Vajon az jó, ha alapítunk egy céget és onnan megyünk nyugdíjba? Az természetes, ha egyszer csak elegünk lesz az egészből és teljesen mást akarunk csinálni? És mihez kezdjünk magunkkal, ha mindig ugyanabba a folyóba lépünk? Talán ideje tovább lépni? Apropó továbblépés; mit kövessünk: az álmainkat, vagy csak azt, hogy jobban csináljuk, mint az előzőt? Súlyos kérdéseket sejtetnek ezek, amelyek jó esetben (!) óhatatlanul is felbukkannak a vállalkozói lét során. Ezek gyökerükben egy problémát vagy problémaegyüttest hordoznak, melyeknek, sajnos vagy nem, de közös metszetük is van: általában egy komolyabb vállalkozói karrier (például az első 20 év) után jelentkeznek. Továbbá nehéz megválaszolni őket és gyakran nincs is kivel ezt megbeszélni. Végezetül, és talán a legfontosabb, hogy a kérdések általában önmagunk felé mutatnak. Alternatív vállalkozói útkeresés Vendler Balázzsal – és Ottóval.
A vállalkozói útkeresés egyáltalán nem természetes. Valakinél jön, valakinél nem. Nem baj, ha valaki nem érzi problémának, azt, amit a másik. Hiszen mindenkinek más a problémája és mindenki mást tart problémának: utódlás, sales növelés, csapat menedzselés, üzletszerzés, terjeszkedés, cégeladás – csak egy pár példa, ami komoly kérdéseket és részletek vet fel, de mindenkinek máshogy. A vállalkozói mentorálás előbb említett gyakran felmerülő kérdései közé tartozik a „Hogyan tovább?” is. Ez a „Hogyan tovább?” foglalkoztatta Vendler Balázst is, miután eladta a korábbi vállalkozását (a sztorival itt a Telekom Hello Bizniszen is foglalkoztunk).
Mit lehet kipipálni?
A pipálás kényszere benne van a vállalkozói gondolkodásban: akár projekt alapon, akár stratégia mentén haladunk, az egyes feladatok vagy elért célok után pipálni bizony jó érzés. Az ember (vagyis inkább a vállalkozó) szeret pipálni. És utána már jöhet is a következő lépés. De mi van akkor, ha ezek a pipák a saját magunk útjával kapcsolatban merülnek fel? Balázs vallja, hogy előbb vagy utóbb, de eljön az az időszak az ember életében, amikor megáll és mérlegre teszi az eddigieket.
Mert az egész rendszerszintű: érettségi környékén, 18-20 évesen az ember elindul egy úton. Kiválaszt egy egyetemet / főiskolát, szakmát választ és ami neki fontos, azzal elkezd komolyabban foglalkozni. Karriert épít és sikerre törekszik – egzisztenciálisan és szakmailag is, mert választott útján a munkában örömét leli. Tehát egy pályára teszi az életét. Ennek sokszor egyenes következménye Balázs megfogalmazása szerint, hogy „a sárgacsekkes problémák elviszik a fókuszt: ez van az egyik gyereknek, az van a másik gyereknek, be kell fizetni, vissza kell fizetni, törlesztő van, törlesztő lesz, hülye a főnök, megbillent a cash-flow stb., tehát az élet apró operatív nehézségei egyszerűen nem engedik, hogy azzal foglalkozz, ami belül van”.
Már az fontos felismerés, ha az ember idáig eljut, hogy valami nem jó. A következő lépés, ha azon gondolkodunk, hogy egyáltalán mik a kérdéseink. Ezután jönnek a válaszok, hogy vannak-e, és azokkal hogyan vagyunk. Ez mérföldkő lehet saját életünkben, amikor rájövünk, hogy megnyílt egy kapu önmagunk felé. Lehet, hogy csak rövid ideig, lehet, hogy sokáig, de nagy kérdés, hogy ezzel mit kezdünk. Balázs hasonló utat járt be miután eladta vállalkozását, megtapasztalta mit jelent az útkeresés a saját életében és a vállalkozásában is.
Várunk Ottóval
Balázst már közvetlenül az exit után keresték meg vállalkozók különböző kérdésekkel, vagy egyszerűen csak azért, hogy beszélgessenek olyan üzleti dologról, ami mindkettőjüket érdekli: a „például hogy csináltad, hogy adtad el, hogyan oldottad meg, hogy találtál embert, tehát teljesen operatív kérdésekről beszélgettünk és nagyon jól éreztem magam ezekben a beszélgetésekben. Örültem annak, hogy ilyen dolog miatt keresnek meg” – mondja Balázs. Ennek a beszélgetős folyamatnak a legfontosabb konklúziója az, hogy a vállalkozásokkal kapcsolatos kérdések zöme belső elakadásainkból jön. Mert egyszerűbb azzal foglalkozni, hogy most rossz a piac, most Covid van, a fiatalok nem akarnak dolgozni, jaj most itt van az AI, az emberek hülyék… pedig ezek csak külső környezeti feltételek. De valójában, ha valami neked probléma, az belőled jön. Mert neked probléma, de a másiknak miért nem probléma? Neki más a probléma. De miért? Ha valaki ilyen részleteket boncolgat, akkor már túllépett az üzleti problémákon és már rég az emberről beszélget.
