Három különböző út. Merthogy nincs egy egységes recept, hogyan válhatunk sikeres vállalkozóvá. Mások tapasztalatai és történetei azonban már csak azért is tanulságosak lehetnek, mert lehet, hogy épp a kezdő lökést adják meg, vagy pedig megerősítenek bennünket megszületőben lévő elhatározásunkban. Nyírő Anita, Racskó Tibor és Folly Réka mesélnek arról, hogyan ismerték fel, hogy valami újba kell kezdeniük, és mik voltak az első lépéseik ezen az új úton.
Nyírő Anita különleges útját választotta a kiteljesedésnek: reklámügynökségénél dolgozott grafikusként, amikor úgy döntött, hogy kitanulja a kárpitos szakmát, mert vonzza őt a szebbé varázsolható bútorok világa. Aztán azt érzékelte, hogy nincs egyedül ezzel az érdeklődésével, de sokan inkább csak kipróbálnák néhány órára a kárpitozást. Így jutott arra az elhatározásra, hogy kárpitos workshopot szervez. Ez egy teljesen új dolog volt akkor, öt évvel ezelőtt, senki más nem foglalkozott hasonlóval – így Anita és barátnője lelkesen belevágtak.
„Első lépésként kerestünk egy olyan céget, amelyik már szervezett workshopokat, mivel akkoriban még nem voltam vállalkozó és bizonytalanabb voltam az előkészítést, lebonyolítást illetően. Megterveztük, hogy milyen legyen a workshopon készítendő bútor, ami kellően egyszerű, mégis mutatós, és egy délután alatt elkészíthető. Beszereztük az anyagokat, eszközöket, a partnercég meghirdette a workshopot, aminek a híre idővel egyre több emberhez jutott el, így egyre többen jöttek hozzánk alkotni” – foglalja össze Anita, hogyan indult a Manohuis márkanevet viselő vállalkozás.
Az évek alatt bővítették a repertoárt, kipróbáltak másik helyszínt, és elkészítettek több tucat mutatós bútordarabot. Minden sínen volt, ezért is mert Anita egyre nagyobb hangsúlyt helyezett a vállalkozására, és a reklámügynökségi munkáját már csak félállásban vállalta. Aztán elérkeztünk az idei tavaszig: a járványhelyzet alaposan megnehezített minden olyan tevékenységet, ahol emberek csoportos együttlétére volt szükség, így a kárpitos workshopok is elmaradtak.
„A felszabadult időben egy játékos kísérletbe kezdtem: nagyméretű, színes, vidám párnákat készítettem gyapjúból és elkezdtem tesztelni, hogy reagálnak rá az emberek. Nagyon meglepődtem a tapasztalatokon, hamar kiderült, hogy egy alapvető emberi szükségletre, az ölelésre adnak megoldást ezek a párnák. Már a jelenlétük is enyhíti a szorongást, de ismerek olyat is, aki csak egy ilyen párna mellett tudott egyáltalán elaludni egy családtagja elvesztése után” – meséli Anita, milyen új irányt vett az élete. – „A párnák kívül belül 100%-i természetes anyagból vannak, így segítik a természettel való kapcsolódásunkat, amire szintén nagy szüksége van mindenkinek.”
Mostanra neve is lett az ölelőpárnáknak: Huggingme lett a márkanév, hamarosan komplett brand épül majd rá. Anita öt év szakmai tapasztalatára támaszkodhatott, amikor elkészítette az első párnát, ezért is bízott bátran döntésében, hogy valami újat próbál ki. Mert kísérletezni, és előhozni régi vágyát, hogy természetes anyagokkal dolgozhasson. Fontosnak tartotta a tesztfázist, és most minden erejével a brand felépítésére koncentrál.
„Nem szabtam magamnak határt, azt csináltam, ami a belső erőforrásomból jött, hallgattam a belső hangokra.”
