Vállalkozó családok, családi vállalkozások

Olvasási idő 6 perc
Hb Radacsi Laszlo

Hosszabb távon gondolkodnak, a pénzügyeikben tipikusan konzervatívabbak, fontosak számukra a munkavállalóik, kultúrát és közösséget építenek – általában ezt gondolják a családi vállalkozásokról itthon és külföldön. A helyzet azonban nem ennyire egyértelmű, különösen Magyarországon nem.

A fenti megállapítások többnyire azokra a családi vállalkozásokra jellemzőek, amelyeket már a második-harmadik generáció irányít. Nálunk azonban, ahol a családi cégek többségét a rendszerváltás környékén vagy az után alapították, az első tömeges generációváltás ideje még csak mostanában jön el. Ezért aztán az átlagos magyar családi vállalkozások gyakorlatilag semmiben nem különböznek a hasonló méretű átlagos magyar kkv-któl – mondja Dr. Radácsi László, a Budapesti Gazdasági Egyetem Családi Vállalkozás Kutatási Programjának vezetője.

Legyen szó stratégiáról, tervezésről, pénzügyekről, a munkavállalókhoz való kapcsolatról, vagy éppen a COVID-19 járványra adott válaszokról, a tipikus magyar családi vállalkozás tipikus magyar kkv-ként viselkedik. Ennek megfelelően az alapító/tulajdonos/vállalatvezetőn kívül legfeljebb néhány közeli családtag és nagyjából fél tucat alkalmazott dolgozik benne; évi néhány száz millió forintos forgalmat bonyolít le; termék- vagy szolgáltatásválasztéka korlátozott; ha a vállalati piacra dolgozik, csak néhány vevője van; nem igazán innovál; és országon belül sincs kiterjedt kapcsolatrendszere. Természetesen Magyarországon is kinőttek több milliárd forint forgalmú családi vállalkozások, és azok a cégek, amelyben már a második (esetleg a harmadik) generáció is dolgozik, már sokkal inkább mutatják a fent említett jellegzetességeket.

Tulajdonlás szűk körben

Érdekes módon a szakirodalom sem egységes abban, hogy mit tekint családi vállalkozásnak. Amikor a Budapesti Gazdasági Egyetem Vállalkozásfejlesztési Központja, a Budapest LAB 2017-ben nekiállt a hosszú távú Családi Vállalkozás Kutatási Programjának, 56 különféle meghatározás vizsgálata alapján alkotta meg saját definícióját, mondja Dr. Radácsi László. Eszerint családi vállalkozásnak tekintik azokat a cégeket, amelyek önmagukat családi vállalkozásnak tartják, VAGY ahol a cég legalább 51 százaléka egy család tulajdonában van ÉS a család részt vesz a vállalkozás irányításában VAGY a családtagok alkalmazottként részt vesznek a vállalkozás működtetésében, VAGY a vezetést ÉS a tulajdont is részben vagy teljes mértékben a családon belül kívánják átadni.(Annyi szűkítést még alkalmaztak, hogy csak azokat a vállalatok vették számításba, amelyek legalább három főt alkalmaznak és éves bevételük eléri az 50 millió forintot.)

Ennek alapján a kutatók azt találták, hogy a magyar kkv-k mintegy nem egészen 60 százaléka, azaz 29.500 cég sorolható a családi vállalkozás kategóriájába. Ezeknek alig tizede olyan, ahol már lezajlott a generációváltás, így a tulajdonosi kör még meglehetősen szűk, nem találkozhatunk nagy, egyes nemzetközi családi vállalatokra jellemző kiterjedt klánokkal. A vállalkozások közel felében a házastárs a tulajdonostárs, egyharmaduknál pedig a gyerekek is megjelennek a tulajdonosok között; más családtagokat elenyésző számban találhatunk. Ugyanez tetten érhető az alkalmazottak szintjén is.  A családi vállalkozások jelentős részénél a tulajdonos, ügyvezető (61,6 százalék) mellett annak házastársa, (36,7 százalék) és/vagy gyermekei (32,8 százalék) vesznek részt munkavállalóként a cég életében, az ennél távolabbi rokonok jelenléte alacsony – áll a Budapest LAB 2017-es kutatásának összefoglalójában.

Hosszú ideje a kormányrúdnál

Az is rendkívül érdekes – és jellemző –, hogy kik a családi vállalkozások vezetői. Ezt egy nemzetközi kutatás (STEP, Successful Transgenerational Entrepreneurial Practices) járta körül tavaly, és ennek hazai felmérését szintén a BGE végezte.

