Nem fért be a hagyományos keretek közé és mindig is fontos volt számára a szabadság, így Csepregi Balázs a banki világból kilépve üzlettársával létrehozta a piac egyik legkifinomultabb hírlevélküldő és marketing automatizációs szoftverét. Az Újraterveztem sorozatunk következő cikkében az újraterveztem.hu csapata Balázs és a SalesAutoPilot történetét mutatja be.
Csepregi Balázs / Életút
Csepregi Balázs már 17 évesen belekóstolt az értékesítésbe, amikor 1991-ben csatlakozott az Amway hálózatához, hét évvel később már a Citibank LBP, majd Citigold Bankárjaként dolgozott. Az ezredforduló után egy festőművész barátjával létrehozta az Artitude.hu-t. Ezután társult be a Hírlevél Pro, (később MailMaster) elindításába, majd 2016-ban a MailMaster-t újragondolva létrehozták a SalesAutopilot-ot. Legnagyobb sikerének azt tartja, hogy Magyarország legfőbb – ha nem az egyetlen – marketing automatizálási szoftverének társtulajdonosa lehet. Balázs 2018-ban végzett a Közép-Európai Teológiai Akadémián, hogy minél közelebbről megismerje Teremtőjét. A töltődést számára a séta, a főzés, a kerékpározás, a gyerekivel töltött idő és a Biblia hallgatása jelenti. A közeljövőben egy még szelídebb családfőként és eredményesebb üzletemberként látja magát.
A SalesAutopilot-tól mit érdemes tudnunk, hogyan indultatok, mivel foglalkoztatok korábban?
A 2003-as induláskor és később is még eléggé vegyes volt a portfóliónk. Foglalkoztunk weboldal-fejlesztésekkel, tanácsadással, ügynökségi tevékenységekkel, végül 2009-ben határoztuk el, hogy a szoftverre helyezzük a hangsúlyt és végül 2016-ban engedtünk el minden mást. Jelenleg körülbelül kilencszáz ügyfelünk van, amik nagyrészt kkv-k, de vannak nagyobb cégek is közöttük. A SalesAutopilot valójában egy olyan platform, ami számos más rendszerrel integrációban lehetővé teszi az online marketing és -kommunikáció automatizálását. A nálunk dolgozó kollégák nagyon okos és elkötelezett emberek, akik komoly karriereket futhatnának be multiknál, de valamilyen ok miatt jobban szeretnek kisebb cégeknél dolgozni. Nálunk úgy van lehetőségük multis profizmussal dolgozni – normális fizetéssel és sok képzéssel –, hogy közben a kis cégekkel együtt járó nehézségekkel nem kell szembenézniük.
Akkoriban az online marketing még nem volt annyira „alap”, mint napjainkban, le lehetett tarolni a piacot?
Ahhoz ez a szolgáltatás kevés volt, én pedig mindig is egy un. early adopter voltam és sosem értettem azokat, akik nem azok. Vagyis mi túlzottan is a piac előtt jártunk, és csak a nagyon early adoptereket tudtuk ügyfeleinkké tenni. Egy másképpen gondolkodó embernek vagy vállalkozásnak én mindig is bonyolult voltam, ők pedig számomra jelennek meg nehezen érthető jelenségekként. Az az igazság, hogy hosszú ideig csak a hozzám hasonlókkal értettem szót. Éppen most kezdünk eljutni arra a pontra, hogy immár nagyobb „közönséghez” is szólunk, hiszen a Covid nagyon sok kkv-t ráébresztett arra, hogy muszáj jelen lenniük az online térben is.
Ezzel vajon nem áldoztad-e be a nagybetűs sikert?
Valószínűleg igen, de ez nem volt tudatos döntés vagy heroikus tett, talán csak nem voltam eléggé bölcs. Szabad szemmel jól látható osztalékot is csak az elmúlt években kezdtünk el kivenni a cégből.