Anita 5 tippje leendő vállalkozóknak az első lépésekhez:
- Ha felfedezel valamit, amire az embereknek igénye van, és te meg tudod adni, kezdj bele.
- Hogyan kezdj bele? Keresd meg az első legkisebb lépést, ami e felé visz, még ha nem is tudod, hogyan alakulnak majd a dolgok. A lépések adni fogják magukat egymás után.
- Érdemes hallgatni a belső szóra, tisztában lenni vele, hogy miben vagyunk jók, vagy miben akár zseniálisak (bármi is legyen az).
- Kísérletezzünk bátran azzal, amiben nagyon jók vagyunk!
- Teszteljük az eredményt, hogy mire jó, hol, mekkora rá a kereslet, milyen problémára ad megoldást. Az első pozitív tapasztalatok óriási lökést adnak majd a folytatáshoz.
A Nyíregyházán élő Racskó Tibor azt mondja, az ő története egészen biztosan nem egyedülálló. „Történetem ott kezdődik, hogy van egy stabil munkahelyem, minden hónapban a számlámra megérkező fizetésem, ami helyi viszonylatban nem mondható rossznak. És van egy barátom, aki látja a folyamatos vívódásomat, látja, hogy nem vagyok boldog, hogy sokkal több van bennem, mint amit egy napilapnál, fotóriporterként megmutathatok magamból.”
Csaknem két évig győzködte Tibort a barátja, hogy tartson vele egy tréningre, ami egészen biztosan hatással lesz rá, mígnem beadta a derekát. A rendezvényen vállalkozóknak segítettek tudatosabbá, profibb szemléletűvé válni. A tréning után fellelkesülve úgy tért haza, hogy akkor hétfőn felmond a munkahelyén. De amikor ezt főnöke kérésére írásba kellett volna foglalnia, mégsem ment, lefagyott. Nem merte meglépni azt, amit eltervezett, nehogy feladja a biztosat egy ismeretlen, valószínűleg göröngyösebb útért.
„Számtalan tréningbe és sok-sok pénzembe került, míg pontosan egy évvel később megint megálltam a főnököm asztala mellett, és kezébe adtam a kinyomtatott felmondásomat. Azóta eltelt három év, és valóra vált minden álmom – és félelmem is. Egyáltalán nem könnyű ez az élet, pláne, ha otthonról az ember semmilyen mintát nem hozott. De minden nehézsége ellenére azt kell mondanom, hogy megérte” – foglalja össze Tibor, min ment keresztül az elmúlt időszakban.
Nem ment tehát első nekifutásra a vállalkozói létbe ugrás, és kellett hozzá baráti bátorítás épp úgy, mint némi vállalkozói alapismeret. Tibornak szerencséje volt, hogy a barátja kitartóan noszogatta, és hogy a vállalkozói tréningeken is hasznos tudást kapott. Szükség volt még időre, némi tanulásba fektetett pénzre, és persze bátorságra. Így juthatott el odáig, hogy ma saját fotóstúdiót üzemeltet, a városban egyedülállóan házi kedvenceket is fotóz, és olyan rendezvényeken vállal munkát, amik valóban lelkesítik.
Tibor 5 tippje leendő vállalkozóknak az első lépésekhez:
- Mielőtt vállalkozóvá akarsz válni, keresd meg a Nagy Miért?-edet! Miért akarsz vállalkozó lenni, vagy Miért akarsz váltani? Ha nem tudod az okokat, vagy azokat nem tudatosítod magadban, akkor kapkodás, fejetlenség lesz az egész. Kell egy stabil alap az elköteleződéshez.
- Lesznek nagyon nehéz időszakok, amikor csak ehhez a kiindulóponthoz tudsz majd visszatérni. Ez adhat újra hitet, reményt, erőt a folytatáshoz.
- Ne a pénzt lásd elsősorban a vállalkozásban, hanem a lehetőséget arra, hogy megvalósítsd magadat és az álmaidat. Szívvel csináld, hogy ne munka legyen, hanem élvezet, ne elvegye az energiáidat, hanem feltöltsön.
