Kik és miért keresik manapság a 70-es, 80-as, 90-es évek bútorait, és hogy lehet ezeket a termékeket webshopon keresztül értékesíteni? Gulyás Zsuzsa lakberendezővel, food stylisttal, a Patina Webshop + Showroom tulajdonosával beszélgettünk a szakmája szépségeiről, és arról, hogy miért volna érdemes jobban megbecsülni a régi tárgyainkat.
A fogyasztói társadalom korában gyakran felmerül a kérdés, hogy meddig tud még csökkenni a tárgyaink élettartama, és mennyire rövidül le az életciklusuk. Vannak olyan, szeretett bútorok, amelyeket generációkon át óvunk, és részei a család történetének, míg mások gyorsan a kukában vagy lomtalanításon végzik.
Érdemes-e ezeket felújítani? Gulyás Zsuzsa szerint nagyon is, mivel – ahogy a vintage ruhák vagy a zene esetében – kezdik sokan felismerni benne a szépséget és a minőséget. Megkértük, hogy meséljen a munkájáról, a benne rejlő lehetőségekről, és arról, hogyan támogatja ez az egyre fontosabbá váló fenntarthatósági törekvéseket.
Kissé titokzatos vagy a weboldaladon, túl sok mindent nem árulsz el magadról. Gondolom, valamilyen iparművészi vagy lakberendezéssel kapcsolatos végzettséged van.
Egyáltalán nem, én ugyanis közgazdaságtant tanultam, és a végzettségemet tekintve minőségellenőr vagyok. Ez elsőre talán furcsán hangzik, de a szemlélet, amit ott elsajátítottam, igazából bármire alkalmazható. Eredetileg nem is ez érdekelt, hanem a marketingszakma, mivel már az iskola alatt is dolgoztam reklámügynökségeknél. Magát a lakberendezést főként a korábbi munkáim során sajátítottam el: dolgoztam vintage bútorcégeknél, filmes berendezőként, kellékesként, vagyis olyan helyeken, ahol volt alkalmam megtanulni a szakma csínját-bínját, gyakran rövid határidőkkel és lehetetlennek tűnő feladatokon edződve. Sokat tanultam mindenkitől, aki anno alkalmazott, vagy akár szakemberként mellettem dolgozott. Ezért a mai napig hálás vagyok nekik!
Aztán az élet úgy hozta, hogy a férjem Tokióban vállalt munkát, így én is ott próbálkoztam bútorok eladásával. Rövid úton kiderült, hogy a japánok inkább az újonnan gyártott bútorokat részesítik előnyben, amik rendelkeznek ugyan a nosztalgikus jegyekkel, de nem feltétlenül jártak házról-házra, generációról, generációra. Ezeket pedig az indonézek és a thaiföldiek legyártják nekik. Nehéz lett volna itthonról betörni az egyébként nagyon régi hagyományokon nyugvó vintage piacra importált ipari és népi bútorokkal. Az egyik boltban azt mondták, hogy ugyan nem érdeklik őket az európai vintage bútorok, de ha van kedvem, dolgozzak ott. Itt aztán rengeteget tanultam anyagokról, technológiáról.
Szóval először volt a marketing, aztán a film, majd a lakberendezés, és utána jött a webshop?
Először saját magam részére kezdtem el gyűjteni mid-century bútorokat és kiegészítőket. A vintage piac nagyon kiszámíthatatlan: néha elérhető egy-egy tárgy, de aztán fél évet kell várni, mire újra feltűnik, így a lakberendező munkámban is sokat segített ez a “gyűjtési mánia”. Végül már akkora lett a gyűjteményem, hogy kinőttem a pincét, aztán a szüleim pincéjét, majd a garázst, aztán még egy garázst… Beláttam, hogy keresnem kell egy raktárat, de adódott az ötlet, hogy legyen bolt is, és akkor már miért ne lehetne webshop? Nagyon érdekelt a digitális tér, mivel a reklámügynökségi múltamban is sokat foglalkoztam online kampányok menedzselésével. A weboldalkészítés, a social media hirdetések világa sem volt számomra idegen. Viszont a lakberendezés mellett nem tudok folyton ott ülni az üzletben – ebből a szempontból is praktikus az online bolt. Nálam egyértelműen a lakberendezés a core business, ezért is integráltam a webshopot a saját oldalamba. Így egy helyen tudom összpontosítani a forgalmat, és jól támogatják egymást a tevékenységek a bizalomépítésben, a hitelességben.
De hogy jött emellé a food styling?
Ez is még a reklámügynökség időszakából jött, amikor több ételmárkával is dolgoztunk, és gyakran szerveztünk nekik fotózást a közösségimédia-felületeikre. Ezeket én menedzseltem és egy idő után stylingoltam, közben pedig rájöttem, hogy nem szeretnék food-stylistot hívni, mert annyira élvezem. Mindig is szerettem főzni, és érdekelnek az ételek. Tudok is bánni velük, és azt is tudom, hogy viselkednek különböző körülmények között. Plusz van egy esztétikai vonatkozása is, amihez szintén van némi affinitásom. És persze ott a műszaki-technikai oldal, ami elképesztően érdekes: például hogyan építesz fel úgy egy ételt úgy, hogy az ne olvadjon szét lámpák alatt, vagy milyen textúrával lesz hiteles egy teljesen újragyártott szósz.
