Karrierváltás: Az Ittaszezon.com indulásának története

Olvasási idő 8 perc

Az újraterveztem digitálisan sorozatunk következő cikkében az újraterveztem.hu csapata Hámori Zsuzsa és Répássy Zsuzsanna történetét mutatja be.

Az online marketing világából érkezve megreformálja azt, ahogy piacra járunk és amit a piacról gondolunk. És közben egészséges élelmiszerek kerülnek az asztalunkra.

Zsuzsa 17 éven át online marketingesként dolgozott különböző ügynökségeknél, illetve megbízói oldalon. A gyerekek megszületése után, anyaként egyre fontosabbá vált számára, hogy honnan tud jó minőségű, helyi élelmiszert beszerezni. Ezért indította el – két másik társával együtt – a 30km nevű kezdeményezést, ahol az érdeklődők meg tudták keresni a közelben lévő termelőket. Időközben az applikációból szolgáltatás lett, termelői piacokat kezdett el szervezni, a korábbi csapata viszont kiesett mögüle.

Egy ideig egyedül, főállásban vitte a vállán a projektet, de az anyagi erőforrások kimerülése miatt újból el kellett helyezkednie. Újabb fordulatot hozott, hogy a férje és Zsuzsa egy volt munkatársa, Répássy Zsuzsanna csatlakozott hozzá, és megújult koncepcióval, ittaszezon.com néven ismét lendületet kapott az ötlet. A céljuk nem kevesebb, mint megreformálni a termelők és a fogyasztók kapcsolatát.

Ma már négyen dolgoznak a csapatban, több ezer regisztrált felhasználójuk van és tucatnyi termelővel állnak kapcsolatban. A legutóbbi tőkebefektetést követően Zsuzsa felmondott a munkahelyén, és ismét a szerelemprojekttel tud teljes erőbedobással foglalkozni.

Mi volt a legfontosabb motivációd az ittaszezon.com előzménye, a 30km indulásához?

Amikor gyerekeink lettek, hirtelen fontossá vált, hogy mit adok a családomnak enni. Ahogy a boltban körülnéztem, csak a külföldről hozott zöldségek és gyümölcsök volt elérhetőek, holott ott érik a szomszéd kertekben. Meghatározó élmény volt az is, hogy egyik alkalommal vásárlás közben egy pár megszólított, hogy tudom-e, mit teszek a kosaramba. Narancsot, mondtam. De tudom-e, hogy a narancs felülete mivel volt kezelve, mennyire mérgező? Hazamentem, utánaolvastam, és ledöbbentem. Persze el lehet menni a piacra is, de sajnos jellemzően ott is a nagybaniról származó árut terítik a nénik.

Tehát ami könnyen elérhető, az nem is annyira egészséges, meg távolról is érkezik. Ez a felismerés hogyan vezetett egy online rendszer megalkotásához?

A barátaimmal, ismerőseimmel beszélgetve rájöttem, hogy nem vagyok egyedül ezzel a problémával, és azt láttam, hogy az embereknek van egy alapvető igénye, hogy egészséges élelmiszert egyenek. De itt jönnek a kérdések, hogy honnan szerezzem be, és vajon tényleg helyi-e? Egy közös ötletelés során döntöttük el, hogy hárman, csapatot alkotva létrehozunk egy applikációt, ami összeköti a termelőket és a vásárlókat, megmutatja, mit honnan lehet beszerezni.

A vevők részéről megvolt az igény, de a termelőknek miért volt érdekes a kezdeményezésetek?

A kistermelők is keresik a lehetőségeket, hogy bennünket, városlakókat közvetlenül elérjenek. Egyre kevesebben járunk piacra, a nagy üzletláncokhoz viszont túl kicsik ezek a termelők, hogy bekerüljenek. Eladhatják a nagykereskedőnek is, aki majd a nagybanin teríti, de akkor nagyon nyomott árat kapnak a termékeikért. Ezért szükségük van alternatív megoldásokra, és az indulás után nagyon gyorsan több száz termelő regisztrált is az alkalmazásra.

Pozitív volt az applikáció fogadtatása minden oldalról. Mennyire gondoltál abba, hogy átülnél ebbe a projektbe főállásúként?

Nem üzleti céllal készült az alkalmazás, hanem társadalmi jelleggel, az induláshoz egy EU-s támogatás biztosította a hátteret. A bevétel vagy a profit helyett a lelkesedés hajtott, kíváncsi voltam, hova tudunk vele eljutni, ezért az első időszakban gyes, majd munka mellett foglalkoztam vele. Egy teljes év kellett ahhoz, hogy rájöjjünk, hogyan tudunk ebből egy életképes vállalkozást építeni. Addigra viszont a többiek már belefáradtak, pedig épp ekkor kellett volna igazán a gázpedálra lépni. Így aztán igazi krízispont alakult ki.

Hogyan jutottatok el idáig?

