Floppy lemeztől a mesterséges intelligenciáig – a nagy Arcanum sztori, avagy kik digitalizálják múltunk emlékeit?

Olvasási idő 8 perc

Az Arcanum Digitális Tudománytár a rendszerváltás idején alakult és az elmúlt harminc évben együtt változott a világgal. Az Újraterveztem sorozatunk következő cikkében az újraterveztem.hu csapata a vegyészként végzett Biszak Sándor és az Arcanum történetét mutatja be.

Biszak Sándor / Életút

Biszak Sándor az ELTE vegyész- és könyvtár szakán végzett. Később az INFOKER Kisszövetkezetnél kezdett el dolgozni, majd 1989-ben megalapította napjainkig működő ARCANUM-ot. Szerinte a kultúránk akkor fejlődhet, ha a közös tudásunkat és identitásunkat hordozó emlékeinkből minél többet tudunk eljuttatni a lehető legtöbb emberhez; s mindezt úgy, hogy a befogadókban a tovább gondolkodás igényét is elősegítjük. Hobbija a tenisz és a kirándulás.

Naponta jönnek létre, mennek csődbe vállalkozások százai, hogyan lehet harminc évig a piacon maradni úgy, hogy közben végbemegy egy rendszerváltás is?

Így a hatvanon túl – és egyre közeledve a nyugdíjhoz – én is fel szoktam tenni magamnak ezt a kérdést, de választ nem tudok rá adni. Valóban a rendszerváltás idején alakultunk meg és óriási szerencse, hogy nagyrészt sikerült együtt fejlődnünk az informatika világával. Azt hiszem, mindig időben éreztük meg a változásokat és így reagálni is tudtunk azokra. Emlékszem, én még mágnesszalagon kezdtem el programozni, majd floppy lemezen dolgozni. Aztán a kilencvenes években jött a CD és a DVD, most pedig egy fél petabájtos szerverparkkal dolgozunk.

Az internet adta lehetőségeket viszonylag későn fedeztük fel és kezdtük el kihasználni. Nagyon sokáig hittem a CD-ben és ez nagyon nehezen változott meg bennem. Az Arcanum mindig is a tartalom és nem a technológia felől közelítette meg az ismeretterjesztést, így akkor léptünk előre ezen az online téren, amikor már kellő mértékben megjelentek a valós felhasználói igények és lehetőségek is. Jelenleg is azzal a szoftverrel dolgozunk – digitalizálunk, rendszerezünk – amit három évtizede fejlesztettünk, annyi különbséggel, hogy a jelenlegi verzió már mesterséges intelligencia támogatással bír. Hiszünk a folyamatos megújulásban.

De voltaképpen mit is csinál az Arcanum, a papíron fellelhető tudást digitalizáljátok?

A folyamat során beszerezzük a dokumentumokat (könyvek, lexikonok, folyóiratok, térképek, stb.), lapraszedjük őket, majd nagy sebességű szkennerekkel szkenneljük. Ezt követően automatikus szövegfelismerést alkalmazunk (OCR – optical character recognition), pdf-eket készítünk belőlük, végül az anyagokat publikáljuk. Emellett ennek a folyamatnak a biztosításához szoftvert fejlesztünk, szervert építünk, mesterséges intelligenciát használunk fel a feldolgozáshoz, promótáljuk az anyagokat és ügyfélszolgálatot is biztosítunk.

Négy nagyobb termékünk az előfizetős Arcanum Digitális Tudománytár (ADT), az ingyenesen elérhető Hungaricana, ami 150 közgyűjtemény (könyvtár, levéltár, múzeum) közös terméke NKA finanszírozásban, az ingyenesen elérhető Mapire, ami régi európai és egyesült államokbeli térképek kereshető digitalizált változatait tartalmazza, valamint a szintén ingyenes Arcanum Kézikönyvtár, ami a régi CD-inket tartalmazza, köztük az 50 költő összes versét.

Miben volt másabb, könnyebb vagy nehezebb ’89-ben vállalkozni, mint napjainkban?

Az előző rendszer megszűnése után nagyon sokan kezdtünk vállalkozni. Ebben egyszerre volt benne, hogy vállalkozni menő dolog, illetve az is, hogy olyan dolgokat csinálhattunk – gondolok itt termékekre, szolgáltásokra – amikre a nagy állami vállalatok nem voltak képesek. Az egy más világ volt, ma már sokkal inkább le vannak osztva a szerepek és nehéz is lenne egy digitális tudománytárral kilépni a piacra. Egyébként érdekes volt a helyzet, mert akkoriban mi magunk is a Szabadalmi Hivatallal alapítottuk meg a céget, ebből nőtt ki később az Arcanum.