De nem voltál mindig vállalkozó, értékesítőként dolgoztál a banki világban is…
Már tizenkét évesen is nagyon szerettem az autókat és közel állt hozzám ez a világ. A nevelőapám gyakran elvitt akár több napos rally versenyekre is. Tizenhét évesen megszereztem a jogosítványomat és az első és második autómat is. Ezek a dögök viszont zabálták a benzint, és éppen ekkoriban – ’91-et írtunk – jött be Magyarországra az Amway MLM cég és egyértelműnek tűnt számomra, hogy ezzel pénzt tudok keresni és így benzin is lesz a kocsiban. Így bele is vágtam a network marketingbe, ezzel léptem be az értékesítés világába. A főiskolákat – mivel számomra tele voltak halálosan unalmas dolgokkal – nem végeztem el. A banknál is telefonos értékesítőként kezdtem el dolgozni ’98-ban, majd váltottam a személyes értékesítésre. Mindkét területen rendkívül sikeres voltam, ekkor az akkori feleségemet is behoztam a bankhoz dolgozni. Meghirdettek egy értékesítési versenyt egy las vegasi jutalomúttal, amire mi ki is találtunk néhány innovatív értékesítési technikát.
Például miben újítottatok?
Arra jöttünk rá, hogy a hiteleket nem közvetlenül kell értékesíteni a hitelfelvevőknek, sokkal inkább a munkaadókat kellett megnyerni, hiszen a munkavállalók első körben tőlük érdeklődtek a lehetőségekről (ekkor 1998-at írtunk egyetlen személyi kölcsönnel, a miénkkel a piacon). Mindketten sikeresek voltunk ezen a területen, ám később különböző okok miatt eljöttünk a banktól.
A sales-esek sok esetben meggyőzőek tudnak lenni, akik a jeget is eladják az eszkimóknak. Te is ilyen volnál?
Én mindig is csendes gyerek voltam, alapvetően introvertált vagyok. Ami nem ennek tűnik, az mind tanult és a szükség hozta. Sosem voltam az a rádumálós értékesítő.
Ám ezzel nem igazán lehet eladni a banki termékeket, nem?
Valóban nem, de egy személyi kölcsönre amúgy sem lehet rábeszélni senkit. Vagy szüksége van rá az ügyfélnek, vagy nem. Zig Ziglar, Az eladás művészete című könyvében olvastam a konzultatív selling-ről, aminek a lényege az, hogy megismerjük az emberek igényeit és azt adjuk el számukra, amire valóban szükségük van, feltéve, ha az a valami rendelkezésünkre áll. Vagyis én nyomulás helyett kérdeztem egészen addig, amíg ki nem derült, kinek pontosan mire van szüksége.
Sikeres voltál ebben, miért lettél végül „magánzó”?
A las vegasi jutalomutat nem mi kaptuk, de úgy döntöttünk, hogy akkor is kimegyünk az USA-ba. Így alig egy hónap alatt beutaztuk az USA mindkét partját, magam pedig összeírtam vagy huszonöt vállalkozási ötletet. San Francisco-ban egy mólón jött velem szembe a successories.com egyik üzlete, ami azonnal megfogott a motivációs idézetekkel, képeslapokkal. Nagyon sokat olvastam a személyiségfejlesztésről és -fejlődésről. Rengeteg idézetet, jó mondatot ismertem, és arra jutottam, hogy ezt a bizniszt behozom Magyarországra. Vettem egy fényképezőgépet, alapszinten megtanultam fotózni, képet-, kiadványt, és weboldalt szerkeszteni, és elindult a vállalkozás. Multilevel marketinges rendezvényeken árultuk a motivációs ajándéktárgyakat, és noha nagyon sokat eladtunk belőlük, az is látszott, hogy erre anyagilag nem lehet a jövőt alapozni. Összefogtam egy festőművész barátommal, majd létrehozunk egy online művészeti galériát, amit szintén jól felfuttattunk. Volt olyan nagyvállalat, amelynek falait sokmilliós összegért a mi művészeink festményei díszítették. A képeslapos biznisz a háttérbe szorult, az online galéria több, mint száz művésszel, több ezer festménnyel és közel egy tucat kiállítóhellyel működött.
Ezekből a tevékenységekből hogyan jutottál el a SalesAutopilot-hoz?
