A zuglói fizikus és a mesés banki bónuszok – interjú Károlyi Antal üzleti angyal befektetővel

Olvasási idő 10 perc

Végzett fizikusként szinte egyik napról a másikra a nemzetközi pénzügyi világ központjában találta magát, ám egy évtized után – a pénzügyi válság idején – csalódottan hagyta ott a frankfurti és londoni banki világot és Magyarországon vetette bele magát a startup ökoszisztémába. Az Újraterveztem sorozatunk következő cikkében az újraterveztem.hu csapata Károlyi Antal üzleti angyalbefektető, banki pénzügyi szakember történetét mutatja be.

Életút

Károlyi Antal fizikus diplomáját az ELTE-én, míg PhD fokozatát a BME-n szerezte, majd 1998-ban kezdte meg banki pályafutását Frankfurtban. Legfontosabb karrierállomásai: BME Elméleti Fizikai Tanszék (doktorandusz 1994-1998), Dresdner Bank Frankfurt (1998-2006), WestLB (2006-2010). 2010-től üzleti angyalként és vállalkozóként aktív szereplője és építője a hazai startup ökoszisztémának, illetve az alakulóban lévő impakt közösségnek. Életében meghatározó motiváció az arra való törekvés, hogy a gyakorlati megvalósítás közelítse az elveit és a vágyait. A legtöbb inspirációt a baráti beszélgetések nyújtják számára, önmagát öt év múlva pedig a sikeresen működő SignCoders-ben már nem ügyvezetőként, hanem az újabb társadalmi innovációk vezetőjeként dolgozva látja.

Fizikusként a banki világban?

Elméleti fizikusként, a doktori címem megszerzése után kerültem Frankfurtba egy bankba. Ez számomra, ’98-ban egy hatalmas váltás volt. Ott dolgozott bennem az az érzés is, hogy aprópénzért eladom magam a pénzügyi világnak az élet filozófiai kérdéseinek megválaszolása és az „univerzum megismerése” helyett. A felvételi beszélgetésre Frankfurtban került sor. Jellemző, hogy nem csupán nem tudtam hogyan kell megkötni, de nyakkendőm sem volt és németül sem beszéltem. Beléptem a cég által bérelt drága apartmanba és feltettem magamnak a kérdést: mit akarhatnak ezek tőlem, amiért ez jár nekem? A döntést jelentősen megkönnyítette, hogy a főnököm is fizikus volt. Nem tudtam, hogy mi következik, de értelmes és szimpatikus emberekkel találkoztam: nyelveket beszélő matematikusok, kémikusok, történészek voltak a munkatársaim. A kockás ingemet felváltotta a nyakkendő és élveztem a helyzetet, mert fizikusként baromi szegény voltam, viszont egy Zuglóból Frankfurtba kikerülő ember számára elképesztő tapasztalat volt, hogy a fizetés évente megduplázódik, az év végén pedig érkezik a nem havi, hanem három évi bónusz. Eleinte nem szálltam el, de később a Michelin csillagos étterem a mindennapok részévé vált. Hamar hozzászoktam a jóhoz, én is yuppie voltam.

Ez a banki állás hogyan jött: random vagy pályáztál?

Akkoriban jelentek meg a piacon a derivatívák (olyan pénzügyi termék aminek az árfolyama egy másik termék árfolyamából származtatott – a szerk.). A származtatott termékek kereskedelme nagyon fejlett matematikai hátteret igényel. Ez az innováció a bankszakmában sok szempontból testidegen volt; nem volt hozzá házon belül eszköz és tudás, de akkoriban ez még az egyetemeken sem volt téma. Az okosabb bankárok viszont rájöttek arra, hogy sokkal egyszerűbb egy matematikust vagy fizikust bevezetni a pénzügyi világba, mint a bankos kollégákat megtanítani a matekra. Előbbi megvan egy év alatt, utóbbihoz viszont egy évtized szükséges. Akkoriban talán százötven-kétszáz ember értett ehhez a területhez globálisan.

De egy banki szakember ilyen kondíciók mellett – a pénzügyi szempontokon túl – miért lép ki és nyergel a befektetői világba?

