Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy óvodapedagógus, Marcsi, aki előbb óvónőként, később intézményvezető-helyettesként dolgozott Dévaványán, a Békés megyei kisvárosban. A múlt év végén azonban gondolt egyet, és otthagyta a köznevelési rendszert, hogy önálló lábra álljon mint meseterápiás foglalkozásvezető és drámapedagógus. Az ismerősei közül sokan döbbenten kérdezték: no de miért? Hogy adhatsz fel egy biztos állást valami egészen bizonytalanért? Hogy lehetsz ennyire meggondolatlan? No, de Marcsit nem olyan fából faragták, hogy sokat adjon a kétkedők szavára. Szerette a gyerekeket, bízott magában, a tudásában és a meséiben, így hát 2022 januárjában útjára indult a mesÉLek-kijátszótér. Létrehozójával, Giriczné Gyányi Marcsival az első lépésekről, a mese és a drámajáték emberéletben betöltött inspiráló szerepéről, átalakító erejéről, valamint a magunk elé állított célok fontosságáról beszélgettünk.
Tehát: miért?
Már a munkám mellett is tartottam dráma- és interaktív mesefoglalkozásokat óvodásoknak, kisiskolásoknak. Az évek során folyamatosan képeztem magam, építgetem a szakmai kapcsolataimat. Részt vettem többek közt Boldizsár Ildikó, Csóka Judit meseterápiás tanfolyamain, drámapedagógus diplomát szereztem a Kaposi László vezette képzésen, elsajátítottam Deákné B. Katalin játékos iskola-előkészítő módszerét, és még folytathatnám a sort. Mindezt azért, hogy minél több eszközt tudjak a birtokomban a gyerekekkel végzett közös munka során. Összefoglalva: régóta dédelgetett tervet váltottam valóra, amiért tudatosan dolgoztam, vagyis az én nézőpontomból nem ugrottam az ismeretlenbe. Ennek ellenére nem sokan hittek bennem, meggondolatlanságnak tartották, hogy kilépek a biztos vezető-helyettesi pozíciómból. Hogy ezt mégis megtettem, ahhoz az előbbiek mellett döntőn hozzájárult a köznevelés mai helyzete, állapota, de legalább ekkora motiváció volt számomra egy egészségesebb egyensúly megteremtésének az igénye a családom és a munka között. Két kisiskolás fiú édesanyjaként ugyanis nem tudtam itt is, ott is teljesíteni. Döntenem kellett, az óvodai munka, valamint az életemben egyre nagyobb szerephez jutó dráma- és mesefoglalkozások nem voltak összeegyeztethetőek. A hozzám járó gyerekek szülei egyre biztattak, rengeteg pozitív visszajelzés érkezett hozzám, így 2021 decemberében föladtam az állásomat, 2022 januárjában pedig belekezdtem a mesÉLekbe.
Bár ismert terepen folytattad az utad, vállalkozóként mégiscsak kezdőnek számítottál/számítasz. Mi mindent kellett átgondolnod?
Mivel szolgáltatást készültem nyújtani, a magam számára föltett legalapvetőbb kérdés az volt, fognak-e vajon pénzt áldozni ezekre a foglalkozásokra a szülők, lesz-e elég bevételem? Mivel korábban non-profit módon működtem, egyáltalán nem voltam biztos abban, hogy zökkenőmentes váltásra számíthatok. Szerencsére ez fölösleges aggodalomnak bizonyult, a naptáram tele van, sőt, várólistát nyitottam az érdeklődőknek. A másik dilemma az volt, hogy katás legyek, vagy kft-t alapítsak. A könyvelőmmel folytatott megbeszélésből hamar kiderült, hogy az általam végzett tevékenységhez a katás adózási forma a legmegfelelőbb.
Készítettél-e előzőleg üzleti tervet, illetve hogyan alakítottad ki az áraidat?
