkezni tudtál belőlük? És milyen szemlélettel néztél rá a helyzetedre?
Ez egy több dimenziós helyzet volt, mert egyszerre éltem meg egy egzisztenciális és egy identitás válságot. Fontos volt megértenem azt is, hogy mi is az én valódi motivációm. Én egy nagy családban nőttem fel hét testvérből legidősebbként. Ez a „pozíció” pedig sok szempontból meghatározó volt számomra, mert legidősebb fiúként az élet sok feladatot adott; példát kellett mutatnom a testvéreimnek, új irányokba kellett elindulnom és olyan utakat kitaposnom, ami nem a szüleink útja.
És igen: szerettem volna sokkal jobb egzisztenciális körülmények között élni felnőttként, mint amiben felnőttem. Az első vállalkozásom indításakor ez utóbbi volt a domináns motivációm. Csak az egzisztenciális dimenzió létezett számomra. Amikor viszont csődbe mentem, akkor a legfájdalmasabban mégis az emberek – az ügyfeleim, a munkatársaim, az akkori partnerem – belém vetett bizalmának elveszítése érintett. Ezt nagyon nehéz volt felvállalni és ciki volt odaállni a családom elé azzal, hogy kétezer forintonként tankolok az autóba… ez a helyzet késztetett arra, hogy elsősorban magamban keressem a megoldásokat.
Ez utóbbit hogyan képzeljük el?
Bár volt egy üzlettársam és hibáztathattam volna a kialakult helyzetért, mégis arra jutottam, hogy az én életemre csak a saját felelősségem felvállalásával lehetek igazán hatással. Viszonylag gyorsan rájöttem arra, hogy meg kell változtatnom a motivációm irányát és minőségét. Tehát, ha meg akarom oldani a bizalmi válságot és a kialakult krízist, akkor a saját felelősségemet kell tisztáznom és megértenem. Ebből a helyzetből fakad, hogy végül a „bizalommal” kezdtem el foglalkozni.
Ez a fajta szembenézés sosem könnyű: coach vagy pszichológus, esetleg egy szókimondóbb, őszintébb barát segített?
A hasonló válságok megélése idején megnő az esélye annak, hogy az ember csatlakozik valamilyen szektához. A mai napig sem tudom pontosan az okát, de akkoriban én is egy MLM rendszerben kezdtem el dolgozni, amivel veszítettem sokat, de egy lényeges dolgot mégis nyertem. Ugyanis ebben az időszakban kezdtem el tudatosan foglalkozni az önfejlesztéssel, felfejteni, hogy ki vagyok, mi és miért történik velem. Ezekben az időkben több coach-csal is dolgoztam, de amint irányítani tudtam őket, számomra elvesztették a hitelességüket. Az önfejlesztés egy lassú munka, hiszen a folyamat önmagunk megértésével kezdődik és amikor az ember belenéz a tükörbe, sok rosszal szembesülhet. A különböző gondolatokat, érzéseket, dolgokat fel kell dolgozni, a helyükre kell őket tenni, ehhez pedig idő kell. Valószínűleg ez az egyik oka annak, hogy a Bizalmi kör létrehozásának időszakában több hasonló profilú cég is elindult – de gyorsabban értek el sikereket, mint én. Esetemben az alapozás egy hosszabb időt vett igénybe.
Miközben ott dolgozott benned egy erős motiváció, nem fájt, nem okozott feszültséget, hogy mások gyorsabban növekednek?
Régebben, amikor a Margitszigeten futottam, mindig az néztem, hogy hányan futnak le és én mennyi embert vagyok képes megelőzni. Viszont egy akkori barátom nekem szegezte a kérdést: „Tudod, hogy melyikük készül versenyre vagy melyik van rehabilitáción? Nem tudod és ezért fontos, hogy csak azzal foglalkozz, ami a saját pályádon történik”.
Ez a gondolat lett az egyik mottóm. Dolgozik a csapatomban a piacelemzésre fókuszáló kolléga, de nekem fogalmam sincs arról, hogy mi történik a többi céggel. Szívesen találkozom bármelyik vezetővel, de nem érdekel, hogy ő mit csinál, hiszen ő egy másik céges genetikára, másfajta gondolkodásmóddal építkezik. Közhely, de mégis fontos: arra törekszem, hogy én jobb legyek holnap, mint ma voltam. Ez az elv óriási terheket vett és vesz le a vállamról.