Ahogyan említettem, én derivatívákkal kereskedtem, a 2008-as pénzügyi válság pedig a derivatíva piacról indult el. Ha én nem is voltam közvetlen kiváltója a krízisnek, tőlem három méterre az asztalnál ott ült az a csoport, amelyiknek az asztalán ez a pénzügyi atombomba felrobbant, ismertem azokat az embereket, akik portfóliója magával rántotta a világot. Mivel a probléma forrása itt volt, mindez alapjaiban rengette meg a bankrendszert is. Képzeld el, hogy ott ülsz egy Forma 1-es istállóban és arról megy a beszélgetés, hogy vajon hogyan is működik a kormánykerék (esetünkben hogyan számítjuk a LIBOR referenciakamatlábat). Vissza kellett ülni a gokartba, ám ennek a visszarendeződésnek van egy lelki vonatkozása is, mert egy csődben lévő rendszer éveken át történő menedzselése megfeszíti az emberi kapcsolatokat is. Az ember felteszi magának a kérdést: mi a szerepem ebben az egészben?

Nehéz elengedni a magas szintű intellektuális közeget, az álomfizetéseket, de amint megjelent bennem a saját felelősségemmel kapcsolatos kérdés, elkezdtem magam nagyon rosszul érezni. A szaktudásommal gyerekjáték lett volna elmenni egy másik bankba – vannak, akik a mai napig ott maradtak – de számomra ez már nem volt járható és vállalható út. Például később egy egészen más téma kapcsán volt egy megbeszélésem a Morgan Stanley egyik főnökével és hirtelen egy állásinterjún találtam magam, ahol a feladatok megoldása után szabad volt az út, de mégsem mentem.

Végül mi volt az a konkrétan megragadható dolog, ami miatt feladtad a banki karriert?

Londonban nagyon inspiráló sztorit láttam a magyar barátaim, ismerőseim körében. Nálam úgy egy évtizeddel fiatalabb generációról volt szó, akik tagjai simán megtették, hogy lesz, ami lesz alapon elmentek egy hónapra mondjuk Barcelonába üzletet építeni és talpon is maradtak. Felszabadító volt látni a szabadságnak ezt a fokát, hiszen olyan emberekről volt szó, akik az én akkori élethelyzetemhez és lehetőségeimhez képes sokkal kevesebb eszközzel bírtak, mégis nagyokat „ugrottak”. A szakmai életem mellett az ilyen történetek is hatottak rám. Egyébként nem vagyok rá büszke, de egy bónusznapon mondtam föl.

Ekkor „csak” a nullákat kellett magadban elengedned, vagy volt benned egyfajta lázadás is?

Talán ott volt bennem a lázadó tinédzser is, aki ki akart szabadulni…

A komfortzónából való kilépés a fejlődés alapja is, de a szavaidból egy picit az jött le, hogy a Zuglóból Frankfurtba való katapultálás mintha meghaladta volna az erődet. Ha így volt, akkor a labor helyett miért ugrottál az akár félelmetesnek tűnő banki világba?

Olyan nagyon sok veszíteni valóm nem volt és voltak azért kockázatcsökkentő elemek is a döntésben. Például az, hogy fizikusként a tudásom egy része átemelhető volt a tőkepiacok területére, hiszen a matematika egy univerzális dolog; ahogyan egy jó ügynökségi rajzoló is kiköthet a tudásával akár egy hollywood-i stúdióban is. De segítséget jelentett a befogadó és valóban segítő közeg is; alapvetően egy nagyon jó társaság jött össze sokféle területről, a mai napig élő barátságokkal.

A felmondás után mi volt a következő lépés? Hazaköltöztél, ahol a londoni miliő után találkoztál egy egészen másfajta működéssel?

Nem azonnal jöttem vissza Magyarországra. Ki kellett pihennem az elmúlt évtized stresszét, kialvatlanságát, így tartottam egy év szünetet. Írtam egy listát arról, hogy mi mindent szeretnék még az életben, majd azokat különböző szempontok szerint megversenyeztettem, így iratkoztam be egy fotós suliba, kezdtem el gitározni és sokat bringáztam is. Vagyis a helyszín nem, de az életmódom megváltozott, a szabadságért pedig nagyon hálás voltam, mert a sok jó mellett is aranykalitkának éltem meg az addigi helyzetemet a válság okai és a nagy vállalatok szabályrendszere, politikája miatt. Tudtam, hogy a váltás kockázatokkal jár, de ha a már említett fiatalok bátran próbálkoznak, akkor én a meglévő hátteremmel miért ne tenném meg?