A kapott adatok alapján az ügyvezető tipikusan férfi, de viszonylag magas (33 százalék) a nők aránya is – ez a legmagasabbak között van a vizsgált 37 országban. Az átlagéletkor 51,2 év, ami gyakorlatilag megegyezik a nemzetközi értékkel. Ugyanakkor szinte teljesen hiányzik a 30 év alatti vezetői réteg, és a nemzetközi átlagnál magasabb a 60 év feletti vezetők száma, ami rossz előjel a lassan esedékessé váló generációváltás szempontjából. Magyarországon a válaszadó ügyvezetők átlagosan 15,4 éve vezetik a családi vállalkozást, ami némileg alacsonyabb az európai átlagot jelentő 16,5 évnél. Ám megint csak árulkodó jel, hogy 45 százalék azok aránya, akik 16-30 éve állnak a családi cég élén — ez szintén arra utal, hogy a hazai családi vállalkozások jelentős többsége még az első generációváltás előtt áll.

Ez a generációváltás viszont nem feltétlenül fog simán menni. A Budapest LAB már idézett, reprezentatív kutatása szerint a hazai családi cégek 51 százaléka egyáltalán nem rendelkezik utódlási stratégiával, 41 százalékuknak van stratégiája, de az nincs írásban rögzítve, és csupán 8 százaléknál fektették mindezt írásba is. A magyar válaszadók egyharmada mondta, hogy már megvan az utód, ami a nemzetközi átlagnál magasabb arány. Ám ha azt nézzük, hogy a magyar ügyvezetők negyede már nyugdíjas korú, további negyedük pedig tíz éven belül eléri a nyugdíjkorhatárt, az átadásra való felkészültség nem mondható megnyugtatónak. A magyar családi cégek vezetőinek 88 százaléka családon belülről választott magának utódot, ami megint csak nagyjából megegyezik a nemzetközi átlaggal.

A legrégebbiek

A magyar történelem elmúlt 100 éve nem kedvezett a családi cégek fennmaradásának, de a nyugati világban is megsüvegelik azokat a vállalkozásokat, amelyek pár száz éve működnek ugyanannak a családnak a tulajdonában. De még ezek sem rúghatnak labdába az igazán öreg családi cégek ligájában. Íme, a világ öt, leghosszabb ideje működő családi vállalkozása

1. Hosi Riokan (japán) – alapítva 717-ben

Nem elírás: az alapítás éve nem 1717, hanem 717. A gyógyfürdőre épített fogadót, majd szállodát 46 generáció óta működteti a Hosi család; a szálláshelynek jelenleg 100 szobája van és 450 főt tud befogadni.

2. Château de Goulaine (francia) – alapítva 1000 körül

A család több mint ezer éve foglalkozik borkészítéssel és –értékesítéssel. A birtokhoz tartozó kastélyt jó érzékkel 1788-ban eladták egy holland bankárnak, ami így megúszta a francia forradalom rombolásait, majd 1858-ben a Goulaine család visszavásárolta.

3. Pontificia Fonderia Marinelli (olasz) – alapítva 1040-ben

Magyarországon a Szent István halála utáni trónviszályok zajlottak, amikor Itáliában a Marinelli család belevágott a harangöntésbe. Valószínűleg jobban értenek hozzá, mint egy hajdú, mert még mostanában is évi 50-et készítenek 12 alkalmazottjukkal. Az ő harangjuk található például a pisai Ferde-toronyban is.

4. Barone Ricasoli (olasz) – alapítva 1141-ben

A Goulaine-ek talán fitymálva tekintenek a fiatal olasz cégre, de a Ricasoli család büszke arra, hogy 32 generáció óta készíti a Chiantit, és ezzel Olaszország legrégebbi borászatának számít. Ha ez nem lenne elég, az egyik családtag, Bettino Ricasoli 1861-ben az egyesített Olaszország második miniszterelnöke lett.

5. Barovier & Toso (olasz) – alapítva 1295-ben

Eredetileg csak Baroviernek hívták az üvegkészítéssel foglalkozó vállalkozást, de 1936-ban összeolvadtak a rivális Toso vállalattal, és a két család most közösen birtokolja a céget. A vállalatnak saját múzeuma is van, amelyben az egyik leghíresebb darab a reneszánsz idejéből származik.

(Forrás: The Australian)

Mondd el véleményedet a cikkről

Mondd el véleményedet a cikkről, hogy minél jobb tartalmat tudjunk írni számodra!

Írd le, mi meghallgatjuk!

Címkék

Oszd meg a cikket!

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Hírek, események, új termékek és még sok más vár rád hírlevelünkön!

Ha szeretnél ehhez hasonló tartalmakról értesítést kapni, akkor
regisztrálj a hírlevelünkre!