Kele János: Mit tanulhatsz cégvezetőként Puskás Ferenc példájából?

Olvasási idő 7 perc
Kkv 023 1080x610px 1020 01

Mit tanulhat a sporttól az üzlet? Milyen praktikákat leshetnek el a sztársportolóktól és edzőktől a vállalatvezetők? 11 cikkből álló sorozattal járjuk körbe ezt a kérdést. 
A leghíresebb magyar sportolóként csaknem mindent megnyert, amit lehetett, de pályafutása egyetlen kudarca egyben vezetői képességeinek határait is kijelölte. Egoharc, vagy megalkuvás? És mit tanulhat ebből egy kkv? Elmeséljük.

Egy jó sportcsapat nem különbözik túlzottan egy sikeres kisvállalkozástól: maroknyi szakember, akik tökéletes összhangban dolgoznak egymással, hatékony munkavégzésük pedig a nap végén sikert (profitot) eredményez. A sikerhez (győzelemhez) vezető út azonban rögös – a közeg kompetitív, minden megrendelés egy-egy új meccs, a hosszú távú növekedésért és/vagy a fennmaradásért folyó napi harcban pedig sem a siker, sem a kudarc nem örök életű. A taposómalomnak azonban haszna is van: segít kitermelni azokat a játékosokat (munkavállalókat), akik vezetőkké válnak.

A negyvenes-ötvenes évek fordulóján a magyar futball ontotta a tehetségeket. Virágzott a grund-kultúra (a pesti flaszter dühöngőin egymást érték a labdát kergető gyerekek, akik éjt-nappallá téve focizni akartak), ráadásul e mögött a természetes módon, alulról építkező utánpótlás-rendszer mögött még mindig ott voltak a két világháború közötti, kávéházi-értelmiségi futballelit szellemi munkájának hatásai is. A futball egyrészt fontos társasági kérdés volt, másrészt a társadalmi mobilitás egyik legkézenfekvőbb eszköze, ilyen módon lehetett a magyar futball hátországa egyszerre rendkívül versengő és módfelett színvonalas.

A döbbenetesen termékeny közegből pedig magától értetődő természetességgel emelkedtek ki a világklasszisok.

A magyar futball korabeli erejére jellemző, hogy a 463 újpesti meccsén potom 393 gólt jegyző (ennél több gólt a mai napig senki nem rúgott egy magyar klub mezében) Szusza Ferenc mindössze 24-szer lehetett válogatott, míg a kora egyik legjobb fedezetének számító Kovács I Imre csupán nyolc alkalomml fért be a nemzeti csapatba a posztján játszó Bozsik miatt. Közismert sztori, hogy a legendás Sándor Csikar nem utazhatott el az 1954-es világbajnokságra, mert a szövetségi kapitány Sebes Gusztáv túlzottan egysíkú játékosnak tartotta, de ott van Palotás Péter esete is, aki az MTK-ból kirobbanthatatlan volt a középcsatár posztjáról, ám a válogatottban ezt a helyet Hidegkuti Nándor bitorolta előle.

A klasszisoktól hemzsegő magyar csapatban ráadásul tömérdek ego zsúfolódott össze:

  • a soha, semmilyen közegbe be nem illeszkedő, a szabályokat kényszeresen és módszeresen áthágó, de amúgy az alázat mintaképeként saját magát állandó külön edzésekkel kínzó bekk, Lóránt Gyula;
  • az a Czibor Zoltán, akinek rongylába mellett hatalmas igazságérzete volt másik különös ismertető jegye (és hasonlóan nagy szíve, amibe mindenki belefért, ideértve azt a Puskást is, akivel egyébként nem különösebben szívlelték egymást);
  • a „másodállásban” országgyűlési képviselő Bozsik József, aki nem mellesleg gyerekkori jó barátja volt Puskásnak, még kevésbé mellesleg pedig kora (és a futballtörténet) egyik legintelligensebb, legkiegyensúlyozottabb játékosa, talán az egyetlen az akkori magyar keretből, aki nélkül nem működött a csapat, akit nem lehetett pótolni;
  • a vitathatatlan sztár Puskás Ferenc, a csapat egyik leglátványosabban focizó tagja, a vagány krakéler, a külvárosi csibész, a legnépszerűbb, a leg, leg leg. A legenda, aki túlélte csapatát, akinek bal lábával egy nemzet forrt össze a világ színpadán;
  • az aranyfejű csodacsatár Kocsis Sándor, akinek válogatott mérlegét azóta sem tudták megközelíteni (68 meccs, 75 gól), aki még Puskásnál is több gólt rúgott, de beszélni negyedannyira sem szeretett;
  • Hidegkuti Nándor, az „Öreg”, aki jobbszélsőből lett visszavont csatár harminc felett, és akinek szerepköre megváltoztatta a modern labdarúgást.

A berni világbajnoki döntőben a világ legcsodálatosabb játékosai, a korszak legmodernebb játékrendszere vérzett el. A magyar válogatott hiányzó csillagának történetét azóta számos könyv, dokumentum-film, visszaemlékezés és összeesküvés-elmélet igyekezett magyarázni, mégis akadt egy fontos körülmény, ami mintha elsikkadt volna.

Puskás – a csapat sztárja, emblémája, legnépszerűbb játékosa, a kirakatember – sérülten jelentkezett játékra a döntő előtt. A csapattársak nem értettek egyet a szándékával (még a legjobb barát Bozsik sem), ám Puskás így is gyepre futhatott a Wankdorf Stadionban 1954. július 4-én. Az ok prózai: a magyar politikai vezetés elképzelhetetlennek tartotta, hogy ne a csapat legnagyobb csillaga vegye át a világbajnoki trófeát.