Felmerül a kérdés, hogy van-e probléma tudat? Ha csak kritizálod a másikat, akkor nincs. Mert az nem probléma tudat, hogy a másik hülye. Az egy adottság: vagy az, vagy nem. A probléma tudat az, hogy valamit nem tudok jól csinálni. Ezért a „Te egyébként hogy vagy?” és az ”Ezt miért gondolod?” a legfontosabb kérdések közé tartoznak. Ugyancsak fontos felismerés (ami mindenkinek útra való lehet), hogy az emberi problémánál teljesen mindegy, hogy mennyi pénzed van. Mert azt nem tudod pénzzel megváltani, annak a megoldását neked kell megtalálnod.
A 2022-ben indult beszélgetéseket 2023-ban teljesen pro bono módon folytatta Balázs, majd 2024-től már csak üzleti alapon. Ez azonban jelentősen lecsökkentette az ilyen beszélgetések számát, ami viszont nagyon hiányzott Balázsnak. Ezért idén júliustól kitalált magának egy olyan megoldást, amivel újra, fizetés nélkül beszélgethet bárkivel, ráadásul teljesen új köntösbe tette ezt: a kutyájával, Ottóval való sétákat jelölte ki magának erre. Ezzel a vállalkozói beszélgetések bekerültek a heti rutinba is. Fontos, hogy már a korábbi alkalmakon kiderült, hogy az emberek mennyire vágynak arra, hogy érdekmentesen beszélgessenek.
Oklahoma a Mecsekben
Balázs általában 2-2,5 órákat szokott sétálni Ottóval a Mecsekben, ami részben terápiás céllal is indult. A természetben mindenféle kötöttség nélkül sétálni, ráadásul a kutyáddal felér egy 2 hetes nyaralással, annyira intenzíven lehet kikapcsolni. Ugyanakkor ez a természetben történő hosszú kutyasétáltatás rendkívül inspiratív is lehet. Ezért Balázs bevezette saját életében a rendszeres hosszú kutyasétákat. Aztán az egyik ilyen alkalmat jelölte ki a beszélgetéseknek is.
Igaz, idén már nem pro bono formában vállal beszélgetéseket, de ezekkel a sétákkal kivételt tett. Ezzel együtt meglepte őt is, hogy mennyien keresték meg napokon belül. A legtöbben Pest megyéből mennek, de az, hogy hajlandóak az emberek reggel 6-7-re a Mecsekbe érni, fontos visszajelzést adott. Pedig erősen szelektál a jelentkezők között Balázs: eleve visszautasítja azokat, akik magánéleti problémákról akarnak beszélgetni, de azokat is, akiknek a problémafelvetésével kapcsolatban Balázs vagy nem érzi a „tüzet” vagy úgy érzi, valami miatt nem tud kapcsolódni a személyhez. Azt mondja, hogy ő nem tudja, hogy a másik mit tud, vagy mit akar kivenni ezekből a beszélgetésekből, de ha a felmerült kérdések, gondolatok segítenek neki abban, hogy tovább lépjen, akkor az már szuper dolog.
Ő szereti ezt csinálni, élvezi a folyamatot, hogy egy addig számára vadidegen emberrel elkezd üzleti problémákról beszélgetni és az, hogy ezért pénzt sem kér, teljesen érdekmentessé teszi a beszélgetést. Azokkal sétál, akikre kíváncsi, akikkel őszintén, nyíltan tud együtt lenni. Balázs felfogásában az üzleti mentorálás egy segítő szakma, aminek az alapja az, hogy kell a szikra és kell kapcsolódni, ezáltal meglesz a kíváncsiság is. Ha ez nincs meg, akkor csak a szokványos üzletvitel valósul meg: ha nem érdekel a másik problémája, csak érdeked áll abban, hogy segítsél (mert például pénzt kapsz érte), akkor valójában Te kapsz segítséget azzal, hogy fizetnek Neked. És ez már így nem is őszinte és nem is lehet kapcsolódni a másikhoz, pedig ez az alapja az egésznek. Erre mondja azt Balázs, hogy ő igazából nem is akar segíteni, csak beszélgetni egy jót, de nagyon örül, ha ez tud segíteni. De pont emiatt volt olyan eset is, amikor Balázs mondta azt, hogy ő nem látja a saját szerepét a dologban, ezért inkább köszönjenek el egymástól.
Mindezekkel együtt nagyon hálás az elmúlt időszaknak Balázs, mert csupa tehetséges emberrel hozta össze a sors, akik jó ötletekkel, szívvel-lélekkel csinálják azt, amit csinálnak – vagy nem tudják, valami miatt, de nagyon akarják.
A bizonyos kavics a cipőben
A Keresztapa című trilógia harmadik részében van több emlékezetes jelenet mellett az is, amelyben elhangzik a „nyomja egy kavics a cipőmet” mondat. Balázs szerint a legtöbb problématudattal rendelkező vállalkozó is ezzel kezdi, azaz egy adott problémára fókuszálva keresi a megoldást.
