Gál Dani egyszerre zenész, tanár és sikeres vállalkozó, aki munkájával, megvalósított projektjeivel másokat is inspirál. Ráadásul szenvedélyével, a zenével, a dobolással foglalkozhat az általa létrehozott Budai Dobiskolában is, ahol a zenészi ambíciókat dédelgető fiatal tehetségek mellett olyan gyerekekkel és felnőttekkel foglalkozik, akik speciális nevelést igényelnek. Teszi mindezt végtelen türelemmel, alázattal, lelkesedéssel, a hozzá járó növendékek szülei pedig úgy érzik, abszolút eredményesen végzi munkáját. Indíttatásról, inspirációról, küldetésről és tervekről beszélgettünk vele.
Dani kisgyerekként kinézte magának a dobot, mint hangszert: ha szülei koncertekre vitték, mindig a dobosokon akadt meg a szeme. Lenyűgözte, hogy milyen látványos, amit egy dobos a színpadon művel. 5-6 éves lehetett, amikor a szülei beíratták egy klasszikus ütős kurzusra, mivel állandóan járt keze-lába, izgő-mozgó gyerek volt. Az első ismerkedés a hangszerrel leginkább katonai menetdobolást jelentett, amit kevésbé kedvelt, de idővel megtalálta magának azokat a tanárokat, akik az általa preferált jazz és könnyűzenei irányokba terelték tovább. Valahogy sohasem az mozgatta, hogy körberajongott rocksztárrá váljon.
„Engem mindig az érdekelt, hogy milyen a zene, nem pedig az, hogy hányan hallgatják. Ez így volt már a régebbi projektjeimnél is, de így van a mostani Oaken nevű popzenekaromnál is.
Mindig is az underground zene volt szimpatikusabb. A zenei határok feszegetése, a más nézőpontból való megközelítés, az extrém megvalósítás, az újításra való törekvés a fontos” – mondja Dani az indíttatásáról.
A koncertlátogatók meglátták benne, hogy jó tanár lenne belőle
Allan Holdsworth, Scott Henderson, John McLaughin – sorolja az előadókat, akik kezdetben inspirálták, egy tanárától kapott jazz válogatáskazettáról megismerve a zenéjüket. Felnőttként, zenekari dobosként újabb inspirációt talált: többször előfordult vele, hogy egy-egy koncert után azzal keresték meg, hogy tetszett nagyon a játéka, mi lenne, ha továbbadná a tudását. „Gondoltam kipróbálom magam benne és elvállaltam a jelentkezőket. Aztán megtetszett a tanítás és elkezdtem komolyabb pedagógiai metódusok újragondolásával, kidolgozásával foglalkozni, amelyek többszörösen is visszaigazolták működőképességüket.
Létrehoztam a Budai Dobiskolát, ami egy új generációs művészeti oktatás, mindenki számára nyitva áll, aki elég bátor ahhoz, hogy meg tudja változtatni a világot” – meséli Dani, hogyan lett belőle zenetanár és vállalkozó.
Zenetanárból sok van, de olyanból, aki speciális fejlesztést igénylő gyerekekkel és felnőttekkel foglalkozik, már kevesebb. Ez lett Dani egyik szakterülete, elindította az Indigó Programot épp olyanoknak, akiket sok esetben kinéznek vagy eltanácsolnak más foglalkozásokról.
„Ez remek lehetőség számukra, hogy játszva tanuljanak és sikerélményük legyen. Számos kutatás bizonyítja, hogy a dobolás pozitívan hat többek között a limbikus rendszerükre. Azt fontos hangsúlyozni, hogy bár a zenének van gyógyító ereje, én nem vagyok orvos, a módszerem nem gyógyítja az autizmust, vagy más egyéb összetettebb mitokondriális zavart. Ez egy készségfejlesztő kiegészítő tevékenység, viszont rendkívül jó tapasztalatról számolnak be a szülők, autizmus spektrum zavarral, ADD/ADHD-val és egyéb kognitív deficittel élőket illetően. Javulnak a finommotoros készségek, a reflex, a tanulás és a magaviselet, de már valójában az sokat számít, ha jobb kedvvel mennek el, mint ahogy idejönnek” – összegzi Dani.