Nem érdekel, ki mit csinál, de a piacon kőkemény verseny van; elengedted a „margitszigeti versenyszellemet”?
Szerintem egy igazi versenyző – és én annak tartom magam – a lelke mélyén soha nem engedi el a versenyszellemet. Ám azt hiszem, a tudatosság segített abban, hogy ezt a versenyszellemet egy nagyobb időhorizonton éljem meg. Vagyis ne az adott csatát nézzem, hanem a háborút. Ha ez sikerül, akkor könnyebben és szívesebben engedem el a mai csatát, mert tudom, hogy az a nagy egészet szolgálja. Ezzel letisztulnak az ember értékei és az azokhoz való ragaszkodás egyfajta iránytűként szolgál abban, hogy egy éppen vele szembejövő versenyt meg akar-e nyerni vagy sem. Az elmúlt évtized alatt láttam üstökösök felívelését és mélyrepülését is. Ha másokkal kezdtem volna összehasonlítani magam, örök vesztes maradok. Számomra az az összevetés alapja, hogy tegnap még kétezer forintért tankoltam, ma pedig tele az üzemanyagtartály.
Viszont sok a csábítás üzletileg, anyagilag, akár a kapcsolatrendszert illetően… egy versengő és szigorú piacon hogyan tudsz kitartani az értékrended mellet és nem elcsábulni, aztán meg egy jó kis kognitív disszonanciával este lefeküdni?
A cég neve már önmagában is definiálja az értékrendünk csúcsát és ha ezzel szembe mennék, abban a pillanatban elbuknék. Gyakran előkerül a rebranding kérdése – főleg, ha nemzetközi piacot nézzük – de a „bizalom” és ami mögötte van, egyfajta kényszert jelent számomra és a cégre nézve is. Egyébként gyakran kaptam az élettől ilyen kényszereket. Például amikor a mélyponton voltam egy nagyon nagy adóssággal, pontosan tudtam: ha alkalmazottként folytatom, akkor soha nem jutok a végére. Mondhatnám, hogy nagyon bátor dolog volt egy csőd után újabb vállalkozást indítani, de ez nem lenne igaz. Valójában egy kényszerhelyzetbe kerültem: muszáj volt valami olyat csinálnom, amivel ki tudok jönni a sok tízmilliós mínuszból. Ezt 2018-ra teljesítettem is: egy nyaralás során küldtem el az utolsó ilyen jellegű utalást. Felszabadító érzés volt.
El tudnád magad képzelni alkalmazottként?
Valódi alkalmazott csak egy hónapig voltam, így nem igazán tudom, hogy mit jelent az alkalmazotti lét. Az első vállalkozásomat tizenkilenc évesen indítottam méghozzá úgy, hogy az utolsó ezer forintomból vettem papírt a nyomtatóba, hogy tudjak mire számlázni. Onnantól kezdve a következő hónapi irodabérleti díjat már abból kellett kifizetnem, amit az adott hónapban megtermeltem. Semmilyen tartalékom nem volt, viszont nagyon akartam és ez az extra motiváció segített végig a nehézségeken.
Vállalkozónak születik, vagy azzá válik az ember?
Szerinem egy nagyon kicsi átjárás van az alkalmazotti és a vállalkozói lét között, erre láthatunk néhány példát. De szerintem egy vállalkozó – és nem a kényszervállalkozókról van szó – másképpen van „bekötve”. Ez másfajta huzalozás, extra motiváció az, ami valószínűleg engem nem tenne jó alkalmazottá. Mindenért hajlandó vagyok tízszer annyit tenni, de annak én szeretném élvezni az eredményét. Vállalom az eredményorientáltságot, a direkt felelősséget magamért és másokért is.
