Hogyan lehet a pszichológiai tanulmányokat egy szoftverfejlesztő startup vezetőjeként alkalmazni és mi köze van a kreativitásnak a targoncakezelők munkaerő hiányához? Az Újraterveztem digitálisan sorozatunk következő cikkében az újraterveztem.hu csapata Gergely és az Aeriu történetét mutatja be.
Életút // Ellenrieder Gergely
2012-ben megszerezte diplomáját az ELTE Pszichológia szakán, majd Vezetés-Szervezés mesterszakon tanult a BME-n. Az egyetemi képzéseket követően HR-esként kezdett el dolgozni, ahol IT-s kollégák toborzásáért felelt, először az Accenture-ben, majd a Siemensnél. Később a Nestlénél megismerkedett a Lean menedzsment területeivel.
2017 februárjában alapította meg három társával együtt a raktáráruházakon belüli drónautomatizálással foglalkozó startupot, az Aeriut. A drónokra kifejlesztett szoftverrel a leltározás hatékonyabbá, biztonságosabbá és élvezetesebbé tétele a cél.
Az indulást követően bekerültek a Design Terminál mentorprogramjába, eddig százezer eurónyi befektetést gyűjtöttek össze és referenciáik között van már az IKEA soroksári raktára is. Nem állnak meg Magyarország határain belül, a világ minden tájáról vannak érdeklődők és hamarosan globálisan is letölthetővé válik az alkalmazásuk.
A drónlogisztika szempontjából elég távolról indultál. Miért választottad anno a pszichológiát és utána a HR-t szakterületednek?
A kezdetek óta tudatos volt a karrierépítésem, az emberekkel szerettem volna jobban megtalálni a hangot, ezért döntöttem el a gimnáziumban, hogy az ELTE pszichológia szakán fogok továbbtanulni. A Fazekasba jártam, néztek is a többiek, mert mindenki mérnöknek, közgazdásznak vagy orvosnak ment (nevet). Az egyetemen aztán azt kezdtem el keresni, hogyan tudnék ezzel a tudással az üzleti életben elhelyezkedni, így találtam rá a HR-re. Ezen belül is az IT és szoftvercégek érdekeltek, mert azt olvastam akkoriban, hogy az ember-gép interakció lesz az egyik meghatározó irányvonal a jövőben a fejlesztések kapcsán, többek között a robotikában is.
A HR a valóságban mennyiben váltotta be a hozzá fűzött várakozásokat?
Nagyon élveztem a szakterületet, különösen, hogy sok emberrel találkozhattam és megismerhettem az agilis szoftverfejlesztés mikéntjét. Ennek köszönhetem, hogy egy felvételi interjún találkoztam Ádámmal (Mokcsay Ádám – a szerk), a leendő CTO-nkkal is.
Miért váltottál mégis?
Egy ideje motoszkált bennem a gondolat, hogy egy csapattal közösen valami sajátot építsek. Ennek több oka volt, egyrészt hiányoltam a teret a további fejlődéshez, másrészt szerettem volna nagyobb felelősséget vállalni, de az akkori vezetőim nem támogattak ebben. Az otthonról hozott példa is számított, mert a nagybátyám sikerein keresztül megtapasztaltam, hogy hova lehet eljutni vállalkozóként, ugyanakkor édesapámnál láttam, hogy mégsem annyira biztos az alkalmazotti lét.
Mi volt ez az ötleted?
Szerettem volna egy olyan céget létrehozni, ami itthonról tud IT szolgáltatást nyújtani külföldre. Azt láttam, hogy nagyon sok fejlesztő barátom kiköltözött, és meg akartam mutatni, hogy Magyarországon is érdemes IT karriert befutni.
Ezt végül el is érted az Aeriuval. De honnan jött a drón ötlete?
Miközben már ezen agyaltam magamban, elhívott sörözni Ádám, hogy szeretne saját vállalkozást indítani, ráadásul volt egy gyerekkori barátja, Laci (Szili László – a szerk), aki szintén ebben a cipőben járt. Közösen kezdtünk el gondolkozni, mivel Ádám ipari automatizálási területen dolgozott, innen indultunk ki.