Őszintén szólva nem volt szükséges, évek óta erre készültem, minden ott volt a fejemben. Ismertek sokan, az önkormányzat felkérésére meséltem városi rendezvényen is, a szülők pedig egyértelművé tették, hogy szükség van a munkámra. Magyarországon ugyan sokan foglalkoznak mind meseterápiával, mind drámajátékkal, de Dévaványán jelenleg nincs konkurenciám. Az árakról tudakozódtam. Sem alulértékelni nem akartam a munkám, sem az árak föltolását nem tartottam követendőnek. A foglalkozások számára jelenleg egy pici termet bérlek. Egy nagyobb városban a magasabb bérleti díj talán megterhelné a vállalkozást, de itt ez nem okoz gondot. Ennek ellenére a férjemmel elkezdtünk egy kis kuckót építeni az udvarunkban, hogy a jövőben ott tarthassam a foglalkozásokat, vagyis a bérleti díjjal sem kell majd számolnom. Egyedül a katás változások nyugtalanítanak. Kisvállalkozóként tehát az építkezés fázisában vagyok. Szerencsésnek érzem magam, hogy van biztos hátterem: a férjem mérnök, ő a családban a stabil pont, s mivel lát az elképzeléseimben fantáziát, lelkesen segít.
Vagyis a férjed a te „hamuban sült pogácsád”?
Az én hamuban sült pogácsáim elsősorban a gyökereim, melyekkel a szüleim útnak indítottak. Ezek a dolgos munkásemberek csodálatos gyerekkort biztosítottak a számomra és olyan családi légkört, amelyben megtanulhattam, milyen értékkel bír a tisztesség és a becsület – noha tudjuk a mondásból, hogy szemesnek áll a világ. Persze én is nyitva tartom a szemem. Sohasem vártam, hogy a sült galamb a számba röppenjen. Semmi sem hullott az ölembe, mindig mindenért keményen meg kellett küzdenem. Jól van ez így, a tettrekészségem a másik „pogácsám”.
Mi mindent kellett megtanulnod ez idő alatt?
Elsősorban az önmenedzselést mind az életben, mind az online térben. Hálás vagyok a szülőknek, akik viszik a híremet. Szórólapozni is szoktam a helyi óvodákban, ezen kívül pedig a megtartott foglalkozásokról rövid tartalmi összefoglalókat posztolok a FB-on. Utóbbi lehetővé teszi, hogy még többen megismerjék a módszeremet, és a városunk határain kívül is lehetőséghez jussak. Másrészt meg kellett tanulnom a munkámat segítő digitális eszközök és szerkesztőprogramok hatékony használatát. Online tartom a kapcsolatot a szülőkkel, fotókat, videókat készítek nekik, és egy kis év végi ,,filmet” is forgattunk a gyerekekkel, melyben számot adhatnak a tudásukról. Minden nap tanulok valami újat, napról napra fejlődik a vállalkozásom. Mivel fejlesztő termékeket is szeretnék bevezetni, próbaképpen szerkesztettem egy ingyenesen letölthető tervezőprogrammal, a CANVAval egy mesÉLek kártyacsomagot: a BÓBITÁt, és a hozzám járók közt kezdtem el értékesíteni. Ez egy 13-14 kártyából álló pakli drámajátékhoz és a finom-motorika fejlesztéséhez. Játékos feladatokat tartalmaz, illetve egy kivágható, öltöztethető babát ruhákkal. Azt gondolom, kisvállalkozóként folyamatosan képeznem kell magam. Augusztusban például megyek egy komplex mozgásfejlesztő képzésre, ha azt elvégeztem, szeretném az ott tanultakat is beépíteni az általam nyújtott szolgáltatások sorába.
Mi a következő lépés?
A kuckóban délelőttönként baba-mama foglalkozásokat, délután iskolásoknak szólót szeretnék tartani. Az este a felnőtteké lesz. A következő lépés tehát, hogy mozduljak a felnőttek irányába, mert hiszem, hogy a mesék számukra is sokat adnak.
Miként kapcsolódik össze a te gyakorlatodban a drámapedagógia és a meseterápia, ez a két, önmagában is szerteágazó terület?