Érdekes, hogy nem nevezed különlegesnek, miközben azt látjuk, hogy a vállalkozói létet egyre inkább egy különleges ethosz lengi körül…
És ennek éppen itt volt az ideje, mert az alig három évtizedes versenypiaci tapasztalattal bíró Magyarországon nincsen meg a versenypiaci kultúra és inkább a további torzulások szemtanúi vagyunk. Ez viszont egy veszélyes helyzet, hiszen olyan piacokkal is versenyzünk, ahol a versenypiaci kultúra tisztább és nagyobb múltra tekint vissza. Ezért is fontos dolog a vállalkozói ethosz építése. Tennünk kell azért is, hogy a most felnövekvő és elképesztően intelligens fiatal generációk számára vonzó legyen a vállalkozói lét. Nem lehet mindenki adótanácsadó vagy kontroller egy multiban.
„A 21. Század valutája a számszerűsíthető bizalom” – ez az mondat, ami mondat óriási hatással volt rád, ezt értjük. De hogyan lehet ebből a nélkülözhetetlen, de megfoghatatlan tőkéből üzletet építeni és azt forintosítani?
Talán éppen a megfoghatatlansága volt a szerencsém. A Bizalmi Kör elindulásának fontos előzménye volt, hogy abban az időszakban a helyzetemből fakadóan a bizalom témakörére rezonáltam a legjobban. Szerintem nem volt még egy olyan ember, akit ennyire foglalkoztatott a téma. A csőd jelentős egzisztenciális sérüléssel járt, de a bizalomvesztés okozta fájdalom sokkal nagyobb volt. Nagyon gyengének éreztem magam és egy rajtam túlmutató dologhoz szerettem volna nyúlni. Egy nagy hullámot láttam magam előtt, ami akkor is mozgásban van és emelkedik, ha egy papírcsónakot vagy egy tengerjárót visz a hátán. Úgy tíz évvel ezelőtt az egyik üzleti vacsora meghívottjaként beszéltem a bizalom fontosságáról és arról, hogy valójában egy bizalmi paradigmaváltásban vagyunk. Idén tavasszal Rab Árpád jövőkutató is a bizalom fontosságáról beszélt. Számomra egy komoly visszaigazolást jelentett, hogy egy kutató arról beszél ma, amiről én 10 éve.
Mit jelent az, hogy a bizalom paradigmaváltásának korát éljük meg?
Ma már egész más színtereken érvényesül a bizalom, mint néhány évtizeddel ezelőtt. A történelem során három nagy “Bizalmi Paradigma” határozta meg a társadalom működését:
Az első paradigma volt az “Embertől emberig” bizalom. Ez a paradigma domináns volt az 1800as évek előtt. Arra épült, hogy “ismerlek, tehát bízhatok benned”. Ezt kis közösségekben (pl.: falvakban) ma is megtaláljuk. Előnye, hogy nagyon alacsony a kockázat, és működik a sharing economy, vagy egyszerűbben fogalmazva: egy utcában elég ha egy valakinek van kolbásztöltője. Hátránya, hogy a falu határáig tart, hiszen a szomszéd faluban már nem ismerek mindenkit.
Az ipari forradalom és a városiasodás hozta el az “intézményesített bizalom” korát. Amikor a városban, az utcán naponta több 100 ember jön szembe, akit nem ismerünk, szükség lett intézményekre, akik bizalmat hoztak az életünkbe. Egy ismeretlennek óriási kockázat pénzt kölcsönözni, de ha én odaadom a banknak (intézmény) Ő pedig odaadja az ismeretlennek, az működik. Az intézményesített bizalom paradigma hozta létre a ma ismert gazdaságot. Előnye, hogy térben korlátlan, hátránya, hogy a szereplők “súlya” között óriási különbség van. Én súlytalan vagyok a bankhoz képest, akitől éppen kölcsön kérek. Ez visszaélésre ad lehetőséget. Az internet terjedésével ezek a visszaélések napvilágot láttak (pl: a 2008-as pénzügyi válság, vagy az autóipari cégek károsanyag kibocsátási botrányai) éppen ezért szükségünk volt egy új bizalom paradigmára.