Milyen formában és milyen jellegű adatokkal, tartalmakkal kereskedtetek akkoriban és hogyan vált önállóvá az Arcanum?

1989-ben a Szabadalmi Hivatallal alakultunk. Első időszakban a hivatal volt a megrendelőnk, majd felfigyelt ránk a Nemzetközi Szabadalmi Hivatal is és nekik is dolgoztunk a nemzetközi piacra, elsősorban CD-ROM-ok kiadásán. A cég 1992 körül kettévált és az egyik csapat maradt a külföldi, mi pedig a hazai piacon. 1996-tól működik az Arcanum adatbázis a jelen formájában.

Az induláskor még floppy-n, majd CD-n és DVD-n lehetett elérni a digitalizált tartalmakat. Ezek meglehetősen nagy váltások technológiailag. Felmerült bármikor is, hogy valami másba fogsz inkább?

Egyáltalán nem merült fel ilyesmi. Magától értetődő és egyértelmű volt nem csupán a technológiai fejlődés maga, hanem az is, hogy mi ezt lekövetjük és alkalmazkodunk. Persze azért számomra sem könnyű mindent elfogadni. Nehezen éltem meg például, hogy a felhasználóink egyharmada mobilon olvassa a tartalmainkat, ami azért A4-es méretű folyóiratok és könyvek esetében érdekes dolog. Az utóbbi időben a matematikus fiammal – aki egyben a fő programozónk is – sokat beszélgettünk és vitatkoztunk arról, hogy vajon szükséges-e az oldalainkat mobilra optimalizálni. Végül meggyőzött.

Szerinted várhatunk-e még olyan nagy korszakváltásokat, mint amiket az Arcanum is megélt?

Úgy gondolom, hogy talán a keresés formája fog megváltozni a jövőben, mégpedig a mesterséges intelligencia fejlődése és térnyerése okán. A nagy adattömegben való keresés során megjelenik majd a hangalapú keresés lehetősége. Feltesszük a kérdést a gépnek és a gép a választ fogja megmondani nekünk. A Google-nél erre vannak komoly kísérletek és már működő rendszer is. Mi a Google rendszerét használjuk, a magyar nyelvre adaptálva. Van arra esély, hogy ez néhány éven belül megszülessen.

Elmondásod szerint egy kicsit későn ültetek fel az „internet-vonatra”, ennek volt valamilyen következménye a cégre nézve a piacon?

Nem érzékeltem semmilyen negatív hatását, akkor még nagyon ment a CD, nem volt semmilyen kényszerítő erő arra, hogy az internet és az online felé mozduljunk el. A nagy áttörést az Arcanum Digitális Tudománytár hozta meg úgy hat-nyolc éve olyannyira, hogy néhány esztendeje elértük a tizenöt millió digitalizált oldalt és így a tudománytár gyakorlatilag megkerülhetetlenné vált. Ma már nem azt mondják a felhasználók, hogy hiányzik valami, hanem éppen ellenkezőleg: immáron túlságosan is sok az elérhető adat.

Kik az ügyfeleitek?

Az előfizetőink alapvetően két csoportra oszthatók, intézményekre és magánszemélyekre. Intézmények közül a teljes hazai felsőoktatás, közgyűjtemények és az akadémiai szféra, míg a magányszemélyek esetében a helytörténet-kutatók, családfakutatók, újságírók, könyvszerzők, illetve különféle szakterületek képviselői (pl. sportújságírók, könnyűzenészek, sakkozók, stb.).

Hol tartotok a digitalizált oldalszámokban napjainkban?

Az Arcanum-on mintegy harmincegy millió oldal elérhető – főleg folyóiratok, de egyre több könyv is kereshető. A Hungaricana oldalon tizenöt millió, míg a szaktars.hu oldalon közelítünk a tízmillió oldal felé. Utóbbit közösen fejlesztjük tizenöt könyvkiadóval. Összességben körülbelül ötvenmillió oldalról van szó, ami nem kevés, de érdemes tudni összehasonlításképpen, hogy a külföldi newspaper.com oldalon jelenleg mintegy ötszázmillió oldal elérhető.

Elképesztően messze kerültél az eredeti végzettségedtől, hiszen az ELTE-n diplomáztál vegyészként 1984-ben. Hogyhogy nem egy laborba vezetett az utad?