Ami Balázs szerint fontos egy ilyen felismerési folyamatban, hogy miként oszlanak meg a mennyiségi és a minőségi kérdések. Mennyiségi kérdés, hogy mennyi profitot csinálsz, mennyi alkalmazottad van, mennyi ügyfeled van. Minőségi az, hogy ebben az egészben Te hogy vagy. „Milyen az íze a dolognak, amit létrehozol? Fontos az, hogy te hogyan érzed ezt, de nagyon fontos, hogy hogyan kapcsolódsz a saját cégedhez, és nagyon fontos, hogy a többiek, legyen ez munkatárs, legyen ez partner, hogy ők hogyan kapcsolódnak a céghez. – mondja Balázs.
Három dolgot szokott végig vinni a beszélgetések alkalmával: mi az, amire vágyik az ember? Mit szeretnél, meg tudod-e ezt fogalmazni? Ez nagyon nehéz kérdés, sokan nem is tudnak rá válaszolni, mondván „nekem nem kell semmi”. Ha erre tudunk válaszolni, akkor a következő kérdés, hogy a cég, amit viszel, mit ad neked ahhoz, hogy a vágyaidhoz közelebb juss? Minél kisebb az olló a kettő között (vágyak teljesülése és a cég), annál nagyobb lesz a vállalkozó hite abban, amit csinál. Ez pedig létfontosságú abban, hogy például nehéz időszakokban is tudjunk gályázni.
Ez után jönnek a mennyiségi és minőségi „mutatók és célszámok”, például, hogy mennyi pénzt akarsz keresni, milyen ügyfelekkel akarsz dolgozni, honnan tudod azt, hogy vágyaidhoz közelebb jutottál (van-e ennek kézzel fogható része). Aztán mindehhez kell rendelni egy időtávot, hogy mikorra akarjuk ezt elérni. Ezzel megvan a terv. Ami persze csak ahhoz kell, hogy tudjuk mitől térünk el.
Ez után kezdődik az a szakasz, amely során megnézi („megbeszélgeti”) Balázs a beszélgetőpartnerével, hogy miként jutnak el A pontból B-be. A hogyan kérdése is rendkívül fontos, hiszen arról van szó, hogy miként lépdelsz a vágyaid felé. Az pedig azt jelenti, hogy minden egyes lépéssel egy kicsit önmagad felé közeledsz. „És szerintem ez az egyik legnagyobb öröm az életben” – mondja Balázs. Ezt sokféleképpen lehet, hiszen a tervek inkább változnak, mint a vágyak.
Lesz-e újabb magyar unikornis?
A vállalkozói útkeresés folyamatát az is előidézheti, hogy valaki nagyon jó anyagi körülmények közé került és ezek után mi legyen a karrierjével? De ugyanúgy felmerülhet egy jógastúdió vezetőjétől az, hogy hol legyenek a határok a munka-magánélet spektrumában vagy egy kisebb cég vezetőjének az önbecsülés kérdése. Bárkit érinthet, legyen szó nőkről, férfiakról, 50 évesekről vagy éppen 35-ről, KKV vezérigazgatójáról vagy a már említett jógastúdió vezetőjéről. A közös bennük az, hogy a harmóniát és az elégedettséget keresik. Balázs azon a véleményen van, hogy nagyon jót tenne a magyar üzleti kultúrának, ha a vegytiszta gazdasági eredményeken alapuló címlap sztorik hajszolása helyett az önazonosságra és a teljességre koncentrálna az, aki vállalkozik. Ha élvezné azt, hogy alkot.
„Akikkel én beszélgetek, alkotni szeretnének valamit. Ám valami nem működik, ami problématudatot generál és ezt a feszültséget szeretnék oldani, ennek érdekében pedig segítséget kérnek, tehát együttműködnek. Ez nagyon fontos dolog, mert egy olyan közeg keresését jelenti, amiben kooperálni lehet. Nem az kap hangsúlyt, hogy hány száz milliót csinál vagy milyen befektetést kapott, hanem csak az, hogy alkot valamit. Az alkotás pedig felszabadultságot is jelent, ha pedig olyan dolgot alkot, amire sok mindenki kíváncsi és mindezt egy olyan kooperatív környezetben teszi, ami segít neki nagyobbra nőni, akkor lehet, hogy ebből lesz egy újabb magyar unikornis.” – érzékelteti a felfogásbeli finom különbséget Balázs. Hozzáteszi, hogy mindehhez kell egyfajta önmagad irányába való érzékenység, hogy ne a számok bűvöletében juss el oda, ahová a minőségi kérdések révén is el lehet. Olyan sztorikról kellene beszélni, ahol valaki örömét leli abban, amit csinál, alkot és közben pénzt csinál. De nem azért, hogy legyen egy új jacht vagy 100 milliós befektetés.
Szerző:
Szeles Gábor – Telekom Hello Biznisz szerkesztőség