Az elmúlt 15 évben új bizalom paradigma, a “közösségi bizalom” jelent meg, és hódított jelentős teret. A lényege, hogy a közösség által megosztott tapasztalatok alapján hozhatok döntéseket. Például ma, egy hotelről több száz értékelést (azaz személyes tapasztalatot) elolvasok foglalás előtt és ez teljesen természetes. Ráadásul a tartózkodás után megosztom a saját tapasztalataimat is. Ez új piacokat hoz létre, ami óriási lehetőséget teremt. Felforgatta a turizmust (booking, tripadvisor), a kereskedelmet (ali, amazon) és ahol csak megjelenik új piacokat teremt.
Akkor, ha jól értük, a Bizalmi Kör a közösségi bizalom megjelenésének, kiteljesedésének ad teret?
Végül is erről van szó. Az induláskor még nagyon eszköztelen voltam, de mára mindez megváltozott. Egy mindannyiunk életében jelen lévő témáról van szó és ezért foglalkozni kell vele.
Amikor elmondtad valakinek, hogy a bizalomra építesz vállalkozást, nem kaptad meg, hogy ennek nincs értelme?
Kedves fejbiccentésekkel vették és a „de ebből hogyan lesz bármi is?” kérdés is gyakran elhangzott. Akkor nem esett jól, de mégis csak kedvező helyzetet teremtett, mert garantálta számomra, hogy amíg megerősödöm és érdemi üzletet tudok építeni a bizalom témakörére, addig senki sem jön erre a piacra. Éppen a nehezen érthető és megragadható téma miatt.
A Bizalmi kör egy sokrétű vállalkozás a Vezetői Klubtól kezdve a mastermind csoportokig. Hol vagytok most és mik a terveitek?
A cég több markáns tényező hatására váltóponthoz érkezett és megszületett az a felismerés is, hogy bizonyos dolgokat másképpen kell csinálnunk a jövőben. Több nagy erő is hat a világunkban, amikkel foglalkoznunk kell. Az egyik ilyen, hogy az emberek gondolkodását alapvetően határozza meg az a tény, hogy újra egy válság felé közeledünk. Ez pedig kiköveteli, hogy gyorsan változtassunk, bizonyos dolgokat másképpen csináljunk. Mindez jelenetős terhet jelent az egyébként is elmagányosodott vezetők számára, akik alapvetően is küzdenek azzal a kihívással, hogy a valódi dilemmáikat nincsen kivel megosztaniuk.
Ez az időszak az, amikor extrém módon megnő az egyébként a cég legnagyobb értékét jelentő hetven mastermind csoport jelentősége. Ezek a csoportok lehetővé teszik, hogy a cégvezetők hozzáférjenek egymás legfrissebb tapasztalataihoz, és ez alapján elkerüljenek hibákat, illetve jobb döntéseket hozzanak. Egyébként is fontos, hogy a cégvezetők rendben legyenek, de az előttünk álló időszak intenzív lesz.
Maga a Bizalmi Kör is kihívás előtt áll: a jelenlegi infrastruktúrával ki tudjuk szolgálni a jelenlegi ötszáz tagunkat, ám a hatszázhoz, vagy az ezerkétszáz taghoz már kevés. Vízválasztó időszakban vagyunk és azon dolgozunk, hogy kiszolgáljuk az erős piaci igényeket.
Mit mondanál azoknak, aki váltanának, esetleg csődbe mentek és kilátástalannak látják a helyzetüket?
Amikor kétezer forintokért tankolsz és ki kell fizetned több tízmillió forintot, az egy kilátástalan helyzet, igaz? Tehát egy ideig nem néztem rá erre a helyzetre, mert olyan gyenge voltam, hogy maga alá temetett volna. Előbb rendbe kellett tennem magam. Vagyis, ha valaki kilátástalannak látja a helyzetét, akkor egy ideig ne nézzen rá, mert az fáj, pedig az ilyen helyzetekben nem a fájdalomra, hanem az erősödésre van szükség. Induljon el az önismeret útján, elemezze ki, hogyan jutott az adott szituációba és vállalja fel a saját felelősségét, mert a személyes felelősség minden esetben adott és elvitathatatlan. Próbáljon minden nap egy picit jobb lenni, mint amilyen tegnap volt; ha csak minden nap csak egy kicsit is javít valamin, akkor ezek a lépések összeadódva évek alatt jelentős változást idéznek elő.
Szerző:
újraterveztem.hu csapata