Nem baj, ha nem lesz mindenkiből zenész
Van még egy különleges foglalkozása, az úgy nevezett Apa-Fia program, amikor is apák és fiúk együtt töltik szabadidejüket, dobolással. Dani meglátása, hogy a túlstimulált világban egyébként is ritkán kerül sor arra, hogy egy apa a fiával minőségi időt töltsön együtt, a közös dobolás lehetősége pedig egy remek megoldást kínál erre a hiányra. Egyszerre nyújt egy ilyen foglalkozás közös tanulást, valamint játékos, gondolkodós és sportélményt.
Hogy cél-e, hogy minden tanulóból zenész legyen? Egyáltalán nem, hiszen mindenkinek mások az ambíciói. „A lényeg, hogy jól érezze magát a jelenben az illető, a többi majd úgyis alakul. A flow mellékhatása a boldogság” – mondja Dani.
Az tény, hogy az oktatásban máshol van a hangsúly a terápiás célzattal érkező gyerekeknél és a zenészi ambíciókat dédelgető fiataloknál. A képességfejlesztő dobórákon sokkal inkább a kéz-láb koordinációit célzó gyakorlatok jellemzőek, míg kifejezetten a muzikalitás után érdeklődőknél pedig főleg a zenekari gyakorlat felé orientálódnak.
Szenvedélyből született vállalkozás
Daninak sikerült az, amit sokan szeretnének megvalósítani: vállalkozásában azzal foglalkozik, amit szeret, és nemcsak hogy sikeres benne, de még jótékony célokat is támogat.
„A legfontosabb dolog a segítő szakmákat végzőknél, hogy bármit is tesznek, önzetlenül tegyék. Legyenek tudatában annak, hogy nem csak adnak, kapnak is.
Például a türelem gyakorlásával óriási önfegyelemre tehet szert az ember, ami szerintem remek lehetőség az önismereti úton való haladásban. Erről szól valójában az eudaimónia, az antik etikai gondolkodás, a másokért való létezés fogalma” – mondja Dani.
És hogy mi a siker titka? Nem biztos benne, hogy meg tudná osztani az egyértelmű receptet. Úgy gondolja, ha valaki szereti azt, amit csinál, és jól is csinálja, akkor előbb-utóbb megmutatatja magát időnként. „Mi holisztikus szemlélettel, élménnyel, tudással, és örömmel támogatjuk a hozzánk látogatókat. A tudás- és élményalapú világ felé húz a szívünk.”
Mások is felfigyeltek inspiráló személyiségére
Ezt a lelkesedést és elkötelezettséget értékelték a Highlights Of Hungary kurátorai is: Dani bekerült az idei jelöltek közé. ’Gál Dani kíváncsisága, életigenlése, és nyitottsága minden képzeletet felülmúl. Nem csak a látásmódja, de a gyerekekhez való hozzáállása is példaértékű’ – írta róla az őt jelölő kurátor, Mádai Vivien műsorvezető. Az értékteremtő közösségbe kerülés egy újabb visszacsatolás volt Dani számára, hogy érdemes volt ilyen irányt vennie.
„Nagyon hálás vagyok a Highlights of Hungary-nak, hogy lehetőséget teremt az itthoni különleges történetek interpretálására. Öröm volt látni, hogy mennyi tehetséges, proaktív ember tevékenykedik hazánkban. Számunkra ez egy remek visszajelzése annak, hogy jó úton járunk, a hivatás, amit végzünk hasznos” – mondja Dani a kezdeményezésről.
Bár már az is impozáns, amit eddig elért, vannak még tervei. Szeretne még több budapesti dobiskolát létrehozni, hogy az örömzenélésnek ne legyen akadálya a távolság. Egy Dobgála megszervezésére is készül, amelyen a Budai Dobiskola növendékei kapnának szereplési lehetősége, az esemény bevételét pedig egy alapítványnak ajándékoznák.
Szerző:
Ganzler Orsolya – Telekom Hello Biznisz szerkesztőség
