Storytelling pályázat: 3 inspiráló vállalkozói sikersztori

Kkv 011 Cikk Storytelling

A Hello Bizniszen fontosnak tartjuk, hogy hiteles, valós élethelyzeteket, vállalkozókat mutassunk be, ezért a Marketing Expo-n storytelling pályázatot hirdettünk a résztvevő vállalkozóknak. Arra kértük őket, hogy osszák meg velünk cégük történetét, sikereit és nehézségeit. Olvasd el a pályázat nyerteseinek sztoriját és inspirálódj történetükből!

Hb Cikk Kepek Dayfly 1

Mógor Krisztina – Dayfly

A magyar Édesanyák ugyan megkapják azt a lehetőséget, hogy sokáig otthon maradhassanak a gyermekeikkel, de a korábbi életformák megváltozása miatt, nagyon magányosak és sokuk küzd lelki nehézségekkel, bizonytalansággal, az évek során folyamatosan csökkenhet az önértékelésük.

100 évvel ezelőttig a családok együtt éltek, a nők „csak” a háztartás körül dolgoztak, a gyermekre több felnőtt vigyázott. A technikai fejlődés következtében tárgyakkal halmozzuk el őket, s tudatos szülőként nehéz megtalálni a határainkat. Olyan kérdésekre keressük a választ, amikre nincsenek mintáink.

Saját magam tapasztaltam meg ezeket. Eddigi felnőtt életem legmélyebb pontján akkor voltam, amikor a dackorszakos gyermekem mellett újból várandós lettem. Ugye a legboldogabbnak kellett volna lennem? Már az is feszített, hogy elképzelhetetlennek tartottam, hogy a korábbi „álom” munkahelyemre visszamenjek dolgozni. Hogy még egy plusz elvárásnak megfeleljek nap, mint nap és a napjaink 100%-osan meg legyenek határozva mások által. Pedig ez lett volna a racionális gondolkodás. Közben újra éltem a gyermekemmel a saját kislánykorom nehézségeit is. Dührohamok közepette segítséget kértem szakembertől, hogy olyan anya legyek, amilyet a kislányomnak kívánok.

Ennek következménye lett, hogy a tanulást választottam felnőtt elfoglaltságnak, hogy kikapcsolódjak és a régen vágyott coachingot választottam egy diplomára épülő főiskolai képzésen. Magam sem gondoltam, hogy ilyen, a visszajelzések szerint jó támogató tudok lenni és valamit az életemben ennyire lelkesen fogok csinálni, mint munka. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy annyi felkérést kaptam az Édesanyáktól az első hónapban, hogy megkerestem a fizetésemet. Így felmondtam.

Egyedi Dayfly tréningeket tartok, ahol az édesanyákkal a kisgyerekek is ott lehetnek. Ma főállású édesanya-lelkesítő vagyok, megszereztem a nemzetközi PCC végzettséget és megjelent az első könyvem is #önazonosanya címmel. Jobb lett a házasságom, a családi kapcsolataim és a gyerekeimmel való kötődésem is a megoldásfókuszú szemlélet, az önismeret által.

A dayfly tiszavirágot jelent. Az önismeret segítségével szembenézhetünk önmagunkkal és az erősségeinkre építve harmonikus, kiegyensúlyozott életet élhetünk. Ez a gyermekeinknek is és saját magunknak is a legnagyobb ajándék.

Vesd le Te is a bábod és légy olyan szülő, aki a gyermekének azt mutatja, hogy #önazonosan szép az élet! Úgy érzem, én már ezen az úton vagyok.

Hb Cikk Kepek Demeter

Demeter Klaudia – Demeter Chocolate Kft.

2008 szeptembere is csak úgy indult, mint a többi: diákok ezrei kezdték meg az iskolai szezont, a Demeter csokoládégyárban pedig égett a dolgos kezek alatt a munka, hiszen már a karácsonyi szezonra készültünk.