A galériával szerveztük a kiállításokat, és közben gyűjtöttük a hírlevél-feliratkozókat, hírleveleztünk is. Érdemes tudni, hogy akkoriban az online marketinget szinte kizárólag a hírlevél és a keresőoptimalizálás jelentette. Jó ügyfeleink voltak, igyekeztünk sokat eladni, így figyeltünk a marketingre is. Mi voltunk az akkoriban induló Skymarket első ügyfelei, amit Schlingloff Sándor és Khauth György alapított – utóbbi jelenleg is a cégtársam. A cég egyik szolgáltatása éppen a hírlevelekhez kapcsolódott. Az együttműködés során számos fejlesztéssel kapcsolatos javaslatot adtam, majd egy ponton felajánlottam, hogy rendbe teszem a teljes pénzügyi folyamatot az elejétől a fizetésig, de ezért cserébe azt kértem, hogy vegyen be az üzletbe. 2003-ban kezdtünk el közösen dolgozni. A Hírlevél Pro-ból előbb Mailmaster, majd SalesAutopilot lett.
Milyen ambíció vezetett át ezen a több évtizedes időszakon?
Én egyszerűen csak élvezni akartam az „utat”, emellett fontos volt és most is fontos számomra a szabadság. Az elején többször felmerült, hogy „rendes állásban” kellene dolgoznom, de nem voltam képes keretek között dolgozni. Nem az egóm miatt, hanem mert nem fértem bele az adott keretbe. A matektanár is azért nem kedvelt általánosban, mert noha kijött a várt végeredmény, azt én egy másik módszerrel, egyel kevesebb művelettel számoltam ki. Képzéseken, tanfolyamokon pedig mindig az első sorban ültem és kérdeztem is, amit sokan nem szerettek.
Az ilyen típusú emberekre mondják, hogy izgága…
Lehet, hogy van ilyen is, de az az igazság, hogy szeretem megérteni a dolgokat. Talán az átlagnál részletgazdagabban látom a világot. Ami másnak homogén masszaként jelenik meg, az bennem akár tizenhét különböző dolgot is jelenthet és addig nem tudok – nem szeretek – továbblépni egy adott pontról, amíg mindent őszintén meg nem értettem.
Manapság minden az egyszerűsítés irányába megy, ezzel az összetettebb szemlélettel hogyan boldogulsz az üzleti életben? Könnyebb a dolgod vagy adott esetben elúsznak lehetőségek?
Ennek két oldala van. Nem széklábat árulok, a kifinomult termék pedig egyfajta következménye is annak, ahogyan gondolkodom/gondolkodunk, hiszen ebben nem vagyok egyedül. Valóban csak egy réteghez szólunk, ez pedig szűkíti a piaci lehetőségeket. Viszont a hasonlóan gondolkodókkal nagyon is megtaláljuk a közös nevezőt, igaz, ők nincsenek tízmillióan. Igazság szerint folyamatos egyensúlyozásban vagyunk, mert nem lehet mindent túlbonyolítani, miközben meg kell tartani a kifinomultságot is.
És a magánéletedben mindez hogyan jelenik meg?
Vannak, akik megértenek és vannak, akik nem. A hasonszőrűekkel könnyebb. A családban is előfordulnak nehézségek emiatt, hiszen vannak, akik nem tudják értelmezni a gondolkodásom, mások azt hiszik, hogy igen, de tévesen, ebből pedig lehetnek súrlódások.
Ha valaki váltani szeretne, mert nem érzi jól magát a munkájában, vagy kiégett, mit tanácsolnál neki?
Ebben kérdésben kevésbé tudok empatikus lenni, hiszen nem értem, hogy ha valaki nem szereti a munkáját, miért ne váltana? Amikor például állásjelentkezőt interjúzok, és felmerül a kérdés, hogy mióta utálja a munkáját, és kiderül, hogy mondjuk hét éve, akkor csak fogom a fejem, és nem értem. Legszívesen azt mondanám neki, hogy „Hé, ez már az életed, nem a főpróba!” Persze én sem kapkodok, én is figyelembe veszem a kockázatokat és persze jártam már számos zsákutcában is, de ez a folyamat része. Viszont ettől még nem kell senkinek a munkáját utálva ébrednie minden nap! Ennél még egy rossz döntés és egy zsákutca is jobb, hiszen amíg van próbálkozás, addig megvan remény a jobb, élhetőbb életre.
Szerző:
újraterveztem.hu csapata