A mesével alapvetően az a célom, hogy újra visszakapja központi szerepét az emberek tudatában. Minden élethelyzetnek van mesei megfelelője, melyből sokat tanulhatunk. Ma sok gyerek csak a tévében találkozik mesével, holott az élőszóban előadott népmese remek eszköz arra, hogy a szókincs bővítése mellett fontos erkölcsi tanulságokat vonjanak le a maguk számára, melyek mintául szolgálnak saját életükhöz. Nagyon fontos tény az, hogy a ,,nézett” rajzfilm esetében nem indul be az elaboráció, vagyis a belső képkészítés, hiszen készen kapja a képet, de tudni kell, hogy ez a képesség az iskolában majd egy nagyon fontos alappillére lesz az olvasás elsajátításának. Mindig élőszóban kell mesélni, hogy lássam a szemek csillogását, hogy építeni lehessen egymás reakcióira, és nincs olyan, hogy nem jól értünk meg egy mesét, ezért szeretik annyira a gyerekek.
A drámapedagógiának pedig közvetlenül érzékeltem a jótékony hatását a saját gyerekeimen. A színjátszó gyerekek nyitottabbá válnak, könnyebben kommunikálnak, bátrabban veszik az akadályokat. Én magamban egyébként bátorító foglalkozásoknak szoktam hívni ezeket az alkalmakat, mert az a kisgyerek, akinek egyébként nehézséget okoz a kapcsolatfelvétel, a szerepből könnyebben meg tud szólalni: „nem én beszélek, hanem az, akit játszom”. A dráma egy csoportos tevékenység, ahol muszáj nyitni a másik felé, tehát elősegíti a szocializációt. Először mimes utánzó játékkal kezdünk, mert az könnyebb. Utána jöhet a szóbeli kommunikáció. Ismerek iskolákat, ahol történelmet tanítanak – remekül! – a drámapedagógia módszerével. Az így átadott élményszerű tudás sokkal jobban rögzül.
Mondtad, hogy a mesék megoldásokat kínálnak a különböző élethelyzetekre. Melyik a kedvenc meséd és miért?
A macskacicó. Ez a mese nekem azt mondja, hogy néha el kell rejtőznöd egy cicó álarca mögé ahhoz, hogy amikor megérett a pillanat, királynői minőségedben tündökölve léphess elő.
A macskacicóban ugyan nem találkozunk sárkányokkal, de az életben gyakran. Vannak sárkányaid?
A sárkány az a fajta visszatartó erő, mely lehúzza az embert. Említettem, hogy sokan meglepődtek, amikor otthagytam az intézményvezető-helyettesi pozíciómat a bizonytalanért. Akkor megtanultam, hogy nem szabad azokra hallgatni, akik sosem mernek változtatni, akik csak egy helyben ülnek. Viszont a nem-támogatás vitathatatlanul a támogatás egy fajtája, mert a sárkány elleni küzdelemből erőt is meríthetünk. A kételyeinken felül kerekedni pedig már fél győzelem.
Bátran mertél dönteni az életedben, változtattál. Mit tanácsolnál annak, aki hasonló keresztúton áll?
Mélyedjen magába, és nézze meg, eléggé erős-e, konkrét-e az a cél, melyet kitűzött? Ha igen, akkor szedje össze magát, és tegyen nagyon határozott lépéseket, kezdje el fölépíteni előbb magában, majd pedig az életben is a vállalkozását és szánjon minderre elég időt!
Giriczné Gyányi Marcsi történetének tanulságai 5 pontban:
- Érdemes a lehető legtöbb információ és tudás birtokába jutni a minket érintő szakterületen. Kezdd el ma!
- Hagyj magadnak elég időt arra, hogy megérlelődjön benned, milyen vállalkozást szeretnél indítani.
- Csak akkor kezdj bele a vállalkozásba, ha már egészen világosan látod magad előtt a célokat!
- Bizonyos területeken eleinte a legjobb marketinget a személyes ajánlások teremtik meg, de föl kell ismerni azt a pillanatot, amikor ez a céljaink elérése érdekében önmagában már nem elég.
- Legyél bátor!
Szerző:
Szoboszlai Annamária – Telekom Hello Biznisz szerkesztőség