Már az egyetemen kiderült, hogy a vegyészkedés nem nekem való, „nem állt jól a kezemben a kémcső”, így elméleti vegyész lettem a kvantumkémia területén. Az egyetem után a Richter Gyógyszergyár könyvtárában helyezkedtem el és a könyvtár, mint olyan, azonnal lenyűgözött. Százötven ország harmincezer lapjával találkoztam ott, köztük a nagy múltú, több mint 100 éve megjelenő Chemical Abstracts-szel is, amely a magyar Beton című folyóiratot is szemlézte.

És innen jött az ötlet a katalogizálásra, a digitalizálásra?

1983-ban ez a Chemical Abstracts kivonatgyűjtemény felkerült az internetre és én a Richtertől fel tudtam hívni a kaliforniai Palo Alto-t egy tárcsás telefonon, és egy számítógép és egy nyomató segítségével le tudtam kérni pl. a magyar nyelvű Beton cikkeket tőlük. Tehát ha egy magyar szabadalmat akartam keresni, akkor felhívtam Palo Altot, mert jobban feldolgozták az elmúlt évtizedek adatait, mint Magyarországon.

Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy „Gyerekek, ilyet azért mi is tudunk csinálni!” és így készítettünk először egy magyar szabadalmi adatbázist, ami 20 db floppylemezen elfért. Erre figyelt fel a Szabadalmi Hivatal, jelezte, hogy ezt ki kellene adni CD-n és emiatt alapítottuk a céget.

Magam is csodálkozom utólag, hogy a kommunista rendszer 1983-ban engedélyezte, hogy én Amerikával bármit is kommunikáljak. Persze ki kellett nyomtatni, le kellett fűzni, le kellett írni, hogy mit csinálok, de végülis szabadon azt csináltam, amit akartam.

Első generációs értelmiségi vagy, mit jelent ez számodra? Van olyan, ebből fakadó dolog, ami végigkísért az elmúlt évtizedeken?

Valóban az vagyok, ahogyan a jogász és később bíró bátyám is első generációs értelmiségi. Alapvetően nem érzem, hogy akár bizonyítási vágy, vagy más ebből fakadó „kényszer” megjelent volna az életemben. Az igaz, hogy a szüleim szegény sorból jöttek, apám katonaként végezte el az általános iskolát is, majd katonazenész lett, ami viszont sok költözéssel járt. Mindig is féltek a „vállalkozástól”, de mindig támogatták a szándékaimat és az egyetemi törekvéseimet is.

Megeshet, hogy az a változástűrő képesség és rugalmasság, ami jellemez téged, a gyakori költözések során alakult ki benned?

Az egyetem előtt négy-hat évente valóban új iskolába és új osztályba kellett járnom, de ennek sem az előnyeit, sem a hátrányait nem tapasztaltam meg.

Minden arról szól, hogy nagyon jól kell alkalmazkodnunk a változásokhoz – mi a véleményed erről?

Szerencsésnek érzem magam, mert számomra a változások inkább szerves fejlődésnek tűnnek és szerintem a fejlődés lassabb is annál, mint amit egy átlagember gondolhat. Például már öt éve halljuk, hogy hamarosan olyan szkenner jelenik meg a piacon, ami „átvilágítja” a papírt, a könyveket, így nem kell majd lapozni.

Mit tanácsolnál azoknak három évtized tapasztalatával, akik 2020-ban vállalkozni szeretnének, vagy a saját útjukat akarják járni?

Ha van egy jó ötleted, ami egy – első ránézésre – triviális megoldást nyújt egy problémára, nézz utána. Nem feltétlenül jelenti azt, hogy valaki más már foglalkozik a kérdéssel.  Így volt ez az Arcanumnál is, amikor annak idején magyar költők verseit kezdtük el összegyűjteni és digitalizálni, másnak valamiért nem jutott az eszébe.

Szerző:
ujraterveztem.hu

Mondd el véleményedet a cikkről

Mondd el véleményedet a cikkről, hogy minél jobb tartalmat tudjunk írni számodra!

Írd le, mi meghallgatjuk!

Oszd meg a cikket!

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Hírek, események, új termékek és még sok más vár rád hírlevelünkön!

Kijelentem, hogy elfogadom az Adatvédelmi Szabályzatot.

Ha szeretnél ehhez hasonló tartalmakról értesítést kapni, akkor
regisztrálj a hírlevelünkre!

Hírek, események, új termékek és még sok más vár rád hírlevelünkön!

Kijelentem, hogy elfogadom az Adatvédelmi Szabályzatot.