Ennyire kellett a pufferidő?

Igen, de úgy gondolom, hogy mindannyiunk számára elérhető számos puffer-lehetőség az anyagiakon kívül is; a család, a rokonok, a barátok is ilyen védőhálót képeznek körülöttünk. Sokkal több lehetőségünk van, mint amit tudatosítunk magunkban. Azzal viszont tisztában vagyok, hogy én extrém módon privilegizált helyzetben voltam, hogy egy évre „kiszállhattam”.

Az mennyire volt sima út, hogy angyalbefektetőként folyatod és nem mondjuk állampapírokba teszed az összes tőkéd? Utóbbinál minimális a kockázat az előbbihez képest.

Korábban kész lehetőségekkel találkoztam, hiszen egyértelmű volt: az egyetemi út és a banki karrierem is egy ajánlattal kezdődött. A kilépés után sorra vettem, hogy milyen szempontok szerint mit is szeretnék csinálni, elérni. Fontos szempont volt az inspiráló közeg, a jövedelmezőség – ne hallgassuk el, ez is egy fontos paraméter – de legyen értelmes, legyen benne „purpose”. Olyasmit akartam csinálni, amit tényleg szeretek. Korábban azt gondoltam – ami hamis biztonságnak bizonyult – hogy a startup világa hasonló ahhoz, mint amit korábban is csináltam, hiszen banki befektetőként láttam belülről cégeket. Szerettem volna azt a lendületet meghonosítani, ami engem is kirepített Zuglóból Frankfurtba és onnan is tovább. Akkoriban, jó egy évtizede a hazai startup-világ még csak nyitogatta a szárnyait, szerettem volna a német- és az angol üzleti kultúra levegőjét, egyfajta szabadságát haza hozni. Viszont azzal nem voltam tisztában például, hogy a zseniális mérnök helyett vállakozó csapatot kellett volna keresnem. Egyébként az előbbit is megtaláltam, mert az első befektetésem egy hangfalas biznisz volt: a srác kézzel épített gyönyörű dizájnú és hangú hangfalakat. Azonnal beleszerettem a termékbe, de bedőlt a biznisz, mert a srác nem volt vállalkozó, én pedig nem voltam igazi befektető.

A pénzvilágban eltöltött éveid, az ott megélt élmények okoznak benned egyfajta lelkifurdalást, késztetést arra, hogy „törlessz” úgy, hogy angyalként még bukásra esélyes projekteket is támogatsz?

Igen, ez is benne van a dologban, de úgy érzem, hogy ha volt is bármilyen adósságom, akkor azt már törlesztettem nem csak pénzben, hanem időben, mentorálásban, amiből közvetve sok tucatnyi ember profitált. A banki években is folyamatosan képeztem magam, fejlődtem, keményen dolgoztam, de mégis úgy éreztem, hogy hiába fedeztem fel örömmel a számlámon a hatalmas fizetést és bónuszt, az nekem mégsem jár. Kognitív disszonanciában voltam: reggel becsekkolok egy rendszer részeként az átlagos fizetések sokszorosáért, majd egy sör mellett este megbeszéljük a kollégákkal, hogy mindez „nem jó”. Nem szeretnék drámázni, de ez tényleg nagyon zavart. Nem akartam olyanná válni, aki egy jótékonysági esten felajánl háromezer fontot – ami a bónusza elképesztően pici hányada – majd meg is tapsoltatja magát.

Amikor 2011-ben hazajöttünk, elkezdtem keresni az akkor látható piaci szereplőket, és találkoztam is egy olyan csapattal, akikkel úgy éreztem, közös nyelvet beszélünk. De sok évig nem találtam a megoldást arra, hogy hogyan is tudnám összeegyeztetni a társadalmi hatást a startupokba való befektetésekkel. Kompromisszumokat kellett kötnöm: átlagos startup cégekbe fektettem be, ahol a purpose kimerült abban, hogy ezzel egy tehetség vagy egy csapat lehetőséghez jutott. Ezek fontos dolgok, de nem éreztem azt, hogy ha a termék nagy sikert fut be, akkor a világ annyival jobbá válik.

Karolyi Antal Ujraterveztem 004
Immár a saját tőkéd forog a rendszerben, angyal befektetőként hogyan állsz a kockázatokhoz?