Egyre több olyan visszajelzést kaptunk, hogy a felhasználóink hiába találják meg a különböző termelőket az applikációban, nincs idejük leutazni a sajtért Szombathelyre vagy az almáért Szabolcsba. Azt szerették volna, hogy legyen kényelmesebb a vásárlás, hozzuk el a finomságokat a városba. Ekkor találtuk ki, hogy pop-up vásárokat fogunk szervezni. Viszont ahhoz, hogy elinduljunk ebbe az irányba, több energiára, befektetésre volt szükség. Én voltam az egyedüli a csapatban, aki bevállalta, hogy feladja a biztos munkahelyét, és beálltam 100%-ban a vállalkozás mögé.

Nem tűnik könnyű döntésnek…

Nagyon nehéz volt, de vitt előre a lelkesedés és a vevőink visszajelzései. Biztos voltam benne, hogy ebből valami hasznos fog létrejönni. Azzal viszont nem számoltam, hogy egyedül nekem ez egy túl nagy falat lesz. A termelők felkeresése, a vásár szervezése, az adminisztráció rengeteg feladatot adott, amit előre nem láttam. Úgy éreztem, hogy a jó irányba megyek, de csak csigalassúsággal haladok előre. Közben még a családi tartalékaink is elfogytak, így állás után kellett néznem. Mondanom sem kell, nagyon el voltam keseredve a kudarc miatt.

Ilyenkor más simán abbahagyná, és igyekezne elfelejteni a múltat. Te miért vitted tovább, az új munkád mellett is?

Lehet, hogy én is lezártam volna, de a férjem lelket öntött belém, és kirántott a gödörből. Egyrészt aktívan beállt segíteni a vásárokon, technikai fejlesztésekben, másrészt bíztatott, hogy ne hagyjuk abba. Volt egy szerencsés véletlen is, ebben az időszakban találkoztam egy korábbi kolléganőmmel, Zsuzsival (Répássy Zsuzsanna – a szerk.), akinek megtetszett a kis projektünk és csatlakozott hozzánk. Sőt egy családi barátunk, Kálmán Andi, is érdeklődött, mert ő egészségügyi okokból is kiemelten foglalkozik az élelmiszerek minőségével, eredetével. Ezzel újrarendeztük a sorainkat, hivatalosan is pontot tettünk a 30 km végére és megszületett az ittaszezon.com, egy teljesen új csapattal.

Az eredeti alapítókkal továbbra is jóban vagy. Hogyan tudtad ezt a szakítást velük elvarrni?

Rögtön az elejétől nyíltan kimondtam, hogy a piacszervezést jó iránynak tartom, de a támogatásuk hiánya gátja a további fejlődésnek. Nem kizártam őket, hanem egy döntés elé állítottam a csapatot, hogy szeretnének-e velem jönni ezen az úton. Mivel továbbra is a háttérben maradtak volna, az ő beleegyezésükkel kiszerveztem ezt a kezdeményezést a korábbi vállalkozás alól. Az ittaszezon.com indulása ezért már nem érte őket váratlanul.

Ebben az időszakban, az anyagi szükséglet miatt visszatértél az alkalmazotti életbe, és elkezdtél a Metropolitan Egyetemen (METU) dolgozni. Milyen volt ezt megélni?

Lehet, hogy ez kívülről muszájnak tűnik, de én egyáltalán nem így éltem meg. Az eredeti szakmámat, a marketinget nagyon szeretem. Nagy szabadságot kaptam, inspiratív volt a légkör, számos izgalmas projektem volt, így imádtam a munkámat a METU-n. Az ittaszezon pedig maradt az éjszakákra és a hétvégékre. Szerencsére Zsuzsi több időt tudott befektetni, tovább bővült a csapat is, és az üzlet egyre jobban beindult. Mindennek köszönhetően egészen mostanáig nem volt rajtam nyomás, hogy a nappali munkámat ismét ott kellene hagynom.

Végre megtaláltátok az irányt, összeállt a csapat, ütköztetek-e ezek után bármilyen nehézségbe?

A vevők részéről csak biztatást kaptunk, bárkivel is beszéltünk. Azt mondják, számukra olyanok vagyunk, mint egy vidéki rokon, akinek mindig van egy jó tippje, kitől érdemes vásárolni. A termelőket viszont egyenként kell meggyőzni, elmagyarázni a rendszer használatát. Hiába van mindenkinek okostelefonja, ők nem mozognak annyira otthonosan a digitális világban. Alapvetően a termeléshez értenek, és inkább az árura, kevésbé a szolgáltatásra koncentrálnak. A vevőknél magas a mérce, ezért nálunk sem fogadható el, hogy valaki késsen egy átvételről, vagy egy kiló helyett kilencven dekát adjon. A mi rendszerünk transzparens módon utólagos értékelést ad, ezzel is igyekszünk emelni a szolgáltatási szintjüket. Sajnos most még nagy a szakadék a városi emberek elvárásai és termelők gondolkodásmódja között. A mi kihívásunk az, hogy ezt a két világot összekössük, épp ezért tréningezzük, segítjük a termelőket.