Azt hittük, hogy megfogtuk az Isten lábát, mert végre akadt egy cég, aki úgy tűnt, képes bejuttatni a mi termékeinket is egy nagy hipermarket polcaira. A csokoládémestertől kezdve, a szalag melletti munkásig mindenki apait-anyait beleadott, több tonna szaloncukrot gyártottunk le, és aztán vártuk a kifizetéseket.

Vártunk, és vártunk türelemmel, ám még a többszörös fizetési felszólítás után is üresen csengett a kassza. Bízva az igazságszolgáltatás erejében, feljelentést tettünk a rendőrségen, de a törvény betűje nem a mi oldalunkon állt. A cégvezető ügyesen kereket oldott 28 millió forintunkkal. Egy árva vasunk sem maradt arra, hogy kifizessük a beszállítóinkat. Teljesen a padlóra kerültünk.

Nem adtuk meg magunkat. Jelzálogot tetettünk a házunkra és a csokoládéműhelyünkre is, kölcsön kértünk a családtól és a barátainktól, hogy becsületes ember módjára kifizethessük a tartozásainkat. Mindennek tetejébe a világgazdasági válság is ezt az időszakot választotta a kitörésre, és mivel a baj mindig csőstül jön, egy hétfői reggelen, félelmében az összes dolgozónk egy emberként mondott fel. Már megint az a fránya padló!

Több évnyi kilátástalan robotmunka után, egy szép napon ellátogattunk egy csokoládéfesztiválra, hogy kicsit kieresszük a fáradt gőzt, és ekkor ismerkedtünk meg a prémium csokoládékkal. Szerelem volt első kóstolásra.

Mindent egy lapra tettünk fel, és eladtuk a legnagyobb termelőgépünket, hogy Demeter Zoltán, a cég megálmodója, Belgiumban a legnagyobb mesterektől tanulhasson. S mivel a vér nem válik vízzé, közben a legifjabb Demeter is cukrászmesterré avanzsált, és a tudás így apáról fiúra szállt. Családi összefogással megszületett egy új prémium minőséget gyártó, mégis emberközeli brand: a Demeter Chocolate.

A sors, vagy az isteni gondviselés végre a mi oldalunkra állt, és a Demeter márka egyre nagyobb népszerűségnek örvendett. Elindult a webshop, mely évről-évre megháromszorozza a bevételét. Karácsony előtt szinte virtuális tumultus alakul ki, mindenki szeretne egy kis Demeter varázslatot a fa alá! Néhány év alatt a középszertől eljutottunk a nemzetközi díjnyertes minőségig. Azóta is izgalmas és formabontó bonbonok és szaloncukrok bújnak elő csokoládémestereink gondos kezei alól. Aki nem hiszi, kóstoljon utána!

Hb Cikk Kepek Palos Ildiko

Pálos Ildikó – Generációk Partnere

A golyó
megtörtént esemény alapján…

A farakás mögül három egér iszkolt ki a durranásra. A lövedék a halántékon áthatolva elvégezte munkáját, azonnali halált okozott.

A ravaszt egy dúsgazdag, jövőkép nélküli gyártulajdonos húzta meg, nem sokkal azután, hogy búcsúlevelét az íróasztala közepére helyezte. Előtte végig simította a robosztus, míves bútordarabot, amely az elmúlt harmincnyolc évben élete börtönének meghatározó helyszíne volt. Gyára irányításának bázisa. Az irányítás az ő esetében azonban csak illúzió volt, mert a gyár tulajdonosaként és ügyvezetőjeként nem ő tartotta a gyeplőt. A saját vállalkozása beszippantotta, a börtönévé vált, megalapítása óta egyre többet kívánt belőle. Először csak a szakértelmét és az idejét, majd a lelkét, aztán az egészségét, végül az életét.

Ebben a börtönben nem futotta hobbira, egy szenvedély iránti lelkesedésre, szerelemre, családra. Hatvankét évesen, a születésnapján, amikor kihegyezett ceruzájával két vonalat húzott addigi élete leltára alá, lélekbe maró volt az üresség, ami eredményül ott tátongott. Hiába a pénzügyi biztonság, cége Európa szerte keresett terméke, a versenytársak által nagyra tartott hírneve, több generációra elegendő tartalék aranyban, ingatlanokban és bankszámlán.