Nagyon sok kockázatcsökkentő eszköz áll rendelkezésre, többek között arra kell figyelni, hogy angyalként meg tudjunk felelni a kockázati feltételeknek. Minden kockázatra épülő dologban benne van a bedőlés lehetősége, de ennek valószínűsége erősen csökkenthető. Mindennek megvannak a szakmai szabályai; tudni kell, hogy mit érdemes megnézni a csapatban, a cégben, de az „ebből világsiker lesz” típusú gondolatokat el kell engedni, mert nem működnek. Tizenöt-húsz befektetés már portfólióként működik, ekkor már megvan az esélye annak, hogy három-négy cég sikeres lesz. Ennél kisebb „csomagba” pénzt tenni lutri. Az elején én is sokat hibáztam, mert nem értettem a befektetésekhez, nem tudtam, hogy merre és mit nézzek.

A te habitusod milyen, ha a kockázatvállalásról beszélünk, hiszen inkább kifejezetten lazának, tűnsz, mintsem egy sztereotip módon leírt yuppie-nak.

A kockázatvállalási attitűdöm a fizikusi énemből fakad, de a banki évek során hozzászoktam, hogy a pénzügyi világban vannak jó és rossz napok, időszakok, de ha megfelelő szakmaisággal és struktúrával dolgozunk, akkor a kockázat „kimosódik” a rendszerből. De azért a befektetői élet is bizonytalansággal jár főleg ahhoz képest, amikor a hónap elején érkezik a számlára a fizetés és a bónusz, és csak azon kell aggódni, hogy húsz százalékkal több, vagy kevesebb lesz az előző évinél. Ezt tudnia kell annak, aki vállalkozna, mert ez egy nehéz műfaj és az idő nagy részében semmi romantika nincsen benne.

Az elmúlt tíz évben mennyi cégbe fektettél be és mennyiben vagy benne most?

Saját zsebből – vagyis színtiszta angyalként – nyolc cégről van szó, de finanszírozóként segítettem a Traction Tribe startup inkubátor létrejöttét is, így közvetett módon még tizenöt befektetésről van szó. Vagyis, ha innen nézem, akkor megvan az optimális portfóliónagyság. Nagyon fontos projektem a hallássérülteket foglalkoztató Signcoders IT cég is, amit egy családi érintettségünk hívott életre. Így kerültem bele a jelnyelvi közegbe és azt megismerve figyeltem fel különböző hiányosságokra. Az egyik ilyen, hogy a hallássérült közösség kimarad a digitális világból. A céget programozókkal, designerekkel építem fontos társadalmi célokkal; szeretném, ha a hallássérültek választási lehetőségei a munkaerőpiacon ne csupán az árufeltöltés és a kasszázás körül mozogjanak, hanem legyen lehetőségük piacképes tudásra, és legyen esélyük minimum irodai munkához jutni. Itt már igazán érzem, hogy a purpose tényleg ott van mindennapi tevékenységeimben is.

Mit javasolnál azoknak, akik váltáson gondolkodnak?

Úgy gondolom, hogy a panaszkodásnak semmi értelme sincs, hiszen, ha ez a helyzet nagyon rossz, akkor vált az ember, ha pedig nem cselekszik, akkor még sem olyan nagy a baj. Említettem, hogy a rendelkezésünkre álló mozgástér mindig nagyobb annál, mint amit gondolunk, hiszünk, vagy amit a környezetünk sugall felénk. Ennek felismerése és a változtatás egy nagyon nehéz pszichológiai lépés, de ha ez sikerül, akkor az már az első lépés afelé, hogy ne a jelenlegi helyzete konzerválásában, hanem minden másban gondolkodjon az ember.

Szerző:
ujraterveztem.hu

Mondd el véleményedet a cikkről

Mondd el véleményedet a cikkről, hogy minél jobb tartalmat tudjunk írni számodra!

Írd le, mi meghallgatjuk!

Oszd meg a cikket!

    Iratkozz fel hírlevelünkre!

    Hírek, események, új termékek és még sok más vár rád hírlevelünkön!


    Kijelentem, hogy elfogadom az Adatvédelmi Szabályzatot.

    Ha szeretnél ehhez hasonló tartalmakról értesítést kapni, akkor
    regisztrálj a hírlevelünkre!

      Hírek, események, új termékek és még sok más vár rád hírlevelünkön!


      Kijelentem, hogy elfogadom az Adatvédelmi Szabályzatot.