- Jó, ha vannak sikeres vállalkozó barátaid, ismerőseid, esetleg egy tréner, akikkel sokat beszélgetsz, akik jó szívvel átadják tapasztalataikat, esetleg mentorálnak is!
- Fontos tudnod, hogy a siker kulcsa a kitartás. A balul sikerült dolgokat soha ne kudarcként éld meg, hanem ismerd fel bennük, hogy azok a tanulási folyamat részei. Ekkor leszel képes pozitívan látni az utunkat, magunkat.
Folly Réka nem készült vállalkozónak, orvosi egyetemet végzett és fogorvosként dolgozott a fővárosban. Egy speciális szakvizsgát is eltervezett, de aztán az élete másként alakult: 10 éve férjével és három gyermekével Budapestről Badacsonyörsre költöztek, azóta vezetik a Folly Arborétumot és a hozzá kapcsolódó vállalkozást.
A Folly Arborétum egy 100 éves múltat hordozó örökség, amely állandó értéket képvisel a változó időkben is. Réka dédapja, dr. Folly Gyula alapította 1905-ben – ő ültette az első egzótákat a Kisörsi-hegy oldalába. Ma már a család negyedik generációja gondozza a kertet, amely az államosítás és a szocializmus éveit kivéve végig a család tulajdonában maradt. Az arborétum a hegy oldalában ölel fel egy öthektáros ciprus- és cédrusligetet, fenyőféléket.
„Látva édesapám erejének megfogyatkozását és az arborétum akkori méltatlan állapotát, szülői kérésnek eleget téve kezdtem a munkába. Nálam tehát nem az üzleti lehetőség volt a motiváció, hanem a családi örökség megőrzése” – meséli Réka a váltás hátteréről.
Ahogy Rékáék érzékelték az egyre növekvő látogatószámot – évente 60.000-en fordulnak meg az arborétumban – egyre inkább az motiválta őket, hogy minél profibb kiszolgálást biztosíthassanak. „Miután megtanultam az alapokat, és megtaláltuk a férjemmel a megfelelő szakembereket, fókuszálhattunk az arborétumhoz kapcsolódó további területekre is. Így például belevágtunk a magyar piacra kiemelkedő minőségű bor termelésébe, ehhez megfelelő területek vásárlásába, meglévő szőlők átalakításába, borászati infrastruktúra megteremtésébe.”
Így ma már a látogató a zöld kert mellett étterembe is beülhet, vagy finom borokat és szörpöket kóstolhat, esetleg megvásárolhatja és hazaviheti a Folly-termékeket.
„Mindemellett vagy ezzel párhuzamosan a családi örökség számunkra a legfontosabb: ahogy a dédnagypapa által ültetett fákban most mi gyönyörködhetünk, úgy mi is teszünk a jövő generációjáért, ezért folyamatosan magas szinten tartjuk karban a kertet, telepítjük a növényeket, dokumentáljuk a történéseket. Mára ötven embernek adunk munkát, ami felelősség és inspiráció, hiszen olyan munkahely szeretne a Folly lenni, ahol hosszú távra el tud köteleződni a munkavállaló, ahol komoly, de teljesíthető elvárások vannak, jó munkakörülmények mellett egész évben.”
A 3 legfontosabb tanulság Réka történetéből:
- Nemcsak a saját álom megvalósítása, hanem akár a családi örökség megőrzése is lehet motiváció ahhoz, hogy vállalkozóvá váljunk.
- Ha a vevők / látogatók profi kiszolgálása a cél, az remek kiindulópontja lehet vállalkozásunk fejlesztésének.
- Ha kitartóan, lépésről lépésre haladunk, bátran tanulunk az elődeinktől, akkor a siker nem marad el.
Szerző:
Ganzler Orsolya – Hello Biznisz szerkesztőség