Volt ilyen esetetek, ami ezt a kontrasztot mutatta?

A mi rendszerünkben előre kell rendelni, meghirdetjük az átadási időpontokat és helyszíneket, egymás után, fél órás idősávokra felfűzve. Megtörtént, hogy egyszer egy eperszállítmányból rengetegen rendeltek, de hiába vártuk a teherautót még az első helyszínen, már rég a következő átadóponton kellett volna lennie. Nagyon stresszes szituáció volt, ötven-hatvan emberből álló sor kígyózott, mire a termelő egy óra késéssel befutott. Szerencsére mindenki türelmes volt, de ez nem várható el a vevőktől.

Milyen tanulságokat tartasz fontosnak ezt a W görbéjű, kettős újratervezést megélve?

Először is a csapatmunkáról gondolkozom másként. A 30 km-nél még azt hittem, hogy ha én többet beleteszek egy adott pillanatban, akkor a következő alkalommal a másik is automatikusan megteszi.  Most már tudatosan figyelek arra, hogy ha valakin nagy a terhelés, akkor megszervezzük, hogy legyen mellette segítség. A feladatköröket is egyre jobban definiáljuk, korábban mindenki épp azzal foglalkozott, amilyen munka szembejött.

A másik nagy tapasztalat, hogy nem szabad rágörcsölni a sikerre. Az elején még úgy voltam vele, hogy mindent beleadok és feláldozok, és a fogaimat összeszorítva vártam az eredményeket. Amikor letisztáztam magamban, hogy nem ezen múlnak az élet nagy dolgai, és el tudtam engedni a saját maximalista elvárásaimat, akkor szépen elindultunk. Ezzel együtt most már nem érzem bukásnak, kudarcnak a korábbi projektet. Hiszen ha azon nem megyek keresztül, ma biztos, hogy nem tartanánk itt.

Harmadrészt megtanultam, hogy nem szeretnék többet bizonytalanra lépni, a saját tartalékunkat emésztve dolgozni. A most létrejött tőkebefektetéssel egyrészt tudok fizetést hazavinni, másrészt részükről is elvárás, hogy ötödik sebességbe kapcsoljunk, hiszen nincs sok időnk a bizonyításra (nevet). Ez tette lehetővé, hogy a METU-n felmondjak, és most csak az ittaszezon-ra fókuszáljak.

Jelenleg kéthetente, havonta vannak vásáraitok. Hova szeretnétek eljutni a vállalkozással?

A termelői piacok airbnb-je szeretnénk lenni. Egy olyan keretrendszert tervezünk, ahol az árus saját maga tud a környékbeli vevőknek egy vásárt vagy akár több helyi termelővel összefogva piacot megszervezni. A mi felületünkön keresztül ezt meghirdeti, mi toborozzuk a vásárlókat és szervezzük a kommunikációt a felek között.  Sőt a készpénzzel sem kell bajlódniuk, mert a termékek árát a vevők a már a megrendelés pillanatában, online ki tudják fizetni. Hatékonyabb is, mert csak annyit szállít, amennyit el is fog adni, ezzel is csökkentve a megromlott, rajta maradó áruk arányát. Így valóban a helyi dolgok juthatnának el a közelben lakókhoz, egyszerűen és kényelmesen. Ehhez kaptunk most felhatalmazást és tőkebefektetést a Hiventures-től.

Milyen jótanácsot tud adni olyan újratervezőknek, akik online bizniszt indítanának?

Nagyon más elméletben tervezni és megvalósítani. Azt látom, hogy sok kísérletezés árán lehet csak eljutni egy olyan megoldáshoz, ami skálázható és üzletileg is életképes. Nekünk is legalább tíz másik ötletünk landolt a kukában, mire felépült ez a jelenlegi modellünk. De ehhez csak úgy lehet eljutni, ha elindulunk kicsiben, és kipróbáljuk, hogy működik-e.

Mondd el véleményedet a cikkről

Mondd el véleményedet a cikkről, hogy minél jobb tartalmat tudjunk írni számodra!

Átlag értékelés 5 / 5. Összes értékelés: 7

Legyél te az első, aki értékeli a cikket!

Oszd meg a cikket!

    Iratkozz fel hírlevelünkre!

    Hírek, események, új termékek és még sok más vár rád hírlevelünkön!


    Kijelentem, hogy elfogadom az Adatvédelmi Szabályzatot.

    Ha szeretnél ehhez hasonló tartalmakról értesítést kapni, akkor
    regisztrálj a hírlevelünkre!

      Hírek, események, új termékek és még sok más vár rád hírlevelünkön!


      Kijelentem, hogy elfogadom az Adatvédelmi Szabályzatot.