Először is platformot, hardware-t kerestünk, amire majd építhetünk. A drón mellett azért döntöttünk, mert láttuk, hogy a következő öt évben fel fog pörögni iránta az érdeklődés. Ezután nekiálltunk feltérképezni a piacot, milyen területeken lehetne ezt a technológiát hasznosítani, és a hiányos kültéri szabályozás miatt a beltéri felhasználás felé fordultunk.
Hogyan találtatok rá a leltározásra, mint fő irányra?
Azzal már mindannyian szembesültünk, hogy be akartunk menni egy üzletbe, de leltár miatt zárva tartott. Ebből gondoltuk, hogy a leltár mindenképpen szívás, hiszen ilyenkor a fő tevékenység, a kereskedelem leáll, de ugyanúgy a nagy raktárakban is ez egy komplex feladat lehet.
Beleástuk magunkat a témába és rájöttünk, hogy nagyon összetett és fontos dologról van szó – említhetem itt a pénzügyi, logisztikai vagy a könyvvizsgálati jelentőségeit. Láttuk azt is, hogy a hagyományos leltározás a balesetvédelmi szabályokat betartva rendkívül lassú folyamat – a targoncával felemelt emberrel nem lehet oldalirányba menni, méterenként le kell hozni és újból felemelni. Azt is megtudtuk, hogy a hagyományos raktáros munkakör a fiataloknak nem vonzó feladat és alig akarnak targoncásnak jelentkezni. Úgy gondoltuk, hogy ezt az egészet meg tudnánk úgy reformálni, hogy egy high-tech eszközt biztosítva gyorsabb, biztonságosabb és élményszerűbb legyen a leltározás.
Mennyire volt könnyű a korábbi munkádat feladnod?
Én viszonylag gyorsan úgy döntöttem, hogy az Aeriuval fogok foglalkozni, mert azt éreztem, hogy összeállt minden. Egyrészt mindig is szerettem volna saját szoftvercégben dolgozni és most egy igazi profi csapat jött létre, másrészt nagyon jó visszajelzéseket kaptunk az első teszteken. Nem volt mit hezitálni, bele kellett vágni! Megpróbáltam még, hogy az akkori munkahelyemen ezt az egyik projektemként vihessem, de amikor ezt nem engedték, inkább kiléptem.
Milyen érzés volt ezt megtenni?
Azonnal felszabadultam. A szabadság magasabb fokát tudtam megélni – én dönthettem el, hogy hol, mikor és kivel dolgozom. Eltűntek a nagyvállalatoknál szokásos felesleges körök, nem volt többé klasszikus értelemben vett főnököm.
Az sem frusztrált, hogy ezzel a havi fizetésed is megszűnt?
Ahogy azt mondani szokták, a bevételek mindig később, a költségek hamarabb jönnek, mint számítunk rá. Volt egy nehéz évem, amikor a tartalékaimat feléltem, ezt nevezik startup nyelven Halálvölgynek.
Hogyan tudtál túljutni ezen?
Szilárdan hittem benne, hogy egyszer vége lesz ennek, szerencsére a családom, testvéreim és a barátnőm végig támogattak. Persze sokan le akartak beszélni erről az útról. De azt gondolom, hogy a vezetés arról is szól, hogy példát tudsz mutatni ilyen helyzetekben is, és kitartóan hiszel a sikerben. Felemeltem a telefont, kerestem a leendő partnereket, mentem előre.
Emellett sokat merítettem könyvekből is, mert néha egy-egy mondat tovább tud lendíteni a nehéz pillanatokon. Például a „Lean startup” sokat segített abban, hogy felkészüljek az előttem álló kihívásokra.
Volt, ami mégis meglepetésként ért, mert nem volt ott leírva?
Azt nem lehet egy könyvből megtanulni, hogyan mondjál nemet. Egy idő után csak kapkodja az ember a fejét, annyi minden történik körülötte. Volt egy időszak, amikor rájöttünk, hogy kénytelenek vagyunk szigorúbban priorizálni és csak olyan dologgal szabad foglalkoznunk – például konferencián részt venni, előadni – ami előrébb visz minket.