Kocsis visszaemlékezéseiben többször elmondta, a döntő előtti utolsó edzésen Puskásnak akkora fájdalmai voltak, hogy képtelen volt a földről rúgni. Fájdalomtól eltorzult arccal, bedagadt bokával játszott az NSZK ellen, és bár két gólt is rúgott (egyet a játékvezető azóta is vitatott módon les miatt érvénytelenített), már soha nem tudjuk meg, mi történt volna, ha Sebes Gusztáv nem változtat a brazilokat és Uruguay-t is hatalmas küzdelemben, eszményi játékkal kiejtő csapatán. A válogatott vezetése képtelen volt beletörődni Puskás esetleges sorstragédiájába – ehelyett lett egy nemzeti sorstragédiánk.

Puskás ugyan a csapat legnagyobb sztárja, legkarakteresebb egyénisége volt, de a hiába a politikai vezetéssel ápolt jó viszonya és hatalmas szíve, az egóharcokkal és sérelmekkel átitatott öltözőben (ekkor már?) rég nem szellemi vezér. Bizonyítási vágya kanóc az öltözőben, játékra jelentkezése megosztja a csapatot, törésvonalat képez éppen akkor, amikor egységre volna szükség.

Elnagyolt következtetés lenne azt állítani, hogy Puskás vezetőként elbukott az 1954-es vébén, de tény: az Aranycsapat a vesztes vb-döntőt követően szakmailag és morálisan is szétesett – felemésztették a személyes ellentétek és a politikai vezetés befolyásolási kísérletei. A hanyatlást ekkor már a csapat poszterfigurája, Puskás sem tudta megállítani, mígnem 1956 telén úgy döntött, elhagyja a kommunista diktatúra által maga alá temetett Magyarországot.

És itt kezdődik az igazi karrier: Puskás képes újjáépíteni karrierjét, komoly eltiltás után visszatér, sportformába lendül, (ismét) világklasszis lesz. Élete legnagyobb tesztje nem a világklasszisokkal és óriási egókkal telepakolt magyar válogatott szellemi vezetése lett, hanem Alfrédo Di Stefano barátsága: a világ egyik legnagyszerűbb játékosának madridi egyeduralmát nem megtöri, hanem társuralkodóvá emelkedik. Érzi, hogy meddig mehet el, de nem nyugszik bele a másodhegedűs szerepébe, és tökéletes társa lesz az argentin legendának. Ketten együtt sorra nyerik a bajnoki-és a BL-serlegeket, gólkirályi címeket osztanak le egymás között, és közben kínosan ügyelnek a megfelelő egyensúlyra. Nem egymás ellen, hanem egymásért dolgoznak: Puskás Madridban lesz végleg csapatember, itt hagyja maga mögött a kirakatember sztár szerepét, és lesz magától értetődő természetességgel, személyisége és játéka színvonala okán szellemi vezér, mintaadó példakép.

Vegyük észre: egy vállalkozásban is mindenkinek megvan a maga szerepe. Szükség van sztárra, kiemelkedő képességű szakemberre, ugyanakkor létfontosságú, hogy senki privilégiumai ne veszélyeztethessék a közös célokat. És ugyan szükség van vezetőre, és bár egyáltalán nem baj – sőt -, ha ez a mintaadó példa egyben az egyik kiemelkedő munkaerő is, amikor az egyéni és a közösségi célok között kell választani, sose habozzunk utóbbira tenni a tétjeinket. Ki tudja, lehet, hogy idővel még a sztárjátékosunk is rájön, hogy nekünk volt igazunk, és beáll a sorba. Nem elénk, nem mögénk – mellénk.

Kele János

Szerzőről:
Kele János (29) közgazdász, futballszakíró. 2011 óta jelennek meg meccselemzései különböző internetes felületeken, 2017 óta a 24.hu-n publikál rendszeresen. Az angol futball nagy rajongója, Cold Rainy Nights in Britannia címmel alapított blogja éveken át volt virtuális otthona a szigetországi klubok hazai szurkolóinak. Jelenleg a Ziccer és a Közös Albion c. futballpodcastok házigazdája, az analitikus sportági gondolkodás lelkes támogatója. Közgazdászként elsősorban a történések és a jelenségek értelmezése motiválja, így nem meglepő, hogy a futballban is a trendek megértése, az adatalapú elemzés érdekli leginkább. Őszintén és feltétlenül hisz egy új típusú, benyomások helyett inkább tényekre alapozott futballdiskurzus magyarországi meghonosításában.

A képért köszönet Fortepan/ Kovács Józsefnek

A LEGENDÁS 6:3, AHOGY MÉG SOSEM LÁTTAD!

Amiről eddig csak a nagyszülők sztorijaiból hallottál, most végre te is átélheted, digitálisan felújítva és kiszínezve. A legendás mérkőzés 2020. november 25-én este a Super TV2-n!

Mondd el véleményedet a cikkről

Mondd el véleményedet a cikkről, hogy minél jobb tartalmat tudjunk írni számodra!

Írd le, mi meghallgatjuk!

Oszd meg a cikket!

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Hírek, események, új termékek és még sok más vár rád hírlevelünkön!

Ha szeretnél ehhez hasonló tartalmakról értesítést kapni, akkor
regisztrálj a hírlevelünkre!