Az az érzésem, hogy benned a művészi és a műszaki vonások ugyanolyan intenzíven vannak jelen. Inkább művésznek vagy mesterembernek tartod magad?
Amit csinálok, az valójában alkalmazott művészet: egységes, koherens esztétikai nyelvet használok, amit implementálok azokra a platformokra, amiken éppen dolgozom. Egy időben gondolkodtam azon, hogy inkább specializálódjak egy bizonyos szakmára, és legyek “csak” lakberendező vagy food stylist. Aztán arra jutottam, hogy ha mindezeket tudom csinálni olyan színvonalon, amivel elégedett vagyok, akkor sokkal változatosabb lehet az életem. Egyszer egy fotózás, egyszer egy étterem berendezése, aztán egy bútorfelújítás – én ezt eléggé élvezem így!
Általában milyen korosztály, milyen társadalmi réteg keresi a mid-century bútorokat?
Jellemzően a 30-as, 40-es korosztály, aki valóban vásárol is. Sokan a Pinteresthez hasonlóan használják az oldalamat, vagyis inkább csak ötleteket keresnek rajta. Ezek inkább a fiatalabbak, akik még nem rendelkeznek komolyabb vásárlóerővel, de számomra az is egy fontos visszajelzés, hogy mi tetszik a 20 éveseknek, mert ők érzik jobban a jövő trendjeit. Most jellemzően a budapesti közönség vásárol nálam, de ismerős webshoposok tapasztalataiból is látom, hogy a terjeszkedés útja a fővárosból kiindulva a nagyobb városok, majd a kisebb, vidéki települések felé mutat. Ez csak azon múlik, hogy az ember jól hirdet-e, és ha megismerik, főként vidéken különösen hálásak lesznek azért, hogy webshopból tudnak rendelni ilyen termékeket. De persze leginkább a lakberendezők az első számú célközönségem, akiken keresztül szélesebb körhöz is elérek.
Mennyire működik az online értékesítés ezeknél a termékeknél? Az emberek nem akarják megnézni, megfogni ezeket a bútorokat vásárlás előtt?
Most nagyjából a vevők felének van erre igénye. Először még mindenki eljött a boltba, és személyesen vásárolt – igazából felesleges is volt a kártyás fizetés opció az oldalon. Ez valahol a bizalom növekedését is jelzi, ami azzal is összefügghet, hogy egyre több a pozitív értékelésem a Google-ben. De talán a COVID is belejátszik abba, hogy az online vásárlás iránt megnőtt az emberek bizalma.
Hogyan találnak rád az ügyfelek? Inkább az ajánlások működnek nálad, vagy futtatsz hirdetéseket, esetleg salesezel is?
A webshop termékeit muszáj hirdetni, ott egyértelműen látszik a forgalom növekedése, amikor intenzívebb kampányt futtatok. A lakberendezési munkákkal szinte kizárólag ajánlások útján találnak meg. A salesben nem hiszek, mert én magam is rosszul reagálok az ilyen hívásokra vagy e-mailekre. A hírlevél listám viszont elég fontos csatorna, de ritkán küldök leveleket; szinte csak akkor, ha valamilyen akciót, “titkos” leárazást, vagy új termékeket hirdetek. Ez csak azoknak szól, akik rajta vannak a listán, ezért jó sokan fel is iratkoznak, és rajta is maradnak.
Nagyon hiszek az adatgyűjtésben, és használom is ezeket, például az elhagyott kosaraknál, vagy a remarketing hirdetéseknél. Mindent igyekszem összekötni mindennel: a webshopnak van integrációja az Instagrammal és a Facebookkal, ahol szintén megjelennek a termékek. Hamarosan csatlakozik hozzám egy új kolléga, akinek az lesz a feladata, hogy még tovább fejlesszük ezt, és lehetőleg minden adatot hasznosítani tudjunk.
Számodra mik a legnagyobb kihívások, amik a termékek értékesítése során felmerülnek?
Egyrészt a sérülésmentes házhozszállítás, amit nyilván nem lehet sztenderd módon megoldani. Kisebb termékeknél akár az automatás kiszállítás is működik, de bútorok esetén csak egyedi szállítóval tudok dolgozni. A másik, hogy a bolt csak heti 6 órában tart nyitva, vagyis akkor kell az összes forgalmat lebonyolítani. Ehhez már szintén van segítségem, aki fogadni tudja a vevőket és beszélni a tárgyakról, szakértői minőségben. A webshop miatt rengeteg a fotózás, és mivel ezek gyakran eredeti állapotban fellelt tárgyak, a legapróbb részletekig le kell fényképezni a sérüléseket, pici hibákat, hogy a vásárló pontosan tisztában legyen a termékek állapotával.