Mindezek a boldogság érzéséhez, a napi taposómalomhoz már nem adtak elég muníciót. Nem volt utódja, aki kielégítette volna az örökkévalóságnak alkotás illúzióját. Nem járta át az a kissé önző, ám lelket melengető érzés, hogy a nevével fémjelzett életmű tovább él.

Életmű? Ugyan már! Mű élet! Ennyi.

Szívbe markoló volt szembesülnie az elmúlt évtizedek értelmetlenségével. Miközben búcsúlevelében az érzéseit szavakká formálta, kereste az utolsó hajszálat, amibe kapaszkodhatna. Mikor ismerhette volna fel, hogy saját élete árnyékát éli? Ki segíthetett volna a felismerésben, ha ő ezt nem vette észre? Egyáltalán, érdemes volt belevágni ebbe az egészbe? Egyszer azt mondta neki valaki, hogy a generációváltás akkor kezdődik, amikor megszületik az utód. De mikor kezdődik, ha nincs utód? Szükségszerűen így kell véget érnie egy gyermektelen cégvezető karrierjének?

A fegyvert úgy három évvel ezelőtt vásárolta, egy pillanatnyi, mostanihoz hasonló kétségbeesésében. Akkor remélte, hogy sose fogja használni, mert „valahogy majd jóra fordul minden, egyszer a dolgok a helyükre kerülnek, ne aggódj, itt vagyunk, segítünk!”. Ezt szokták mondogatni az embernek. De neki nem volt senkije, akitől ezeket az üres, de megnyugtató illúziókat hallhatta volna.

A fegyver hideg volt és nehéz. A farakás felé menet még vacillált, hogy vajon más kétségbeesett emberek mire szoktak ilyenkor gondolni: érdemes-e még reményt keresni, vagy jobb beletörődni a kilátástálanságba és elfogadni a helyzetet? Azt a helyzetet, amit valójában önmagának teremtett. Ez volt az egészben a legőrjítőbb. Most nincs kit hibáztatni. Nem a sors, a gondviselés itt a hunyó, sem az Isten, akiben ő is hitt. Ezt most magának köszönheti. És hogy egy mozdulattal véget vet ennek a kínnak, azt is.

Három hónappal később egy kis versenytárs tulajdonosai megrendülten licitáltak azon az árverésen, ahol a cég berendezéseit, egyedülálló, speciális eszközeit hordták szét potom pénzért a szakma szereplői. A vállalkozás, aminek felszámolásában részt vettek, számukra a nagybetűs CÉG volt, a szakma etalonja. Ők is ilyenné szerették volna formálni a sajátjukat, már húsz éve. Eközben nem is sejtették, hogy az ő menyországuk, valaki más pokla. Ekkor ők már nyakig benne voltak egy szervezetfejlesztési folyamatban, amelyben azért köteleződtek el, mert ötvenen túl, talpraesett utód hiányában újra kellett tervezni a saját és céges jövőképüket, de erre senki sem tanította őket.

Isteni szerencsének tartották, hogy ők megtalálták azt a partnert, aki ért a generációváltásban lévő tulajdonosok nyelvén…

Mondd el véleményedet a cikkről

Mondd el véleményedet a cikkről, hogy minél jobb tartalmat tudjunk írni számodra!

Átlag értékelés 5 / 5. Összes értékelés: 3

Legyél te az első, aki értékeli a cikket!

Oszd meg a cikket!

    Iratkozz fel hírlevelünkre!

    Hírek, események, új termékek és még sok más vár rád hírlevelünkön!


    Kijelentem, hogy elfogadom az Adatvédelmi Szabályzatot.

    Ha szeretnél ehhez hasonló tartalmakról értesítést kapni, akkor
    regisztrálj a hírlevelünkre!

      Hírek, események, új termékek és még sok más vár rád hírlevelünkön!


      Kijelentem, hogy elfogadom az Adatvédelmi Szabályzatot.