A közel három év alatt már kaptatok tőkebefektetést, megalakult a cég, van már partneretek. Volt ez idő alatt mélypontotok?
Többször is! Az első ügyfelünk megszerzése előtt is már épp feladta volna a csapat, de sikerült meggyőznöm őket, hogy a sorozatos nemek egyszercsak elvezetnek egy igenhez. Nem a vakhitről van szó, de a mi esetünkben bizakodásra adott okot, hogy nagy cégektől rövid időn belül pozitív visszajelzéseket kaptunk.
Konfliktus mindig is volt és van is, a mai napig kihívás, ha négy ember különbözően gondolkozik egy-egy kérdésben. A technológiai korlátok miatt többször ütköztünk már falakba és ilyenkor felmerül a kérdés, hogy milyen irányba menjünk tovább. Mert lehet azt mondani, hogy valami azért nem létezik még a világon, mert nem lehet megcsinálni, de azt is választhatjuk, hogy akkor csináljuk meg mi.
Említetted, hogy alapvetően pozitív volt a terméketek fogadtatása. Volt olyan, amikor nem értették?
Amikor még hideghívással, válogatás nélkül kerestük a partnereket, kétféle gondolkodásmóddal találkoztunk: aki azt nézi, hogy miért nem jó, a másik pedig azt nézi, hogy mire lehet még jó. Az előbbinél kaptunk olyan kritikákat, hogy a drón rá fog esni az emberek fejére vagy mi csak egy csapat fiatal vagyunk, akik játszani jöttek a raktárukba. Szerencsére ma már a vállalatok keresnek meg bennünket, így a nyitottság részükről adott.
A sztorid abban is különleges, hogy pszichológusi háttérrel lettél startupper, és csöppentél bele egyszerre két ismeretlen területbe: a salesbe és a logisztikába. Nézzük először az elejét: milyen segítséget jelentett az, hogy HR-es tapasztalatod volt?
Van érzékem és megtanultam a technikáját annak, hogy odafigyeljek, mit mond a csapat és hogyan tudunk úgy egy közös irányt meghatározni, hogy ezt mindenki magáénak érzi. Ezt érzem a startupoknál a siker kulcsának is, hogy mind a fejlesztői, mind az üzleti oldalt meg kell tudni érteni és az egyensúlyt megteremteni.
És mennyiben volt hátrány, hogy a saleshez és a logisztikában új voltál?
Szerintem pont előnyös, hogy keveset tudsz egy szektorról, mert képes vagy kívülről ránézni és ezáltal újításokat behozni. Mi alázatosan álltunk ehhez az új területhez, kimentünk a raktárakba és meghallgattuk a lehetséges partnerek igényeit és azokat próbáltuk meg lefordítani a technológia nyelvére. Végülis a távolból nem lehet olyan szoftvert fejleszteni, ami a vásárlók igényeinek maradéktalanul megfelel.
A pitchelés a másik új terület nekem, de szerencsére tartottam már korábban tréningeket nagyobb hallgatóság előtt is és a mentoraim sokat segítettek azzal, hogy ízekre szedték az előadásaimat.
Milyen jótanácsot adnál újratervezésen gondolkozó olvasóinknak?
Néha megkeresnek egy ötlettel, aminek nem árulják el a részleteit, ugyanakkor megkérdezik, hogyan lehetne letesztelni. Hát úgy, ha beszélnek róla. (nevet)
Az a javaslatom, hogy nyugodtan osszák meg a terveiket másokkal is és vágjanak bele a megvalósításba. Inkább hibázzanak gyorsan, minthogy évekig dédelgetik az álmukat és közben esetleg még költenek is rá. Most kedvező a külső környezet a startupok számára, jó az infrastruktúra, vannak befektetők, léteznek inkubátor programok, annyira sokat ma már nem szükséges kockáztatni. Bátornak kell lenni.
Mondd el véleményedet a cikkről