Írod a weboldaladon, hogy a munkád egyik célja a bútorok életciklusának meghosszabbítása. Egy ideje az IKEA-nak is van ilyen programja, illetve a körkörös gazdaság kapcsán sokat halljuk ezt. De ugyanezt csinálta a falusi bácsi is, amikor megjavította a széket, nem?
Igen, ez valóban nem új gondolat, és nálam alapvető gondolkodási minta. Semmi olyat nem csinálunk “környezettudatosság” címszó alatt, amit egy nyolc éves gyerekkel ne tudnék könnyedén megértetni. Nemcsak a munkámban van így, hanem a magánéletemben is ez vezérel: hosszútávon tervezek, és nem dobok ki semmit, amit nem muszáj. Én vagyok az, aki elviszi a cipészhez az elnyűtt cipőjét, aminek már talpa sincsen, hogy lehet-e még vele valamit kezdeni. Nagyon fontos lenne, hogy ez mindenkinél így legyen, mert abban a korban élünk, amikor lassan bele fogunk fulladni a szemétbe.
A másik, hogy amikkel dolgozom, azok tényleg értékes tárgyak, mert amikor készültek, még egész máshogy gondolkodtak a gyártók: nem 1-2 évre tervezték a bútorokat, hanem az öröklétig, és aki megvette, az el is várta, hogy tartósak legyenek. Acélt, bőrt, tömör fát használtak, olyan felületkezeléssel, ami túlél több évtizedet, vagyis érdemes ezeket továbbra is életben tartani, ami némi törődéssel és szakszerű felújítással.
Eleinte úgy gondoltam, hogy csak Magyarországon és minél közelebbről fogom beszerezni a felújítandó bútorokat, hogy ezzel is csökkentsem a tevékenységem karbonlábnyomát. Ha itthon szerzem be és itthon is adom el a termékeket, akkor ez csak egy kis körforgás. Mivel nem mindent lehet itthon megkapni, így néha az is előfordul, hogy külföldről kell behoznunk bútorokat. Ezek nagyon jó lehetőségek a kiruccanásra is. Gyakran összekötjük hosszabb kintléttel és túrázással. Nem ritka, hogy jobban megismerjük, vagy össze is barátkozunk azokkal, akiktől a bútorok származnak. Gyakorlatilag minden tárgyról tudok olyan titkokat, amit a vevőknek szeretnék majd elmesélni.
Viszont azt látom, hogy a webshop angolul is elérhető. Ennek nem az a célja, hogy külföldi piacra is tudj értékesíteni?
Elsősorban az itt élő külföldiekre gondoltam, akik itt dolgoznak, vagy más okból élnek Magyarországon. Közülük sokan vásárolnak nálam. Van lehetőség külföldi szállításra, de hirdetést nem targetálok más országokba. Volt már rá példa, hogy egy amerikai vevőt lebeszéltem arról, hogy megvegyen egy diófa kisasztalt, mondván ehhez nem kell Európából rendelni. Más lett volna a helyzet egy stilbútorral, vagy egy Ghyczy fotellel, ami kuriózumnak számít. Azt gondolom, hogy ha az itthoni piacon annyira sikerül befutnom, ahogy azt szeretném, az bőven leköti majd a kapacitásaimat.
Jól gondolom, hogy az értékmentés, a tárgyak életének meghosszabbítása egyfajta hitvallásoddá vált?
Igen, ezt nagyon fontosnak tartom. Ha valami mondjuk 50-60 évet kibír, és utána is trendi, az valószínűleg később is az marad. Egy Marcel Breuer szék vagy egy Jiri Jiroutek komód soha nem megy ki a divatból, sőt, egyre jobban megy fel az értékük. A stílus, a tartósság olyan erények, amelyek mindig fontosak lesznek az embereknek, és ha ilyen tárgyakat használunk, azzal a saját ökológiai lábnyomunkat is csökkentjük.
Gulyás Zsuzsa szerint ezekre érdemes odafigyelni, amikor új vállalkozásba fogsz:
- Kicsiben is érdemes belevágni! Nem szabad arra várni, hogy minden körülmény egyből tökéletes legyen, és túl magasan tartani az elvárásokat, különben soha nem kezdünk bele.
- A partnerek kiválasztásánál merj hallgatni a megérzéseidre! Nem mindig a legolcsóbb, legközelebb lévő partner a megfelelő, hanem inkább azok, akik már elsőre szimpatikusak, jó problémamegoldók és nyitottak.
- Mindig gondolj a fenntarthatóságra és a rövid, zöld szállítási lehetőségekre! A divatos csomagolás helyett alkalmazz újrafelhasznált anyagokat – ezt a vevőid is meg fogják hálálni.
- Támogasd a versenytársakat is, ami erősíti a szakmai identitást és közösséget épít. Egy üzletet úgysem lehet hitelesen átvenni vagy lemásolni. Akkor lesz koherens a vállalkozás, ha belőlünk fakad, és velünk együtt változik, fejlődik, alakul.
Portré: Köő Adrienn
Tárgyfotó: Hőrich Richard
Szerző:
Buzás Attila – Telekom Hello Biznisz szerkesztőség
